international court of Justice

 

case

 

concerning the gabČÍkovo-nagymaros

project

 

(hungary/slovakia)

 

 

a magyar köztársaság

VÁLASZA

 

(nem hivatalos fordítás)

 

1995. JÚNIUS 20.

 

 

BEVEZETÉS

 

1. E Választ a Magyar Köztársaság nyújtja be a Bíróság 1994 december 20-án kelt Rendelkezésének megfelelően. Kiegészíti a Magyarország által Keresetében és Ellenkeresetében előadott érveket és bizonyítékokat illetve felel Szlovákia Ellenkeresetében felhozott kérdésekre.

 

A. SZAKASZ - A VITA MEGHATÁROZÁSA - specificity

 

2. A Külön Megállapodás 2 Cikke azt kéri a Bíróságtól, válaszoljon meg három jogi kérdést, amely Magyarország és a volt Csehszlovákia között merült fel a Gabčíkovó-Nagymaros Projektet (az Eredeti Projektet) illetően. E kérdések célpontja (a) a munkálatok felfüggesztése és elhagyása Magyarország által, (b) az "ideiglenes megoldás" (a C Variáns) alkalmazása Csehszlovákia által, és (c) az 1977-es Szerződés Magyarország által tett megszüntetéséről szóló értesítés jogi hatása. E kérdéseket azért szükséges megválaszolnunk, hogy meghatározzuk a jogi helyzetet az Eredeti Prrojekt és a C Variáns fölött Magyarország és Szlovákia között továbbra is zajló vita tekintetében. Ezért található utalás a Külön Megállapodás 2(2) Cikkében "a jogi következményekre, melyhez sorolandók a felek jogai és kötelezettségei", melyek a három konkrét kérdés válaszából "erednek".

 

3. A felek egyetértenek abban, hogy a Bíróságnak először a Külön Megállapodás 2(1) és (2) Cikkben azonosított kérdésekre kell választ adnia, oly módon, hogy egy nyilatkozatban határozza meg "a Felek jogait és kötelmeit". A megvalósítás és a mennyiségi meghatározás kérdéseivel, amennyiban ezeket a felek közötti egyezmény révén nem lehet megoldani, az ügy egy későbbi fázisában kell foglalkozni, amint azt az 5 Cikk kilátásba helyezi.

 

4. A jogi kérdések, amelyek eldöntésére a Bíróságot kérjük, az Eredeti Projekt ésa C Variáns fölötti összetett, régóta zajló vitából erednek, abból a vitából, amelyet Szlovákia 1993 januárban történt függetlenné válása után továbbra is fenntartott, és amely ma is aktívan folyik. A Bíróságot természetesen csupán arra kérjük, hogy e konkrét vitával foglalkozzék, vitával, amely két európai ipari ország között zajlik, olyan országok között, amelyek kapcsolatban vannak az Európai Unióval és tagjai olyan európai regionális szervezeteknek, mint például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Európa Tanács és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága. EUROPEAN BANK FOR RECONSTRUCTION AND DEVELOPMENT, UN ECONOMIC COMMISSION FOR EUROPE

 

5. Másfelől, a Bíróságot nem kérjük arra, hogy a kormánypolitika általános kérdései felett ítélkezzék az energia vagy a környezet szektorában. Semmiképp sem kérjük arra, hogy foglaljon állást a főbb folyókon történő vízlépcsők építésének kívánatossága vagy nemkívánatossága felől.

 

6. A jelen esetben szükséges lesz, hogy a Bíróság az Eredeti Projekt és a C Variáns fölött zajló vita középpontjában álló ténybeli és a jogi kérdéseket egyaránt eldöntse. Hiszen a vita legalább annyira szól a ténybeli, mint a jogi kérdésekről. A felek számos jogi kérdésben általánosan egyetértenek, s ami azokat a jogi kérdéseket illeti, amelyek terén éles a nézeteltérés, a felek állásfoglalása mostanra már jól kirajzolódott.

 

7. Jelentős nézeteltérés áll fenn a tényszerű kérdések terén is. egy az egyik legjelentősebb európai folyón megvalósítandó, nagyszabású ipari tervezet hatása feletti vita kontextusában a tényleges nézeteltérési pontok nem korlátozódnak a diplomáciai eszmecserék értelmének, vagy jelentésének problémájára, hanem kiterjednek a tudományos, gazdasági és környezetvédelmi kérdésekre is. A felek nyilvánvalóan egyetértenek abban, hogy szükség van ezen az ügyekkel foglalkozni, mivel ezzel a vitával összefüggésben merülnek fel. Mindkét fél megkérdőjelezte mind az Eredeti Projekt mind pedig a C Variáns életképességét és hatásainak mértékét.

 

8. A Bíróság maga is kétségkívül előre látta, hogy ez a szükségszerűség felmerülhet a környezeti viták összefüggésében, amikor létrehozta a Környezeti Viták Kamaráját. Ezzel a lépéssel értésre adta, hogy az ilyen vitákkal a Bíróság egésze is foglalkozhat. Amint azt az 5. Mellékletben felvázolt példák mutatják, más bíróságok elé is kerültek nagyszabású környezeti viták, és egyre inkább szükség van arra, hogy az ilyen vitákat jogi eszközökkel oldják meg nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt.

 

9. E Válasz célja, hogy segítséget nyújtson a Bíróságnak abban a feladatában, hogy a Külön Megállapodásban meghatározott problémákat orvosolja. A Válasz kiváltképp törekszik arra, hogy nagy pontossággal azonosítsa a különféle ténybeli és jogi kérdéseket, amelyek továbbra is megosztják a feleket, hogy felvázolja az egyes felek álláspontját (utalva a korábbi periratokra és a megfelelő mellékletekre) és hogy válaszoljon a Szlovák Ellenkeresetben előadott konkrét érvekre.

