Egy szóbeli jegyzék kíséretében 2003. augusztus 27-én, a Bős – Nagymarosi Vízlépcsőrendszer kormánybiztosa, Dominik Kocingernek kérésére, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma diplomáciai úton továbbította a Szlovák Köztársaság Kormánydelegációjának komplex nyilatkozatát arról, hogy hogyan teljesíthetők az 1977. évi szerződés célkitűzései a Nemzetközi Bíróság Ítéletére alapozva, valamint azt a nyilatkozatot, amit a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport szlovák tagozata készített. A magyar fél válaszát 2004. decemberében adta át.

 

 

 

 

Nem hivatalos fordítás

 

 

A Szlovák Köztársaság teljhatalmú megbízottja a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer építésére és üzemeltetésére

 

 

A Szlovák Köztársaság Kormánydelegációjának komplex nyilatkozata

 

Hogyan teljesíthetők az 1977. évi Szerződés célkitűzései

a Nemzetközi Bíróság ítéletére alapozva

 

és

 

a vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport szlovák tagozatának nyilatkozata

 

(információ)

 

 

Pozsony, 2002. október

 

| A Szlovák nyilatkozat letöltése PDF formátumban |

 

 

I.                   BEVEZETÉS

 

[2] (az Ítélet 2. bekezdése) „Tekintettel arra, hogy a Bős–Nagymarosi Vízerőmű-rendszer felépítéséről és működtetéséről Budapesten, 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés és az ahhoz kapcsolódó okmányok (a továbbiakban: Szerződés) végrehajtása, illetve megszüntetése, valamint az "ideiglenes megoldás" felépítése és működtetése tekintetében vita merült fel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között,”

-          Tudatában annak, hogy a Szlovák Köztársaság egyike a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság két utódállamának a Bős – Nagymarosi Projektet illető jogok és kötelezettségek tekintetében;

-          Felismerve azt, hogy a Felek képtelenek voltak rendezni ezeket a nézeteltéréseket a tárgyalások során;

-          A Felek az 1993. április 7-én aláírt Külön Megállapodás 2. cikkelyében megfogalmazott kérdéseiket megküldték a hágai Nemzetközi Bíróságnak.

 

A Külön Megállapodás 5. cikke értelmében, ha a Felek képtelenek megegyezni hat hónapon belül, bármelyik Fél a Bírósághoz fordulhat az ítélet végrehajtási módozatainak meghatározására irányuló kiegészítő ítélethozatalért.

 

Az ítéletet a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én meghozta.

 

 

I.1 E nyilatkozat célja

 

E nyilatkozat célja az, hogy komplex úton meghatározza a Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtási lehetőségeit, úgy, ahogy azt a Szlovák Köztársaság kormánydelegációja javasolta. (Lásd például a 2001. VI. 5-i tárgyalás jegyzőkönyvéhez csatolt 5. számú mellékletet, ami átadásra került a magyar Félnek a „A közös szakértői csoportok felállításával és tárgyalásaikkal kapcsolatos háttéranyagok” megnevezéssel).

 

 

I.2. A tárgyalások helyzete

 

A tárgyalások jelenlegi (2002. október) helyzetét azok a korábbi tárgyalások előzték meg, amelyek a Nemzetközi Bíróság ítélethozatalát követően kezdődtek. A közös szlovák – magyar erőfeszítések, a jó szándék, a szlovák és magyar kormánydelegáció közös anyaga, valamint a szakértői csoportok munkájának eredményei 1998. február 27-én befejeződtek a „Keretmegállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletének megvalósítási elveiről” aláírt javaslattal. Ezt a javaslatot a Szlovák Köztársaság kormánya elfogadta, ami az a készséget jelezte, hogy kész aláírni azt.

 

Az újabb magyar kormánydelegáció (az új delegáció, amelyet a választások után neveztek ki Magyarországon 1998. nyarán) úgy nyilatkozott, hogy a keret-megállapodás már kimunkált és aláírt javaslata az „Ítélet végrehajtásának elveiről” nem lehet alapja a további tárgyalásoknak. Ennek okán a Szlovák fél ara kérte az új kormánydelegációt, hogy dolgozza ki a magyar javaslatot a Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására.

 

Ezt követően, 1999. novemberében a Magyar Köztársaság kormányának Miniszterelnöki Hivatala – a Dunai Kormánybiztos irodája – kidolgozott és 1999. december 9-én átadott egy terjedelmes (több mint 1400 oldal) anyagot „Dunai hatásvizsgálatok” címmel, ami a magyar Fél új koncepcióját tartalmazta a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására, amely a Közös Egyezményes tervvel és a Keretmegállapodás-tervezetbe foglalt korábbi véleményekkel (amit a magyar és a szlovák fél közösen dolgozott ki) homlokegyenest ellenkező szemléletű.

 

Ezen anyag – szlovák szakértők általi – nagyon részletes tanulmányozása és alapos értékelése után a szlovák Fél 2000 decemberében átadta a „A Szlovák Köztársaság küldöttségének álláspontja a Hágai Nemzetközi Bíróság részéről 1997. szeptember 25-én a Bős–Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtására a magyar fél által előterjesztett javaslattal kapcsolatban” megnevezésű anyagot. Ebben az álláspontban főleg szakértői megjegyzések és vélemények találhatók a Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozó magyar elgondolásra.

 

Ezt követően 2001. április 2-án a szlovák Fél megkapta a „Megállapodás tervezet a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról” című magyar anyagot, biztosítva azt, hogy a magyar Fél „nagy figyelemmel” tanulmányozta a szlovák kormánydelegáció véleményét.

 

Mivel ez a magyar javaslat 1999. novembere óta nem vette figyelembe a szlovák félnek a magyar műszaki javaslatokra és ökológiai érvelésekre adott konkrét és műszaki szakértői megállapításait, a szlovák kormánydelegáció 2001. június 5-én egy tárgyaláson kifejtette véleményét és elgondolásait, valamint átadta a magyar Fél számára a „A közös szakértői csoportok felállításával és tárgyalásaikkal kapcsolatos háttéranyagok” megnevezésű dokumentumot a jegyzőkönyv 5. számú mellékleteként. Ebben az anyagban ismét megtalálhatók azon módozatok meghatározása, amelyek teljesítik az 1977-es Szerződés célkitűzéseit, amelyben szakértői szinten előre meg kell egyezünk annak érdekében, hogy elkészítsük a Keretmegállapodás-tervezetet a Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására.

 

Ettől az időtől kezdve a kormánydelegációk megbeszélései lényeges különbségeket mutattak a Nemzetközi Bíróság (ICJ) ítéletének végrehajtási eszközeit illetően. A szlovák kormánydelegáció meggyőzte a magyar Felet arról, hogy a műszaki és tudományos kérdések megvitatása nélkül, a műszaki rendezés és az építmények használatára vonatkozó, valamint az 1977-es Szerződés műszaki megvalósításának módjairól és azoknak a Bős – Nagymarosi Vízlépcső rendszer teljes szakaszán a Szerződés céljaival (vízgazdálkodás, folyami hajózás, energiatermelés, árvízvédelem és ökológia) történő összevetésére vonatkozó műszaki megegyezés nélkül nincs lehetőség kimunkálni egy ésszerű tervezetet a Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására.

 

Ezekre az érvekre alapozva megalakult a vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai, valamint a jogi kérdésekkel foglakozó közös munkabizottság. A Vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport hatodik ülésén a Felek megegyeztek a munkacsoport mandátumát és a közösen vizsgálandó kérdéseket illetően. A jogi kérdésekkel foglakozó munkabizottság mostanáig nem jutott egyezségre a Bős – Nagymarosi Vízlépcső rendszerét, illetve az Ítélet végrehajtását illetően.

 

Új tárgyalási periódus kezdődött el a 2002. nyarán lezajlott választások után. A magyar kormánydelegáció feloszlott és az új még nem kerül felállításra (2002. október). A szlovák kormánydelegáció kész a tárgyalások folytatására mind szakértői, mind kormánydelegáció szinten.

 

 

I.3. Különbségek az álláspontokban

 

A tárgyalások első szakaszában a szlovák és a magyar szakértők megegyeztek azokban a megoldásokban, amelyek mindkét ország számára elfogadhatók – és ami még fontosabb – azokban a megoldásokban, amelyek kielégítik az 1977-es Szerződés céljait, az árvízvédelmet, a hajózási körülmények javítását, a környezetvédelmet, az elektromos energiatermelést, illetve más, mindkét ország számára hasznokat hozó dolgokat illetően.

 

A második szakaszban a szlovák és a második magyar kormánydelegáció álláspontjában lényeges különbségek jelentkeztek az Ítélet végrehajtási módját és az 1977-es Szerződés céljainak teljesítését illetően a választások utáni magyar kormány politikájában bekövetkezett változások eredményeképpen.

 

A harmadik szakasz a 2002-es választásokat követően még nem kezdődött el, a magyar delegáció még nem állítatott föl.

 

A kormánydelegációk álláspontja közötti lényeges különbségeket az alábbi táblázat mutatja be.

 

 

1.táblázat A kormánydelegációk álláspontja közötti lényeges különbségek

 

A szlovák kormánydelegáció véleménye	A magyar kormánydelegáció véleménye
A Duna nagymarosi szakasza
Az 1977-es Szerződés értelmében a Nagymarosi vagy más hasonló Projekt megvalósítása az 1977-es Szerződés céljainak elérése érdekében.	A nagymarosi vagy más hasonló projekt elvetése.
A Duna nagymarosi szakaszán elérni a vízszintnövekedést anélkül, hogy a folyómedret vagy a folyópartot a későbbiekben erősíteni kellene kivéve az árvízvédelmi intézkedéseket.	Megelőzni a folyómeder és vízszint nagymértékű csökkenését a Dunán a meder és a partok „gabionos” és köves megerősítésével, a hajóút beszűkítése kotrással és sarkantyúk építésével.
Biztosítani az árvízvédelmet a nagymarosi projekt befejezésével vagy más hasonló projekttel a Duna ezen szakaszán.	Biztosítani az árvízvédelmet a nagymarosi vagy más hasonló projekt megépítése nélkül a Duna ezen szakaszán.
Évente 100 GWh energiát termelni a nagymarosi, vagy más, alkalmas helyen megépített vízerőművön a Duna ezen szakaszán.	Nincs vízenergiát kihasználó energiatermelés.
Megteremteni legalább a részbeni csúcsenergia termelés feltételét a létező bősi erőműben.	Nem teremteni meg az energiatermelés feltételét a létező bősi erőműben.
A Bős – Budapest szakasz hajózási feltételeinek javítása a VIc osztályra, 3,5 m merülési mélységű hajók számára 180 m szélességű hajóúttal, ahogy azt a Duna Bizottság javasolta. A Szlovák Köztársaság a projekt kertében már megépítette a gátakat a Duna teljes hosszában.	Visszaszorítani a hajózási feltételeket (új besorolás) a VIb osztályba, 2,5 m merülési mélységű hajók számára 80-150 m szélességű hajóúttal.
Biztosítani a Duna és a nemzetközi jelentőségű belső hajóút, a Vág közötti kapcsolatot a Duna vízszintjének növelésével	Nem a Duna vízszintjének növelésével biztosítani a hajóút kapcsolatot a Duna és a Vág között, hanem másképpen (például gátépítéssel a Vág folyó Dunába ömlő torkolatánál)
A folyamatos meder-, és vízszintcsökkenést a Duna Bős – Budapest közötti szakaszán kedvezőtlen ökológiai folyamatnak tekintik.	A meder-, és vízszint csökkenést a Duna ezen szakaszán természetes folyamatnak tekintik.
A nagymarosi mederszakasz környezeti szempontból fontosnak minősül. A környezeti problémákat a vízszint megemelésével kell megoldani.	A Duna nagymarosi szakaszán az ágak környezeti szempontból fontosabbnak minősülnek; a folyóágak kotrása és mélyítése fogja megoldani a környezeti problémákat.
Teljes költség azt a gátépítést jelenti, ami a vízszintet növeli. A gáton erőmű építhető. A hajóút fenntartását szolgáló befektetés minimális. A gát és az erőmű költsége, a szlovák vélemény szerint, nem lesz nagyobb, mint az a költség, amivel a magyar fél számolt egy alacsonyabb szintű hajóút biztosításához.	A Duna meder megerősítésének és 50 éves fenntartásának (a meder és part megerősítése, hajózási akadályok felszámolása, a vízszintcsökkenés mérséklése, a nemzetközi hajózás biztosítása, a hajóút folyamatos fenntartása) költsége (1999-es árakon):   136 689 millió forint.   Ehhez az összeghez még hozzá kell adni – például – a Duna és a Vág összekötésének költségét, illetve más olyan költségeket, amelyek Nagymaros meg nem építésével összefüggő veszteségekből származnak.
A magyar javaslat a szlovák oldalon olyan kiadásokat indukál, mint például a Vág és a Duna folyók hajózási összeköttetését biztosító gát megépítése, járulékos árvízvédelem, öntözővíz kijuttatás az alsó Ipoly területére, stb.	A magyar oldalon, a saját javaslatukból további kiadások keletkeznek az árvízvédelemnél, az infrastruktúra javításnál, híd Visegrád térségében, stb.
A Duna bősi szakasza
A Dunakiliti gát bevonása a Duna vízszint szabályozásába és a magyarországi ágrendszer vízellátásának szabályozásába. Árvízvédelem különösen a Szigetközben, valamint jéglevezetés.	Dunakilitit semmilyen célra nem használni? (parlamenti döntés)
A dunacsúni vízművek bevonása a projekt bősi részének egészébe.	Lásd ítélet (145,146,154,135,136,137 –es bekezdések) A magyar fél a mai napig nem küldte el javaslatát az Ítélet ezen részéhez.
A Duna Dunacsúny alatt szakaszán a vízszint emelésének biztosítása a dunakilitinél megépítetthez hasonló fenékgátakkal. Egy fenékgátra – az építéstől függően- 100 000 – 200 000 m3 anyaggal kell számolni.	A Dunameder vízszint-emelésének biztosítása 7000 m3 kő felhasználásával kialakított duzzasztógátakkal létrehozott új meanderező folyómeder kialakításával, vagy kavics felhasználásával a régi dunameder megemelésével és beszűkítésével (11 millió m3 30 km hosszú Duna szakaszon).
Árvízvédelemi intézkedések nagyobb vízhozamok esetére a régi Duna mederben. A régi Duna medre képes kell legyen arra, hogy legalább 10 600 m3 /s vizet elvezessen.	A Duna medrének megemelése, vagy egy új meanderező meder kialakítása estén szükséges megtervezni az árvízvédelmet, valamint javítani a meglévő árvízvédelmi töltéseket.
Csúcsenergia termelés a bősi erőműben a Közös Egyezményes Terv szerint	A csúcsüzemi üzemeltetés elvetése. Alacsonyabb minőségű energia termelése.
A folyó ágrendszerének közvetlen összekapcsolása a régi Duna medrével bizonyos pontokon.	A folyó ágrendszerének közvetlen összekapcsolása a régi Duna medrével bizonyos pontokon.
Minden típusú hajózás a régi Dunán bizonyos megegyezés szerint	Sport és kishajó hajózás.
Vízhozamok a régi Duna mederbe és az ágrendszerbe. Az 1977. évi Szerződés értelmében a minimális vízhozam a régi Duna medrében 50 m3/s, a vegetációs időszakban 200 m3/s. Jelenleg, az 1995-ös Egyezmény szerint, 400 m3/s átlagosan az átlagos vízhozamú években (fluktuáció a Pozsonyi vízhozamtól és az évszaktól függően 250 – 600 m3/s).	A magyar fél környezeti érvei szerint télen 20 – 40 m3/s, a vegetációs időszakban 400 m3/s. Az ágrendszerbe télen 20 m3/s, a vegetációs időszakban 90 m3/s.
A teljes rekonstrukciós költség a régi Duna mederben 6 – 9 darab 2 – 4 méter magas fenékgát megépítését jelenti. Egy gát becsült átlagos költsége 20 – 100 millió SK. A Duna ágrendszerének a régi Duna mederrel való összekötése után az ágak meanderezése elindulhat. Általánosságban, a teljes ártér elő kell legyen készítve, hogy az árhullám levezethető legyen.	A folyómeder szűkítés és a mederemelés költségei 34 – 46 milliárd HUF-ba kerül (az 1999-es magyar javaslat szerint) és a fenntartás költsége az első években 2 – 6 milliárd HUF. A magyar fél a meanderező Duna létesítésének költségét 17 – 20 milliárd HUF-ra, fenntartásának költségét 0,5 – 0,8 millárd HUF/ év -re becsülte.

