A GABČÍKOVO - NAGYMAROS PROJEKTTEL

KAPCSOLATOS ÜGY

(MAGYARORSZÁG / SZLOVÁKIA)

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG VÁLASZAI

A BÍRÓSÁG ÁLTAL FÖLTETT KÉRDÉSEKRE

1.

Fleischhauer bíró 1997. március 6-án a következő kérdést tette föl a magyar delegációnak:

Carbiener professzor a felső - rajnai példát hozta föl, mint amely nagymértékben hasonlít a BNV projekthez. Bemutatta a víz, elsősorban az ivóvíz minőségének romlását. Mégis ezen a területen az ivóvíz nagyobbik része a Rajnából, illetve a talajvizeiből származik. Lehetséges tehát a leromlott víz minőségét úgy helyreállítani, hogy iható víz váljék belőle?

A válasz röviden:

Professzor Carbiener válaszában pontosította a két terület leírását, s rámutatott a homológia mellett meglévő különbségekre is. Arra a kérdésre, hogy mit kell tenni, több válasz is adható: Az elszennyeződött felszín alatti vízkészlet tisztítása nyilván megvalósíthatatlan. Elméletileg lehetséges a szennyezett ivóvíz tisztítása, de kérdés, hogy mennyiért és milyen biztonsággal. A harmadik lehetőség a természeti folyamatok funkciójának megőrzése, illetve restaurálása.

2.

Vereshchetin bíró 1997. március 6-án a következő kérdést intézte Magyarországhoz:

A mai délelőtt Magyarország jogi képviselője említette, hogy 1989 novemberében Magyarország átadott Csehszlovákiának egy szerződés tervezetet a projekt megvalósítására Nagymaros nélkül. Kérdésem a következő: az 1990-92 közötti időszakban, a szerződés felmondását közvetlen megelőző időszakban Magyarország előhozakodott -e formálisan ezzel a javaslattal, vagy javasolt-e más konkrét változtatást az 1977-es szerződést, vagy a projektet illetően, amely, ha a másik fél is elfogadja, föloldotta volna Magyarország környezeti, politikai és gazdasági aggodalmait és megengedte volna megőrizni a projekt integrált jellegét?

A válasz összfoglalva:

Magyarország nem hozta elő 1989 novemberi javaslatát, de Csehszlovákia sem tett hasonló lépést.

A "bársonyos forradalom" után az akkori magyar kormány azt hitte, hogy az új csehszlovák kormány másképpen fog hozzáállni a vízlépcsőrendszerhez. Az Eredeti terv egészét érintő közös vizsgálatok után sikeres tárgyalásokat reméltek és azt javasolták, hogy - hasonlóan Magyarországhoz - Csehszlovákia is függessze fel a munkálatokat erre az időszakra.

A  mindkét országban lezajlott parlament választások után a környezetvédelmi miniszterek találkozóján a csehszlovák miniszter egy széles skálát felmutató változat javaslattal állt elő. Mint később kiderül ezek között a C variáns csírája már megtalálható volt.

A kormánymegbízottak is találkoztak többször, de 1992 év elejéig nem volt előrehaladás a tárgyalásokon.

Az MTA és a Szlovák Tudományos Akadémia szakértői 1991 február 13 -14-én közös vizsgálatok terveiről tárgyaltak. Az ülés végén a szlovák szakemberek tájékoztattták a magyar kollégáikat a C variáns technikai részleteiről és annak ökológiai aspektusáról. Február 15-én a magyar kormánymegbízott szlovák kollégájának elküldte az 1977-es Szerződés megszüntetéséről szóló egyezmény tervezetét. Két nappal később a szlovák kormány intézkedett a C variáns megépítéséről.

Április 22-én sor került az első kormányközi megbeszélésre Budapesten. Itt Magyarország javasolta a Szerződés megszüntetését és javaslatot tett a meglévő építmények további sorsára, a project megváltoztatására, valamint a lehetséges kompenzációra. Csehszlovákia a javaslatot nem fogadta el. A kormánymegbízottak utolsó találkozójára 1991. július 10-én került sor.

3.

