Vízi élővilág

Plankton

Fitoplankton - A szigetközi Duna-szakasz fitoplanktonja fajösszetételét tekintve változatos, a rajkai szelvényben még bizonyos hegyvidéki szakaszra jellemző elemeket is magába foglal. Leginkább fajgazdag a zöldalgák (Chlorococcales) rendje, különösen május-szeptember között, mellettük jelentősek a kovamoszatok, s időszakonként a Chrysophyceae, Cryptophyceae osztály fajai. Ezenfelül minden édesvízi alga csoport képviselteti magát, de az előbbiekhez képest ritkábban. A rendszeres mintavételek kvantitatív vizsgálatai során egy-egy mintában 50-100 faj található. A kvalitatív vizsgálatok egy-egy mintából legalább 200 fajt mutatnak ki.

Az ártéri mellékágak fitoplanktonja az átöblítések alkalmával a főágéval azonos. Az átfolyás megszűntével a fitoplankton, a vegetációs periódusban gyorsan megváltozik, mind fajösszetételét, mind mennyiségi viszonyait tekintve. A nagyobb mellékágakban ez a folyamat lassabban, néha csak hetek alatt megy végbe. A kisebb mellékágak fitoplanktonja gyakran már néhány nap múlva nem is emlékeztet a dunaira, egyéni arculatúvá válik. Egyes fajok nagy tömegben jelenhetnek meg, és az eredeti kovaalgás-zöldalgás fitoplankton Dinophyta vagy Chrysophyceae dominanciájúvá alakul.

A fitoplankton tömege a vegetációs periódusban az egyes mellékágakban nagyon különböző lehet. Az átlagosnál nagyobb fitoplankton tömeg néha a főág egyes szakaszain is, de különösen a mellékágakban vízvirágzás kialakulásához vezet. Alacsony értékek jellemzőek azokra az apró mellékágakra, amelyek folyamatos szűrt Duna-víz utánpótlást kapnak.

A dunai fitoplanktontól eltérő összetétel, az egyedi jelleg, az egymástól is jelentős minőségi, mennyiségi különbségek különösen jellemzők a mentett oldali holtágakra, kisvizekre. Egyedi arculatuk jelentősen függhet eredetüktől, környezeti hatásoktól, medermorfológiai jellemvonásaiktól, a gyakran gazdag makrofiton állományok jelenlététől vagy hiányától. E vizek egyedi arculata jelentős természeti érték.

Zooplankton - Részletes adatsorok állnak rendelkezésre a kerekesféreg (Rotatoria), az ágoscsápú rák (Cladocera) és az evezőslábú rák (Copepoda) csillós egysejtű (Ciliata) fajok előfordulásáról, állományaik faji összetételéről és mennyiségi viszonyaikról. A szigetköz főági szakaszon mintegy 200 csillós egysejtű (Ciliata) faj előfordulását jegyezték fel. A Felső-Duna szakaszon több mint 50 Rotatoria faj előfordulásáról tudunk. Ezek közül több olyan is előkerült, amely korábban nem volt ismert a Duna vizében, a Brachionus diversicornis f. homoceros Wierzejski pedig hazánk faunájában új taxon. Mintegy 25 Cladocera és 15 Copepoda fajt mutattak ki a folyó planktonjából. A planktonikus rákok mennyisége és a vízhőmérséklet, továbbá a vízjárási viszonyok között szoros összefüggést állapítottak meg. A nyári és az őszi kisvízi időszakokban egy-egy szelvényben néhány fajnak nagy egyedszámú populációi alakultak ki (pl. Daphnia longispina, Diaphanasoma brachyurum, Thermocyclops oithonoides). Ez a folyón levonuló eutróf hullámok kialakulására hívja fel a figyelmet.

