Talajok

A Szigetközben a talajképződés alapanyagát szinte teljes mértékben folyóvízi üledékek (alluviumok) képezték. A folyóvízi üledékre nagy mésztartalom, valamint a szemcse-összetétel vertikális és horizontális változatossága jellemző (foltosság és rétegezettség)

A nyers alluviumon indul meg a talajképződés első két részfolyamata, a humuszosodás és a szerkezet-képződés. A humuszos öntéstalajok fejlődésének további irányát a talaj nedvességforgalma határozza meg. A Szigetközben és környékén a talajfejlődés eredményének valamennyi változata megtalálható: öntéstalajok, réti talajok és csernozjom talajok.

Az előforduló talajtípusok

A)  Az öntéstalajok általában fiatal hordalék lerakódásával keletkeztek. Az újabb és újabb hordalék lerakódás következtében nem alakulhatott ki az éghajlatnak és a növényzetnek megfelelő talajtípus. Az altalajban gyakran különböző mélységben (a 20 - 100 cm mélységtartományban) eltemetett talajrétegeket találunk. Ezeket egy-egy újabb áradás eltemette, és a felszínre nyers hordalékot rakott, amelyen újra megindult a talajképződés. Az eltemetett, humuszos szinttel rendelkező öntéstalajok térképezése nehéz, mert csak elszigetelten, kisebb foltokban fordulnak elő. Termelési értékük nagyobb, mint az öntéstalajoké, mert tápanyag-ellátottságuk kedvezőbb, különösen akkor, ha az eltemetett humuszos szint a felszínhez közelebb helyezkedik el.

A Szigetköz öntéstalajai meszes öntéstalajok, főként fiatal öntésiszapból és öntéshomokból állnak. A feltalaj legnagyobbrészt vályog, agyagos vályog, kisebb részben homokos vályog; az öntéshomok igen ritka. Az altalaj vályog, homokos vályog, néhol agyagos vályog. Nagyon jól vezetik a vizet, de rosszul tartják meg. Az altalajban ritkán mészkiválások és mészkőpadok is találhatók. Szódát és sót káros mennyiségben nem tartalmaznak, foszfor- és nitrogénellátottságuk gyenge, káliumtartalmuk kielégítő. Termelési értéküket növeli, hogy könnyen és olcsón öntözhetők. Tápanyagokban általában szegények.

B)  Csernozjom talajok (öntésen kialakult mezőségi talajok) képződtek azokon a területeken, amelyek tengerszint feletti magasságuknál vagy a Dunától távolabbi helyzetüknél fogva kevésbé voltak kitéve már a szabályozás előtt is a folyam áradásainak. A morzsás szerkezet kialakításában a humusz mellett a kalcium is részt vesz. Stefanovits Pál osztályozása szerint a vékony, ritkábban a közepes humuszrétegű réti csernozjom talajok változatába lehet őket sorolni. Humuszos rétege vékony és világos szürkésbarna, átmeneti szintje pedig vastag.

A talaj anyaga vályog, néhol homokos vályog, kisebb foltokban agyagos vályog. A felső vályogrétegek vastagsága igen különböző, alattuk néhol már 1 m mélységben kavics fordul elő. A feltalaj szerkezete általában morzsás. Vízgazdálkodása elég jó. Az Arany-féle kötöttségi számhoz viszonyítva a kapilláris vízemelés értékei igen magasak. A vízmegtartó képesség értékei a szerves anyagot tartalmazó feltalajban magasak, az altalajban alacsonyak.

A kémhatás gyengén lúgos. A szénsavasmész-tartalom igen magas. A feltalajban 25% körüli az értéke, és csak kevés helyen marad a 20% alatt. Szódát, sót káros mennyiségben nem tartalmaz. A könnyen oldható (felvehető) nitrogén- és foszfortartalom igen alacsony. A káliumellátottság közepes. A talaj termelési értékét a termőréteg vastagsága határozza meg.

C) A Réti talajok a Szigetközben nagy területet foglalnak el. Mivel öntésen alakultak ki, ezért mésztartalmuk általában magas, 20-25%, csak az állandóan vizes altalajban csökken 10-15%-ra. A humuszos réteg 30-60 cm közötti vastagságú. Alatta gyakran mészkőpados réteg következik. A vékony humuszos réteg fokozatosan megy át az altalajba, amely csaknem kivétel nélkül szürke iszap, homokos iszap. Az iszapos rétegben aránylag magasan, 100-150 cm-es mélységben (a Dunához közelebbi területeken 100 cm felett) jelentkezik a talajvíz. A magas talajvíz miatt a talajlakó állatok keverő és szellőztető munkája elmarad.

A talaj szerkezete szárazon tömődött, repedésre hajlamos; a szántóföldi művelés alatt álló területeken a feltalaj morzsásodó, máshol poliéderes törésű. A feltalaj agyagos, de iszappal kevert, így könnyebben művelhető. Vízvezető képessége nem olyan rossz, mint a típusos réti talajoké, és a víztartó képességük sem olyan magas. A talaj vízellátása jó, inkább a vízelvezetés okoz gondot. A talaj kémhatása gyengén lúgos. A foszfor- és nitrogénellátottság gyenge, a káliumtartalom kielégítő.