 

B. SZAKASZ - A SZLOVÁK ÉRVEK SZOKATLAN JELLEGE

 

10. Szlovákia megközelítése az ügy tekintetében mindvégig szokatlannak bizonyult tónusában és számos egyéb tekintetben is. A Szlovák periratok hangneme megítélhető a "Bizonyos Szavak és Kifejezések Jegyzékében", amelyet 1 Mellékletként csatoltunk. A Melléklet ízéből kóstolót nyerhetnek a következőkből:

 

Szó vagy Kifejezés	Előfordulása SzK/SzEk	Előfordulása MK/MEk
állítólagos	80	5
figyelmen kívül hagyja	62	21
szándékolt	89	8
feltételezett	18	5

 

END ON 18TH SEPT.

 

Be kell ismernünk, hogy a szlovák periratokban használt egyéb kifejezések még inkább a mértéket nem ismerő ellenállás OPPOSITION benyomását keltik. Az 1 sz. Mellékletben felsoroltak között találjuk az "abszurd", "arcátlanság", "groteszk", "megcsúfolás", "zagyvaság", és "esztelen" kifejezéseket. A Bíróság dolga lesz, hogy mérlegelje az egyes felek által felhozott bizonyítékokat. A díszítő jelzők használatát tekintve azonban Szlovákia messze előljár.

 

11. A felek természetesen maguk választják meg, hogyan prezentálják ügyüket a Bíróság előtt, és Magyarország nem is tenné ezt az összehasonlítást, ha az nem tartozna a jelen vita érdemi részéhez. Hiszen az tartozik, mégpedig a következőképp. A szlovák periratokból ítélve Magyarország "arrogáns", "demagóg" fél, "könyörtelenül" szövögetve "fabrikációit", "fölényes hozzáállással" - ugyanakkor "fejét a homokba dugva", "ábrándvilágban" él. De legelsősorban azt állítják, hogy Magyarország mindvégig rosszhiszeműen ténykedett; nem hitt saját ismételgetett környezeti érveiben sem, azokban a "környezeti hatásokkal kapcsolatos érvekben, amelyeket csak maga vélt felfedezni".

 

12. Ám a szlovák érvelésnek és megállapításoknak nyilvánvalóan az a céljuk, hogy arra kényszerítse Magyarországot, hogy szoros és folyamatos partnerségre lépjen vele, egy olyan mindennapos együttműködést és kölcsönös bizalmat igénylő ügyben, amely életbevágóan érinti mindkét állam környezetét és természeti kincseit. Szlovákia pereskedési módszere és hirdetett célja között azonban ellentmondás áll fenn.

 

13. Eljárási szinten pedig Szlovákia nem bocsájtotta rendelkezésre a nyilánvalóan a birtokában lévő iratokat, annak ellenére, hogy erre ismételten felkértük, közvetlenül és a Bíróságon keresztül, míg Magyarország minden hozzá intézett kérést teljes mértékben megválaszolt.

 

14 A bizonyítékok szintjén a helyzetet a következőképp lehet összefoglalni. Szlovákia úgy véli, hogy ismételten szüksége van a kategorikus tudományos megállapításokra, de láthatóan nem érzi, hogy szükséges lenne igazolni ezeket a tudományos bizonyítékokat. SCIENTIFIC EVIDENCE Igaz, hogy Szlovákia bírálja a magyar álláspontot általában azon az alapon, hogy az aggodalmak megalapozására nem gyűjtöttünk semmilyen bizonyítékot. De a korábban nagyszámban mellékelt tanulmányokon kívül, amelyekre utaltunk és amelyeket tárgyaltunk, a Magyar Ellenkereset (a 2 kötetben kiváltképp) meglehetős részletességgel mutatja be az alátámasztó bizonyítékokat. A legutóbbi megfigyeléseket a C Variáns közvetlen rövidtávú hatásának mennyiségi meghatározása érdekében mutattuk be. Az erre vonatkozó következtetéseket magyar és nemzetközi tapasztalatból vontuk le. Számos kérdésre kiterjedő számítógépes szimulációs tanulmányokat mutattunk be, amelyek az orvoslási intézkedésekre is kiterjedtek.

 

15. Ezzel szemben a szlovák megállapítások gyakorta nélkülözik az alátámasztó érveket vagy bizonyítékokat. Például, leszögezik, hogy az eutrofizációt "átfogóan tanulmányozták ... ezzel a konkrét Projekttel kapcsolatban", de nem nyújtanak még összegző formában sem semmilyen bizonyítékot. A tározó újratöltésének AQUIFER RECHARGE kulcsfontosságú kérdését tekintve nem mutatnak fel bizonyítékot annak az állításnak az alátámasztására, miszerint: "hasonlóképp tagadhatatlan, hogy ez a tározó...továbbra is jó forrás lesz az akvifer újratöltéséhez". Ahol alátámasztó iratokra hivatkoznak gyakran előfordul, hogy tudományos hitelességüket helytelenül bírálják el, mint például a Bechtel Jelentés esetében. Indokolatlan megjegyzéseket tesznek olyan tiszteletben álló szervezetekkel kapcsolatban, mint pl. az Equipe Cousteau és a WWF. Szlovákia mindeddig csaknem kizárólag belföldi tudományos munkára hagyatkozott, és nem tájékoztatott az EK PHARE Projekt eredményeiről, s amikor mégis utal független tudományos értékelésekre, azok következtetéseit sokszor tévesen jellemzi.

 

16. Szlovákiának nem sikerült a tárgyhoz tartozó tanulmányokat vagy adatokat bemutatnia. Következetesen állította, hogy "Bioprojekt" címmel környezeti tanulmányok átfogó programját vitték végbe, ugyanakkor, ismételt kérések ellenére sem bocsájtáttak azokat rendelkezésre. Amikor mégis közölnek tanulmányokat, szlovákul és fordítás nélkül teszik azt. A talajtanulmányok valójában arról tanúskodnak, hogy a szlováki tudósok osztosnak a magyarok aggodalmában a kérdések összetettsége, a további tudományos munka szüksége, és a problémák orvoslásával kapcsolatos információhiány felett.