Ranjeva bíró 1997. március 7-én a következő kérdést intézte Magyarországhoz:

Föl tudná eleveníteni Magyarország

(1) a Szovjetunió pénzügyi kötelezettségvállalásait;

(2)a Szovjetunió kötelezettségeinek teljesítését;

(3) ezen teljesítés hatását a Gabčíkovo - Nagymarosi Projekt előremenetekére

(1) kérdés:

A Szovjetunió pénzügyi kötelezettségvállalásai a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaság kormányai között, a Nagymarosi vízlépcső építésére létrejött együttműködési egyezményben került lefektetésre 1977. november 30-án. Az egyezmény bizonyos - értékben nem meghatározott - eszközök és szolgáltatások biztosítására terjedt ki.

Az egyezmény 6 turbina generátor egység szállításáról gondoskodott, az összes tartozékával együtt, nagyteljesítményű darukról és speciális gépekről, valamint eszközökről. Szolgáltatásként az egyezmény kötelezte a Szovjetuniót, hogy (1) vegyen részt a vízlépcső tervének kidolgozásában, (2) küldjön képzett szakembereket a gépek beszereléséhez és adjon technikai segítséget, valamint (3) konzultáljon a magyar szakemberekkel, ha arra szükség mutatkozik.

Van lehetőség arra, hogy az értékeket pénzben is megbecsüljük. Egyik lehetőség erre az kölcsönkérelem, amelyet Magyarország a Szovjetuniónak benyújtott, a másik az ausztriai bankok kölcsönei. Magyarország és Csehszlovákia 1974-ben javaslatot küldött a Szovjetuniónak a projekt külső finanszírozásáról, amely nem kevesebb, mint 150 millió transzferábilis rubelről szólt. Ismerve a 321 millió USD kölcsönt [lásd (3) kérdésre adott válasz], ez hozzávetőlegesen 25-45 %-a lehetett a Nagymarosi Vízlépcső teljes építési költségének.

(2) kérdés

A pénzügyi kényszer miatt a kötelezettségek nem teljesültek, kivéve a tervezést és a konzultációkat.

(3) kérdés

Amikor a szovjet kölcsön nem realizálódott, Magyarország komoly erőforráshiánnyal került szembe. Végül Magyarország egy ausztriai bank konzorciummal kötött szerződést 321 millió USD kölcsön folyósítására. A visszafizetés 1996 és 2015 között elektromos áramban történ volna. Ez a kötelezettségvállalás nagymértékben befolyásolta volna a projekt hosszú távú életképességét.

4.

A bírók helyszíni szemléje alkalmával Ranjeva bíró a Felektől azt kérte, hogy ismertessék a két ország között húzódó határ történelmi alakulását és azt a hatást, amit az Eredeti Terv vagy a C variáns gyakorolt a határra.

A válasz lényege röviden:

A válasz röviden kitért az I. és II. világháború utáni határrendezésekre, majd az 1956-os államhatár szerződésre. Bár az 1977-es Szerződés arról szólt, hogy a határ változatlan kell maradjon, időközben kiderült, hogy bizonyos apróbb változtatások mégis szükségessé váltak, amelyeket egy külön szerződésben kellett volna szabályozni. Ennek a szerződésnek a megkötésére azonban nem került sor.

5.

A Nemzetközi Bíróság elnöke 1997. április 15-én a következő kérdést intézte Magyarországhoz és Szlovákiához:

"Tekintettel az "Eredeti Terv" terminus használata körüli vitára, a Közös Egyezményes Terv, vagy más, a Felek között létrejött egyezmény amely ténylegesen kötődik az 1977 -es szerződés operatív előírásaihoz, vagy a Felek irányadó kötelezettségeihez, mely előírásai - ha voltak ilyenek -  pontosították az alábbiakat:

(i) Vízkivételek és az Öreg - Dunába és mellékágaiba, csatornáiba vezetendő víz mennyiségek,

(ii) A csúcsrajáratási energiatermelés előírásai, ha voltak ilyenek,

(iii) Az 1977-es szerződés 15, 19 és 20 cikkelyek kötelezettségeinek alkalmazása.

és mikor történtek mindezek?"

