Szigetköz

A Szigetköz vizek által határolt "sziget" a Kisalföld közepén, a Duna és a Mosoni-Duna között. Területe 375 km². ÉNy-DK irányban elnyúlt, átlagosan 6-8 km széles, 52 km hosszú terület. Igazi síkság, mely csekély mértékben ÉNy-DK irányban lejt. A lejtés mértéke alapján két részre, Felső- és Alsó-Szigetközre osztható. A felső rész magassága 125-115 mBf, az alsó részé 115-110 mBf. A két rész határa a sziget legkeskenyebb helyén, Ásványrárónál van. A Rajka és Vének közötti kereken 15 m szintkülönbségből a felső részre 10 m, az alsóra 5 m jut.

A folyók által határolt területen 33 település található, köztük - a terület határán - két nagy város: Győr és Mosonmagyaróvár.

A Szigetközt északkeletről határoló Duna vízének meghatározó részét a bősi vízerőmű üzembe helyezésekor, 1992. október 25-én, 40 km hosszúságban elterelték a medréből. Azóta a Szigetköz természetföldrajzi jellemzői, élőhelyei, élővilága jelentős változásokon esnek át. E változások napjainkban is tartanak.

A Duna, az Alpok vizeit összegyűjtve, a dévényi kapunál lép a Kisalföld területére. Itt a magával hozott hordalékot lerakva, hatalmas homokos-kavicsos dombot épített az évmilliók során. Ennek a tetején, széles, fonatos ágrendszert létrehozva folyt a Duna. Délen a Mosoni-Duna, északon a Kis-Duna határolja a tájat. A Duna és a Mosoni-Duna közti terület a Szigetköz, a Duna és a Kis-Duna közti rész a Csallóköz. Egészen a legutóbbi évtizedekig a két táj mind földrajzát, mind élővilágát tekintve nagy hasonlóságot mutatott.

A Duna elterelése előtt az ágrendszer kiszámíthatatlanul változott, áradáskor a hullámteret elöntötte a víz. Egyedülállóan változatos élőhelyek alakultak ki rendkívül fajgazdag növény- és állattársulásokkal.

Az emberek már az ókorban megtelepedtek ezen a vidéken. Az árvizektől csak ritkán fenyegetett, magasabban fekvő területeken építkeztek, és a termékeny talajon kiváló mezőgazdasági területet létesítettek az egykori erdők helyén. A vastag kavicstakaróban a talajvíz a Dunától több kilométer távolságban is állandóan követte a meder vízszintváltozásait, az aszályos időkben alulról öntözte a mezőgazdasági kultúrákat. A tájak ősi nevei is a bőséges vízellátottságra utalnak.

A Szigetköz átnézetes térképe

A gőzhajók megjelenésével fellendült a dunai hajózás. A hajóméret növekedésével a közlekedés a szigetközi fonatos ágrendszerben egyre nehezebbé vált. Ennek kiküszöbölésére a XIX. század végén jelentős műszaki beavatkozást hajtottak végre. A víz nagy részét egyetlen, mesterségesen kialakított főágba terelték, kialakították a mellékágak rendszerét, és árvízvédelmi töltést emeltek. Ezzel a Szigetközt és (az I. világháború vége óta Csehszlovákiához, majd Szlovákiához tartozó) Csallóközt két részre osztották: a töltések közé zárt hullámtérre és az azokon kívül fekvő ún. mentett oldalra.

Az új – közel természetes – állapothoz az élővilág alkalmazkodni tudott, mert a főág és a mellékágak élő kapcsolatban maradtak, és a talajvíz szintjében és áramlási irányában alig történt változás. A hullámtéren érintetlen állapotában maradt az ártéri ligeterdő és a csodaszép vízivilág, a töltéseken kívüli mentett oldal pedig a biztonságos mezőgazdaság és erdészet színterévé vált.

A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer terve a táj és a vizek alapvető megváltoztatását tűzte ki célul. Az építkezés a XX. század nyolcvanas éveiben kezdődött, de csak részben valósult meg, s az is jelenleg illegálisan működik a Szlovák Köztársaság és Magyar Köztársaság között kialakult, ezidáig rendezetlen jogvita miatt. A helyzet - ide értve a szigetközi táj rehabilitációját - megoldásra vár.

A Szigetköz természetföldrajzi leírásakor - a legtöbb szakterületen – valamilyen nagyobb területegységre vonatkozóan lehet és célszerű az ismereteket bemutatni, a földtan esetében például a Dunántúl nyugati része a legkisebb területegység, az éghajlat tárgyalásakor a Kisalföld egésze.

A természetföldrajzi leírást nehezíti, hogy az elmúlt másfél évtizedben a térség vízviszonyaiban jelentős változások történtek, és az élőhelyek átalakulása gyors ütemben jelenleg is folyik. A változásokat bemutatandó, a természetrajzi leírás fejezetei általában két részből állnak:
 

• a Duna elterelése előtti állapot,
• a folyam elterelése utáni változások.