 

17. Szlovákia gyakran mutatja, hogy nem képes az alapvető tudományos kérdéseket megítélni. Ennek számos, a felszíni és talajvízminőséggel, a monitorozással, a kárveszély mérlegelésével, és általában a környezeti kérdésekkel kapcsolatos példáját azonosítjuk és tárgyaljuk a Tudományos Cáfolatban.

 

18. A szlováki Ellenkereset eltorzítja és tévesen interpretálja magyar álláspontot. A Tudományos Értékelés és a Tudományos Cáfolat számos példával illusztrálja ezt. Pontatlanul idéz (például, ahol Magyarország a Közép-Szigetközi talajvízsüllyedést "0-1 méter"-ben állapítja meg, azt "éppen 0,5 m-es csökkenés"-nek fordítják), a nézeteket pedig tévesen jellemzi (Magyarország egy ponton sem mondja, hogy a "duzzasztógátak általában nem helyeslendők", miként azt Szlovákia állítja).

 

C SZAKASZ - E VÁLASZ ALAKJA ÉS SZERKEZETE

 

19. E Válasz célja, hogy egy általános útbaigazítást nyújtson az ügyhöz és az azzal összefüggésben álló anyaghoz, válaszül a szlovák periratokra, s ezzel egyidejűleg rendezze az érveket a bizonyítékokat és útmutatót biztosítson a periratokhoz és a vonatkozó mellékletekhez.

 

20. A Bős-Nagymaros Projekt feletti vitának két elhatárolható eleme van: (1) az Eredeti Projekt, amint arról az 1977-es Szerződés rendelkezett, és (2) a "C" Variáns, tehát a tervezet, amelyet Csehszlovákia egyoldalúan megvalósított, s amelyet Szlovákia átvett. E Válasz első két fejezete azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyek e két elem terén megosztják a feleket. A 3 Fejezet ezután a Bíróság elé tárja a kérdéseket, a Külön Megállapodás 2 Cikkének meghatározása alapján; ezekkel sorrendben foglalkozunk, merítve az 1 és 2 Fejezetben és a korábbi periratok fejtegetéséből. A fejezetek mindegyikében összefüggően foglalkozunk a tárgyhoz tartozó ténybeli és jogi kérdésekkel, és megkíséreljük azonosítani, illetve tisztázni a feleket elválasztó lényeges kérdéseket. Különösen a 3 Fejezet az, amely önmagában útmutatóul szolgálhat azokhoz a konkrét kérdésekhez, amelynek eldöntését a Bíróságtól várjuk.

21 A második kötetben található a Szlovák Ellenkeresetben bemutatott érvek részletesebb Tudományos Cáfolata, amelyet a magyar és nemzetközi tudományos csoport készített, akik a Magyar Ellenkereset 2 köteteként megjelent Tudományos Értékelést végezték. A következő hat függeléket is tartalmazza:

 

1. A Keresetekben és Ellenkeresetekben szereplő bizonyos szavak és kifejezések felsorolása

 

2. Néhány félreértelmezés a Szlovák Ellenkeresetben

 

3. A KGST és a Projekt "Ideológiai Semlegessége"

 

4. R Norgaard professzor, A Gabčíkovó-Nagymaros Vízlépcsőrendszer Gazdasági Elemzése: Jelentés

 

5. Néhány főbb, duzzasztógátakkal kapcsolatos vitás ügy

 

6. A Vita története: 1989-1992

 

Az 1 és a 2 Függelék táblázat formájában jeleníti meg a szlovák érveket. Az 1 Fügeléket már említettük. A 2 Függelék felsorol a szlovák Ellenkeresetben található néhány hibás értelmezést, s reagál azokra, ily módon elkerülve, hogy e Válasz szövegében részletkérdésekkel kelljen foglalkozni. A 3-6 Függelékek több olyan fontos kérdést tárgyalnak, amelyek részletesebb figyelmet kívánnak.

 

22. A 3 Kötet tudományos és egyéb természetű mellékleteket tartalmaznak (olyan okiratokat és tanumányokat, amelyekre az 1 és a 2 Kötetben utalunk). A 4 Kötet a vita egy önmagában álló kronológiáját alkotja, amely a Bíróságnak lehet segítségére azzal, hogy az 1988-tól 1994 elejéig terjedően nyújt útmutatást a kulcsfontosságú eseményekhez.

 

1 FEJEZET

 

AZ 1977-ES SZERZŐDÉS ÉS AZ EREDETI PROJEKT

 

BEVEZETÉS

 

1.01 A vita leglényegesebb pontja a Szerződés révén tervbe vett Eredeti Projekttel kapcsolatos, ennek kivizsgálását kérjük a Bíróságtól, s kiváltképp annak megvizsgálását, hogy vajon joga volt-e Magyarországnak felfüggeszteni a Projekt ráeső részének munkálatait 1989-ben majd azt követően lemondani azokat. A felek nézete eltér azokról a kulcsfontosságú kérdésekről, amelyeket az Eredeti Projekttel kapcsolatban kell fontolóra venni. Ez a fejezet a következő szempontok szerint vizsgálja meg a szlovák érveket: az 1977-es Szerződés alapvető jellege és céljai (A Szakasz): jogi státusa illetve más egyezményekhez és az általános nemzetközi joghoz fűződő viszonya (B SZAKASZ); az előkészítő jellegű környezeti hatásfelmérések kielégítő volta, az Eredeti Projektnek a környezetre tett valószínű hatásának bizonyítéka, és e hatások kiküszöbölésének egyéb következményei (C SZAKASZ); s a felek eljárása 1989-től 1992-ig (D SZAKASZ). A fejezet a lényeges pontok összefoglalásával zárul.

