Nemzetközi Bíróság

 

A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügye

 

Magyarország/Szlovákia

 

A magyar kormányképviselő záróbeszéde

 

Hága, 1997. április 11.

 

 

1. Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bíróság! Összefoglaló előadásomban, mielőtt megismételném Magyarország hivatalos előterjesztését, szeretnék néhány észrevételt tenni. Remélem, megjegyzéseim konstruktívak és a jövőbe mutatóak lesznek. A jogesetek szükségszerűen a múltra koncentrálnak, arra, hogy mi hangzott el vagy mi történt, illetőleg mi nem hangzott el és mi nem történt, továbbá arra, hogy a múltban elhangzott szavaknak és a megtörtént tényeknek jogi szempontból milyen következményei vannak. A jelen eset részben a múltról szól, azonban nagyon is a jövőhöz kapcsolódik. A két Duna menti szomszédos államnak a térség életképességének biztosítása végett együtt kell működnie.

2. Természetesen a Bíróságnak a jog alapján kell döntést hoznia az ügyben, ahogy azt nyitóelőadásomban magam is elmondtam. A Bíróságnak azonban, bizakodásom és reményeim szerint, figyelemmel kell lennie arra is, hogy ítéletének egy fenntartható jövő felé kell mutatnia. A jelenlegi helyzet, amelyet a határvizek feletti egyoldalú szlovák ellenőrzés, a tényleges és jövőbeni károkra vonatkozó jogos aggodalom, a vízi világ alapvető fontosságú változatosságának elvesztése, az energiatermelés dominanciája minden egyéb megfontolás felett, az eredeti Projektre és a "C" Variánsra vonatkozó megfelelő számítások hiánya jellemez, számos okból nem tartható fenn tovább. Nem kétséges, hogy a Bíróságnak az ügy jelen szakában nem kell a jövőre vonatkozó pontos rezsimet lefektetnie, a vízhozamokra, árvizekre és egyéb részletekre kiterjedően a Külön Megállapodás előirányoz, hogy ezt a feleknek kell megtenniük a Bíróság döntését követően. Ugyanakkor Magyarország meg van győződve arról, hogy a Bíróság - bírói szerepköre és az alkalmazandó jog határain belül - jelentős mértékben segítheti a feleket abban, hogy elfogadható eredményre jussanak.

3. A Külön Megállapodás 2. cikkének 1. bekezdése három kérdést határoz meg, amelyekre a Bíróságnak választ kell adnia. A Magyarország által javasolt válaszokkal és azok indoklásával a jogi képviselők már foglalkoztak. Mégis, engedjék meg, hogy kiemeljem a harmadik kérdés döntő fontosságát, amely a magyar megszüntető nyilatkozattal függ össze. Magyarország álláspontja szerint a régió fenntartható jövője számára az alappont egyszerűen az, ha a Bíróság hivatalosan is deklarálja, hogy a Szerződés már nem hatályos. Ha a Szerződés valahogyan, valamilyen módon, mindannak ellenére, ami történt, még mindig hatályban volna, a Felek ismét azon problémák kellős közepén találnák magukat, amelyek már olyan régóta rátelepednek viszonyukra.

4. A jogvita középpontjában az áll, hogy Csehszlovákia nem volt hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy Nagymaros csak súlyos és elfogadhatatlan kockázatok vállalásának Magyarországtól való megkövetelése árán építhető meg. Magyarországnak akkor is ugyanúgy megvoltak az ezzel kapcsolatos aggodalmai, mint jelenleg. A perel foglalkozó tudományos szakértői csoport - néhányukat Önök is hallhatták, T. Elnök Úr, tisztelt Bíróság - gondosan áttekintette a nagymarosi helyzetet. Nem létezik olyan felelős kormány, amely - az általuk leírt helyzettel szembenézve - 1989-ben, 1990-ben vagy 1991-ben úgy döntött volna, hogy gátat épít azon a helyen. Ebből következően, hogy a Szerződést ehhez a helyzethez kellett volna igazítani, bármilyenek is legyenek a pénzügyi következmények. Azonban Csehszlovákia soha nem tudta ezt elfogadni. Szlovákia még most sem tudja. Építsük meg és majd meglátjuk - mondta Csehszlovákia Magyarországnak. Rendeljék el a gát megépítését és majd meglátjuk - mondja most Szlovákia a Bíróságnak.