 

 

 

II.                ÍTÉLET

 

Az Ítélet kinyilvánítja [15] (az Ítélet 15. bekezdése), hogy a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer megépítése és működtetése az 1977-es szerződés meghatározása szerint „közös beruházás”, ami által el kell érni „a Duna Bratislava és Budapest közötti szakasza természeti kincseinek a Szerződő Felek vízgazdálkodási, energetikai, közlekedési és mezőgazdasági, valamint egyéb népgazdasági ágazatai fejlesztését szolgáló sokoldalú hasznosításá”-t. A közös beruházás alap célkitűzései a vízenergia termelés, a hajózási körülmények javítása, a terület védelme az árvizekkel szemben, ugyanakkor a Felek vállalkoztak arra, hogy biztosítják azt, hogy a vízminőség a Dunában ne romoljon és megfeleljen a természetvédelmi követelményeknek.

 

A Szerződés 1. cikkének 3. paragrafusa rendelkezett [18] arról, hogy a rendszerre vonatkozó műszaki specifikációk a „Közös Egyezményes Terv”-be kell, hogy beépüljenek és hogy "a közös beruházás megvalósítása a Közös Egyezményes Terv szerint történik [kellene történjen]". Az 5. cikk arról szól, hogy a közös beruházás költségei a szerződő felek között egyenlő arányban oszlanak meg. A 8. cikk kikötötte, hogy a Dunakiliti gát, az üzemvíz csatorna, és a két zsiliprendszer Bősnél és Nagymarosnál a szerződő felek egyenlő arányú közös tulajdonába kerülnének. A beruházás egyéb részeinek tulajdonjoga arra az államra száll, amelynek területén megépültek. A felek hasonlóképpen egyenlő arányban részesülnek az üzembe állított rendszer használatából, nevezetesen a szabadfolyású és a csúcsra járatott vízerőmű használatából. A 10. cikk értelmében az egyes műveket az az állam kell üzemeltesse, amelyik területén azok találhatók, „egyetértésben a közösen elfogadott működéssel és üzemeltetéssel”. A vízlépcsőrendszer közös tulajdonban lévő létesítményeinél a működési, karbantartási (javítási) és felújítási költségeket egyenlő arányban, közösen kell viseljék a szerződő felek. A 14. cikk szerint „A Duna medrében, az 1842 fkm és az 1811 fkm között a jóváhagyott közös egyezményes terv vízmérlegében megállapított vízmennyiséget kell biztosítani, amennyiben a természeti viszonyok vagy egyéb körülmények időszakosan nem igényelnek ennél nagyobb vagy kisebb vízhozamot.”. „A jóváhagyott közös egyezményes terv vízmérlegében megállapítottat meghaladó vízmennyiségnek a Duna magyar-csehszlovák közös szakaszán történő kivétele esetén a többlet vízkivétel következtében a termelt energia mennyiségében bekövetkezett csökkenésnek megfelelően csökkenteni kell a többletet igénybevevő Szerződő Félnek a villamos energiában való részesedését.”. A 18. cikk 1. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy „A Szerződő Felek az eddig vállalt kötelezettségeiknek, főként a Dunán való hajózás rendjének szabályozása tárgyában, Belgrádban, az 1948. évi augusztus hó 18. napján kelt egyezmény 3. cikkének megfelelően biztosítják mind a Vízlépcsőrendszer megvalósításának, mind az üzemelésének időszakában a nemzetközi hajóúton a folyamatos és biztonságos hajózást.”. A 19. cikkben megállapodtak abban, hogy „A Szerződő Felek a közös egyezményes tervben előirányozott megoldásokkal gondoskodnak a Vízlépcsőrendszer megvalósításával és üzemeltetésével kapcsolatosan felmerülő természetvédelmi követelmények kielégítéséről.”.

 

 

A Közös Egyezményes Terv [19] szabályozza a rendszer céljait és a művek jellemzőit. A Közös Egyezményes Terv tartalmazta a „Előzetes üzemeltetési és karbantartási szabályzat”-ot is, a 23. cikk meghatározta, hogy „A végső Üzemelési Szabályzatot a rendszer működésbe helyezését követő egy éven belül el kell fogadni.”. Az Üzemelési Szabályzat meg kell, hogy oldja, a Szerződés 13. cikkének megfelelően, az árvíz-, és jéglevezetést, valamint a vízgazdálkodás más kérdéseit. Az ideiglenes (jelenlegi) üzemelési szabályzat átadásra került a Magyar félnek 2000. decemberében.

 

 

A Bíróság emlékeztetett arra, hogy a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer egy "egységes és oszthatatlan működésű létesítményként" volt jellemezve.

 

 

II.2. A vita alapja az Ítélet szerint

 

A Bíróság megállapítja [40], hogy “A peres eljárás során Magyarország folyamatosan kitartott álláspontja mellett, miszerint, bár valójában felfüggesztette, illetve elhagyta a rendszer egyes munkálatait, magának az 1977-es szerződésnek az alkalmazását soha nem függesztette fel.” Hogy igazolja magatartását, lényegében „az Ökológiai szükségállapotra” hivatkozik. A későbbiekben a Bíróság megállapít néhány tényt és véleményt mindkét fél részéről és bebizonyítja [48], hogy Magyarország magatartásának hatása a Szerződésben egységesként és oszthatatlanként jellemzett műtárgyrendszer befejezését lehetetlenné tette. A magyar érvelés a szükségállapottal [54, 40] nem tudta meggyőzni a Bíróságot, hacsak legalább az nem volt bizonyítva, hogy egy valós, „súlyos” és „közeli” „veszély” létezett 1989-ben és hogy a lépés, amelyet Magyarország megtett, az egyetlen lehetséges válasz volt arra. A Bíróság ezekből az elemekből arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben, még akkor is, ha megállapítást nyert volna, hogy 1989-ben szükséghelyzet volt az 1977-es Szerződés teljesítése kapcsán, Magyarország nem engedhette volna meg, hogy a szükséghelyzetre hivatkozzék annak érdekében, hogy igazolja mulasztását szerződéses kötelességei teljesítésében. A szükséghelyzet problémájához a Bíróság megjegyezte [101], hogy, még ha igazolva is van, ez nem szüntet meg Szerződést; a Szerződés mindaddig hatástalan maradhat, amíg a szükséghelyzet fennáll; valójában látens állapotba kerülhet, de – kivéve, ha a felek közös megegyezéssel megszüntetik a Szerződést – továbbra is életben van. Mihelyst a szükséghelyzet megszűnik létezni, a szerződéses célok teljesítésének kötelessége ismét érvénybe lép, ami azt jelenti, hogy ez legalábbis az ítélethirdetés idejétől érvényes. A magyar fél más kifogásai, úgymint például a [102, 103, 104] elutasításra kerültek. A következőkben a Bíróság megállapítja [104], hogy a Bíróság véleménye szerint azok a megváltozott körülmények, amelyekre Magyarország hivatkozik, nem olyan természetűek, hogy akár külön-külön, akár összességükben vizsgáljuk azokat hatásaik radikálisan megváltoztatnák a teljesítendő kötelezettségek mértékét a projekt kivitelezésével kapcsolatban.

 

A szlovák kormányküldöttség úgy értelmezi, hogy a Bíróság megállapítja [101], hogy nem volt szükséghelyzet, hogy az 1977-es Szerződés érvényben van, és hogy még mindig van kötelezettség a Szerződésen alapuló kötelezettségek teljesítésére, illetőleg a szerződéses kötelezettségek teljesítése nem lehet látens állapotban igazolt okok hiányában. A szlovák kormánydelegáció is azon a véleményen van, hogy nincs ok a kötelezettségek körében radikális változtatásra, ezeket teljesíteni kell, hogy a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer befejezésre kerüljön. A Szlovák fél, teljesítvén az 1977-es Szerződés céljait, az „egységes és oszthatatlan működésű létesítmény” második részének meg nem építését radikális „változásnak” tekinti az álláspontban és a kötelezettségek nem teljesítésében. Még inkább igaz ez, ha a magyar fél olyan javaslatot ad, amely alacsonyabb minőségű hajózó utat eredményez magasabb költséggel, mint a sokcélú, más hasznot is hozó létesítmény. A magyar fél, az építkezés leállításával segédkezett annak a helyzetnek a kialakulásában, amely nem vezetett eredményes tárgyalásokhoz [107]. Ez igaz a jelenlegi tárgyalások helyzetére is.

 

 

 

II.3. Fontos kifejezések és gondolatok az Ítéletből

 

Ebben a fejezetben néhány olyan kiválasztott gondolatot mutatunk be az Ítéletből, amelyeket szeretnénk hangsúlyozni.

 

[131] A Feleknek törekedniük kell a megegyezésre az ítélet végrehajtásának módozatairól. (Módozatok = általános struktúra forma – javaslat a lehetőség, lehetetlenség, esetlegesség és szükségesség szerint), ami lényegében azt jelenti, hogy milyen módon, intézkedéssel, építkezéssel, döntéssel fogjuk teljesíteni az Ítélet érvényre juttatását.

 

[132] Ebben a tekintetben különösen fontos az, hogy a Bíróság megállapította: az 1977-es Szerződés hatályban van, ennél fogva uralja a Felek közti viszonyt. A Felek kapcsolatát meghatározzák még egyéb releváns egyezmények szabályai is; azonban mindenekfelett az 1977-es Szerződés alkalmazható szabályai határozzák meg, mint lex specialis.

 

[133] A lényeg az, hogy azt a ténybeli helyzetet, amely 1989 óta kialakult, a megőrzött és fejlődő szerződéses jogviszony összefüggésein belülre kell helyezni, annak érdekében, hogy annak tárgyát és célját, amennyire csak megvalósítható, elérjék. Csak akkor lesz orvosolható a mindkét fél szerződésszegésével létrejött rendellenes helyzet, ha a szerződéses kötelezettségeiket teljesítik.

 

[134] A Bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy a bősi erőmű működik, hogy az üzemvíz csatorna egy lényegesen kisebb tározóból nyeri vizét, melyet nem a Dunakilitinél, hanem a Dunacsúnynál felépített duzzasztógát képez; és hogy a bősi erőmű átfolyásos üzemben működik, nem pedig csúcsra járató üzemben, mint azt eredetileg tervezték. A Bíróság ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Nagymaros nemcsak hogy nem épült fel, hanem a csúcsra járatás mindkét fél általi tényleges elvetésével, felépítésének többé nincs is értelme. Összevetendő az Ítélet [54, 128] paragrafusával.

 

[135] Az 1977-es Szerződés nem csak energiatermelést szolgáló közös beruházás volt, mivel tervezése alapján más célokat is szolgálnia kellett: a Duna hajózhatóságának fejlesztését, árvízvédelmet és jégszabályozást, valamint a természetes környezet védelmét. Ezek közül egyik sem élvezett abszolút elsőbbséget. Ezek közül egyik sem veszített fontosságából. Ezen célok elérése érdekében a Felek magatartási, teljesítési és eredményre irányuló kötelezettségeket vállaltak.

 

[136] Kijelenthető, hogy a vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos teljesítési kötelezettségek egy részét - amennyiben még nem teljesítették 1992 előtt - megelőzték az események. …, amikor a Szerződés céljait a jelenleg fennálló építmények is megfelelően szolgálhatják.

 

A szlovák kormánydelegáció úgy értelmezi ezt, hogy nincs szükség Dunakiliti pontosan szerződés szerinti használatba vételére, mivel feladatát Dunacsún átvette [145].

 

[137] Hogy valóban ez-e a helyzet, azt először és elsősorban a Feleknek kell eldönteniük.

 

[138] Nemcsak Magyarország ragaszkodott a nagymarosi munkálatok leállításához, hanem a tárgyalások során Csehszlovákia is több alkalommal kijelentette, hogy hajlandó mérlegelni a korlátozásokat, vagy akár teljes elvetését a csúcsra járató üzemmódnak. Az utóbbi esetben a nagymarosi gát megépítése értelmetlenné vált volna. A Szerződés kifejezett rendelkezéseiről tehát a Felek a gyakorlatban elismerték, hogy tárgyalások alapját képezhetik.

 

[139] A Bíróság azon a véleményen van, hogy a Feleknek jog által meghatározott kötelességük, hogy a tárgyalások során az 1977-es Szerződés összefüggésében mérlegeljék, hogy milyen módon lehet a Szerződés többrétű céljait a lehető legjobban szolgálni, szem előtt tartva, hogy valamennyi célkitűzését meg kell valósítani.

 

[140] A Bíróság azon a véleményen van, hogy a vízlépcsőrendszernek a környezetre gyakorolt hatása és következményei kulcsfontosságúak A Felek közösen újra kell gondolják a bősi erőmű működésének a környezetre gyakorolt hatásait. Így különösen, kielégítő megoldást kell találniuk az Öreg-Duna medrébe és mellékágakba juttatandó víz mennyiségére a folyó mindkét partján.

 

[141] Nem a Bíróság dolga annak eldöntése, mi legyen azon tárgyalások végeredménye, melyeket a Felek egymással fognak lefolytatni. A Feleknek kell megtalálniuk azt az egyeztetett megoldást, amely tekintetbe veszi a Szerződés célkitűzéseit, melyeket együttesen és integrálva kell követni, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog normáit és a Nemzetközi vízfolyások jogának alapelveit. A felek oly módon kötelesek viselkedni, hogy tárgyalásaiknak értelme legyen, ami nem valósul meg, ha fenntartják saját pozícióikat anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok módosítását (például módosítások a „Keretmegállapodás-tervezetben …” 1998. február 27-én aláírva)

 

[142] A Felek megegyezést kell találjanak az együttműködést feltételező szerződés összefüggésében. A szerződés céljait és a Feleknek a megvalósítással kapcsolatos szándékait a szó szerinti értelmezés fölé kell helyezniük. A jóhiszeműség elve arra kötelezi a Feleket, hogy ésszerű módon alkalmazzák azt, azért, hogy a szerződés célja megvalósulhasson.

 

A szlovák fél ezt úgy értelmezi, mint igazolását annak, hogy a C variánst a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszerbe kell foglalni és nem úgy, mint a Magyar Köztársaságnak a közös projekt nagymarosi részének megépítésére vonatkozó kötelezettségének eltörlését.

 

[143] Az előítélet-mentes kétoldalú tárgyalásokon a Felek hasznosíthatják harmadik fél szakértelmét.

 

[144] Mivel a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a Szerződés hatályban van, és feltételei alapján a közös rendszer alapvető elem, ez azt jelenti, hogy hacsak a Felek másként nem állapodnak meg, ezt a rendszert helyre kell állítani.

 

[145] A Bíróság azon a véleményen van, hogy a dunacsúnyi létesítményeknek a 10. cikk (1) bekezdése alapján egy közösen üzemeltetett egységnek kell lennie, a beruházás fennmaradó részének működésében játszott sarkalatos szerepe és a vízgazdálkodási rendszer miatt. A dunacsúnyi gát vette át azt a szerepet, amelyet eredetileg a dunakiliti létesítménynek szántak, ezért ugyanolyan státusszal kell rendelkeznie.

 

[146] A C Variánst a Szerződésnek megfelelővé kell tenni és a de facto helyzetből a Szerződésen alapuló renddé kell átalakítani.

 

[147] A közös rendszer visszaállítása méltányos és ésszerű módon fogja tükrözni a nemzetközi vízfolyások közös használatának és védelmének koncepcióját.

 

[152] Ennek megfelelően Szlovákia jogosult a kártérítésre mindazokért a károkért, melyeket Csehszlovákia szenvedett el, mind pedig azokért, melyek őt érték Magyarország azon döntése következtében, mellyel felfüggesztette, majd később elhagyta a nagymarosi és a dunakiliti munkálatokat, miután ezek a cselekmények okozták a bősi erőmű üzembe helyezésének elhalasztását, az üzembe helyezést követően pedig a üzemrendjének változtatását. Magyarország jogosult a kártérítésre a Duna elterelése eredményeként elszenvedett károkért, miután Csehszlovákia C variáns üzembe helyezésével, majd Szlovákia annak üzemeltetésével megfosztotta Magyarországot a közös vízforrások őt jogosan megillető részétől és ezeket a forrásokat lényegét tekintve a maga hasznára fordította.