 

A SZAKASZ. AZ EREDETI PROJEKT JELLEGE

 

1.02 Szlovákia alábecsülve szocialista integráció és a KGST szerepét "stílusbeli formalitás"-nak nevezi azt. A gazdasági érveket elutasítja. Ehelyett, a "célok" meglehetősen vegyes gyűjteményére hagyatkozik, az érvelés követelményeinek megfelelően. Ezek között található a "korábbi talajvízszintek visszaállítása; a folyómeder további eróziójának megakadályozása; a folyóágak helyreállítása..." Ráadásul e megközelítés szerint úgy tűnik, mintha a Szerződés "a környezet megőrzését és javítását" tartaná elsősorban szem előtt! De míg a Szerződés csakugyan tartalmazott a környezet védelmével kapcsolatos kikötéseket, s a felek feltételezték ugyan, hogy az Eredeti Projekt megvalósítható oly módon, hogy az összefér a környezetvédelemmel, a Szerződés fő célkitűzései azok voltak, amelyek annak preambulumában szerepeltek. Ezek a Szerződés raison d'ętre-jei voltak.

 

(1) AZ EREDETI PROJEKT POLITIKAI JELLEGE

 

1.03 Az 1977-es Szerződést két szocialista állam közötti "testvéri" együttműködés megnyilvánulásának tekintették. Amennyiben a projekt kivitelezése iránti elkötelezettség érzése megingott, a KGST biztosított affelől, hogy nem térünk le a szocialista internacionalizmus útjáról. Ez történt 1956-ban és 1970-1971-ben ismét. Az 1977-es Szerződés tárgyalásai során a Projektért felelős emberek mindig szem előtt tartották a KGST szerepét. 1974-ben a magyar és a csehszlovák miniszterelnökhelyettes a következőképp szólt a Projektről:

 

"A KGST országok szocialista gazdasági integrációjának fejlesztése érdekében létrehozott átfogó program elválaszthatatlan része...mellyel a Duna általános használatának érdekében kitűzött célok megvalósulását szolgálja..."

 

Ez pontosan visszaadja a Szerződés Preambulumában megállapított két célkitűzést.

 

1.04 Szlovákia igyekszik megfeledkezni az Eredeti Projekt és a KGST közötti kapcsolatról: mondván, hogy az pusztán Magyarország "perstratégiája". Ugyanakkor semmilyen jel nem mutat arra, hogy a Preambulum alkotói gondoltak volna pereskedésre. A "szocialista integráció"-ra való utalás pedig nem volt puszta "stilisztikai formalitás"; egyetlen más magyar-csehszlovák szerződés sem említette kifejezetten a KGST integrációt a preambulumban. Ehelyett, egy általánosabb formulát használtak.

 

1.05 A Preambulum RENVOI referenciaként volt használandó a KGST elvekhez és célkitűzésekhez. Az 1969-es Bécsi Megállapodás 31(3) Cikkével összhangban, a KGST elvek ily módon az 1977-es Szerződés kontextusának részét alkották és segítettek megértetni annak tárgyát és célját. A KGST elvek a projekt létrehozása és finanszírozása tekintetében ugyancsak tükröződtek a Szerződés egészében: lehetővé tették, egyebek között, hogy az általános költségek egyéb adókkal és kiadásokkal egyetemben ne szerepeljenek a közvetlen kiadások között, a konvertibilis rubel átutalását és az üzemeltetési költségek terén felmerülő különbségeket pedig, pénzügyi átutalások helyett, további munka elvégzésével rendezzék. Ezek a kikötések különösen jellemzőek a KGST-re, és nem találhatóak a Szlovákia által említett, mai Nyugat-Európa-i víziutakkal kapcsolatos egyezményekben.

 

1.06 Szlovákia elismeri, hogy a Szovjetunió "csakugyan követte az 1977-es Szerződéshez vezető bilaterális tárgyalások menetét", azt állítja azonban, hogy ennek nem volt nagy jelentősége. Valójában a Szovjetunió kezdetben beleegyezett, hogy pénzügyi támogatást nyújt a Projekthez, 1977-ben pedig megállapodott Magyarországgal, hogy berendezéseket (köztük turbinákat is) és szaktanácsadást nyújt számára. A tervezésbe szovjet szakértőket vontak be, míg a politikai és gazdasági problémákról magasabb szinten határoztak.

 

(2) AZ EREDETI PROJEKT GAZDASÁGI JELLEGE

 

1.07 Mindkét fél egyetért abban, hogy az Eredeti Projekt "közös beruházás"-ként indult. A "közös" kifejezés együttműködéses projektre vall. A "beruházás" kifejezés gazdasági életképességre utal. A "közös beruházás"-t tekintve, Szlovákia az "együttműködés"-re összpontosít, a gazdasági életképességről viszont nincs semmilyen, tartalmas mondanivalója. Ez a csend, s az hogy a környezeti aggályoktól elhatárolva, ismételt nyomatékkal Magyarország gazdsági gondjaira fekteti a hangsúlyt, önmagában is arra vall, hogy a Projekt nem volt jó beruházás.

 

1.08 Érthető, hogy vonakodnak a Projekt gazdasági oldalával foglalkozni. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank EUROPEAN BANK FOR RECONSTRUCTION AND DEVELOPMENT a Projektről szólva a "kétes gazdasági értékű"-nek nevezi azt. Szlovákia gazdasági kérdésekkel kapcsolatos gondolatmenetét a Válasz 4 Függelékében bemutatott független elemzésben tárgyaljuk - s azt pontról pontra megcáfoljuk. Ezzel szemben, Szlovákia nem tesz konkrétabb megállapításokat az Eredeti Projekt, "közös beruházásként" mutatkozó gazdasági életképességével kapcsolatban. Nem nyújt sem belső, sem független elemzést alátámasztásul arra az állításra, hogy a Projekt "gazdasági szempontból... fenntartható volt és ma is az".