5. Mi történt volna, ha elfogadják - amire sosem került sor -, hogy Nagymarost nem lehet megépíteni? Egy új, átfogó környezeti hatástanulmány a terv fennmaradt része vonatkozásában, egy jelentősen csökkentett méretű, közös ellenőrzés alatti terv a folyó felső szakaszán, ha és amennyiben ezt ítélte volna bölcs megoldásnak az új környezeti hatástanulmány; mindenesetre egy elszámolás a mindkét oldalon elfecsérelt beruházásolról. Ahogy az 1989-90-es alapvető változások, a negyven év óta első szabad választások a térségben, valamint azok következményei lezajlottak és lecsendesedtek, a csehszlovák kormány a néhai Josef Vavrouseken keresztül az ún. "legkevésbé rossz" alternatívát próbálta megtalálni. Szlovákiának, amely akkor még Csehszlovákiához tartozott, egyik alternatíva sem felelt meg. Az eredeti terv közös működtetése vagy a "C" Variáns egyoldalú működtetése - ez volt a szlovák álláspont. Szlovákia soha nem ajánlott szerepet Magyarországnak a "C" Variánsban. Magyarország - számos erre irányuló kérése ellenére - soha nem látta a terveket. Végül 1993-ban kapott egy példányt; a Bíróság soha nem látta az eredetit. Semmiféle környezeti hatástanulmány nem készült róla - ahogy azt Szlovákia képviselője ténylegesen is elismerte. Azóta sem készült ilyen.

 

 

a jogi következmények a felekre,

magyarországra és szlovákiára nézve

 

7. T. Elnök Úr, tisztelt Bíróság! Rátérek a felekre, Magyarországra és Szlovákiára vonatkozó jogi következményekre, amelyekről a Külön Megállapodás 2. cikkének 2. bekezdése szól. Az első jogi következmény az, hogy a két ország jövőbeni kapcsolatát a "C" Variáns ügyében az 1977-es Szerződés nem szabályozza. Ehelyett e viszonyt azok a kétoldalú megállapodások szabályozzák, amelyeket a felek elfogadnak hatályosnak, különösen a határvizekről szóló 1976. évi egyezmény, valamint a többoldalú egyezmények, különösen az 1992. évi Riói Egyezmény az élővilág sokféleségéről, és az általános nemzetközi jog vonatkozó szabályai. Ahogy az az Északi-tengeri kontinentális talapzat jogesetben is történt, a Bíróságnak esetünk jelenlegi szakában is a felek magatartására vonatkozó elveket kell meghatároznia a felek jövőbeni viszonyának tartalma tekintetében - a hatályos szerződéses jog és a szokásjog alapján. Ennek során a Bíróságnak figyelmet kell fordítania az 1994-es Duna Egyezményre, hiszen mindkét fél támogatásának adott hangot az Egyezményben foglalt elvek vonatkozásában.

8. Hangsúlyoznunk kell, hogy az 1976-os egyezmény értelmében Magyarország azon a ponton, ahol a folyó átszeli a határt Dunacsún alatt, jogosult a Duna természetes vízhozamának 50%-ára. Szlovákiának nincs joga a folyó elterelésére. Az in rem megállapodás, az objektív rendszer ideája teljes egészében eltűnt. Szlovákiának nincs szerzett joga, nincs olyan szerződéses joga, hogy a víz 80-90%-át elvehetné, és a határvizekkel kapcsolatos feltételeket a Dunacsúntól Szap alattig terjedő szakaszon a felek ténylegesen nem közösen határozzák meg. Az 1976-os egyezmény 3. cikke értelmében e feltételeket a feleknek közösen kell meghatározniuk. Tehát a második jogi következmény a felekre nézve az, hogy kötelesek tárgyalásokba bocsátkozni, hogy azok eredményeképpen a vízre vonatkozó feltételek a Dunacsún alattól a Szapi torkolatig terjedő térségben közösen meghatározott feltételekké váljanak, ahogy azt az 1976-os egyezmény 3(a) cikke előírja.