 

[153] A kártérítés kérdése kielégítően lenne megoldható egy átfogó rendezés keretében, ha mindkét fél lemondana pénzügyi követeléseiről és ellenköveteléseiről vagy elhagynák azokat.

 

[154] Ugyanakkor a Bíróság szeretné kiemelni, hogy a munkálatok építési költségeinek rendezése elkülönül a kártérítéstől, és az 1977-es Szerződés és az ahhoz kapcsolódó megállapodások alapján kell megoldani. Ha Magyarország osztozni kíván a Dunacsúnyi vízmű rendszer üzemeltetésében és hasznaiban, arányos részt kel fizetnie az építési és üzemeltetési költségekből.

 

 

II.4. A Bíróság döntése [154]

 

(1)

A.      Magyarországnak nem volt joga felfüggeszteni, majd később, 1989-ben teljesen leállítani a nagymarosi beruházás munkálatait és a bősi beruházás rá eső részét, amiért az 1977 szeptember 16-án aláírt Szerződésben és egyéb, ahhoz kapcsolódó dokumentumokban felelősséget vállalt.

B.      Csehszlovákiának joga volt folytatni 1991 novemberében az "ideiglenes megoldás"-nak a megvalósítását, a Külön-megállapodás által meghatározott módon.

C.      Csehszlovákiának nem volt joga üzembe helyezni 1992 októberétől a fent említett "ideiglenes megoldás"-t.

D.      Magyarországnak az az 1992. május 19-i bejelentése, miszerint az 1977 szeptember 16-án aláírt Szerződést és az ahhoz kapcsolódó dokumentumok érvényességét megszünteti, nem vonta maga után a Szerződés megszűnését.

 

 

 

(2)

A.      Szlovákia, mint Csehszlovákia jogutódja, 1993 január 1-től az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződésben Csehszlovákia helyébe lépett.

B.      Magyarországnak és Szlovákiának jóhiszeműen kell tárgyalnia, figyelembe véve a fennálló helyzetet is, és a Feleknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977. szeptember 16-án aláírt Szerződés céljai megvalósítását biztosítsák, azokkal a módozatokkal összhangban, amelyekben meg kell állapodniuk.

C.      Amennyiben a Felek másként nem állapodnak meg, az 1977. szeptember 16-i Szerződés értelmében a Feleknek egy közös üzemeltetési rendszert kell létrehozniuk.

D.      Amennyiben a Felek másként nem egyeznek meg, Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlovákiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és későbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelősséget vállalt; és Szlovákia is köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, melyeket Csehszlovákia okozott az "ideiglenes megoldás" üzembe helyezésével, és azokért is, melyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával.

E.       A létesítmények felépítésére és üzemeltetésére fordított költségek rendezésének az 1977. szeptember 16-án kötött Szerződés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok ide vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell történniük, és megfelelően fel kell mérniük, hogy milyen intézkedéseket kell majd hozniuk a jelen hatályos bekezdés 2 B és C pontjának alkalmazása során.

 

 

 

III.             A SZLOVÁK KORMÁNYDELEGÁCIÓ ÍTÉLET-ÉRTELMEZÉSE

 

III.1. Az Ítélet

 

A tárgyalások sarkalatos pontja az a tény, hogy az 1977-es szerződés és a hozzá kapcsolódó dokumentumok, ide értve a Közös Egyezményes Tervet, érvényben van, hogy Szlovákia az 1977-es szerződés és folyamatban lévő tárgyalások utód állama, hogy Magyarország és Szlovákia jóhiszeműen kell tárgyaljon a meglévő helyzetben és meg kell, hogy tegyen minden szükséges lépést annak érdekében, hogy az 1977-es szerződés céljai elérhetők legyenek azokkal a módozatokkal összhangban, amelyekben megegyeznek.

 

Csehszlovákiának joga volt az ideiglenes megoldást alkalmazni. Csehszlovákiának nem volt joga üzembe helyezni az ideiglenes megoldás-t. A cél az, hogy a C variánst a Szerződésnek megfeleltessék, és hogy ily módon a jelenlegi helyzetet a szerződéses rendszer alapjába illesszék.

 

Amennyiben a Felek másképpen nem rendelkeznek, föl kell állítani egy közös üzemeltetési rendszert az 1977-es szerződéssel összhangban.

 

Azokat a károkat, amelyek abból keletkeztek, hogy Magyarország felfüggesztette és felhagyta a munkálatokat, valamint azokat, amelyek a Csehszlovákia által üzembe helyezett ideiglenes megoldás számlájára írhatók, meg kell határozni és ki kell egyenlíteni, amennyiben a Felek másképpen nem rendelkeznek, például úgy, hogy kölcsönösen lemondanak vagy másképpen megállapodnak.

 

A projekt építkezési, üzemeltetési és karbantartási munkáival összefüggő számlák rendezését el kell végezni.

 

A végső műszaki megoldás ismerete nélkül nincs lehetőség a kompenzációt kiszámolni, illetve az építési munkák számláit rendezni. Szintén nincs lehetőség olyan összevetés készítésére, hogy a Szerződés céljai milyen szinten teljesítődnek.

 

 

 

III.2. A Nemzetközi Bíróság Ítéletének célja

 

Az Ítélet fő célja az volt, hogy megoldja azokat a különbségeket, amelyeket az érintett felek tárgyalások útján nem tudtak rendezni, de mindenek fölött az, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, amelyeket a Külön Megállapodás tartalmazott.

 

Az Ítélet hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Szerződés tárgyát és célját, amennyire csak lehetséges, elérjék, valamint azt, hogy a tényleges helyzetet, ahogy az 1989-et követően kialakult, bele kell helyezni a megőrzött és fejlődő szerződéses viszony kontextusába. A jelenlegi szabályozatlan állapotot olyan módon kell továbbfejleszteni, hogy mindkét fél eleget tegyen a szerződésbeli kötelezettségeinek. Ez azt jelenti, hogy az Ítélet alapgondolata az, hogy a Szerződés szerinti magatartási, teljesítési és eredményre irányuló kötelezettségek érvényben vannak és hogy a szerződéses kötelezettségek nem vesztettek jelenőségükből, jók, és szükséges teljesíteni azokat, amennyire csak lehetséges. Ezek mindenek előtt az árvízvédelem és jéglevezetés, a Duna hajózhatóságának javítása, az energiatermelés, a természeti környezet védelmét szolgáló kielégítő megoldás megtalálása és alkalmazása, ha szükséges mások, mint például a regionális fejlesztés, a mezőgazdasági támogatás, az erdőgazdaság, az idegenforgalom és főleg Magyarország, Szlovákia és más dunai államok közötti kapcsolatok fejlesztése, ezen túlmenően a legjelentősebb Európát átszelő hajózás használata. Az 1977-es szerződéssel összefüggésben ezért szükséges tárgyalni a jövőbeni kötelezettségekről.

 

Az Ítélet [136] bekezdése megemlíti, hogy a vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos teljesítési kötelezettségeket - amennyiben még nem teljesítették 1992 előtt - megelőzték az események, nem szükséges teljesíteni azokat akkor (abban az esetben), ha a Szerződés céljait a jelenleg fennálló építmények is megfelelően szolgálhatják. A szlovák fél számára ez azt jelenti, hogy:

 

-          ha a Szerződés céljait kellőképpen szolgálni tudják azok az építmények, amelyek 1992 előtt épültek, akkor nem kell lerombolni, hanem használni kell azokat és nem kell újakat építeni (főleg a C variáns – Dunacsún).

-          Abban az esetben, ha nincs építmény, amely a Szerződés céljait szolgálhatná, szükséges tárgyalni és mindent megtenni, hogy a Szerződés céljai teljesüljenek. Abban az esetben, ha a szerződés céljai nem teljesíthetők a meglévő építményekkel, akkor javasolni, tervezni és építeni kell olyan építményeket, amelyek teljesítik azt (Nagymaros, vagy bármilyen más megfelelő megoldás, árvízvédelmi és hajózási létesítmények stb).

-          Arról a tényről, hogy a fejlődés során mely kötelezettségek teljesültek legelőször is a Felek közös tárgyalásaikon kell, hogy döntsenek. A felek jogi kötelessége, hogy a tárgyalások során figyelembe vegye, az 1977-es szerződés kontextusán belül azt, hogy a Szerződés különböző céljait milyen módon lehet szolgálni, figyelemmel arra, hogy a célok mindegyikét teljesíteni kell. (A Szerződés céljai között a nagymarosi gát, vagy ahhoz hasonló építmény jogi kötelezettsége nem szűnt meg)

 

Ebből a szlovák delegáció úgy értelmezi, hogy a Bíróság nem tiltotta meg a Szerződés céljaira vonatkozó egyetlen egy kérdés megtárgyalását sem. A Bíróság nem ír elő egyetlen megoldást sem és egyáltalán nem is tilt meg egyetlen műszaki megoldást sem. A Bíróság nem tiltotta meg a beruházás nagymarosi részének vagy más építménynek a megépítését. A Bíróság tárgyalásokat javasol mindenről, ami alatt a projekt nagymarosi vagy más építményi része is értendő. A Bíróság el fogja fogadni azt, amiben mi közösen megegyezünk és ami megfelelő és ésszerű. Mindezen túl, a lehető legmegfelelőbben el kell érjük az 1977-es szerződés többirányú céljait. A Bíróság ezt úgy javasolja, hogy ésszerű keretek között és feltételek nélkül végezzük. Nem a Bíróság feladata volt megállapítani a tárgyalások végső kimenetét. Az Ítélet alapvető gondolata az, hogy minden hiányzóról tárgyalnunk kell (ami nem épült meg 1992-ig), hogy teljesítsük a Szerződés céljait és hogy megtaláljuk a lehetséges legésszerűbb megoldást. A szlovák fél azon a véleményen van, hogy minden joga megvan arra, hogy a magyar felet ara kérje, hogy – a közös szakértői tanulmányokra lapozva – minden olyan aspektusról tárgyaljanak, amely az 1977-es szerződés optimális teljesítéséhez vezet.

 

Az Ítélet megállapítja, hogy mindkét fél jogosult kártérítésre azokért a károkért, amelyeket egymásnak okoztak. Az a javaslat fogalmazódott meg, hogy ezt a kérdést egy általános rendezés keretében oldják meg, abban az esetben, ha mindkét fél lemond vagy törli összes pénzügyi követelését vagy ellenkövetelését. Ugyanakkor a Bíróság megállapítja, hogy az építkezés és az üzemelés költségeinek a számláit az 1977-es szerződésnek megfelelően kell rendezni. Ez azt jelenti, hogy azonos beruházás, azonos munka és erre alapozva azonos haszon (Ugyanannyi fizetés ugyanazon munkáért).

 

A Bíróság kijelenti, hogy jóhiszeműen, a fennálló helyzetnek megfelelően kell kölcsönösen tárgyalnunk és meg kell tegyünk minden szükséges intézkedést azért, hogy biztosítsuk a Szerződés céljainak elérését, annak megfelelően, ahogy a módozatokban megegyeztünk.

 

A Bíróság a környezetre gyakorolt hatás kérdését kulcstényezőnek tekinti. Mindkét kormányküldöttség ismeri az 1995-ös Egyezmény szerinti közös szlovák – magyar környezeti monitoring nemzeti és közös eredményeit, hasonlóképpen a „Dunai hatástanulmányok” megnevezésű, a szlovák félnek 1999. december 9-én átadott magyar tanulmányok eredményeit, valamint a pozsonyi Comeinus Egyetem Természettudományi Karának „Gabčíkovo part of the hydroelectric power project, Environmental impact Review” megnevezésű (két-, és hat év monitoring adatainak értékelésén alapuló) 1995-ben és 1999-ben publikált két anyagát. Ezen túlmenően van sok más tanulmány, amelyek felhasználhatók a KHT-nél (Környezeti Hatás Tanulmány). Ezek a tanulmányok a Bíróság azon véleményét követik, hogy a Felek meg kell becsüljék a Bősi erőmű működésének környezeti hatását. A mindkét fél számára elérhető tanulmányokat fogják használni a szerződéses kötelezettségek teljesítését és azok környezeti hatásának optimalizálását szolgáló módozatok megkeresésében.

 

A szlovák kormánydelegáció a Nemzetközi Bíróság Ítéletét egy olyan dokumentumként értelmezi, amely a Szerződés többcélúságát helyesnek tartja, óhajtja, hogy a célok megvalósuljanak, mindkét Fél megtalálja az ésszerű közös megoldást és a jövőben is fejlessze a kapcsolatokat az 1977-es szerződésre alapozva. Ezen túlmenően támogatja az együttműködésen alapuló megoldást, a közös és indokolt használatot, a viziút védelmét és javítását. A Bíróság támogatja a két ország együttműködését, a jószomszédi viszonyt, a partnerkapcsolatokat és a vita rendezését mindkét fél számára elfogadható módon, a munkálatok pénzügyeit, az építést és a működést valamint a hasznokat illetően is az egyenlő elbánás elvére alapozva.

 

 

 

 

IV.               TÁRGYALÁSOK A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG ÍTÉLETÉNEK ÉRVÉNYRE JUTTATÁSÁRÓL

 

A Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer egy „egységes és oszthatatlan működési létesítmény-rendszerként” jellemezhető.

 

A projekt bősi része létezik, az építkezések többsége befejeződött. A Szerződés céljainak bizonyos részei teljesültek. A Szerződés céljainak teljesítéséhez csak a meglévő építményeket használják. Néhány más építményt is elő kell irányozni és meg kell építeni.

 

A projekt nagymarosi része nem létezik, nem működik és emiatt – a Dunának a nagymarosi szakaszán – a Szerződés céljai gyakorlatilag mostanáig nincsenek teljesítve. A Szerződés céljait teljesíteni kell, a létesítményt elő kell irányozni és meg kell építeni.

 

Azért, hogy bemutassuk a Szerződés teljesítésének problémáját a szakértői oldalról nézve, illetve azt, hogy a szlovák fél hogyan közelíti meg a tárgyalásokat, bemutatjuk a projekt bősi részének példáját (gyakorlatilag minden létesítmény megépült) és a projekt nagymarosi részét (csak az árvízvédelmi gát egy része épült meg).

 

 

IV.1. A projekt bősi része

 

A cél – ahogy a Nemzetközi Bíróság Ítélete kinyilvánítja – az, hogy a jelenlegi helyzetet, abban az állapotában, ahogy az 1989-től fejlődött, a Szerződés kontextusába helyezni annak érdekében, hogy annak tárgya és célja amennyire lehetséges elérhető legyen [133, 134, 135]. A felek jogi kötelezettsége a tárgyalások során, hogy figyelembe vegyék – az 1977-es szerződés kontextusában – hogy a Szerződés többirányú céljai mely úton szolgálhatók a legjobban, figyelemmel arra, hogy mindegyiket teljesíteni kell [139]. A feladatok teljesítése a régi Dunán és a Duna Mosoni ágában – a Közös Egyezményes Terv szerint – a magyar félre tartozik.

 

A Duna ezen szakaszán a Szerződés céljai és a Nemzetközi Bíróság Ítéletének teljesítése az alábbiak:

 

-          A Dunacsúni gátnak a Bős – Nagymarosi létesítményekbe és a szerződésre alapuló rendszerbe történő szerves beillesztése.

-          A természeti környezet védelme

-          Árvízvédelem és a jéglevezetés szabályozása

-          Elektromos energiatermelés (átfolyásos és csúcsidőszaki üzemmód)

-          A Duna hajózhatóságának javítása

 

A fent említett pontokhoz szükséges közösen kimunkálni az alábbiakat:

 

-          A dunacsúni létesítménynek a Bős –Nagymarosi Projektbe, egy közösen elfogadott rendszerbe történő integrálásának műszaki része:

·          A dunacsúni létesítmények leírása

·          A dunacsúni létesítmények működési rendszere

·          A műszaki feltételek ahhoz a döntéshez, hogy a dunacsúni létesítmény közös vagy nemzeti beruházás lesz-e?