D)  Csernozjom jellegű homoktalajok (homokon alakult mezőségi talaj) Győrtől É-ra kis területen, a Szitás-dombok területén, továbbá Győrladamértól É-ra és ÉNy-ra fordulnak elő. Az eredeti felszín fölé települt futóhomokbuckák területén alakultak ki. A szitás-dombi feltárásokban eltemetett fosszilis talajrétegek találhatók, ami arról tanúskodik, hogy a homokmozgás több ízben megindult. Kiterjedése nem jelentős, mert nagy részét Győr külvárosai, Révfalu, Kisbácsa, Bácsa lakónegyedei foglalják el. Ezen a területen a váztalajok fő típusába tartozó gyengén humuszos karbonátos homoktalajok, nagyobbrészt pedig csernozjom jellegű homoktalajok alakultak ki. A humuszos réteg vastagsága 30-40 cm, a humusztartalom 1-2%. A talajszelvények egész mélységében domináló szerepet játszik a homok. A talaj termelési értékét az iszaptartalom határozza meg.

Talajtérképezéssel az alábbi ismereteket gyűjtötték össze a Szigetközről (Várallyay, 1993):

A talaj  vastagsága

A szigetközi holocén kavicsos üledéket borító talaj vastagsága változó, az ÉNy-i részeken helyenként a fél métert sem éri el, DK-i irányban növekszik, Győrtől északra eléri az 5-6 métert. A Magyar Állami Földtani Intézetben elkészült - a "Kisalföld Földtani Térképsorozata" keretében - a Szigetköz fedőréteg (talaj)-vastagság térképe. A térkép a földtani szelvényezéshez kilométeres háló mentén mélyített sekélyfúrások alapján született, 1:50000 –es felbontással.

A holocén fedőréteg vastagsága

A talajok vízgazdálkodása és anyagforgalma

A talaj vízgazdálkodása a talaj termékenységének alapvető feltétele, mivel meghatározza annak levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodását, biológiai tevékenységét, művelhetőségét. A Szigetköz talajvízháztartását, talajvíz-ingadozását és mozgását döntően az alábbi tényezők határozzák meg:
 

•  a csapadék beszivárgása és párolgása (vertikális talajvízforgalom),
•  a talajvízszint eséséből származó állandó jellegű horizontális áramlás,
•  a Duna vízállásváltozásainak hatásaként előálló talajvíz-mozgás.

A talaj nedvességtartalma alatt a talajban levő víz (pontosabban különböző töménységű és összetételű vizes oldat) mennyiségét értjük. A csapadék- és öntözővíz, a felszíni hozzáfolyás, a talajvízből történő felszín alatti hozzászivárgás növeli, az elpárolgás, a felszíni elfolyás és a felszín alatti elszivárgás csökkenti a talaj vízkészletét.

A talaj vízháztartása nagymértékben függ attól, hogy a talajvíz hol helyezkedik el: a kavicsrétegben, vagy az a feletti talajrétegben. E tekintetben három alapesetet különíthetünk el:
 

• A talajvízszint a fedőréteg alatt, a kavicsban áll, és ingadozása abban is marad.
• Ezeken a területeken nem befolyásolja a talajvízszint változása a talaj vízháztartását.
• A talajvízszint a finom fedőrétegben áll, és vízszintje (vízszintingadozása) abban is marad.
• A talajvízszint az év nagy részében a kavicsfeküben áll, de árhullámok idején a finom fedőrétegbe emelkedik.

Ahol a talajvízszint korábban legalább a közepes árhullámok idején elérte a fedőréteget vagy abban ingadozott, és a Duna elterelésének következményeként a kavics fekübe süllyedt, ott megszűnt a gyökérzóna talajvízből történő, úgynevezett  kapilláris vízellátása. Ezeken a helyeken a növények a talajvízből nem jutnak nedvességhez.

A viszonylag száraz Szigetköz kedvező növénytermesztési adottságai és viszonylag nagy termésbiztonsága jelentős részben épp a talajvízből történő nedvesség-kiegészítésnek volt köszönhető.

A Duna elterelése miatt a folyamhoz közeli területeken megváltozott a talaj vízháztartása és a közeg anyagforgalma. A változások közül a legfontosabbak a következők:

A)  Erősen karbonátos, mészakkumulációs szintek, "atkás" rétegek, sőt mészkőpadok kialakulása a kavicsfekü és a finom fedőréteg, illetve az ebben mozgó nagy karbonáttartalmú talajvíz hatásának határfelületén. Ez a talajt sülevényessé, aszályérzékennyé teszi.

B)  A süllyedő talajvízszintű területeken:
 

• csökken a talaj alulról történő átnedvesedésének mértéke, csökkennek hidromorf vonásai;
• az aerob-anaerob szervesanyag lebomlás aránya az előbbi javára tolódik el, felgyorsul a talajban visszamaradó növényi maradványok és mesterségesen kijuttatott szerves anyagok mineralizációja;
• a fedőrétegből kimosódó finom eloszlású ásványi részek az eredetileg laza kavicsréteg pórusait eltömve, erősen tömődött, cementált réteg kialakulását eredményezhetik, ami ismét sekély termőrétegűséget okoz.

C)  Az emelkedő talajvízszintű területeken
 

• fokozódik a talaj levegőtlenségének, túl nagy nedvességállapotának, a terület belvíz-veszélyeztetettségének valószínűsége;
• az anaerob folyamatok irányába tolódnak el a talajban végbemenő mikrobiológiai folyamatok, ennek minden káros következményével;
• a nagy karbonáttartalmú talajvízből származó kapilláris transzport révén mészakkumulációs szintek alakulhatnak ki;
• kedvezőtlen összetételű talajvizű területeken másodlagos sófelhalmozódási és szikesedési folyamatok következhetnek be.