9. Ez vízhez való jog nem pusztán elméleti jogosultság. A Dunacsúny alatt elterülő térségeknek nagyobb vízhozamokra és sokkal nagyobb változatosságra van szükségük. A Szlovák Környezetvédelmi Minisztérium 1992 decemberében a minimumot 1300-1500 köbméterben határozta meg másodpercenként a vegetációs időszakra, ami több, mint háromszorosa annak, amit Önök múlt heti látogatásuk alkalmával láttak. Az EK-szakértők szintén sokkal több vizet és dinamikus rendszert ajánlottak. 1992-ben azt javasolták, hogy a vízhozam 75%-át a főmederbe tereljék. 1993-ban arra a következtetésre jutottak, hogy még rövid távon is évente legalább három, másodpercentként 3500 m³-es elárasztás szükséges, ami másodpercenkénti 800 m³-es éves átlagos vízhozam mellett. Magyarország - az ideiglenes vízgazdálkodás összefüggésében - elfogadta ezt az ajánlást, míg Szlovákia elutasította azt. De hosszabb távon az abszolút minimumnak ezen felül kell lennie. Minden kölcsönösen elfogadott, a vízhozamokra vonatkozó hosszú távú megoldásnak képesnek kell lennie a károk megelőzésére, ideértve különösen a biológiai sokféleségre irányuló károkozást, amit a biológiai sokféleségről szóló egyezmény tilt. Az EK-szakértők - csakúgy, mint szlovák tudósok - nagyobb változatosságot ajánlottak. És ez alapvető fontosságú, ahogyan az imént erre Carbiener professzor is utalt, ha meg kívánjuk őrizni a térség jellegzetes flóráját és faunáját. Az árteret időnként el kell árasztani. 1992 óta, azaz öt termő évszakon keresztül ez nem történt meg. Ez így nem mehet tovább. Az elv világos; a részletes szabályozási rend más kérdés, amelyet közösen kell megvizsgálni és amelyről közösen kell megállapodni.

10. A harmadik jogkövetkezmény az, hogy közösen környezeti hatástanulmányt kell készíteni a régióról és a "C" Variáns építményeinek jövőjéről a térség fenntartható fejlődésének összefüggésében. A hatástanulmányhoz megfelelő keretet jelenthetne az 1991-es Espoo-i egyezmény a határokon túl terjedő környezeti hatástanulmányokról, ahogyan azt annak idején a csehszlovák környezetvédelmi miniszter javasolta. A PHARE tanulmány még a szlovák terület vonatkozásában sem minősíthető környezeti hatástanulmánynak, bár megteremtett valamit, amit - remélhetőleg - a hatástanulmány értékes eszközeként üdvözölhetünk. Lehet, hogy a nemzetközi jog az 1970-es években még nem írta elő környezeti hatástanulmány készítését, de amint azt Magyarország bemutatta, ma már igen! Mindenesetre ez az egyetlen járható útja annak, hogy a felek segítséget kapjanak a jövőre vonatkozó megállapodás elérésében, valamint abban, hogy eleget tegyenek az 1976-os egyezményben foglalt kötelezettségeiknek.

11. A negyedik jogi következmény az, hogy pénzügyi elszámolást kell készíteni az eredeti terv meghiúsulásáról. Noha ma már senki sem gondolná komolyan, hogy az eredeti terv megvalósítható, és 1989-ig, ahogyan arra Dr. Kern rámutatott, abból az úgynevezett bizonyos "rugalmasságból" jóformán semmi nem került be az 1977-es Szerződés vagy a Közös Egyezményes Terv szövegébe. Mindkét fél elfogadja, hogy a másiknak tulajdoni és pénzügyi érdekei vannak az eredeti terv maradékai vonatkozásában, és hogy elszámolást kell készíteni. Magyarország természetesen soha nem fogadta el, hogy bármiféle pénzügyi felelőssége állna fenn a "C" Variánssal kapcsolatban, és Csehszlovákiának a folyó felső szakaszán végzett építkezései, abban a mértékben, amennyiben azok a "C" Variáns céljait szolgálták, Csehszlovákia saját költségére és kockázatára történtek. A "C" Variánshoz kapcsolódó egyéb, magyar területen bekövetkezett kárelemeket szintén be kell vonni az elszámolásba, ahogyan arra Dupuy professzor rámutatott, valamint az elterelés óta folytatott elektromosenergia-termelés kérdését is. A helyzet igen bonyolult és a legkönnyebben bizonyos átalány-rendezéssel lenne megoldható.

 

 

a külön egyezmény 5. cikkében foglalt kétlépcsős folyamat

 