·          A dunacsúni létesítmény árának becslése

·          A dunacsúni létesítmény hatása a Projekt bősi részére vonatkozó költségek és hasznok megosztására

·          A dunakiliti gát további hasznosítása és ennek kihatása a Projekt bősi részére vonatkozó költségek és hasznok megosztására

 

-          Árvízvédelem és jégelvezetés

·          Definiálni azt a maximális vízhozamot, amelynek befogadására a régi Dunát alkalmassá kell tenni

·          A jégelvezetés módjai

·          Az árvízvédelmi kritériumok meghatározása

·          Az árvízvédelmi szempontból veszélyes részek meghatározása (a 2002. augusztusi árvízi eseményre alapozva)

·          Az öreg Duna meder árvízvédelmi karbantartási munkák céljának meghatározás

·          Azon alternatívák meghatározása, amelyekkel a fenti kritériumok teljesíthetők

·          A Dunakiliti gát funkciójának meghatározása az árvízvédelemben és a jéglevezetésben

·          Meghatározni az árvízvédelmi szempontból szükséges karbantartásokat az öreg Dunában és a árterületen

·          Közös üzemelési rend a Dunacsún – Dunakiliti – Bős – Szap Duna szakaszon

 

 

-          Az öreg Dunán és az ártéren elképzelt intézkedések környezeti kritériumai és a környezeti igények azonosítása

·          Az 1995-ös Egyezmény keretében bevezetett ideiglenes intézkedések és az öreg Dunába, valamint a Duna Mosoni ágába juttatott vízhozamok hatásának értékelése a természeti környezet szempontjából.

·          A Nemzetközi Bíróság Ítéletére, a nemzetközi egyezményekre és az EU szabályokra alapozott igények azonosítása.

·          A szükséges vízszint meghatározása a Dunakiliti fenékgát feletti Duna szakaszon, valamint a Dunakiliti gát funkciójának meghatározása a magyarországi ágrendszer vízszintjének és vízellátásának szabályozásában.

·          A szükséges talajvízszint meghatározása a magyar területen,

·          Annak meghatározása, hogy mely természeti környezeti állapot tekinthető optimálisnak az ártéren, a folyó ágrendszerében, valamint a Duna Mosoni ágában.

·          Meghatározni azt, hogy milyen természeti környezeti állapotot kell elérni az ártéren a vízgazdálkodási szabályozással és melyek az igények az öreg Duna meder és a mellékágak összekötését illetően.

·          Módszer és kritériumok kidolgozása a vízjárás talajnedvességre és a szárazföldi növényzetre gyakorolt hatásainak értékelésére fito-indikációs eljárással.

·          A Dunakiliti fenékgát szabályozásának meghatározása magyar területen és a rekreációs, sport és kulturális közös hasznosítási lehetőségek.

·          A Szerződés céljainak igényeit kielégítő alternatívák kimunkálása a régi Dunán és a szlovák és magyar folyó ágrendszer vízjárási igényeit illetően is.

 

 

-          Hajózás

·          Eldönteni, hogy milyen hajózást és milyen körülmények között kell biztosítani a régi Dunán.

·          Meghatározni a Dunakiliti fenékgát hajózási hasznosításának lehetőségeit

·          Meghatározni, hogy milyen munkálatokat szükséges elvégezni a javasolt hajózási típus biztosításához.

·          Meghatározni a hajózási szempontból szükséges karbantartást a régi mederben.

 

 

-          Energiatermelés

·          Kidolgozni és megegyezni egy olyan számítási eljárásban (képlet), amely alkalmas annak az elektromos energia mennyiségnek a meghatározására, amely megtermelhető a Közös Egyezményes Terv szerint a Bősi erőművön a vízhozamtól és az eséstől függően, a magyar fél javaslata, valamint más javaslatok

·          Megbecsülni a csúcsenergia termelés jellemzőit a Közös Egyezményes Terv, a magyar fél javaslatai, valamint más javaslatok összehasonlításával.

·          Az energiatermelés összehasonlítása minden javasolt megoldás figyelembe vételével, valamint ezek összehasonlítása az 1977-es szerződés tervével.

·          Az energiapiac jellemzőinek azonosítása mindkét országban, valamint a várható további fejlődés.

·          Kimunkálni egy számítási módszert a Bősi erőműben megtermelt energiarészesedésre, ahogy azt a Közös Egyezményes Terv tartalmazza, azért hogy az eddig megtermelt energiából a magyar részesedés becsülhető legyen.

 

 

-          A közös környezeti hatástanulmány módszerei és elindítása

·          A munkacsoport feladata javaslatot tenni a környezeti hatástanulmány (EIA, KHT) módszerére minden lehetséges műszaki alternatívára.

 

 

-          Az 1977-es szerződés céljai teljesülésének minőségi és mennyiségi (fok) meghatározása.

 

 

 

 

 

IV.2. A projekt nagymarosi része

 

A cél, a Nemzetközi Bíróság megállapítása szerint, az, hogy azt a ténybeli helyzetet, amely 1989 óta kialakult, az 1977-es szerződés összefüggésein belülre kell helyezni, annak érdekében, hogy annak tárgyát és célját, amennyire csak megvalósítható, elérjék [133, 134, 135]. A felek jogi kötelezettsége a tárgyalások során, hogy figyelembe vegyék – az 1977-es szerződés kontextusában – hogy a Szerződés többirányú céljai mely úton szolgálhatók a legjobban, figyelemmel arra, hogy mindegyiket teljesíteni kell [139].

 

A Duna ezen szakaszán a Szerződés céljai és a Nemzetközi Bíróság Ítéletének teljesítése az alábbiak:

 

-          Árvízvédelem és a jéglevezetés szabályozása

-          A Duna hajózhatóságának javítása

-          A természeti környezet védelme

-          Elektromos energia termelés a Duna ezen szakaszának hidroenergetikai potenciálját kihasználva, valamint a bősi erőműben termelt energia minőségének javítása (csúcs energia termelés)

-          Megtalálni azt az utat, amellyel a Szerződés céljai, amennyire csak lehet, megvalósíthatók és legalább olyan jó, mint amilyen a közös beruházás nagymarosi részének teljesítése lett volna.

-          Megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a bősi vízerőműben, az 1977-es szerződés szerint, csúcsenergia termelés folyjék.

-          A javasolt műszaki megoldások paramétereinek és hasznainak összevetése az 1977-es szerződés szerinti megoldásokkal.

 

 

A fent említett pontokhoz szükséges közösen kimunkálni az alábbiakat:

 

 

-          Árvízvédelem

·          A javaslatoknál figyelembe veendő maximális vízhozamok

·          Az árvízvédelem szempontjából veszélyes Duna szakaszok meghatározása

·          A jelenlegi árvízvédelem értékelése Szaptól Szobig, valamint tovább, Budapestig.

 

 

-          Hajózás

·          A nemzetközi hajózáshoz szükséges feltételek definiálása

·          A lehetőségek definiálása a szükséges hajózási feltételek megteremtéséhez

·          A hajózás szempontjából szükséges karbantartások definiálása

 

 

-          A Duna mederben történő beavatkozások környezeti kritériumai

·          A vízszint definiálása a Dunában és az ágrendszerében a meder-süllyedés és a kölcsönös összeköttetésük előtt, valamint a talajban

·          A környezeti szempontból optimális vízszint definiálása a Dunán és mellékágaiban, kölcsönös összekötésük, valamint az optimális talajvízszint meghatározása

·          Az ökológiai szempontból optimálisnak tekintett természeti állapot meghatározása a Dunában, a mellékágaiban és a környeztében

·          Annak a környezeti állapotnak a meghatározása, ami elérendő a Dunában, mellékágaiban és a környező területeken

·          Módszerek és kritériumok kidolgozása arra, hogy a vízjárás környezetre gyakorolt hatása értékelhető legyen

·          A Duna, mellékágai és a környező területek környezeti értékeinek meghatározása, ide értve azon biotópokat, amelyeket a vízgazdálkodás révén támogatni vagy rehabilitálni kell.

·          Olyan környezeti koncepciók kidolgozása, amellyel az elérendő állapot megbecsülhető

·          A Duna mederre, a mellékágakra és a környező területek talajvizeire a környezeti célok becslése

·          Lepusztultnak minősített területek rehabilitációjára javaslat

·          A folyó mellékágak vízfelületének csökkenése, valamint a kiszáradási folyamat elleni lehetőségek definiálása azzal a céllal, hogy a hidraulikus összeköttetés intenzívebbé váljék.

·          A mellékágak ökológia szempontok szerinti osztályozása parapotamus-tól plesiopotamus-ig, melyek azok, amelyek tipikusak a területre, illetve fontosak a biodiverzitás szempontjából, valamint a javasolt áramlási sebességek meghatározása

·          Minden műszaki beavatkozást valamint hajózóút-karbantartást környezeti szempontból értékelni kell a Duna mederben és mellékágaiban

 

 

-          Energiatermelés

"         Fontos megbecsülni minden javaslat elektromos energia termelését, valamint összehasonlítani azt az 1977-es szerződés szerinti projekttel

 

 

-          A közös környezeti hatástanulmány módszere és megvalósítása

·          A munkacsoport feladata javaslatot tenni a környezeti hatástanulmány (EIA, KHT) módszerére minden lehetséges műszaki megoldási alternatívára a Közös Egyezményes Terv és a magyar javaslat szerint

 

 

-          Annak meghatározása, hogy a Közös Egyezményes Terv és az 1977-es szerződés milyen mértékben teljesült:

·          Meghatározni, hogy a Közös Egyezményes Terv milyen mértékben teljesítette a hajózási feltételek javítását

·          Meghatározni, hogy a Közös Egyezményes Terv milyen mértékben teljesítette az árvízvédelmet

·          Meghatározni, hogy a Közös Egyezményes Terv milyen mértékben teljesítette a környezeti igényeket a bősi erőmű csúcsra járatása és csúcsra járatás nélküli üzemeltetése esetén

·          Meghatározni a Közös Egyezményes Terv lehetséges hatását a természeti állapotra a Duna mentén

·          Meghatározni, hogy a Közös Egyezményes Terv milyen mértékben teljesítette az energetikai kívánalmakat

·          Meghatározni, hogy a Közös Egyezményes Terv milyen mértékben teljesítette a kapcsolatot más, nemzeti projekt beruházásokkal, mint például az öntözés, országon belüli hajózás, vízforrások, infrastruktúra stb.

 

 

-          Megtalálni a módját annak, hogyan lenne lehetőség a legnagyobb mértékben teljesíteni az 1977-es szerződés célkitűzéseit, legalább annyira, hogy teljesüljön a projekt nagymarosi része

·          Meghatározni azt, hogyan lehet a hajózási feltételeket javítani és elérni a szükséges hajózási paramétereket

·          Meghatározni azt, hogyan lehet az árvízvédelmi célokat teljesíteni

·          Meghatározni azt, hogyan lehet a környezeti igényeket kielégíteni

·          Meghatározni azt, hogyan lehet a természet állapotát javítani a Duna mentén

·          Meghatározni azt, hogyan lehet az energetikai szükségleteket teljesíteni

·          Meghatározni azt, hogyan lehet teljesíteni a kapcsolatot más projektekkel, mint például az öntözés, országon belüli hajózás, vízforrások, infrastruktúra fejlesztés stb.

·          Összehasonlítani a javasolt műszaki megoldások paramétereit és hasznait az 1977-es szerződés szerinti megoldással és meghatározni az 1977-es szerződés céljai teljesülésének szintjét.

 

 

 

V. TÁRGYALÁSI PROBLÉMÁK

 

A problémák a szlovák fél nézőpontjából kerülnek bemutatásra.

 

A Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer úgy jellemezhető, mint „a szoros kölcsönkapcsolatban lévő és egymásra kölcsönösen ható bősi és nagymarosi létesítményeknek egységes és oszthatatlan működésű rendszere”.

 

A szlovák fél szerint a fő tárgyalási probléma az a tény, hogy a projekt bősi része már üzemel és részlegesen teljesíti a Szerződés célkitűzéseit. A projekt nagymarosi része viszont még nem épült meg és a részleges árvízvédelem sem teljesíti az 1977-es szerződés célkitűzéseit. A további döntéshozatal során a kulcskérdés a projekt nagymarosi része. Ennek megépítéséről, felhagyásáról, vagy a szerződés céljait szolgáló helyettesítéséről, legalább a hajózás bizonyos szintjének biztosítása érdekében a Duna medrének megerősítéséről Szap és Budapest között és másokról az előtt kel megegyezni, hogy a Nemzetközi Bíróság ítéletének alkalmazásáról javaslat készül. Ez azért is fontos, mert erre a döntésre fog alapulni minden további tárgyalás, beleértve az 1977-es szerződés céljainak teljesítését, a közös szerződéses rendszer elindítását, a károk azonosítását és azok kompenzációját, az építkezések és munkák számláinak rendezését és egyebeket.

 

V.1. A projekt nagymarosi része

 

A vita alapja a II.2 fejezetben röviden kifejtésre került. A magyar félnek a projekt leállítására vagy szüneteltetésére vonatkozó egyetlen érvelését [40] sem fogadta el a Nemzetközi Bíróság [54, 57, 101, 102, 103, 104 és mások]. Még a körülmények megváltozása, amelyen Magyarország átesett, ahogy azzal Magyarország érvelt - a Bíróság véleménye szerint - sem bír olyan természettel, hogy hatása radikálisan átalakítaná a Bős – Nagymarosi Projekt megvalósulása érdekében még teljesítendő kötelezettségek körét [104]. A szlovák kormánydelegáció úgy értelmezi ezt, hogy a Bíróság azon a véleményen van [101], hogy a szükséghelyzet nem létezett, hogy az 1977-es szerződés még mindig érvényben van és ezért még mindig érvényes a szerződés céljai teljesítésének kötelezettsége, és hogy a szerződéses célok nem-teljesítése igazolatlan indok tényen nem alapulhat. Ezért nincs indíték a kötelezettségek körének megváltoztatására [104] és hogy a kötelezettségeket továbbra is teljesíteni kell annak a Projekt befejezése érdekében.

 

A szlovák fél hangsúlyozta [128], hogy „azt a kérdést, hogy Nagymaros az eredeti tervek szerinti helyen épül-e fel, vagy valahol máshol, vagy egyáltalán felépül-e, a Feleknek kell egy későbbi időpontban eldönteniük”.

 

Ez a jövő most itt van. A szlovák fél maga úgy fogalmazott, hogy „a bősi erőmű nem fog csúcsüzemben működni "amennyiben a környezeti károkra utaló bizonyítékok egyértelműek (lennének), és azokat mindkét fél elfogadja".

 

Fontos az az állítás [55], hogy „Még ha a Közös Egyezményes Terv azt vázolta is, hogy a bősi erőmű "főként csúcsidőben üzemel és magas vízállás idején állandóan", az üzemelés végső szabályait még nem állították fel (lásd a 19. pontot); ám a beruházás nagymarosi részének üzembe helyezésével kapcsolatos minden veszély szorosan összefügg a rendszer csúcsidejű üzemmódjával és az üzemelés mikéntjével”.

 

Azok az okok, amelyeket a magyar fél a Nemzetközi Bíróság előtt felhozott azért, hogy igazolja, miért nem fogja megépíteni a közös Projekt nagymarosi részét, a valóságban nem léteznek.

 

A Bíróság azt írja [134], “A Bíróság ugyanakkor nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy Nagymaros nemcsak hogy nem épült fel, hanem a csúcsra járatás mindkét fél általi tényleges elvetésével, felépítésének többé nincs is értelme” (v.ö. Ítélet 128. bek.).

 

A Bíróság véleménye azon alapszik, hogy a Projekt nagymarosi részének szükségességét a Bősi Vízerőmű csúcsra járatása indokolja. „Csehszlovákia kijelentette [138], hogy hajlandó mérlegelni a korlátozásokat, vagy akár teljes elvetését a csúcsra járató üzemmódnak” Ez utóbbi esetben a gátépítés Nagymarosnál fölösleges lenne, ez azonban csak a csúcsra járatás üzemmódja szempontjából érvényes. A felek tudomásul vették, hogy az 1977-es szerződés kiegészítő megállapításai a jövőben tárgyalások témája kell, hogy legyen. Ezzel nem szűnnének meg az 1977-es szerződés célkitűzései, az energiatermelés Nagymarosnál vagy más pozitív hatások, illetve pozitív és negatív kihatások. Ez érvényes a környezetre is. Az 1977-es szerződés céljaiból a csúcsra járatás megszűnne. Ezzel kapcsolatban a szlovák fél kinyilvánítja (a Nemzetközi Bíróság ítéletének 138. bekezdése szerint), hogy a jövőben is kész figyelembe venni a csúcsenergia termelési üzemmód alkalmankénti korlátozását vagy akár annak teljes elvetését. Ez nem azt jelenti, hogy a közös Projekt nagymarosi részét, vagy a nagymarosi projektet helyettesítő más projektet nem kell felépíteni azért, hogy az 1977-es szerződés más céljai teljesüljenek.