Az aktív mellékágakban 1983 óta rendszeresen vizsgálják a Rotatoria és planktonikus rák állományokat. A mellékágrendszerben összesen 90 Rotatoria, 43 Cladocera és Copepoda faj előfordulását jegyezték fel. Különleges érték az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbyi) előfordulása, amely például a kisbodaki mellékágrendszerben tömegesen tenyészik. A Dunával való kapcsolat alapvetően meghatározza a mellékágrendszer zooplanktonjának faji összetételét. A vízcsere megszűnése, az áramlási sebesség csökkenése után jelentősen átalakul a plankton, néhány nap elteltével a fajok száma és az állománysűrűség is erőteljesen megnő. A domináns fajok a Dunában és a mellékágakban is többnyire megegyeznek.

A zooplankton struktúráját az évszakos változások mellett elsősorban a vízjárás határozza meg. A mellékágakban élő fajok többsége a hazai lassú folyású, eutróf vizek közönséges, gyakori fajai közül kerül ki. A zooplankton fajok előfordulása, hiánya, dominanciája alapján a különböző vízterek egymástól elkülöníthetők és tipizálhatók. A mentett oldali vizekben 120 Rotatoria, 58 Cladocera és 29 Copepoda faj előfordulását jegyezték fel, amelyek közül az Eurytemora velox (Lilljeborg) Calanoida faj magyarországi előfordulása eddig nem volt ismert. Ezen kívül sok, a Szigetköz vizeiben eddig nem talált ritka faj előfordulása is ismertté vált. A mentett oldal vízterei fajokban rendkívül gazdagok mozaikosságuk jelentős természeti érték.

Élőbevonat (biotekton)

A vízben lévő alzatokra települt, gyakran gazdag élővilág (rendszerint algaszövedék és a hozzájuk kötődő alsóbbrendű állati szervezetek) elsősorban a parti sávban, valamint a hínármezőkben fejtenek ki jelentősebb anyagforgalmi tevékenységet. Különböző vízállások mellett, különböző alzatokról folynak rendszeres mintavételek. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a bevonatlakó algák fajösszetételében dominálnak a zöldalgák, kovamoszatok, de nem hanyagolhatók el a Cryptophyta fajok sem. Természetszerűen a valódi bevonatlakó algák mellett planktonikus fajok is előkerültek a mintákból. A mellékágak bevonatának florisztikai összetétele, fajgazdagsága, szerkezete átmenetet mutat a folyóvízi és az állóvízi bevonatok között. A leginkább meghatározó ökológiai tényező az áramlás. A hasonló áramlási viszonyok között általában hasonló összetételű bevonatok alakulnak ki. Különösen a kisebb mellékágakban, ahol a betelepülésre alkalmas alzat kiterjedése viszonylag nagyobb, gazdag élőbevonat állományok alakulnak ki.

Algagyepek

A Duna elterelése után egyre több helyen algagyepek lepik el a vízfelszínt, az ágak partjainál összefüggő algaszövedék alakul ki. Ez nemcsak esztétikailag változtatja a Szigetköz arculatát, hanem árnyékoló hatása miatt a vízben élő állományok is átalakulnak. Leggyakoribb szövedékalkotó a Cladophora glomerata zöldmoszat, de Enteromorpha intestinalis és Hydrodiction reticulare (hálómoszat) is rendszeresen gyűjthető. A durva tapintású, olykor hatalmas tömeget alkotó gyepek a lassabban folyó részeken alakulnak ki. Ezeknek az algaszövedéket más, mikroszkópikus méretű algák népesítik be. Az algagyepek élővilága (a metafiton) jóval szegényesebb, mint a köves, homokos, iszapos felszíneken található élővilág. Az algagyepekben élő kovalgák hosszútávú változásokat mutatnak a magyar Duna-szakaszon. Példaképpen Soroksári Dunában több évtizeden át Cladophorán élő, jellemző, domináns fajokat összehasonlítva a Szigetközben találtakkal, jól látható a változás, A korábban domináns fajok: Diatoma vulgare, Fragilaria ulna, Cocconeis pediculus, Rhoicosphaenia abbreviata, Cymbella cistula, Cymbella tumida, Gomphonema augur, Gomphonema parvulum, Gomphonema constrictum, Gomphonema olivaceum.