 

1.09 Az Eredeti Projekt, mint "beruházás" mindkét ország gazdaságát szolgálta volna az áramtermeléssel, a hajózás és az árvízvédelem javításával, és a regionális fejlesztés elősegítésével. Azonban, akárcsak sok más, a KGST égisze alatt megvalósított, együttműködésen alapuló, nagyméretű projekt esetében, a Projekt nem hozhatott elégséges anyagi megtérülést. A Magyarország beruházást felfüggesztő lépését megelőzően végzett gazdasági elemzések (1975-ben, 1978-ban, 1983-ban és 1986-ban) nem voltak kielégítőek, de még azok is azt mutatják, hogy a Projekt gazdasági életképessége valószínűtlen. Norgaard professzor konklúziója szerint:

 

"a korábban végzett gazdasági elemzések nem mutatnak fel bizonyítékot arra, hogy a BNV Project gazdasági tekintetben egészséges...éppen ellenkezőleg, számottevő okot adnak arra, hogy azt gyanítsuk, nem volt gazdaságos; hogy ha ma Európában egy hasonló projektre, vagy egy nemzetközi képviselet által való finanszírozásra tennének javaslatot, és arról nem készülne teljes értékelés a javaslatot valószínűleg eleve elvetnék ."

 

1.10 A piacgazdaságokban az ehhez hasonló projekttekkel kapcsolatos beruházási döntések kiterjednének az olyan "külsőségekre", mint például az összes gazdasági tőke értéke és a természeti kincsek vesztesége. Ilyen megfontolások nem mutatkoztak a Projekt kapcsán. Az egyenlegekben még az elemi környezetvédelmi intézkedések sem szerepeltek: (mennyiségileg meghatározatlan) "belföldi beruházás"-ként kellett őket kezelni.

 

1.11 A várt gazdasági növekedés helyére az 1980-as évek elejétől kezdődően egyébként is recesszió lépett mindkét országban. Ez aláásta az előrejelzett kereslet növekedést a villamosenergia és a hajózás terén. 1992-re a Projekt eredeti, politikai és gazdasági célkitűzéseinek mindkét országon belül és kívül is, drámai és előre nem látható változások mondtak ellent, és a Projekt alapos kivizsgálására lett szükség.

 

B SZAKASZ A SZERZŐDÉS

MINT JOGI ESZKÖZ

 

1.12 Bár az 1977-es Szerződést illetően a Felek elemzésében látszólag sok a közös vonás, a megközelítésben mutatkozik egy jelentős alapvető eltérés. Szlovákia lex speciális természetűnek tekinti az 1977-es Szerződést - gyakorlatilag nem megragadható jogi, környezeti és gazdasági törvénynek, amelyet a térségre erőltettek. Magyarország szerint a Szerződést más egyezményekhez és a nemzetközi jog vonatkozó szabályaihoz kapcsolódóan, annak nemzetközi kontextusában kell alkalmazni.

 

(1) Az 1977-ES SZERZŐDÉS JELLEMZŐI

 

1.13 Bár elfogadjuk, hogy az 1977-es Szerződés "keret" eszköz volt, Szlovákia korlátozza annak a többi vonatkozó egyezményhez fűződő viszonyát. Helytelenül állapítja meg, hogy a Szerződés egy "konkrét területi rendszert" alapozott meg, és láthatóan nem hajlandó felismerni, hogy, az 1977-es Szerződés,más bilaterális egyezményekhez hasonlóan, revizió tárgya lehet.

 

(a) Az 1977-es Szerződés és más egyezmények

 

(i) A Közös Szerződéses Terv (JCP) JOINT CONTRACTUAL PLAN

 

1.14 Ami a Közös Szerződéses Terv általános jellegét illeti, nincs nézeteltérés. Szlovákia "kiegészítőnek és leszármaztatott"-nak nevezi az 1977-es Szerződéshez fűződő viszonyát tekintve. Magyarország egyetért ezzel a jellemzéssel, amely elismeri, hogy a JCP alárendelt szerepet játszott a Szerződéshez képest.

 

1.15 A feleknek ugyanakkor eltérő a nézete a JCP státusát illetően. Szlovákia igyekszik "accord en forme solennelle" gyanánt bemutatni, ily módon hangsúlyozva státusát. Ennek nincs köze a vitatott kérdésekhez. A JCPnek lényegileg technikai jellege van, tekintve, hogy a Projekt alapvető paramétereit az 1977-es Szerződés alapozta meg. Egyébként sem lehet komolyan vitatni, hogy a JCP "en forme solennelle"volt: ugyanis nem szorult megerősítésre , de a szerződéstervezet szerint a bővített Közös Technikai Bizottságnak kellett jóváhagynia. A Felek bármikor szabadon vezethettek be további változásokat. Ezt rendszeresen meg is tették.

 

1.16 Az 1977-es Szerződés megvalósításának eszközeként a JCP/KSZT alárendelt és mellékszerepet játszott. Ez a kritikus pont. Ebből következik, hogy a JCP semmilyen tekintetben nem módosíthatja az 1977-es Szerződésben megállapított lényegi szabályokat, és önmagában nem teremthet új kötelmeket az 1977-es Szerződés Felei számára.

 

1.17 Az Eredeti Projektet, az 1977-es Szerződés meghatározásában követendő példának, nem merev sémának szánták. A cél az volt, hogy úgy alakuljon, ahogyan az ismeretek és a körülmények változnak. A JCP egy volt az eszközök között arra, hogy olyan ügyeket meg lehessen oldani, amelyekre a Szerződés részletesen nem terjedt ki. Ez rugalmas megközelítésre vallott.