 

Az Ítélet [136 és 137] bekezdései megállapítják, hogy „Kijelenthető, hogy a vízlépcsőrendszer építésével kapcsolatos teljesítési kötelezettségeket - amennyiben még nem teljesítették 1992 előtt - megelőzték az események. Valóságtól elrugaszkodott jogalkalmazás lenne, ha a Bíróság azt rendelné el, hogy teljességgel helyre kell állítani és a dunacsúnyi vízművet le kell bontani, amikor a Szerződés céljait a jelenleg fennálló építmények is megfelelően szolgálhatják. Hogy valóban ez-e a helyzet, azt először és elsősorban a Feleknek kell eldönteniük. Az 1977-es Szerződés szerint annak számos célkitűzését integrált és konszolidált program alapján kell elérni, mely a Közös Egyezményes Tervben kerül kidolgozásra.”

 

Az Ítélet [136] bekezdése azt mondja: „Kijelenthető…” és megemlíti példaként a „dunacsúni vízművet”, amely „megfelelően szolgál” mivel ezek „fennálló építmények”. A Bíróság, ugyanezen meggondolásból, nem említi meg, hogy ha szerződéses célok megvalósításáért a Projekt nagymarosi része nem épült meg, már nem is kell azt felépíteni. A Bíróság azt mondja: „Nagymaros nemcsak hogy nem épült fel… hanem a csúcsra járatás mindkét fél általi tényleges elvetésével, felépítésének többé nincs is értelme”. Azonnal utána hozzáteszi: „Hogy valóban ez-e a helyzet, azt először és elsősorban a Feleknek kell eldönteniük”. Ez azt jelenti, hogy tárgyalni és közösen dönteni kell arról, hogyan lehet teljesíteni megfelelő mértékben az 1977-es szerződés célkitűzéseit. Ez esetben arra a következtetésre fogunk jutni, hogy a legjobb megoldás az 1977-es szerződés megoldása, végső fokon néhány, a jelenlegi helyzetet figyelembe vevő változtatással, a nagymarosi gát és a vízerőmű megépítésével. A Bíróság nem tiltotta ezt meg, hanem azt mondja: „hogy valóban ez-e a helyzet, azt először és elsősorban a Feleknek kell eldönteniük”.

 

A magyar fél jelenleg elutasítja a Projekt nagymarosi részének építésével kapcsolatos minden kérdés, valamint a Duna ezen szakaszán minden más vízszintemelésre irányuló beavatkozás megtárgyalását.

 

A projekt nagymarosi részének megépítése vagy egy másik hasonló projekt teljesítené az 1977-es szerződés célkitűzéseit és néhány más haszonnal is járna, amelyeket az alábbi táblázatban tüntetünk fel.

 

 

2. táblázat Szerződéses célok és a Projekt nagymarosi részének hasznai

 

1.	Energiatermelés 1.a. Energiatermelés „átfolyásos” üzemmódban Nagymarosnál 2.a. Csúcsenergia termelési lehetőség Bősnél és csúcsenergia termelés egyeztetett és tesztelt közös szabályok szerint
2.	Árvízvédelem
3.	A hajózási viszonyok javítása és jelentős forrás megtakarítás a Duna Bős és Budapest közötti szakaszának karbantartási munkáin, amit a magyar fél 136689,3 millió HUF-ra becsült.
4.	Jéglevezetés
5.	Környezetvédelem 5.a Vízszint emelkedés és ezáltal a hajóút fenntartást szolgáló műszaki munkák jelentős csökkenése 5.b Új homok és kavicspartok kialakítása a Duna hosszú szakaszán 5.c A vízfelület növekedése elsősorban a Duna mellékágaiban 5.d A vízforrások és vízhozamok jelentős növekedése a parti szűrésű kutakból és esetleg új vízművek építése (például Komárom, Visegrád és más helyek) 5.e A szlovák félnek átadott magyar anyagban szereplő minden környezeti intézkedés megvalósítása, mint például szennyvíztisztítás, az ágak összekötése kotrás nélkül, talajvízszint emelkedés a Duna és mellékágai területén 5.f Pozitív hatás a vízminőségre Szentendrén
6.	Egyebek, például 6.a A Duna és a Vág közötti hajóút kapcsolat 6.b Öntözővíz biztosítása az Ipoly alsó szakaszán 6.c Híd (Visegrád és Nagymaros közötti összeköttetés) 6.d Utak és infrastruktúra Visegrádon és máshol 6.e Új sport és idegenforgalmi lehetőségek

 

 

A magyar fél az átadott dokumentációban nem győzte meg a szlovák szakértőket arról, hogy - környezeti vagy egyéb más szempontból - a Projektet Nagymarosnál vagy egy hasonló projektet nem kell megépíteni; például árvízvédelmi, hajózási szempontból vagy gazdasági szempontból nem kell elektromos áramot termelni Nagymarosnál legalább átfolyásos üzemmódban. Másrészről az egész dokumentum azt tanúsítja, hogy a Projekt nagymarosi része vagy egy hasonló projekt, amely az 1977-es szerződés céljait teljesíti, minden nézőpontból a legjobb és legkomplexebb megoldás, amely egyben elektromos energiát is termel. A Duna Szap - Budapest közötti szakásza rekonstrukciójának hosszú távú koncepciójáról a magyar fél által átadott (1999. december 9.) javaslat nem oldja meg a biztonságos árvízlevezetést, hosszú távon vízszint csökkenéssel jár és ráadásul négy kilométerenként „bepáncélozza a folyómedret”, ami nem felel meg a környezeti Duna gondolatának és nem teljesíti a hajózási körülmények javítását. Ezen túlmenően a következő 50 évben milliárdokat költenek majd karbantartásra, s utána a hosszú távú folyószabályozási koncepciónak egy új szakasza kezdődik majd újra.

 

A szlovák fél azon a véleményen van, hogy az Ítélet nem tiltja meg a Nagymarosi Projekt vagy hasonló projekt megépítését és mindenekelőtt nem tiltja meg a tárgyalásokat ilyen projektekről. A Bíróság azon a véleményen van, hogy a csúcsenergia termelés szempontjából nem szükséges megépíteni Nagymarost, ha nincs csúcsenergia termelés Bősnél. Az Ítélet a [136] paragrafusban megemlíti, hogy teljesítési kötelezettségek egy részét túlhaladta az ügy továbbfejlődése így a meglévő létesítmények megfelelően tudják szolgálni a szerződés célkitűzéseit. Abban az esetben, ha egy ilyen létesítmény nem létezik, világos, hogy valamit kell tenni, hogy a Szerződés céljai teljesüljenek. És hogy így van-e, valamint, hogy hogyan kell cselekedni, mindenekelőtt a kormánydelegációk közös tárgyalásaikon kell, hogy eldöntsék. A magyar fél például néhány gát megépítésével vagy a folyómeder megemelésével és szűkítésével a folyó kanyargóssá tételét javasolja a Duna Dunakiliti és Szap közötti szakaszán. A Szap és Budapest közötti szakaszon rendszeres időközönkénti meder-, és parterősítéssel „klasszikus módszert” javasolnak a Duna meder süllyedésének megállítására.

 

Ebből kifolyólag a szlovák fél tárgyalni óhajt a magyar féllel az újonnan javasolt létesítményekről, valamint az 1977-es szerződés értelmében a nagymarosi projekt megépítéséről, majd ezt követően meg kívánja vitatni a csúcsenergia üzemmód szintjét, amely Nagymaros egyedüli olyan kérdésének látszik, amely környezeti szempontból az érvényes 1977-es szerződés értelmében nincs megvitatva.

 

 

 

 

V.1.1. Az 1977-es szerződés céljai teljesítésének lehetőségei, valamint az Ítélet alkalmazása

 

Műszaki szempontból a tárgyalások és az Ítélet teljesítésének alapjaként elfogadhatók a felek alap álláspontja és a következő anyagok a Duna Szap és Budapest közötti szakaszán:

-          Az 1977-es szerződés szerinti projekt néhány esetleges, az 1989-óta kifejlődött jelenlegi helyzetből adódó olyan változtatással, amelyről meg tudunk egyezni. Azaz a Nagymarosi projekt némi módosítással.

-          A „Keret-megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság kormánya között a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-én a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletének megvalósítási elveiről…”, 1998 február 27-én aláírt tervezet javaslata. Azaz a Pilismaróti projekt javaslata. A projekt még nincs kész, kidolgozása szükséges lesz.

-          A Miniszterelnöki Hivatal, Dunai Kormánybiztos Irodájának javaslata, amely 1999. decemberében kerül átadásra a szlovák félnek. Egy komplex rekonstrukció, a Duna meder megerősítése és szűkítése Szaptól Budapestig ide értve a hajózóút folyamatosan szükséges karbantartást és főleg a hajózás minőségének csökkentése a Duna ezen európai hajóút szakaszán.

 

„Nem a Bíróság dolga annak eldöntése, mi legyen azon a tárgyalások végeredménye, melyeket a Felek egymással fognak lefolytatni [141]. A Feleknek kell megtalálniuk azt az egyeztetett megoldást, amely tekintetbe veszi a Szerződés célkitűzéseit, melyeket együttesen és integrálva kell követni, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog normáit és a Nemzetközi vízfolyások jogának alapelveit”. „A felek oly módon kötelesek viselkedni, hogy tárgyalásaiknak értelme legyen, ami nem valósul meg, ha fenntartják saját pozícióikat anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok módosítását [141]”. A szlovák fél sehol nem talált említést az Ítéletben arról, hogy a Bíróság megtiltotta volna a tárgyalást néhány témáról, műszaki megoldásról vagy létező létesítményről. Pont ellenkezőleg, …”a szerződés céljait és a Feleknek a megvalósítással kapcsolatos szándékait a szó szerinti értelmezés fölé kell helyezniük [142]”. Ez tárgyalásokat jelent. „A jóhiszeműség elve arra kötelezi a Feleket, hogy ésszerű módon alkalmazzák azt, azért, hogy a szerződés célja megvalósulhasson.” A szlovák fél csak olyan műszaki megoldással tud egyet érteni, amelyik ésszerű, környezeti szempontból hasznos és kielégítően teljesíti a Szerződés célkitűzéseit. A szlovák fél nem szab előfeltételeket egyikkel kapcsolatban sem, minden lehetséges műszaki megoldásról korlátozás nélkül szeretne tárgyalni és kész az ilyen tárgyalásokra meghívni harmadik fél szakértőit.

 

Ezért a szlovák kormánydelegáció ismételten tárgyalásokat javasol az 1977-es szerződés teljesítésének lehetőségeiről a Duna nagymarosi szakaszán. Tárgyalást javasol a nagymarosi projekt és más, a szerződés céljait teljesítő javaslat összehasonlítására. Javasolja, hogy tárgyaljanak arról az 1977-es szerződés céljainak teljesítésére legalkalmasabb műszaki megoldásról, amely haszonnal jár, minimalizálja az építkezés és fenntartás költségeit és a jó szomszédi kapcsolatok fejlődése szempontjából is a legjobb. Fontos aspektus, amelyről szükséges tárgyalni, a környezet javításának kérdése, ami – a Miniszterelnöki Hivatal, Dunai Kormánybiztos Irodájának anyaga szerint – nagyon rossz állapotban van és nincs részletes koncepció a Dunán és környezetében elérendő környezeti célkitűzésekre a Duna ezen szakaszán.

 

Úgy tűnik, hogy a magyar fél még mindig a magyar parlament és a magyar kormány döntéseinek megfelelően tárgyal. Példaként említjük, hogy a Duna szabályozás műszaki koncepciójában a műszaki megoldás elvét úgy említik, mint amely figyelembe veszi a „parlament érvényes döntését”, amely megtiltja a dunakiliti gát működésbe helyezését, illetve a gát elbontásáról szól. Hasonló példa található az említett anyagban: „…olyan munkarészek készüljenek, amelyek alapján a magyar tárgyaló fél (és a közvélemény) koncepcionális szinten dönteni tud arról, hogy az alsó duzzasztás (Pilismarót, Nagymaros) elmaradása esetén, hosszútávon is fenntartható a nemzetközi követelményeknek megfelelő hajóút és megvalósíthatók a környezet állapotának javítására vonatkozó alapvető célok.

 

Az egész magyar anyagban a szlovák szakértők – vízgazdálkodási, hajózási és környezeti szempontból – nem találtak semmiféle indokot arra, hogy a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer nagymarosi projektjét miért nem kell megépíteni. Ellenkezőleg, az 1977-es szerződés minden célkitűzése, mindenek előtt az árvízvédelem, a környezetvédelem, a hajózás javítása, a folyóágak összekötése, az infrastrukturális fejlődés, a tiszta energiatermelés és a költségek is, de mindkét ország és más országok gazdasági szükségletei is a jelen helyzetben a projekt nagymarosi részének, vagy az 1977-es szerződés célkitűzéseit teljesítő hasonló projekt megépítésének gondolatát támogatják. Az egyedüli kérdés a csúcsenergia termelés, amit a magyar fél az átadott anyagban más szempontból vesz figyelembe, ami nem lehet akadály a Nagymarosról vagy az 1977-es szerződés céljait teljesítő hasonló projektről szóló tárgyalásokon. A szlovák fél nem érthet egyet Magyarország azon elutasításával, hogy megtárgyaljanak szakmai és műszaki kérdéseket arról, hogy hogyan teljesíthetők a legmegfelelőbb módon az 1977-es szerződés céljai.

 

Ezért a szlovák fél azt javasolja, hogy tárgyaljanak a magyar féllel ennek a fejezetnek az elején említett minden alapkérdésről, valamint a Duna nagymarosi szakaszáról az érvényes 1977-es szerződés szellemében, azokkal a változásokkal, amelyekben meg lehet egyezni, és ezt követően tárgyaljanak a csúcsenergia termelés kérdéseiről.

 

Egyezségre jutás esetén a munkálatoknak egy új időrendjét kell elkészíteni és ezt a Közös Egyezményes Tervbe kell illeszteni, ide értve a közös Környezeti Hatástanulmányokat.

 

 

 

V.2. Bősi szakasz

 

A vita alapja a II.2 fejezetben röviden kifejtésre került. A magyar félnek a projekt leállítására vagy szüneteltetésére vonatkozó egyetlen érvelését [40] sem fogadta el a Nemzetközi Bíróság [54, 57, 101, 102, 103, 104 és mások]. Még a körülmények megváltozása, amelyen Magyarország átesett, ahogy azzal Magyarország érvelt - a Bíróság véleménye szerint - nem bír olyan természettel, hogy hatása radikálisan átalakítaná a Bős – Nagymarosi Projekt megvalósulása érdekében még teljesítendő kötelezettségek körét [104]. A szlovák kormánydelegáció úgy értelmezi ezt, hogy a Bíróság azon a véleményen van [101], hogy a szükséghelyzet nem létezett, hogy az 1977-es szerződés még mindig érvényben van és ezért még mindig érvényes a szerződés céljai teljesítésének kötelezettsége, és hogy a szerződéses célok nem-teljesítése igazolatlan indok tényen nem alapulhat és semmiféle indíték nincs a kötelezettségek körének radikális megváltoztatására [104], a kötelezettségeket továbbra is teljesíteni kell a Projekt befejezése érdekében.

 

 

 

 

V.2.1. Az 1977-es szerződés céljai teljesítésének lehetőségei, valamint az Ítélet alkalmazása

 

A bősi szakaszt illetően az Ítélet szerint egyezségre kellene jutni a következőkben:

-          a dunacsúnyi létesítményeknek egy közösen üzemeltetett egységnek kell lennie, a beruházás fennmaradó részének működésében játszott sarkalatos szerepe miatt. A dunacsúnyi gát vette át azt a szerepet, amelyet eredetileg a dunakiliti létesítménynek szántak, ezért ugyanolyan státusszal kell rendelkeznie [145].

-          C Variáns üzemeltetését a Szerződéssel megfelelővé kell tenni és Magyarország bevonásával, egyenlő mércével mérve az üzemeltetésben, irányításban és a hasznokban, a C-Variánst a de facto helyzetből a Szerződésen alapuló renddé kell átalakítani [146]. Ez elkerülhetetlen azért is, mert a Feleknek a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer használatában és hasznából egyenlően kell részesedniük.

-          A kompenzációt és a számlák kiegyenlítését a teljes megoldás keretén belül lehet kielégítően rendezni.