A Duna elterelése után a gyepekben uralkodik az Achnanthes minutissima, mellette az Amphora pediculus, Cocconeis placentula, Navicula veneta jellemző. Egyes, kifejezetten gyors folyású részről gyűjtött mintában a Diatoma vulgare és formaköre, valamint a Rhoicosphaenia abbreviata jellemző. Elmondható, hogy alapvetően különbözik a Szigetközben megtelepedett Cladophorán kialakult kovaalgaközösség attól, ami a Dunában évtizedekig megtalálható volt.

Nagytermetű vízinövényzet (Makrofiton)

A terület moha-flórája gazdag, számos ritka faj jellemzi. Egy faj a Vörös könyvben is szerepel (Lunularia cruciata), amelyet a kihalás közvetlen veszélyének kitett fajnak tekintenek, mert egyetlen természetes előfordulása a Szigetköz. Származására nézve a flóra 53%-a mérsékeltövi, a többi boreális-szubboreális (19%), szubatlantikus (15%), szubmediterrán (13%) jellegű. Florisztikailag legértékesebb, legváltozatosabb lelőhelyek (helyenként 20-26 fajjal) azokban az ágakban voltak, ahol fűzfák, égerek nőttek a part mentén. A tarra vágott szigetek partjai árnyékolás nélkül maradnak, ezért megváltozik a mikroklíma is. Ilyen helyeken kipusztulnak a ritkább, értékes fajok.

A szigetközi Duna-szakaszon - elsősorban az áramlási sebesség limitáló hatása miatt - a főágban makrofiton állományok létrejöttére eddig nem volt meg a lehetőség. Annál gazdagabb, változatosabb a kisebb mellékágak, holtágak vízinövényzete, legyenek azok akár az árvédelmi töltésen belül vagy kívül. A hullámtéren a mély és sóderes medrű, nagyobb mellékágakban csak kivételes esetekben jelenik meg makrofiton állomány. Annál gazdagabb a kisebb vízmélységű mellékágakban, amelyeket általában már nem, vagy csak alig öblítenek át az áradások, s ahol a feliszapolódás már megkezdődött. Vízjárástól, meteorológiai tényezőktől és a fitoplankton aktuális fejlettségétől függően egyes években gazdagabb, más években gyérebb a makrofiton állomány.

A mentett oldalon található holtágak, kisvizek legtöbbször gazdagabb makrofiton vegetációjúak, mint a hullámtériek. Állományaik elfoglalhatják a teljes vízteret, s ilyenkor a fitoplankton háttérbe szorul. A kilencvenes évek elején hazánk flórájára nézve három új hínárfaj is előkerült innen, az Elodea nuttali, aPotamogeton compressus és aNymphea candida.

Makroszkópos gerinctelen állatok

A puhatestűek (kagylók és csigák) vizsgálati eredményeiről 1966 óta találhatók tanulmányok. A magyar Duna szakasz első hossz-szelvény vizsgálatának 33 mintavételi helye közül 3 esik a Szigetközre, 12 pedig a Mosoni Dunára. 31 faj előfordulását jegyezték fel ekkor.

A szigetközi Duna-szakaszon 11 kagylófaj él. Több faj új magyarországi lelőhelyeként jelölték meg a Dunát, még 1992-ben is találtak két új fajt. A puhatestű fauna összetételét elsősorban a vízállás és a vízáramlás befolyásolja.

A makroszkópos gerinctelen állatok közül 1958-1961 és 1966-1969 között részletesen vizsgálták a főágban és a Mosoni-Dunában a Chironomida lárvákat. A kijelölt 46 szelvény közül 9 esik a Szigetköz területére. A bentális régiót, az úszó pontonok élőbevonatát és a litorális zónát vizsgálták. A fajok előfordulása alapján minőségi elemzést készítettek a vízállás és a hőmérséklet figyelembe vételével. A Mosoni-Dunában 5 szelvényben végeztek vizsgálatokat. Több, Magyarország faunájára új fajt találtak.

A Kisalföld és a nyugat-magyarországi peremvidék szitakötő (Odonata) faunájáról 1992-ben születtek átfogó ismeretek. A területre vonatkozó faunisztikai adatok ezzel megsokszorozódtak, és a vizsgálatok lárvákra történő kiterjesztésével információtartalmuk is megnövekedett. A ritka fajok élőhelyének védetté nyilvánítását javasolták.