 

(ii) Egyéb vonatkozó egyezmények

 

1.18 Szlovákia csaknem 20 bekezdést szentel válaszul Magyarország jellemzésére az 1977-es Szerződéshez fűződő egyezményekre vonatkozóan. Azt állítja, hogy az 1977-es Szerződéshez fűződő viszonyuk "jóval bonyolultabb, mint azt Magyarország állítja": "míg a Szerződés ezek közül bizonyos eszközöket, vagy bizonyos kikötéseiket érvényre juttatja és végrehajtja, másokat lecserél vagy módosít." Elismeri azonban, hogy "létezik számos, az 1977-es Szerződés után kelt egyezmény", amely ide vonatkozik.

 

1.19 Magyarország három következtetést von le a Szerződést és annak más egyezményekhez és normákhoz fűződő viszonyát tekintve: "az 1977-es Szerződés olyan kétoldalú és többoldalú szerződések szövetének része volt, amelyeket konkrétan a közös határra és annak vizeire, vagy általánosan a Dunára alkalmaztak"; a kérdéses szerződéseket gyakran egyenetlenül valósították meg, helyet hagyva az újratárgyalásnak és a módosításnak; maguk a szerződési normák pedig összhangban álltak a nemzetközi jog fejlődő tárával. Az első konklúziót Szlovákia nem cáfolta meg.

 

1.20 Azáltal hogy az 1977-es Szerződést a vonatkozó egyezmények kontextusában kell értelmezni, kiszélesedik az a terület, amelyre alapozva a Felek cselekedetei elbírálandók. Ezt tükrözi a Külön Megállapodás 2(1) Cikke, mely utal az "ilyen egyéb szerződések[re], aszerint, hogy a Bíróság alkalmazhatónak találja-e".

 

1.21 A Felek egyetértenek abban, hogy az 1976-os Határvízi Egyezmény továbbra is érvényben van közöttük. Más egyezmények, amelyeket a Felek közötti viszonyra nézve számításba kell venni, a Biológiai Sokféleségről szóló Konvenció, az Espoo-i Konvenció , és a a Duna Védelméről és Fenntartható Használatában való Együttműködésről szóló Szófiai Egyezmény. Az elvek, amelyeket ezen egyezmények tartalmaznak, egyszersmind vonatkoznak a már létező és az új projektekre is.

 

(b) Az 1977-es Szerződés "területisége"

 

1.22 Szlovákia szerint attól, hogy az 1977-es Szerződés olyasmit tartalmaz, ami szerinte országhatár kikötés (22 Cikk), a Szerződés átalakul "rendelkező DISPOSITIV szerződéssé, amelynek célja, hogy területi rendszert vezessen be". Magyarország tagadja, hogy az 1977-es Szerződés rendelkező természetű, akár általánosan, akár a Duna vizének használati jogát illetően. Az 1977-es Szerződés nem "nyújt" jogokat a vízre vonatkozóan.

 

(i) "Területi" szerződések

 

1.23 "Egy szerződés csak a szerződő államokat köti...Pacta tertiis nec nocent nec prosunt ."

 

"Cette formule lapidaire de la Convention de Vienne sur le droit des traités codifie un principe si évident que l' on a pu en dire qui'il constituait sous une forme négative une autre définition du traité international."

 

Az eme alapvető szabály alóli kivételek értelmezését pontosan kell végeznünk. Ezzel magyarázható az ILC vonakodása attól, hogy a Szerződések Jogáról szóló Bécsi Konvencióba, mint a "területi szerződések"-hez, vagy "objektív jogi rendszerek"-hez hasonló kategóriát bevezessen.

 

1.24 Ilyen jogi rendszerek csupán kivételes helyzetekben jelentkeznek. Igaz, hogy az országhatárokat, vagy meghatározott területi helyzeteket megállapító szerződés rendelkezéseket a harmadik fél általában elfogadja. Mindazonáltal, két elemet számításba kell vennünk: hogy a harmadik állam vegye tudomásul, illetve fogadja el a felek illetékességét bármiféle területi helyzet megalapozásában, és aminek a gyakorlatban még nagyobb jelentősége van, hogy vajon a rendszer hűen kifejezi-e az egyes felek szándékát egy területi rendszer létrehozására.

 

"L importance de la volonté des parties est apparue...tout au long de l'élaboration des articles 35 et 36 de la Convention de Vienne. Ici aussi, il semble que les parties doivent avoir l' intention de créer des droits et des obligations dans un but d intéręt général."

 

1.25 A jelen esetben Magyarország és Csehszlovákia egy "közös beruházást" igyekezett megalapozni. Céljuk politikai és gazdasági természtű volt: A Szerződés Első Fejezete nem említi a hajózást. Nem lehet vitatni, hogy a két fél közös óhaja az volt, hogy "de créer des droits et des obligations dans un but d intéręt général". A két állam által létrehozott jogi rendszert tekintve központi kérdés volt a közös irányítás, a közös igazgatás de még a közös tulajdon is. Ezek az okok, amiért Szlovákia nem tulajdoníthat "objektív jelleget" egy olyan helyzetnek, amelyet egyoldalúan kényszerítettek Magyarországra.

 

(ii) A Szerződés és a nemzetközi határ

 

 

1.26 Itt két egyszerű részlet merül fel. Az első az Eredeti Projekt üzembehelyezése utánra tervezett határvonal jellegét illető változás csekély volta. A második az, hogy a 22(2) Cikk szerint egy különálló szerződést kötöttek volna a határvonal módosítása érdekében. A 22 Cikk különválasztja a Vízlépcsőrendszert az elfogadott határtól,s egyidejűleg elismeri, hogy a folyó egy meghatározott szakaszán a hajózó meder többé nem követia határt, vagy nem azonos azzal.