12. T. Elnök Úr, tisztelt Bíróság, engedjék meg, hogy a Külön Megállapodás 5. cikkére utaljak, amely - a Bíróságnak a jogvita rendezésére vonatkozó megállapítása vonatkozásában - kétlépcsős folyamatról rendelkezik. Az első lépésben a Bíróság megválaszolja a 2. cikk 1. bekezdésében felvetett kérdéseket, a 3. cikk 2. bekezdése alapján pedig - amennyire lehetséges - meghatározza a Magyarországra és Szlovákiára vonatkozó jogkövetkezményeket. A Bíróság döntése természetesen a Külön Megállapodás 5. cikkének 1. bekezdése értelmében kötelező érvényű. A feleknek az ítéletet követően mindazonáltal lehetőségük és kötelességük tárgyalni az ítélet végrehajtásának módozatairól. Ha hat hónapon belül nem tudnak megállapodni, az 5. cikk 3. bekezdésének értelmében bármelyiküknek jogában áll visszatérni a Bíróság elé, és kérni annak meghatározását, milyen módon hajtsák végre az ítéletben foglaltakat. Ennélfogva az ügy mindaddig a Bíróság napirendjén marad, amíg a felek az ítélet végrehajtása tárgyában megállapodásra nem jutnak. Ezenkívül Magyarország előterjesztése szerint a "módozatokra" történő utalást (5. cikk) tágan kell értelmezni. Ide tartoznak a károk felmérésének kérdései, a kártalanítás és elszámolás problémái, de a "módozatok" szó kiterjed arra a kérdésre is, miszerint ha bármelyik fél egy meghatározott vízgazdálkodási rendszert alkalmaz a folyóra, az összhangban áll-e a feleknek a vonatkozó nemzetközi szerződések és az általános nemzetközi jog alapján fennálló jogi kötelezettségeivel. Például a vízhozam-átbocsátási rendnek olyannak kell lennie, hogy biztosítsa a környezet (ideértve a biológiai sokféleség és a talajvíz) hosszú távú védelmét, valamint azt, hogy egyik fél sem okoz "semmiféle kárt" a másiknak, az 1976-os egyezmény 3(b) cikkében foglaltaknak megfelelően. Ennélfogva Magyarország nézete szerint a Bíróság némi szabad mozgástérrel rendelkezik, amikor meghatározza a felekre vonatkozó pontos jogkövetkezményeket ebben a szakaszban. A régió számára fenntartható megoldáshoz a felek együttműködése szükséges, s ez az egyik oka annak, hogy az 5. cikk éppen e kétlépcsős folyamatot irányozza elő.

13. Elnök Úr, tisztelt Bíróság! Összegezve, Magyarország álláspontja szerint a Bíróság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, milyen mértékben részletezze a felekre vonatkozó pontos jogkövetkezményeket ebben a szakaszban. De hogy egészében mire van szükség, az egyértelmű. Bizonyosan nem az 1977-es Szerződés újraélesztése, amely Nagymarossal, egy nagyobb tározóval és a teljes csúcsüzemmel, mint valami dinoszaurusz szellemét, visszahozná az eredeti tervet. Amire szükség van az inkább a dolgok jelenlegi állásának az alkalmazandó két- és többoldalú jogi normákhoz történő hozzáigazítása. E folyamat részleteit jóhiszeműen lefolytatott tárgyalásokat követően kötött megállapodással lehet a legjobban meghatározni. Csak a főbb elemeket kívántam felvázolni. Ezenkívül, mivel a "C" Variáns léte és folytatódó egyoldalú működtetése jogszerűtlen, és Magyarország restitutio in integrum-ra jogosult a Duna tekintetében, a jelenlegi helyzet adaptálása egy megállapodáson alapuló időigényes folyamat részét kell képeznie. A T. szlovák kormányképviselő láthatóan visszautasítja ennek elfogadását, hiszen a múlt héten tartott nyitó perbeszédében teljesen hamisan idézte egy magyar jogtanácsos kijelentését, és azt bizonygatta, hogy Magyarország Bőst legszívesebben marhalegelővé változtatná. Azonban az, hogy mivé lehet és legyen Bős, attól függ, mi történjék a "C" Variánssal, amelynek Bős jelenleg részét képezi. A "C" Variáns a jog szerint közös ellenőrzés alá tartozó határvíz jogellenes egyoldalú elterelése. A "C" Variáns nem maradhat ilyen helyzetben. Amennyiben a felek nem tudnak megállapodni a jövőjéről, fel kell számolni. A feleknek azonban elsősorban arra kell törekedniük a Bíróság által a 2. cikkben meghatározott kérdésekre adott válaszok, valamint az ezzel az általa meghatározott, a két ország jövőbeni viszonyára alkalmazandó jogelvek fényében egy ilyen megállapodás elérése érdekében tárgyaljanak.