Válasz az (i) kérdésre (összefoglalás):

Az 1997-es Szerződés és az 1978-as Közös Egyezményes Terv a márciustól novemberig tartó időszakban 50 m³/s vízhozamot irányoz elő a Dunakiliti duzzasztóművön keresztül az öreg Dunába. A fennmaradó három hónapra nem gondoskodik vízhozamról, leszámítva a szivárgó csatornába juttatandó 18 m³/s -ot. Szükség esetén 200 m³/s juttatható a fő mederbe a vegetációs időszakban. A 4000 - 4500 m³/s feletti árvízi hozamok is a főmederbe juttatandók A Maly és a Mosoni Dunába és az aktív hullámtér mellékágaiba a rezervoárból és a szivárgó csatornából kivett vízmennyiségek a "vízmérleg"-ben kerültek kidolgozásra.

Válasz a (ii) kérdésre

A csúcsrajáratás maximális turbina kapacitása Gabčíkovonál 5208 m³/s, Nagymarosnál 2700 m³/s-ban volt maximálva a Közös Egyezményes Tervben. Ugyanitt  szerepeltek a csúcsüzem vízhozam változásai, a maximális vízsebesség és bizonyos korlátok a vízszint változásra. A konkrét szabályozás a különböző vízhozamoknál az építkezés során került volna kidolgozásra. Ugyan az 1980 -as években tanulmányok készültek a csúcs energiatermelés optimalizálása érdekében, de részletekbe menő egyezség nem jött létre a csúcsüzemmódot illetően. Mindazonáltal a tervezett csúcsüzemi vízhozamok jelentősen meghatározták a Bős - Nagymarosi Vízlépcsőrendszer fő komponenseinek tervezését, úgymint az üzemvízcsatorna, - Dunakiliti - Hrusov tározó méretét, gabčíkovoi turbinák számát és kapacitását és a nagymarosi tározó üzemi nagyságát. Mindkét vízlépcső egy egységként működne a csúcsenergia termelés érdekében.

Válasz a (iii) kérdésre

Bár az 1977-es Szerződés 15, 19, -és 20 cikkei gondoskodtak a vízminőség, a halászat, és a természetvédelemről, a Közös Egyezményes Terv ezekkel kapcsolatos konkrét előírásai rendkívül korlátozottak voltak. Ezek között elsősorban a rövid távú menedzselés kérdései domináltak, így például az olajszennyezés vagy a berendezések meghibásodásából adódó következmények, s nem szerepeltek a felszíni -és talajvíz minőségi romlásának hosszú távú kezelése

Az (i) és (ii) kérdés megválaszolásához mellélelve:

1. melléklet: Vízhozamokkal kapcsolatos kivonatok a Közös Egyezményes Tervből. (Előzetes üzemeltetési és kezelési rend, 0-1-A és Dunakiliti duzzasztómű, 0-3-1.2 kötetek.)

2. melléklet: A csúcsüzemmóddal kapcsolatos kivonatok a Közös Egyezményes Tervből.   0-1 kötet, Összefoglaló leírás.

3. melléklet: A csúcsüzemmóddal kapcsolatos kivonatok a Közös Egyezményes Tervből (Előzetes üzemeltetési és kezelési rend, 0-1-A)

6.

A Nemzetközi Bíróság alelnöke 1997. április 15-én a következő kérdést intézte Magyarországhoz és Szlovákiához:

"A helyszíni látogatáson a Felektől érdeklődtem arról a tisztítási költségről. amely a folyóvíz ivóvízzé alakításához szükséges, összehasonlítva a parti szűrésű kútból származó víz tisztításával. A szóbeli meghallgatás ezt követő szakaszában Magyarország azt válaszolta, hogy egy ilyen vállalkozás beruházási költsége kétszeres, üzemeltetési költsége öt - tízszeres lehet.

Szeretnék kapni mindkét Féltől némi felvilágosítást arról, hogy milyen berendezések megépítésére lenne szükség e célból ha erre sor kellene kerüljön és hogy hozzávetőlegesen mekkora lenne a beruházás és az üzemeltetés költsége, az esetben, ha a budapesti ivóvízszükséglet 85%-ának ellátását képes lenne fedezni."

A megválaszoláshoz Magyarország mellékelte egy kutatóintézet, a VITUKI Rt. levelét.

A válasz az alábbiakban összegezhető:

A. Felszíni vízkezelés

becsült beruházási költség

90 610 - 107 610 millió Ft

becsült üzemeltetési költség

15 543 - 21 749 millió Ft

A becslés az alábbi technológiai egységek figyelembe vételével készült: ülepítés, tisztítás, durva szűrés, aktivált szénszűrés, ózonkezelés. Ezeken túlmenően az esetleges szennyeződés detektálására figyelő rendszer, valamint jelentős nagyságú tároló medence kiépítése és működtetése is figyelembe volt véve.