 

1.27 Szlovákia azzal, hogy "területi" jellegűnek nyilvánítja az 1977-es Szerződést a valódit egy mesterséges céllal helyettesíti. Nyíltan kimondott célja az volt, hogy egy közös beruházást valósítson meg. Semmi sem támasztja alá, különösen a "Szerződés Célja" című Első fejezetben, azt az állítást, hogy a Szerződést területi jellegűnek szánták volna. Elképzelhető-e, hogy a Szerződés "területi rendszert állítana fel a B/N Projekt által igénybevett terület egészén belül", egy olyan térségben, amely Nagymarossal egyetemben kizárólag magyar területen fekszik? Nehéz elképzelni egy több mint 100 km hosszúságú "területi rendszert".

 

(iii) A Szerződés és a vízjogok "biztosítása"

 

1.28 Szlovákia megközelítése a C Variáns igazolására vélhetően azon a nézeten alapul, hogy az 1977-es Szerződés "állandó jogot" nyújtott számára egy elfogadott vízmennyiség fölött. Ez a szempont nyíltan nem szerepel a periratban, de a diplomáciai levelezésben felhozták és a belföldi kormányiratokban feltűnik. 1989 októberében például, Csehszlovákia tudatta Magyarországgal, hogy az "ideiglenes megoldás révén annyi vizet vezetnének a Gabčíkovó-i gátra, amennyit a Közös Szerződéses Terv által elfogadtak". Hasonlóképp, 1992 januárjában, a szlovák kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy az "ideiglenes megoldás" ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a "Duna medrébe érkező vízhozamot [a Közös Szerződéses Tervben] meghatározott mennyiségnek megfelelően kell biztosítani". A feltételezés mögött vélhetően az állt, hogy Magyarország átengedte a féltulajdonosi, vagy szerzett jogot a JCP által meghatározott vízmennyiség fölött.

 

1.29 Magyarország tagadja, hogy a Szerződés révén a vízjogok állandó szétosztását kívánták biztosítani. A fortiori, tekintettel annak alárendelt és eszköz jellegű szerepére, a JCP ezt nem tehette volna lehetővé.

 

(c) Az 1977-es Szerződés "sérthetetlensége"

 

1.30 Szlovákia szerint mivel "az 1977-es Szerződés nem tartalmaz módosítási klauzulát", "Csehszlovákia nem volt köteles tanácskozni, vagy tárgyalni az 1977-es Szerződés módosításáról, vagy megszüntetéséről".

 

1.31 Ezzel szemben, mihelyt a Szerződés további életképességét illetően komoly kérdések merültek fel, akár környezeti, akár gazdasági szempontból, a felek kötelesek voltak jóhiszemben érdemi tárgyalásokba bocsájtkozni, hogy ezeket a problémákat megoldhassák. Meglepő, hogy ezt az érvet a módosítási klauzula hiányára való utalással próbálják megcáfolni, különösen akkor, amikor egy bilaterális keretszerződés szabályozza egy fontos megosztott természeti kincs használatát.

 

1.32 Szlovákia azt is állítja, hogy Magyarország elmulasztott "legalább egy 'prima facie' esetet" bemutatni arról, hogy a Szerződés módosítása indokolt. Egy szinten ez egyszerűen az álláspontok rögzítése: Magyarország leszögezi, Szlovákia cáfolja, hogy az aggodalom nagyon is indokolt, olyannyira, hogy az Eredeti Projektet nem lehet folytatni, miként azt tervezték. Ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeket a Bíróságnak kell eldöntenie, s amelyeket alább, a C szakaszban tárgyalunk.

 

1.33 Az érvelés azonban, miszerint nem prima facie ügyet készítettünk elő, NO PRIMA FACIE CASE HAD BEEN MADE OUT, a gyakorlatban azzal járt, hogy Csehszlovákia ragaszkodott hozzá, hogy az Eredeti Projektet a terv szerint, lényeges módosítás nélkül folytatni kell. Magyarország kétségtelenül vállalta azt a kockázatot, hogy egy független harmadik fél előtt bizonyítja, hogy a Projektet illető aggályai indokoltak. Csehszlovákia viszont kockázatot válllalt azzal, hogy azokat az aggályokat in limine visszautasítja, azzal, hogy még prima facie sem indokoltak - amit lényegében 1989 októberétől kezdődően tett. E tekintetben egyik fél sem ítélkezhet a saját ügyében.

 

(2) AZ 1977-ES SZERZŐDÉS ÉS AZ ÁLTALÁNOS NEMZETKÖZI JOG

 

1.34 A Bíróság feladata, hogy alkalmazza a jelen esetben az alkalmazandó szerződéseket és az általános nemzetközi jog idevonatkozó szabályait. Ez három következménnyel jár: először, az 1977-es Szerződést az általános nemzetközi jog fényében kell értelmezni és alkalmazni; másodszor, annak alkalmazása nem választható el attól a jogi kerettől, amely létrejöttekor fennállt; és harmadszor, a Bíróságnak tekintettel kell lennie az általános nemzetközi jog azt követő alakulására. Az 1977-es Szerződés az "interpretációjának idején uralkodó egész jogi rendszer keretén belül" értelmezendő és alkalmazandó. Ez az utolsó részlet különösen fontos.

 

 

(a) Szlovákia kétféle álláspontja

az általános nemzetközi jog tekintetében

 

1.35 Szlovákia ezt a kérdést kétértelműen, sőt ellentmondásosan kezeli. Egyfelől kitart amellett, hogy "a nemzetközi jog egy szabálya, akár szokásos, akár konvencionális, nem légüres térben működik; a tények viszonyában működik, és jogi szabályok szélesebb keretének kontextusában, amelyeknek csupán egy részét képezi." Másfelől, támadja "Magyarország eltévedt hangsúlyát [amelyet] a környezet általános nemzetközi jogára fektet", és igyekszik kizárni az általános nemzetközi jog minden fennálló szabályának alkalmazását, “belefoglalva azt az 1977-es Szerződés kikötéseibe. Magyarország egyetért az előbbi nézettel, az utóbbit azonban elveti.