14. Elnök Úr, tisztelt Bíróság, Magyarország hivatalos előterjesztése, amelyet írásbeli peranyagaiban is előadott, a jogvita egészével foglalkozott. A károk számszerűsítésének kérdésétől eltekintve az előterjesztés nem különböztet az ügy jelenlegi szakában fennálló helyzet és azon helyzet között, ami akkor jön majd létre, ha a felek nem tudnak megállapodni a végrehajtás módozataiban. Ha a "C" Variáns jogellenes vagy jogellenesen működtetik, akkor a végső jogkövetkezmény az, hogy működését be kell szüntetni. Másrészről el kell számolni a feleknek a terv meghiúsulásából fakadó jogai és kötelezettségei tekintetében, és a "C" Variáns léte és működtetése kizárólag a felek olyan megállapodásával jogszerűsíthető, amely figyelembe veszi feleknek a Bíróság ítéletéből és az alkalmazandó jogi normákból, különösen az 1976-os, határvizekről szóló egyezményből következő jogait és kötelezettségeit. Jóllehet most a 60. Szabály (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően eljárva felolvasom Magyarország záró előterjesztését, ezt ennek szellemében teszem.

15. Elnök Úr, tisztelt Bíróság, Magyarország reméli, hogy nem lesz szüksége visszautalni a kérdéseket a Bíróság elé; reméli, hogy a Bíróság elegendő pontossággal határozza meg a felek jogait és kötelezettségeit, hogy végre tudják hajtani az ítéletet. Ez természetesen Magyarország célja, és ahogyan a miniszterelnök úr megjegyezte a múlt heti budapesti fogadáson, Magyarország bizalommal és tisztelettel várja az Önök ítéletét.

16. Magyarország szóbeli érvelése az ügyben ezzel végetért. Engedjék meg, hogy megragadjam az alkalmat és köszönetemet fejezzem ki a Bíróságnak, a Jegyzői Hivatal tagjainak, a tolmácsoknak és a szóbeli szakasz összes többi résztvevőjének, ideértve a magyar csapat tagjait, valamint a másik oldal kormányképviselőjét és jogi képviselőit is.

 

Előterjesztések

 

Elnök Úr, tisztelt Bíróság:

18. Most felolvasom Magyarország záró előterjesztéseit, ahogyan azt peranyagaiban rögzítettük:

A Magyar Köztársaság, az írásbeli és szóbeli peranyagokban előadott bizonyítékok és jogi érvek alapján

 

arra kéri a Bíróságot, ítélje meg és mondja ki, hogy

Először, a Magyar Köztársaságnak joga volt felfüggeszteni, majd abbahagyni a munkálatokat a nagymarosi terven és a bősi terv azon részén, amelyet a Szerződés a Magyar Köztársaság felelősségi körébe utalt;

 

Másodszor, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak nem volt joga ahhoz, hogy megvalósítsa az "ideiglenes megoldást" (a Duna elrekesztése csehszlovák területen az 1.851,7 folyam-kilométernél, az abból adodó vízi és hajózási következményekkel);

 

Harmadszor, Magyarország az 1992. május 19-iki nyilatkozatával érvényesen szüntette meg a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítéséről és működtetéséről szóló 1997. szeptember 16-án kelt Szerződés;

 

arra kéri továbbá a Bíróságot, ítélje meg és mondja ki, hogy

 

e megállapítások és a Bíróság elé terjesztett bizonyítékok és érvanyag jogi következményei az alábbiak:

 

(1) az 1977. szeptember 16-iki Szerződés soha nem volt érvényben a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között;

(2) a Szlovák Köztársaság felelős a Magyar Köztársasággal szemben az említett "ideiglenes megoldás" üzemben tartásáért;

(3) a Szlovák Köztársaság nemzetközileg felelősséget visel a Magyar Köztársaság és állampolgárai által az "ideiglenes megoldás" eredményeként elszenvedett károkért és veszteségekért;

(4) a Szlovák Köztársaság köteles megtéríteni ezeket a károkat és veszteségeket, amelyek összegét, ha a Felek a Bíróság ítélete időpontjától számított hat hónapon belül arról nem tudnának megállapodni, a Bíróság határozza meg;

(5) a Szlovák Köztársaság továbbá köteles:

(a) visszaterelni a Duna vizét a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti nemzetközi határ menti medrébe, azaz az alkalmazandó szerződések által meghatározott fő hajózó csatornába;

(b) visszaállítani a Dunát az ideiglenes megoldás megvalósítása előtti állapotába; és

(c) megfelelő garanciákat nyújtani arra nézve, hogy a Magyar Köztársaság és állampolgárai által elszenvedett károk és veszteségek nem ismétlődnek meg.

 

Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Bíróság, a Magyar Köztársaság kormánya és a magyar csoport tagjai nevében engedjék meg, hogy megköszönjem kitüntető figyelmüket.