 

Az említett témákban egyezségre lehet jutni a Bíróság javaslata szerint, de másképpen is.

 

Az építkezési munkák számláinak rendezését az 1977-es szerződés és a hozzá tartozó rendelkezések szerint kell megoldani. Ha Magyarország osztozni kíván a Dunacsúnyi vízmű rendszer üzemeltetésében és hasznaiban, arányos részt kel fizetnie az építési és üzemeltetési költségekből [154]. A kártérítésnek, amennyire csak lehetséges, el kell tüntetnie a jogellenes cselekmény következményeit. A jelen esetben mindkét fél jogellenes cselekményei eltüntetésének legjobb módja, ha helyreállítják együttműködésüket a Duna közös vízerőforrásainak hasznosításában, és ha a sokcélú programot, egységes egész formájában a vízfolyás használata, fejlesztése és megóvása érdekében méltányos és ésszerű módon hasznosítják [150]. Az 1977-es szerződés szerint a zsiliprendszer fő létesítményei a Felek közös tulajdonát képezik; működtetésük egy összehangolt, egységes egészként történik, és a beruházás előnyeiből egyenlő arányban részesednek a Felek [144]. A közös rendszer alapvető elem. Ha nem jutunk egyezségre, a rendszert meg kell újítani. A szerződés 5. cikke rendelkezik arról, hogy a közös beruházás költségei a szerződő felek között egyenlő arányban oszlik meg. Meghatározásra került, hogy mely munkálatokat melyiküknek kell elvégezni. [18]

 

A felek közösen újra kell gondolják a bősi erőmű működésének a környezetre gyakorolt hatásai és kielégítő megoldást kell találniuk az Öreg-Duna medrébe és mellékágakba juttatandó víz mennyiségére a folyó mindkét partján [140]. Lásd III.2 fejezet utolsó előtti bekezdés.

 

A szlovák fél megelégedéssel fogadja el a magyar fél 1999. decemberében megküldött azon véleményét, hogy a Bősi szinten a környezeti elvek az alábbiak:

-          elsőbbség a mellékágak vízellátásának,

-          vízszint növelés a Dunában és a mellékágakban,

-          A Dunacsún alatti régi Duna vízellátása.

 

 

A javaslat fontos részeit képezik azok az ismeretek, amelyeket öt magyar elismert intézmény fogalmazott meg, amelyek alapján meghatározásra került a “környezeti - műszaki koncepció” lényege. A lényeg az, hogy a Duna szigetközi szakasza biztosítsa a folyó államhatár szakaszán, Rajka (1850 fkm) és Dunakiliti (1839 fkm) közötti részen a mellékágak vízutánpótlását és ezzel a talajnedvességet (a talajvízen és a kapilláris zónán át a talajnedvesség zónájáig). A régi Duna fő feladatává az árvízvédelem, az árvíz és a jég levezetése, továbbá a folyamatos sport és kishajózás válik. A vízhozamoknak olyanoknak kell lenniük, hogy ne lépjen fel az eutrofizáció – alga szaporodás. Lásd részletesen: „Álláspont a magyar fél javaslatával kapcsolatban…” a magyar félnek átadva 2000. decemberében.

 

A Közös Egyezményes Terv a rendszer célját és a mű jellegzetességeit taglalja [19]. Megállapítja, hogy az erőmű "főként csúcsidőszakban és magas vízállás esetén folyamatosan üzemel". Kisvíznél „a régi Duna mederbe, az oldalágakba jutó vízhozamon felül, legalább 50 m³/s vízmennyiség átadása történik". Végül, a terv 7.7. bekezdése szerint: "A közös üzemeltetés szabályozása a Dunakiliti vízlépcső működtetésével kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy szükség esetén a vegetációs időszakban a meder alkalmankénti átmosásának lehetőségén túl 200 m³/s vízhozamot kell engedni".

 

Fontos, hogy magyar fél által előterjesztett anyagokban kifejezetten meghatározásra került a Duna minimális ökológiai vízhozama, amelyet a vegetációs időszakban 400 m³/s értékben állapítottak meg. A szlovák fél elfogadja a magyar félnek azt a véleményét, hogy a Dunacsúny és Szap közti régi Duna mederben vegetációs időszakban a 400 m³/s -es vízhozam jelenti azt az ökológiai minimumot, amelyet a téli nem vegetációs időszakban csökkenteni lehet. El lehet fogadni azt is, hogy a természetes alacsony téli vízállásokhoz elegendő a 20 m³/s vízutánpótlás a mellékágrendszerekbe valamint a Duna régi medrébe elegendő a 20-tól 40 m³/s -ig terjedő vízmennyiség a meder megfelelő, például jól megépített bukógátakkal történő szabályozása esetén.

 

A szlovák fél tudatában van annak, hogy a dunakiliti műtárgy kivonható az üzemelésből és hogy nem kell részt vegyen a vízszabályozásban, mégis (a Nemzetközi Bíróság Ítéletének 136. pontja alapján) azt ajánlja a magyar félnek, hogy szakmai szempontból ellenőriztesse további lépéseit, mert ezt a műtárgyat többek közt nem csak mindenféle hajózási célra, az árvízvédelemre, a jéglevezetésre, a vízszint szabályozására, a Duna és a magyar mellékágrendszer között kialakított kapcsolódási pontok helyén megnyitott vízkivételi helyek részletes szabályozására lehet hasznosítani, hanem más műszaki feladatok ellátására is, például a berendezéseknek az árvizek levonulását követő javítására stb., beleértve a kulturális, sport és közösségi célokra történő hasznosítást is. Mivel a régi Duna meder megoldása az 1977-es szerződés szerint a magyar félre tartózik, a szlovák fél kész elfogadni a dunakiliti gát nélküli megoldást abban az esetben, ha a magyar fél egy ilyen megoldást fog javasolni, és ésszerűen mértékben fogja használni a létező létesítményeket.

 

Magyarország regionális és állami érdeke a nemzetközi sport-, és kishajó forgalom. Ugyan nem közvetlenül az 1977-es szerződés célja, de a szlovák felet érdekli, hogy ezek a regionális és állami érdekek a szlovák féllel együttműködésben valósuljanak meg és kapcsolatban legyenek a szlovák oldalon meglévő létesítményekkel, konkrétan a Dunacsúnyi létesítménnyel, amely lehetőséget ad a nagy hajók Dunakilitihez érkezéséhez is, valamint a dunacsúni idegenforgalmi, sport és kulturális műtárgyak használatára.

 

A szlovák fél azt ajánlja, hogy közösen határozzák meg, hogy mekkora legyen az öreg Dunán átereszthető vízmennyiség. A vízlépcsőrendszert az 1000 éves árvíz levezetésére tervezték meg (ilyen 1501-ben fordult elő Bécsnél, kb. 15 000 m³/s). A szlovák fél azt a nézetet vallja, hogy a Duna régi medrét 10 600 m³/s víz levezetésére kell alkalmassá tenni, de a Szlovák Tudományos Akadémia legújabb kutatásai és az európai árvízi tapasztalatok alapján akár még többre is.

 

A Dunacsúnyi Vízlépcsőt környezeti szempontok alapján úgy tervezték, hogy a vízerőmű alvíz szintje a 125 m (Btf) magassági ponton legyen. Ez a vízszint kielégíti a Dunacsúny – Dunakiliti közötti vízszintekre vonatkozó összes magyar elvárást is.

 

Ez az, amiért a szlovák fél, a magyar anyagra alapozva, a következő elveket és megközelítést javasolja:

 

Elvek:

-          Az ágrendszerek vízellátásának biztosítása a Duna mindkét oldalán

-          A talajvízszint növelése a megkívánt szintre a régi Duna vízszintjének növelése révén, például úgy, ahogy azt a magyar fél a Dunacsún és Dunakiliti közötti szakaszra javasolta (Lásd a Miniszterelnöki Hivatal… 1999. novemberi anyagát [3-A-I/2.1-1 fejezet], úgy, hogy a Duna vize és a mellékágak vize össze lesz kötve.

-          A Dunacsún alatti régi Duna meder ellátása folyóvízzel a vegetációs időszakban legalább olyan mennyiségben, ahogy azt a magyar anyag ökológiai minimumként 400 m³/s-ként meghatározta, a nem vegetációs időszakban pedig ennél kisebb mennyiségben.

 

 

Megközelítés:

-          Közösen megállapítani az árvízi vízhozamot a régi Duna mederben, például 10 600 m³/s mennyiségben, ami lehetővé teszi más munkák tervezését, ide értve a régi Duna meder fenntartását, az áradáskori elöntött területet, az árvízvédelmi beavatkozásokat.

-          A Dunacsún – Dunakiliti szakasz hajózási lehetőségeiről dönteni.

-          A Dunacsún – Dunakiliti szakasz hajózási paramétereiről dönteni.

-          Dönteni az ágrendszer és a régi Duna meder összekötésének módjairól Dunakiliti alatt.

-          Dönteni a megvalósítás módjáról az összes lehetséges változat között, nemcsak a mederszűkítés és a meder kaviccsal való feltöltése, valamint a Dunának a szlovák és a magyar ágrendszerben meanderezővé alakításáról.

 

A magyar fél által kiválasztott mindkét megoldást, akár a Duna medrébe történő kavicsszórást (amely a Duna 30 km-es szakaszán 11 millió m³ kavics beszórását igényelné, ami azt jelenti, hogy ezt az anyagmennyiséget valahol a Dunán kívül kellene kitermelni, teherautókkal ide szállítani és hosszú időn át a Dunába szórni, amely eljárás nemigen nevezhető higiénikus és környezetbarát megoldásnak úgy a Duna, mind a kavicskitermelés helye tekintetében), akár a meanderező megoldást (amely több helyen a Duna medrének elzárását igényelné kőszórással, amihez 70 ezer m³ kőre lenne szükség, amit valahol ki kell termelni, ide kell szállítani és a helyszínen le kell rakni) a szlovák fél környezeti szempontból elfogadhatatlannak minősíti és költségesnek tartja, és ezek a megoldások nem biztosítják a Szigetköz és az érintett Duna szakasz mentén fekvő három szlovák község árvízvédelmét.

 

A szlovák fél azt javasolja, hogy folytassák a munkálatokat a régi Duna mederben oly módon, hogy gyorsan, halogatás nélkül és kevés ráfordítással elérjék a vízszint emelkedést a Dunakiliti alatti Duna szakaszon és így lehetőséget biztosítsanak a magyar és szlovák oldali mellékágak és a Duna közötti összeköttetések megteremtéséhez. Első lépésként egy – két olyan fenékgátat javasolunk a Dunakiliti alatti Duna szakaszon, amely biztosítani fogja az ág összeköttetést a Dunával. Javasoljuk, hogy kövessük nyomon ennek a munkának az eredményét és erre a monitoringra alapozva tegyünk javaslatot a jövőre vonatkozóan. A fenékgátak és az ágösszeköttetések olyan helyeken kell legyenek, ahol a meanderező folyó létesítésének a lehetősége (magyar javaslat) vagy más javaslat is tanulmányozható.

 

 

 

VI. KÖVETKEZTETÉS

 

A szlovák kormánydelegáció ezen véleményének az a célja, hogy – a Nemzetközi Bíróság ítéletének 155 (2) B bekezdésére értelmében – meggyőzze a magyar felet arról, hogy előfeltételek nélkül és jóhiszeműen kell tárgyalnunk mindegyik fél minden javaslatáról. A Szerződés célkitűzéseinek teljesítése ténylegesen szakértői kérdés. A Pozsonytól Budapestig terjedő teljes Duna szakaszt figyelembe vevő egyedi javaslatok szakértői értékelése nélkül – ahogy arról megegyeztünk a kormánydelegációk plenáris ülésén – nem juthatunk el az 1977-es szerződés keretében a Közös Egyezményes Terv változtatásainak megfogalmazásához, ami egyben a Bíróság Ítéletének alkalmazásában való megegyezést is jelenti.

 

 

 

A vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport

szlovák tagozatának nyilatkozata

 

 

 

A Vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai szlovák – magyar közös munkacsoport 2001. június 29-én alakul Budapesten a Bős – Nagymarosi ügyben a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtása kertében a kormánydelegációk között folyó tárgyalások során.

 

A munkacsoport szlovák tagozatának alapvető célja és mandátuma

 

A Vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport szlovák tagozata azon a véleményen van, hogy a leggyakorlatiasabb módja a felek magatartásának, az Ítéletben előírt jogok és kötelességek szerint [131] az, ha – ésszerű és méltányos módon – felújítják az együttműködést a Duna megosztott vízforrásának hasznosításában és újra életre hívják a Projekt igazgatási együttműködését, ami a Bős – Nagymarosi Vízlépcső Rendszer építéséért és üzemeltetéséért felelős magyar teljhatalmú megbízott és a Projekt Közös Operatív Csoportjának újbóli életre hívását jelenti. A munkacsoport szlovák tagozatának munkamandátuma az, hogy teljesítse az Ítéletet, valamint hogy az Ítéletnek a felek jogait és kötelességeit meghatározó előíró részével [135] - [155] összhangban viselkedjen. Nem a Bíróság feladat az, hogy meghatározza a tárgyalások végső kimenetét [141]. A Feleknek kell megtalálniuk azt az egyeztetett megoldást, amely tekintetbe veszi a Szerződés célkitűzéseit, melyeket együttesen és integrálva kell követni, valamint a nemzetközi környezetvédelmi jog normáit és a Nemzetközi vízfolyások jogának alapelveit az 1977-es szerződés által érintett teljes Duna szakaszon.

 

A munkacsoport szlovák tagozatának általános célja:

-          A ténybeli helyzetet, amely 1989 óta kialakult, a megőrzött és fejlődő szerződéses jogviszony összefüggésein belülre kell helyezni, annak érdekében, hogy annak tárgyát és célját, amennyire csak megvalósítható, elérjék. Csak a szerződéses célok teljesítésével lesz orvosolható a mindkét fél szerződésszegésével létrejött rendellenes helyzet.

-          Teljesíteni a közös beruházási programot azért, hogy képesek legyünk felállítani a Szerződés szerinti közös rendszert úgy, hogy a gátrendszer fő létesítményei Szlovákia és Magyarország egyenlő közös tulajdonai lehetnek és ennek működtetése egy összehangolt, egységes egészként történhet és lehetővé válhat a beruházás előnyeiből egyenlő arányban részesedni, hacsak a Felek másképpen nem állapodnak meg [144]. Nem a Bíróság feladat az, hogy meghatározza a tárgyalások végső kimenetét [141]. Ha a magyar fél más véleményen van a beruházási program teljesítéséről, akkor tárgyalni szükséges az egyenlő megosztás megváltoztatásáról tekintettel a pénzügyekre, az építkezésre és az üzemelésre [20], a közös tulajdonról, a projekt hasznainak megosztásáról, az üzemelés rendjéről, a Szerződés által „egy és oszthatatlannak” [48] leírt létesítményrendszer beruházási programjának Magyarország elutasítása miatt keletkezett károk megtérítéséről és a Szerződés teljesítésének mértékéről.

-          A szerződés szerint megegyezni a létesítmények építkezési számláinak rendezésről [154], Magyarország bevonásával, egyenlő mércével mérve az üzemeltetésben, irányításban és a hasznokban, a C-Variánst a de facto helyzetből a Szerződésen alapuló renddé kell átalakítani [146], hacsak a felek másképpen nem egyeznek meg az átalakításról.

-          Újból közösen megvizsgálni a bősi erőmű működésének hatásait a környezetre [140] és egy kielégítő megoldást találni a régi Duna medrébe, illetve a Pozsony – Budapest közötti teljes Duna szakasz mindkét oldali mellékágaiba juttatandó víz mennyiségére.

-          A közös zsiliprendszer és más létesítmények olyan műszaki megoldását megtalálni a hajózható folyó Pozsony – Budapest szakaszán, ahol a jogok a tökéletes egyenlőségen alapulnak és egyik állam sem élvez privilégiumot a másikkal szemben [85].

-          A közös rendszer újraélesztése, amely optimális módon fogja tükrözni a közös erőforrások használatának koncepcióját, a Szerződésben említett célok megvalósítása érdekében, a Nemzetközi Vízfolyások Nem Hajózási Célú Használatáról szóló egyezménnyel összhangban [147].