B. Parti szűrési kutak

becsült beruházási költség

17 000 - 42 5000 millió Ft

becsült üzemeltetési költség

930 - 4 654 millió Ft

A számítások az 1995. év maximális igényének, 1 000 0000 m³/nap 85% -ának megfelelő mennyiségre, 850 000 m³/napra vonatkoztak. A Szentendrei sziget hozzávetőlegesen 65%-át adja Budapest ivóvízellátásának. A Szentendre szigeti parti szűrésű kutak üzemeltetési költsége - a kedvező környezeti feltételek következtében - a megadott intervallum alsó határához esnek közelebb. A többi parti szűrésű kútból szerzett víz, főleg a Csepel szigeten, tisztítást igényel és ezáltal magasabb az üzemeltetés költsége is.

Ezen túlmenően a VITUKI megjegyezte, hogy a parti szűréssel előállított ivóvíz minősége minden körülmény között messze jobb minőségű, mint a felszíni vízből előállított.

7.

Bedjaoui bíró 1997. április 15-én a következő kérdést intézte Magyarországhoz és Szlovákiához:

Az emberiség története azt mutatja, hogy az ember kapcsolata a természettel soha nem volt neutrális, valamint, hogy az emberi tevékenység a természetben magába hordozza a változó intenzitású reakciókat többé-kevésbé hosszú távon.

Másrészről az MTA által publikált bibliográfia azt mutatja, hogy az 1997 -es Szerződés előtt a környezetvédelemmel kapcsolatos tanulmányokat végeztek.

Ez a két észrevétel megenged - e arra gondolni, hogy a Felek a Szerződés megkötésekor nem voltak tudatában semminemű lehetséges környezeti hatásnak (akár negatív, akár pozitív). Az 1977-es  Szerződés nem mutatja -e ennek ellenkezőjét?

A válasz lényege:

A Szerződés aláírásakor világos volt, hogy a projektnek káros hatásai lesznek, de azt gondolták, hogy ezek korlátozottak és különböző technikai intézkedésekkel orvosolhatók lesznek. Csak később, az 1977-1989 közötti időszakban tudatosodott társadalmi szinten a -az ökológia ismeretek népszerűvé válását követően - a természeti beavatkozások hosszú távú káros hatásának veszélye. A 15, 19 és 20. cikkek arról igyekeztek gondoskodni, hogy semminemű káros következmény ne lépje túl a kritikus szintet.

Az 1977 előtti több mint 700 tanulmány közül mindössze 15 foglalkozik a várható hatások következményeivel, ezeknek nagy része is csak tág értelemben. Ezzel kapcsolatban egy részletes ismertetőt mellékelt a Magyar fél.

8.

Bedjaoui bíró 1997. április 15-én a következő kérdést intézte Magyarországhoz:

Magyarország tud-e részleteket adni a Nagymarosi projekt építésével kapcsolatos polgárjogi szerződésekről, azok számáról, a szerződések felmondásának időpontjáról és az esetleges kártérítés körülményeiről?

A válasz röviden:

 Három szerződést írtak alá a nagymarosi építkezésekhez kötődően 1986. május 28-án, amelyek szeptember 26-án léptek hatályba. Egy fővállakozói szerződés került megkötésre az OVIBER és az osztrák DoKW között, a Magyar Villamosművek Tröszt (MVMT) és az osztrák ÖVG közötti szerződés az energiával történő fizetés feltételeit tartalmazta, s az MVMT és az ÖVG között létrejött másik szerződés a távvezetékek és transzformátorok megépítésére vonatkozott.

A DoKW 1989 május 13-án fölfüggesztette a munkálatokat Nagymarosnál, de az Ausztriában folyó munkák tovább folytak 300 millió ATS értékig.

A nagymarosi építkezés fölfüggesztéséről szóló kormányhatározatot követően az OVIBER megszüntette a szerződést a DoKW -vel. A másik két szerződés esetében a Felek megegyeztek, hogy a felmerülő követelések kiegyenlítése energiával történik. A DoKW 3.84 milliárd ATS-t  követelt, végül, hosszú tárgyalás után a Felek 2.77 milliárd ATS -ben egyeztek meg.