Faunisztikai adatok találhatók még a következő élőlénycsoportokról: szivacsok (Porifera), hidraállatok (Hydrozoa), örvényférgek (Turbellaria), fonálférgek (Nematoidea), gyűrűsférgek (Annelida), puhatestűek (Mollusca), mohaállatok (Bryozoa), rákok (Crustacea), rovarok: kérészek, szitakötők, poloskák, recésszárnyúak, bogarak, tegzesek, legyek (Insecta: Ephemeroptera, Odonata, Heteroptera, Neuroptera, Coleoptera, Trichoptera, Diptera). A vizsgált élőhelyek rendkívül változatosak: hajóponton, vízalatti cölöp, parti kőszórás, algabevonatok (Cladophora), makrofiton állományok, mesterséges aljzat, homokos, sóderes fenék. Több évig tartó átfogó kutatómunka során a mentett oldal fontosabb víztereiben mintegy 110 ponton végeztek faunisztikai felméréseket a Szigetköz jellegzetes víztereiben. Összesen 159 gerinctelen taxont mutattak ki. A fajok előfordulása alapján matematikai módszerekkel tipizálták a víztereket. A tipizálás világosan különválasztotta a Dunával közvetlen összeköttetésben lévő, és az attól már régen elzárt vízterek mintavételi helyeit. A makrozoobenton együttesnek jól hasznosítható bioindikációs képessége van, így azok a hosszabb időléptékű ökológiai változások, amelyek a térségben az antropogén hatások következtében lépnek fel, az élőlényegyüttes rendszeres nyomonkövetésével felismerhetők.

Halfauna

A Szigetközben minden olyan halfaj előfordul, amely a Duna magyarországi szakaszán őshonos, és rendszeres szaporodásra képes. A kipusztult és eltűnt halfajokat nem számítva, a vízterület halfaunáját 60 faj alkotja, ami a magyarországi faunalista 75%-a. A Duna főágában a 60 fajból 55-öt, míg a hullámtéri ágrendszerekben 51-et, a mentett oldali vizekben 37-et és a Mosoni-Dunában 48-at találhatunk meg. Öt halfaj számára kizárólag a Duna főága biztosít élőhelyet. A hullámtéri ágrendszerek és a Mosoni-Duna halfaunája között nagyobb a hasonlóság. A mentett oldali, fajokban szegényebb víztereket leginkább a hullámtéren is előforduló limnofil és neutrofil halak nagyobb egyedsűrűségű állományai népesítik be.

A Szigetköz térségében négy olyan halfaj előfordulásáról van ismeretünk, amelyek állományát a kipusztulás közvetlen veszélye fenyegeti a Kárpát-medencében, és 10 halfaj talál itt élőhelyet, amelyek természetvédelmi szempontból veszélyeztetettnek minősülnek. További 14 halfaj kis egyedszámban, bizonyos élőhelytípusokhoz kötődve, potenciálisan veszélyeztetetten fordul elő.

A szigetközi halállomány európai viszonylatban is különleges természeti értékű, jelentős gazdagsága a Duna kisalföldi szakaszának változatos morfológiájára, és sajátos hidrológiai viszonyaira vezethető vissza. A mintegy 60 km hosszú hullámtéren a meghatározott időszakban gyorsan mozgó víztömegek, a lassan áramló mellékágak, valamint a lefűződött, feliszapolódott és elmocsarasodó holtágak komplex mintázata a legtöbb, Kárpát-medencében őshonos halfaj számára megfelelő ívó, ivadéknevelő és tápláléktermő területet biztosít. A Duna magyarországi középső szakaszáról számos halfaj csapatosan vándorol az ívási időszakban a Szigetköz térségébe. Az itt felnövekvő halivadék később részben lesodródik, és jelentősen hozzájárul a folyó alsóbb szakaszain a halállomány természetes utánpótlásához. Ez a hatás közvetlenül észlelhető.