-          Méltányos és ésszerű módon részt venni egy nemzetközi hajózóút használatában, fejlesztésében és védelmében

 

Árvízvédelem

 

A szlovák delegáció fő tárgyalási prioritása az árvízvédelem. A folyó 1954-ben hozzávetőlegesen 33 000 hektár területet árasztott el a Szigetközben (a projekt bősi szakasza). Az elárasztott terület 1965-ben 114 000 hektár volt Szlovákiában, Komáromnál, a projekt nagymarosi szakaszán (9170 m³/s mértek legnagyobb vízhozamként Pozsonynál). A 100 és 1000 éves prediktálható vízhozam Pozsonynál 10 600 m³/s és 13 000 m³/s, lejjebb, Nagymarosnál 8700 m³/s és 10 000 m³/s. A legmagasabb árvízi vízhozam 2002. márciusának második felében Pozsonynál 8500 m³/s, Budapestnél pedig csak 7360 m³/s volt (a projekt árvízvédelmi koncepciójából adódóan). A 2002. augusztusi második árvízhullám legnagyobb vízhozama Pozsony – Dévénynél 10390 m³/s, Budapestnél 8250 m³/s volt. Nem elhanyagolható az a tény, hogy Pozsony és Budapest között, szlovák és magyar oldalon vannak mellékfolyók, mint például a Vág, Garam, az Ipoly és kisebbek, amelyeknél az átlagosnál magasabb volt a vízhozam. A Bős – Nagymarosi Projekt retenciós képessége tehát nagyobb, mint a Pozsony és Budapest közötti vízhozamok különbsége.

 

A dunai árvízvédelmi koncepció a Projekt bősi részén, amely magába foglalja a régi Duna medret, a talajvíztárolást, az alluviális ártéri területen kívüli üzemvíz csatorna építésével együtt, jelentősen csökkenti a kulminációs vízhozamokat árvízhelyzet idején.

 

 

Tab: A 2002. augusztusi árvíz vízhozamainak és vízszintjeinek kulminációja

 

	mérőállomás folyamkilométer	a kulmináció ideje (nap, óra)	kulminációs vízszint Hmax (cm)	kulminációs vízhozam Qmax m3/s	különbség az előző mérőállomástól m3/s
1	Pozsony-Dévény, 1879,78	16.8, 1-2	948	10390	-
2	Pozsony, 1868,75	16.8, 2-4	991	10310	- 80
3	Medved, 1806,30	17.8, 3-6	852	9240	a bősi létesítmény hatása: - 1070
4	Komárom, 1767,80	17.-18.8, 22-1	842	8940	- 300
5	Budapest, 20,8	20.8		8250	- 690+ X
6	Különbség Dévény-Budapest				- 2140 + X

^*X – Vízhozamok a Duna mellékágaiban, Dévény és Budapest között, hozzávetőlegesen 300 – 400 m³/s

 

 

A kulminációs vízhozam különbsége Pozsony-Dévény és Pozsony mérőállomások között a Pečensk Les és a Silhot’ alluvium hatását jeleníti meg. A Pozsony és Medved közötti különbség a bősi vízerőmű szakaszát reprezentálja. A Medved és Komárom közötti különbség a nagymarosi vízerőmű felső részén már megvalósult árvízvédelmi intézkedések hatását reprezentálja. A kulminációs vízhozamok különbsége Komárom és Budapest között a Komárom és Budapest közötti Duna szakasz hatását reprezentálja (ide értve az 1977-es szerződés keretében a Bős – Nagymarosi Vízlépcsőnek megfelelően már megépített árvízvédelmi berendezéseket). A mellékfolyók vízhozamait hozzá kell adni a budapesti vízhozamhoz (folyók: Vág, Garam, Ipoly és kisebb mellékfolyók a magyar és a szlovák oldalon), amely hozzávetőlegesen 300 – 400 m³/s.

 

A Duna vízhozamainak megosztása az üzemvíz csatorna és az eredeti folyómeder között javítja a szigetközi terület védelmét. A projektnek az a koncepciója, hogy a folyóágakkal megmentse az árteret és hogy az árteret ara használja, hogy az árvíz csúcsot áthelyezze és tárolja, csökkentette a Bős alatti vízhozam csúcsokat Budapest felé.

 

Ez az a tapasztalat, amiért a szlovák oldal azon a véleményen van, hogy az árvízvédelmet az 1977-es szerződés szerint kell teljesíteni a projekt teljes területén, Pozsonytól Budapestig a hatékonyság mindennemű csökkentése nélkül. Az idei év árvize mementó. Megmutatta a bősi vízerőmű feletti és alatti gyenge szakaszokat. A szlovák oldal ilyen eredményeket szeretne elérni ezeken a Duna szakaszokon is, a bősi vízerőmű létesítményei felett és alatt, ami azt jelenti, hogy Bécstől Pozsonyig (megépíteni a wolfsthal-i vízerőmű projektet) és Bőstől Budapestig megépíteni az 1977-es szerződés szerinti projekt nagymarosi vízerőmű részét.

 

 

Ökológia

 

Az árvízvédelem céljaihoz és elveihez adaptálni kell az ökológiai szemléletet és szükségleteket. Az árterület a folyót szegélyező, a folyó üledékét tartalmazó sík földterület. Az eróziós és szedimentációs folyamatok a kanyargó sávot lefelé sodorva alakítja ki az árteret a meanderező folyóval és folyó ágakkal. Árvíz időszakában, amikor a folyó túllépi partjait, az üledék a part mögött a folyóágak körül lerakódik, új ágak keletkeznek és a régieket az üledék feltölti. Az árterület gyakran van elárasztva és jelenleg az eredeti árterületen belül található árvízvédelmi gátakig terjed.

 

A hosszan ható medererózió, a folyószabályozási munkák, ide értve – a hajózás érdekében - az alacsonyvízi meder szélességének szabályozást, a görbületek levágását, a mellékcsatornák lezárását, csökkentették a vízszintet a Dunán és már a gátépítés előtt időszakban rontották az árterületek ökológiai állapotát. Jelenleg a nagymarosi szakaszon a folyóágak éppen hogy folynak, iszaposodnak és rossz a víz minősége. Ezt az állapotot a magyar anyag (1999. december) a Duna nagymarosi szakaszára leírja. Hasonló, még ennél is rosszabb helyzetet írtak le az EU szakértők a gátépítés előtti időszakban a Duna bősi szakaszán, ahol majdnem az összes mellékágban mindössze 17 napig folyt víz, a fő mellékágakban pedig évente csak 3 hónapig (CEC Jelentés, 1992).

 

A bősi létesítmény esetében a védőgátak közötti árterületet az építkezési munkák alatt eredeti állapotukban megőrizték és a hajózást egy 40 kilométeres szakaszon az üzemvíz csatornába helyezték át, ami a jelenlegi ártéren kívül helyezkedik el, ami ökológiai nézőpontból egyedülálló helyzet a Dunán. A projekt szerint az árvízgátakkal védett ártér legfontosabb szerepe annak az árvíznek az elvezetése, amelyet az üzemvíz csatornán nem lehet átvezetni (vízhozam Pozsonynál minusz az üzemvíz csatorna vízhozama). Az árvízgátakkal védett ártér második funkciója a természetes tározó funkció, ami az ár csúcsvizének időszakos tárolását jelenti a védőgátak közötti területen, ily módon csökkentve az ár csúcs-vízhozamát Bőstől Budapest irányába. A Dunacsún és Szap közötti tipikus és természetes elárasztásnak ökológiai aspektusa az, hogy ezt a területet ökológiailag úgy kell felfogni és fenntartani, mint egy rendszeresen elöntött területet, annak minden következményével. Ami elég nagy kapacitást jelent az árvíz elvezetéséhez, illetve az árvízcsúcs bizonyos részének tárolásához. Az árvizek közötti időszakban, illetve a Duna alacsony vízhozamainak idején a Projekt keretében megépített vízátadó műtárgyak, illetve a régi Duna mederrel való összekötetések révén van és kell legyen folyó víz a folyó mellékágaiban. Ennek technikai lehetőse a folyó duzzasztása, ahogy az 1995-ös Egyezmény keretében megvalósult. A folyó mellékágaiban a víz öntisztító folyamatai csak akkor aktívak, ha van víz, és főleg folyó víz. Továbbá, a tipikus ártéri biotópokat folyamatosan folyóvízzel és a felső szakaszon mért valós dunai vízhozamokkal összhangban, néhányszor egy éven belül, szimulált árvizekkel kell elárasztani. Ezt az alap vízállapotot néhány kiegészítő műszaki és vízgazdálkodási eszközzel szükséges fenntartani.

 

Hajózás

 

A folyóvíz duzzasztása, vagy, a lecsökkent talajvízszint visszaállítása fontos cél ahhoz, hogy megvédjük a folyó mellékágainak vízellátását és hogy megállítsuk és visszafordítsuk az ártér kiszáradását, továbbá, hogy javítsuk a hajózást a Dunán. A kérdés az, hogyan csináljuk ezt. Általánosságban két lehetőség van.

 

Az első lehetőség, amit Magyarország javasolt, a klasszikus folyószabályozás, ami az elmúlt időszakban a jelenlegi helyzethez vezetett. A klasszikus módszerek nem tudják megállítani, de még megfordítani sem a víz csökkenést. Ezzel csak az erózió arányát és a folyó vízszint-csökkenésének a sebességét lehet csökkenti [KGy1] bizonyos mértékig. Természetesen, ökológiai szempontból nem elfogadható, mivel ez a módszer nem fordítja meg a vízszinteket. A klasszikus módszer nem tudja javítani a hajózási feltételeket. Így tehát néhány kiegészítő lépesre van szükség, mint például a hajóút hajózhatóságának alacsonyabb szintű osztályba sorolására, ahogy azt Magyarország javasolta a nagymarosi szakaszra.

 

A második megoldás a hosszú távú vízszint csökkenés megfordítása duzzasztással. Ezt a módszert választották közösen a felek az 1977-es Szerződés keretében, valamint az 1998. február 27-én aláírt „Keretmegállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között…” javaslatban is. A szlovák tárgyalási prioritás a nagymarosi duzzasztással történő vízszintemelés, ahogy azt az 1977-es Szerződés meghatározta vagy más hasonló megoldás, ami a Szerződés céljait teljesíti.

 

Hajózási szempontból a Duna Bőstől Nagymarosig húzódó szakaszán a hajózási vízmélység az év hosszú időszakában kisebb, mint 2 méter. A magyar javaslattal (1999. december) szemben a szlovák tárgyalási prioritás az, hogy a hajózási feltételeket Bős és Budapest között, a Duna Bizottság által javasolt VIc. osztályra, 3,5 merülési mélységű hajók számára 180 méteres hajóút szélességgel kell javítani – ahogy az Pozsony és Szap között megvalósult. Ezt a vízszint megemelésével kell elérni, ami, ökológiai szempontból, a hosszú távú vízszint csökkenés megfordítását és a folyóágak vízszintjének revitalizációját jelenti, ide értve a Projekt nagymarosi szakaszán a talajvízszint visszaállítását. Szlovákiának ez egyben a dunai nemzetközi hajóút összekötését is jelenti a nemzetközi jelentőségű belső hajóúttal, valamint árvízvédelmi megoldást azon az elárasztott területen, ahol az 1965-ös árvízi események zajlottak. A Szlovák Köztársaság a Projekt kertén belül már megépítette a gátakat a Duna szlovák szakaszának teljes területén.

 

Energia

 

Ha ökológiai, árvízvédelmi és hajózási szempontból a legegyszerűbb és legjobb megoldás a vízszint duzzasztása, akkor legalábbis bölcs lenne, további fosszilis energiaforrás elégetését megtakarítva, ezt a duzzasztást elektromos energia előállítására használni. A szlovák tárgyalási priorítás az, hogy a nagymarosin vagy a Duna ezen szakaszának bármely más, megfelelő helyen felépített vízerőművén, elektromos energia előállítás történjen. Emellett bölcs lenne legalább a részleges csúcsenergia termelés a létező Bősi vízerőműben és ezen túlmenően úgy használni az erőművet, hogy szabályozza az elektromos energia frekvenciáját és feszültségét.

 

A munkacsoport tárgyalásainak eredményei

 

A Vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport VI. ülésén, 2002. április 23-án Budapesten a felek már közösen megegyeztek a munkacsoport mandátumáról és azokról a kérdésekről, amelyeket közösen meg kell vizsgálniuk. A felek úgy döntöttek, hogy a mandátumról és a megvizsgálandó kérdésekről közösen elfogadott szöveget jóváhagyásra a kormánydelegációk elé terjesztik és ezt követően a munkacsoport elkezdi a munkát ezen kérdések tisztázásáról. Az összeállított kérdések fölvázolják azt az utat, amely szerint azokat meg kell vitatni, illetve közösen választ kell adni azokra, a Nemzetközi Bíróság ítéletének teljesítésére vonatkozó minden elméletileg lehetséges variánsra és az 1977-es Szerződés céljainak minden lehetséges teljesítésére. Mindazonáltal a kérdések az Ítélet teljesítésének bizonyos módjaira nem kötelezőek.

 

 

 

 

A Magyar Köztársaság kormánydelegációjának válasza

„A Szlovák Köztársaság kormánydelegációjának komplex nyilatkozata” című dokumentumra

 

Budapest, 2004. december 10.

 

| A Magyar válasz letöltése PDF formátumban |

 

1) Bevezetés

 

A magyar fél érdeklődéssel tanulmányozta a 2002 októberére dátumozott, de csak 2003 őszén átadott „A Szlovák Köztársaság Kormánydelegációjának Komplex Nyilatkozata” című dokumentumot (a továbbiakban: Komplex nyilatkozat), és mellékletét a „Vízgazdálkodási, Ökológiai, Hajózási és Energetikai Munkacsoport szlovák tagozatának nyilatkozata” megnevezésű iratot.

 

Amikor a magyar fél válaszát megfogalmazza, a következők vezérlik:

 

a)      a tárgyalások folyamatosságából indul ki, tehát a 2002-ben beállt, a mindkét országban bekövetkezett kormányváltás okozta szünetet nem tekinti cezúrának, s az 1998 ősze óta folyó tárgyalási lépéseket egymásra épülő részekből álló egységes folyamatnak tekinti;

 

b)      nyugtalanítja, hogy a felek erőfeszítései mindeddig nem vezettek eredményre, de tartózkodik attól, hogy ennek okait firtassa;

 

c)       őszintén óhajtja a fennálló jogsértő állapot mielőbbi megszüntetését, készen áll a jogellenesen üzemelő művek legalizálására, amennyiben ez együtt jár a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletében (ezentúl: Ítélet) foglalt, a létező művekre vonatkozó környezeti és jogi követelmények teljesítésével;

 

d)      merőben új helyzetnek tekinti a két ország belépését az Európai Unióba. A Projekt hatásterületére vonatkozó hatályos kétoldalú, illetve többoldalú nemzetközi jogi szabályok és az Ítélet jelentős szabálytömeggel egészült ki, amely szabálytömeg az előbbiekhez képest lex specialis és a közösségi jogra vonatkozó doktrína szerint nemcsak a nemzetközi joggal, hanem bármelyik tagállam belső jogával szemben is elsőbbséget élvez, s nagy részében közvetlenül alkalmazandó.

 

A fentiekből következően és az öncélú vitát elkerülendő, a magyar fél nem kíván a Komplex nyilatkozat azon elemeire reagálni, amelyek fölött eljárt az idő, azaz relevánsak lehettek 2002-ben, de már nem azok az Európai Unióhoz történt csatlakozás után.

 

A jelen válasz nem tér ki a Komplex nyilatkozat azon megállapításaira sem, amelyek az Ítélet értelmezéséből nem levezethetőek. Tekintettel arra, hogy a jelen tárgyalások az Ítélet végrehajtásának módozatait keresik, ebben a folyamatban azokkal az igényekkel és feladatokkal kell foglalkoznia a feleknek, amelyek vagy expressis verbis szerepelnek az Ítélet jövőbeni magatartást előíró pontjaiban (s nem a múltbeli magatartást értékelőkben), vagy a nemzetközi jogi értelmezés szabályainak megfelelő műveletekkel kiolvashatóak az Ítélet pontjainak összefüggéseiből.

 

A magyar fél – még mielőtt rátérne a Komplex nyilatkozat egyes fejezeteire – fontosnak tartja elöljáróban azt is kiemelni, hogy a Magyar Köztársaság nagyra értékeli és a továbblépés szempontjából ígéretesnek tartja a szlovák félnek azon megállapításait, amelyek a magyar álláspont egyes elemeivel való szlovák egyezésre utalnak. A magyar fél ilyen közös elemeket vélt fölfedezni például a szigetközi ágrendszer összekapcsolásában (I.3 1. táblázat), a szigetközi sport és kishajózásban (26. oldal 5. bekezdés), továbbá a Duna Szap-Budapest szakaszán található mellékágak rehabilitációját illetően (VI. fejezet 17. oldal 6. bekezdés).

