a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős–nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről

 

 

A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság,

 

Tekintettel arra, hogy a Bős–Nagymarosi Vízerőmű-rendszer felépítéséről és működtetéséről Budapesten, 1977. szeptember 16-án aláírt szerződés és az ahhoz kapcsolódó okmányok (a továbbiakban: Szerződés) végrehajtása, illetve megszüntetése, valamint az "ideiglenes megoldás" felépítése és működtetése tekintetében vita merült fel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság között;

 

Figyelembe véve, hogy a Szlovák Köztársaság egyike a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság két utódállamának s egyedüli utódállam a Bős–Nagymarosi Tervvel kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében;

 

Elismerve, hogy az érintett Felek a vitát tárgyalások útján nem tudták rendezni;

 

Tudatában annak, hogy mind a magyar, mind a csehszlovák küldöttség kifejezésre juttatta azon kötelezettségvállalását, hogy a Bős–Nagymarosi Tervvel kapcsolatos vitát, annak minden vonatkozásával együtt, kötelező nemzetközi választottbíráskodás vagy a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik;

 

Azt óhajtva, hogy a vitát Nemzetközi Bíróság rendezze;

 

Emlékeztetve azon kötelezettségvállalásukra, hogy a Nemzetközi Bíróság ítéletéig alkalmazni fogják azt a Dunára vonatkozó átmeneti vízgazdálkodási rendszert, amelyben a Felek megállapodnak;

 

Azt óhajtva továbbá, hogy meghatározzák a Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő kérdéseket,

 

az alábbiakban állapodtak meg:

 

 

1. Cikk

 

A Felek a 2. Cikkben meghatározott kérdéseket a Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, a Bíróság Alapszabálya 40. Cikkének (1) bekezdése alapján.

 

 

2. Cikk

 

(1) A Bíróság felkéretik arra, hogy a Szerződés és az általánosan elfogadott nemzetközi jog, valamint olyan egyéb szerződések alapján, amelyeket a Bíróság alkalmazhatónak találhat, döntse el:

 

a) volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követően felhagyni a Nagymarosi Tervvel, valamint a Bősi Terv azon részeivel kapcsolatos munkálatokkal, amelyek tekintetében a Szerződés a Magyar Köztársaságra ruházta a felelősséget;

 

b) volt-e joga a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az "ideiglenes megoldás" megvalósítását, és hogy 1992 októberétől működésbe hozza ezt az Európai Közösségek Bizottsága, a Magyar Köztársaság és a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság független szakértői munkacsoportja 1992. november 23-i jelentésében leírt rendszert (a Dunának a vízre és a hajózási vonalra vonatkozó következményekkel járó felduzzasztása csehszlovák területen az 1851,7 folyamkilométernél);

 

c) melyek a Magyar Köztársaságnak a Szerződés megszüntetéséről szóló, 1992. május 19-i jegyzéke jogkövetkezményei.

 

(2) A Bíróság felkéretik továbbá arra, hogy állapítsa meg azokat a jogkövetkezményeket, ideértve a Felek jogait és kötelezettségeit, amelyek az e Cikk (1) bekezdésében foglalt kérdésekről hozott ítéletéből következnek.

 

 

3. Cikk

 

(1) Minden, az eljárásra és a bizonyításra vonatkozó kérdést a Bíróság Alapszabályával és eljárási szabályzatával összhangban kell szabályozni.

 

(2) A Felek mindazonáltal felkérik a Bíróságot annak elrendelésére, hogy az írásbeli eljárás a következő összetevőkből álljon:

 

a) egy kereset, amelyet a Felek mindegyikének legkésőbb tíz hónappal azt a napot követően kell előterjesztenie, amelyen ezt a Külön Megállapodást a Nemzetközi Bíróság Jegyzőjéhez eljuttatták;

 

b) egy ellenkereset, amelyet a Felek mindegyikének legkésőbb hét hónappal azt a napot követően kell előterjesztenie, amelyen a másik Fél keresetének hitelesített példányát megkapta;

 

c) egy válasz, amelyet a Felek mindegyikének a Bíróság által meghatározott határidőn belül kell előterjesztenie.

 

d) A Bíróság – amennyiben így határoz – kiegészítő írásbeli előterjesztéseket kérhet a Felektől.

 

(3) A Bíróság Jegyzője az írásbeli eljárás fent említett, az egyik Fél által hozzá beterjesztett összetevőit és mellékleteit mindaddig nem továbbítja a másik Félhez, amíg ez utóbbitól a megfelelő összetevőt meg nem kapta.

 

 

4. Cikk

 

(1) A Felek megállapodnak, hogy a Bíróság végső ítéletéig terjedő időszakra a Dunára vonatkozó átmeneti vízgazdálkodási rendszert hoznak létre és alkalmaznak.

 

(2) Megállapodnak továbbá, hogy az említett rendszer létrehozását vagy alkalmazását megelőző időszak folyamán, amennyiben valamelyik Fél úgy véli, hogy jogait a másik Fél magatartása veszélyezteti, e jogok védelme céljából haladéktalan konzultációt kérhet, illetve azt, hogy az ügyet szakértők elé terjesszék, ideértve az Európai Közösségek Bizottságát; s hogy az ilyen jogvédelem nem kereshető a Bírósághoz az Alapszabály 41. Cikkén alapuló kérelem benyújtásával.

 

(3) A fenti kötelezettségvállalást mindkét Fél alapvetőnek ismeri el a Külön Megállapodás megkötése és folyamatos érvényessége tekintetében.

 

 

5. Cikk

 

(1) A Felek a Bíróság ítéletét véglegesnek és magukra nézve kötelezőnek ismerik el s azt teljes egészében és jóhiszeműen kötelesek végrehajtani.

 

(2) A Felek azt követően, hogy a Bíróság ítéletét megkapták, azonnal tárgyalásokat kezdenek az ítélet végrehajtásának módozatairól.

 

(3) Amennyiben hat hónapon belül nem tudnak megállapodásra jutni, bármelyik Fél kérheti a Bíróságot, hogy kiegészítő ítéletben határozza meg az ítélet végrehajtásának módozatait.

 

 

6. Cikk

 

(1) Ezt a Külön Megállapodást meg kell erősíteni.

 

(2) A megerősítő okiratokat a lehető legrövidebb időn belül Brüsszelben kell kicserélni.

 

(3) Ez a Külön Megállapodás a megerősítő okiratok kicserélése napján lép hatályba. Ezt követően a Felek közösen juttatják el azt a Bíróság Jegyzőjéhez.

 

 

A fentiek hiteléül az erre megfelelően felhatalmazott alulírottak ezt a Külön Megállapodást aláírták és pecsétjükkel látták el.

 

 

Készült Brüsszelben, az 1993. évi április hó 7. napján, három, angol nyelvű példányban.

 

 

 

A Magyar Köztársaság részéről:	a Szlovák Köztársaság részéről:
Martonyi János s.k.	Jan Lisuch s.k.