 

 

2) Megjegyzések a Komplex nyilatkozat egyes fejezeteihez

 

A Komplex nyilatkozat I. része, a Bevezetés a tárgyalások helyzetét foglalja össze szlovák nézőpontból, a II. rész az Ítéletből származó mondatok gyűjteménye, a III. az Ítéletnek sajátos értelmezése, amelynek legtöbb pontja ellentétes a nemzetközi szakirodalomban található kommentárokkal és a magyar fél álláspontjával, a IV. azoknak a témaköröknek a felsorolása, amelyekről Szlovákia tárgyalni kíván, az V. rész pedig „tárgyalási problémák” cím alatt egyfelől a nagymarosi duzzasztó és erőmű megépítését szorgalmazza, másfelől a bősi szakaszra vonatkozóan javasol kiindulópontokat.

 

 

a)     Megjegyzések az I. résszel kapcsolatban

 

Az I. résszel kapcsolatban a magyar fél a következőket rögzíti: Mivel mindkét fél tisztában van az eddigi tárgyalások eredményeivel, hiszen a jegyzőkönyvek és a jegyzőkönyvek mellékletei pontosan tükrözik az elért eredményeket, ezért feleslegesnek tartja ezek elismétlését, vagy a két fél álláspontját összefoglaló szlovák táblázat tévedéseinek kiigazítását.

 

A magyar fél álláspontja az – és ezt a 2004. április 13-i jegyzőkönyv 5. pontja, mely a tárgyalások “folytatásáról” szól, megerősíti – hogy a tárgyalások célja továbbra is egy olyan megállapodás elérése, amely a leendő szerződésmódosítás legfontosabb összetevőit rögzíti, s amely a 2001. június 5-i tárgyalásról szóló jegyzőkönyv 4. mellékletét képező megállapodás-tervezet kölcsönös egyetértéssel továbbfejlesztett változata. A szakértői tárgyalások feladata pedig az, hogy ennek a kormányközi megállapodásnak az elemeit mind műszaki, környezetvédelmi és gazdasági tartalmában, mind jogi formájában meghatározzák.

 

 

b)     Megjegyzések a II. és III. résszel kapcsolatban

 

A Komplex nyilatkozat II. és a III. részében bemutatottakra reagálva, a magyar fél ismét összefoglalja álláspontját az Ítélet végrehajtásával kapcsolatban.

 

A felek teendőit az Ítélet 132-154. pontjai és 155. pontjának második bekezdése határozza meg. A 130. pont ugyanis a következőket jelenti ki: “ A Bíróság arra figyelmeztet, hogy a jelen döntésnek azon része, amely választ ad a Külön Megállapodás 2. cikkének 1. bekezdésében feltett kérdésre, deklaratív jellegű.” Ez kiterjed a 155. pont első bekezdésére is, hiszen az foglalja össze a Külön megállapodás 2. cikkének 1. bekezdésében feltett kérdésekre adott válaszokat.

 

A 155. pont 2. bekezdése egyértelmű abban, hogy második erőmű felépítését nem követeli, hiszen C pontjában a jóhiszeműen folytatandó tárgyalások előfeltételéül szabja, hogy „a fennálló helyzet fényében” kell az 1977. évi szerződés céljainak megvalósítására törni, amelyek viszont csúcsrajáratás és második erőmű nélkül is elérhetőek.

 

Ezt támasztja alá a 133. pont, amely szerint a szerződés tárgyát és célját (csak) annyiban kell megvalósítani, amennyiben az gyakorlatilag lehetséges („feasible”, nem „possible”). Ennek mértékénél abból kell kiindulni, hogy a Bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a tényleges helyzetet és az abból fakadó lehetőségeket és lehetetlenségeket: „the practical possibilities and impossibilites to which it gives rise” (133.pont). A figyelmen kívül nem hagyható tények:

 

-          az igazságszolgáltatással való visszaélés („miscarriage of justice”) lenne, ha a bíróság 1997-ben még mindig azt írná elő, ami 1989-1992 között a megfelelő jogalkalmazás lett volna ,

-          Bős - az Ítélet időpontjában - öt éve folyamatos üzemmódban üzemel,

-          felek gyakorlatilag elvetették a csúcsüzemmódot,

-          Nagymaros nem épült fel,

-          az előbbiek miatt felépítésének nem is lenne semmi értelme.

(Mind az öt elemet tartalmazza a 134. pont.)

 

A 136. pont még hozzáteszi, hogy Vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó, de 1992-ig nem végrehajtott teljesítési /építési/ kötelezettségeken („obligations of performance”) túlhaladtak az események. A 142. pont az esetleg fennmaradó kételyt is eloszlatja: E szerint a pacta sunt servanda a felek vitájában azt követeli meg, hogy „a[z 1977-es] szerződés célja és a felek szándékai a szerződés megkötésekor a szerződés szó szerinti betartása fölé helyezendőek.”.

 

Az Ítélet hátralevő érdemi pontjai ezután arról rendelkeznek, mi mindennek kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy Dunacsún a jogszerűtlenség állapotából a jogszerűbe kerülhessen át. Nagymarosról, második erőműről szó nincs! Ezt a részt zárja le (és a kártérítésre vonatkozót vezeti be) a következő fordulat: „Az eddigiekben a bíróság arra mutatott rá, hogy véleménye szerint milyen következményekkel jár azon megállapítása, miszerint az 1977. évi szerződés még mindig érvényben van.” Így a Bíróság nem tartja felépítendőnek Nagymarost és nem kíván csúcsrajáratást.

 

Az Ítélet immanens elemzésén túl érdemes a legautentikusabb értelmezőkhöz, magukhoz a bírákhoz fordulni. Bedjaoui, a bíróság volt elnöke, aki a többséggel szavazott a 155. (2) valamennyi pontjában, tehát a felek jövőre vonatkozó magatartását előíró rendelkező bekezdésekben, a következőket állapította meg:

 

„A helyzetet a következőképpen lehet elemezni: egyrészről az 1977-es Szerződést meglehetősen nagymértékben megfosztották tárgyi tartalmától, azonban változatlanul vonatkozó okmány, tartály vagy tojáshéj, amely készen áll a felek új vállalásainak befogadására; másrészről és ezzel párhuzamosan létrejöttek tényleges eredmények, amelyeket a felek kölcsönösen elismernek. A Bíróság feladata lett kimondani, hogy a feleknek kötelessége jóhiszemű tárgyalásokat folytatni abból a célból, hogy szerződésüket új tartalommal töltsék fel, amelynek tekintetbe kell venni a szerződés maradványait, csakúgy, mint a terep tényleges eredményeit

….

Nincs szó arról, hogy kényszeríteni kellene Magyarországot a nagymarosi vízlépcső megvalósítására, a dunakiliti munkálatok befejezésére, az elvezető gát üzembe helyezésére, a dunacsúni létesítmények elárasztására és a munkálatok befejezésére Bős alatt, amelyeket a Szerződés feltételei értelmében teljesítenie kellett volna, már amennyire ezeket Szlovákia eddig nem fejezte be….

 

Attól, hogy a tényleges eredményeket megmásíthatatlan tényként fogadjuk el, nem kevésbé kell megállapítani nemzetközileg jogtalan jellegüket, amelyért Magyarországnak vállalnia kell a felelősséget. Ugyanez érvényes a szlovák fél tényleges eredményeinek figyelembevételére, amelyek szintén nem vetették le jogtalan jellegüket.”

 

Az egyéni és a különvélemények között egyetlen olyan sincs, amelyik túlmenne azon, hogy Nagymaros fel nem építéséért Magyarország felelősséggel tartozik (bár van nem is egy olyan bíró, aki ezt is tagadja, s maga a bíróság is azt javasolta a feleknek, hogy kölcsönös káraikat az 1997-es időpontra vetítve tekintsék rendezettnek). Még a szlovák fél által jelölt ad hoc bíró, Skubiszewski is tartózkodik attól, hogy második erőmű építésének a kötelezettségét vezesse le az Ítéletből. Ő is megelégszik annak megállapításával, hogy kártérítés járna, de szerinte is a bíróság által javasolt zéró megoldást (153. pont) kellene a feleknek elfogadniuk.

 

A szakirodalomból sem ismert olyan mérvadó kommentár, amely az Ítéletből egy második erőmű felépítésének a kötelezettségét vezetné le. Ellenkezőleg, az elemzők nagy része éppen azzal foglalkozik, hogy - bár látszólag a szerződési jog és a környezeti jog egyensúlyáról lehet beszélni - valójában a bíróság nagy lépéseket tett a környezetvédelem irányába azzal, hogy a mindenkor érvényes legfrissebb környezeti standardokat követeli meg, nem csak a tervezett beruházásoknál, hanem a már üzemelők esetében is. Gyakran és markánsan megfogalmazódik viszont olyan álláspont amely arra a következtetésre jut, hogy a Bíróságnak éppenséggel az a szándéka, hogy Nagymaros ne épüljön meg.

 

A II. és III. rész kapcsán, illetve a IV. rész 2. pontjára és az V. rész 1. pontjára is reagálva, a magyar fél ismételten leszögezi, hogy 1998 és 2004 között elvégzett, különböző szkenáriókat összevető számításai, amelyek egy második vízlépcsővel és akár csúcsüzemmóddal is számoltak, egyértelműen egy ilyen új beruházás veszteséges mivoltát mutatták. Megjegyzendő, hogy a magyar félnek nincs tudomása olyan szlovák dokumentumról, ami ennek ellenkezőjét igazolná. A Komplex nyilatkozat V.1. rész 2. táblázatában a nagymarosi vízlépcső hasznai semmilyen ellenőrizhető forrással nincsenek alátámasztva.

 

Tekintettel arra, hogy az 1977. évi terv még a korabeli és a magyar fél 1999 és 2004 között elvégzett számításai szerint sem lett volna gazdaságos, továbbá arra, hogy az Ítélet is kész tényként kezeli Nagymaros elhagyását, a jelen válasz a továbbiakban az alsó vízlépcső kérdésével nem foglalkozik.

 

 

c)      Megjegyzések a IV. és V. résszel kapcsolatban

 

A IV. rész a „Tárgyalások a Nemzetközi Bíróság Ítéletének érvényre juttatásáról” címet viseli. A fejezet lényegében a szlovák fél elképzelése szerinti feladat-felsorolást tartalmaz. A magyar fél meggyőződése szerint a bősi szakasz kapcsán két fő feladat van:

 

a)      Meg kell találni a bősi rendszer környezetileg fenntartható, az Ítélet 146. pontjának követelményét kielégítő, tehát a lényeges környezeti aggodalmakra megfelelő választ adó üzemmódját. Ennek során meg kell felelni az Ítélet 112. pontjában kimondott tételnek, amely szerint a Duna vízminősége nem romolhat és a természetnek kellő védelmet kell kapnia a Közös Egyezményes Tervben megnevezendő eszközök kialakítása során. A Bíróság emlékezteti a feleket arra a megegyezésükre, hogy „komolyan kell venniük a környezeti aggodalmakat” (113. pont), s kijelenti, hogy a felek kötelesek az új környezetvédelmi normákat figyelembe venni. Erre az 1977. évi szerződés 15. és 19. cikkének megfelelő értelmezése az eszköz.

 

b)      Meg kell szüntetni a Dunacsúni létesítmények üzemelésének a jogellenességét. (146. pont)

 

A fenti feladatok megoldásához az út a munkacsoportok részletes tárgyalásain keresztül a kormánymegállapodás megkötésén, végső soron pedig az 1977. évi szerződés módosításán vagy új szerződéssel való felváltásán keresztül vezet. Amikor a módosított vagy új szerződés hatályba lép, megszűnik a jogellenes üzemeltetés és az azzal járó teljes kártérítési kötelezettség, anélkül, hogy a megtermelt energiával való elszámolás és az eltulajdonított energia ellenértékének a megtérítési kötelezettsége megszűnne.

 

Tekintettel arra, hogy a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport szintjén megszületett a megállapodás arról, hogy a felek mely kérdéseket milyen sorrendben fognak megvitatni, s a közeljövőben remélhetőleg tisztázódni fog az is, hogy a már azonosított kérdések közül melyek kerülnek át az idén létrehozott Gazdasági Szakértői Munkacsoport asztalára, a magyar fél szükségtelennek látja, hogy a Komplex nyilatkozatra adott válaszában kitérjen ezekre a kérdésekre. Feltételezi, hogy a szlovák fél sem szánta a IV. pont alatt megjelenő tételeket a munkacsoportban elfogadott mandátum alternatívájának, ezért arra számít, hogy akár a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport, akár a Jogi és a Gazdasági Szakértői Munkacsoport mandátumának további finomításáról és elfogadásáról a következő plenáris ülésen – az esetleg időközben átadott módosító javaslatok ismeretében – fognak a felek dönteni.

 

Az előző pontokban leírtak miatt, s a meddő vita elkerülése okán, ez a válasz nem foglalkozik V.2.1. pontban megjelenő számos állítás, különösen a magyar álláspont félreértését tükröző kijelentések tételes cáfolatával, mert meggyőződése, hogy a két ország csatlakozása az Európai Unióhoz gyökeresen új helyzetet teremtett a bősi szakaszra vonatkozó megoldások keresése terén.

 

 

3) Az európai uniós tagsággal kialakult új helyzet új lehetősége

 

Az 1977-es Szerződés céljait immár nem önmagukban, vagy a releváns kétoldalú és többoldalú szerződésekből fakadó peremfeltételek között kell megvalósítani, hanem összhangban az Európai Uniónak a környezetvédelemre, természetvédelemre, a természeti erőforrások használatára, a hatásvizsgálatra, a nagy vízerőművekre és az európai nagy közlekedési (vízi) utakra vonatkozó normáival, tiszteletben tartva az állami támogatásokra és a verseny tisztaságára, valamint az unió természetes és jogi személyeinek egyenlő esélyeire vonatkozó szabályokat.

 

Nincs sürgetőbb feladat tehát, mint a mindkét államot kötelező, megsértésük esetén az Európai Unió Bizottságának eljárását maga után vonó szabályoknak a gondos átvizsgálása.

 

Az Európai Unió Víz Keretirányelve 2000-ben hatályba lépett, a végrehajtását szolgáló nemzeti szabályokat a tagállamoknak, beleértve az új tagokat (amennyiben derogációban nem állapodtak meg), 2003. december 22-ig kellett elfogadniuk. A vizek állapotának első közös értékelését ez évben be kell fejeznünk, s lépéseket kell tennünk azért, hogy megfelelhessünk az irányelv legfontosabb céljának, annak, hogy alkalmazása „megakadályozza a vízi ökoszisztémák, és a vízi ökoszisztémáktól közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémák és vizes élőhelyek további romlását, védje és javítsa állapotukat” (1 cikk a. bek.).

 

A Bíróság ítélete valamennyi releváns környezetvédelmi és természetvédelmi előírás integrálását és tiszteletben tartását követeli meg a felektől, függetlenül attól, hogy azok a beruházás előtt vagy után fogalmazódtak meg. Tekintettel arra, hogy mind Magyarországot, mind Szlovákiát nem csupán a Víz Keretirányelv kötelezi, hanem az Európai Unió teljes vonatkozó normatömege, így például a vadon élő növények és állatok természetes élőhelyeinek megőrzésére vonatkozó irányelv vagy a környezeti hatásvizsgálat kötelező szabályait rögzítő irányelv, a Bíróság felszólítása nyomán a felek az Európai Unió valamennyi olyan normáját kötelesek a létező művekre és a tervezett beavatkozásokra alkalmazni, amelyek természetvédelmi vagy környezetvédelmi követelményt rögzítenek.

 

Magyarországot az a meggyőződés vezeti, hogy a beruházásban érintett egyik fél sem akarja uniós tagságát a frissen magára vállalt acquis megsértésével és az ezzel járó szankciók terhével kezdeni. Ezért azt javasolja, hogy mind a három munkacsoport munkáját kezdje azzal, hogy azonosítja a létező művekre és üzemmódjukra vonatkozó uniós normákat és azokat a követelményeket, amelyeknek a felek egyetértésével megállapítandó műszaki beavatkozásoknak meg kell felelniük.