 

1.36 Amint azt az Első Fejezet jelzi ("A Szerződés célja"), annak lényegi célja a Vízlépcsőrendszer megalkotása volt. Mindazonáltal a 15 ("a víz minősége"), a 19 ("a természet védelme"),, és a 20 Cikkben ("a halászati érdeket védelme") rendelkeztek annak érdekében, hogy az összhangban legyen a környezetvédelemmel.

 

1.37 Ezek a cikkelyek több tekintetben is fontosak. Először bizonyos meghatározott kötelmeket hoztak létre a környezet védelmével kapcsolatban. Másodszor, ez azután lényegi kapcsolatot teremtett a Szerződés és az általános nemzetközi jog között, ahogyan az fejlődött és érlelődött 1977 után. Ennek megfelelően, Magyarország nem fogadja el Szlovákia jellemzését az 1977-es Szerződésről, miszerint az "lex specialis", és azzal sem ért egyet, hogy a 15, 19 és 20 Cikk pusztán tükrözi "az általános nemzetközi jog 1977-re jellemző normáit".

 

1.38 Ehelyett Magyarország elfogadja Szlovákia a környezeti kikötéseket illető meghatározását a környezeti kikötésekről, miszerint azok "általános, folytatódó és folyamatos kötelezettségek", amelyek egy evolúciós megközelítést válthatnak ki a technikai normák és a tudományos ismeretek helyzetét tekintve, ezek fejlődése közben. Az 1977-es Szerződés bármilyen más megközelítés által leragadna egy időponton, és nemzetközi jogszabályokra lenne szükség "a túlhaladott tudomány érvényesítése érdekében". Igaz, hogy az 1977-es Szerződés csupán "viszonylag általános jogi kötelmeket" szabott meg. De azok a kikötések éppen általánosságuk révén fejlődhettek ki, az általános nemzetközi jog fejlődésével.

 

1.39 Szlovákia álláspontjának kétértelműsége kitűnik például a következő részletből:

 

"A Szerződés megkötését megelőző időszakban a felek tulajdonképpen alkalmazták a környezeti hatásfelmérés általános elveit - amelyeknek mégha ma van is némi irányadó erejük ma, ez a jellegük az 1970-es években nem mutatkozott meg - számos tanulmány elvégzésével, amelyek a Projektet jóváhagyó 1974-es döntéshez és végső tervezetéhez vezettek."

 

Magyarország nem ért egyet azzal, hogy a Szlovákia által megnevezett tanulmányok kielégítik egy környezeti hatásfelmérés feltételeit. A szlovák álláspont azonban zavart mutat a fejlődőben lévő szabályok irányadó státusával kapcsolatban. Hasonlóképp, miután tagadta, hogy a Környezet és Fejlesztés Világbizottságának Jelentése bármilyen jogi jelleggel, vagy más "puha jogi eszköz"-zel rendelkezik, nemcsak hogy elfogadja a fenntartható fejlesztés elvét, de érvelésének nagy részét arra építi. A fenntartható fejlesztés azonban jogi kifejezésként csupán 1987-ben jelent meg, az 1992 Riói Nyilatkozat által nyerve hivatalos és általános jogi elismerést. Szlovákia ott, ahol azok ügyének követelményeit kielégítik, kész az 1977 után megjelent "lágy" koncepciókra és elvekre hagyatkozni.

 

1.40 Ugyanez a szelektív megközelítés jellemzi álláspontját a későbbi szerződésekre vonatkozó, általános alkalmazás elveit illetően. Láthatóan elfogadja - hiszen felemlíti - az olyan szerződések e tárgyhoz tartozását, mint például az

Espoo Convention on environmental impact assessment in a transboundary context országhatárokon túl terjedő környezeti hatásfelmérésről szóló Espoo Megállapodás. Ugyanakkor a következővel folytatja:

 

"Az általános nemzetközi környezeti jog bármely olyan szabálya, amely az 1977-es Szerződés megkötése után jött létre és amely (a) konkrétabb a Szerződés kikötéseinél, illetve, (b) összeegyeztethetetlen azokkal, s csak akkor helyettesítheti e kikötéseket, ha megállapítják, hogy mindkét szerződő fél úgy kívánja."

 

1.41 A kérdés inkább az, hogyan biztosítsuk az 1977-es Szerződés érvényesülését, hogy az formálódása közben összeférjen a Felek más nemzetközi kötelmeivel. A nemzetközi jognak a környezetvédelemmel kapcsolatos azon általános szabályai, amelyek 1977 óta tovább fejlődtek, és amelyekkel szemben valamely fél nem emelt folyamatosan kifogást, alkalmazhatók. A Szerződés tárgyhoz tartozó cikkeit ezekhez igazodva kell értelmezni és alkalmazni. Csehszlovákia megszegte a Szerződés 15,19 és 20 Cikkeiből származó kötelmeit, egyebek között azzal, hogy nem végzett semmilyen alapos környezeti tanulmányt, nem biztosította a vízkincset, a természetet, a növény és az állatvilágot, a talajt, mezőgazdaságot és erdészetet érintő károk megelőzését, és kiváltképp azzal, hogy nem vette számításba a Vízlépcsőrendszer potenciálisan visszaváltoztathatatlan hatásait a Vízkincsre és a biológiai sokféleségre nézve. Nem volt hajlandó együttműködni abban a szellemben, amely lehetővé tette volna a Projekt hatásainak komoly vizsgálatát, amikor súlyos problémákról árulkodó bizonyítékok jelentkeztek. Ehelyett a Projektet bármilyen eszközzel be kellett fejezni, annak eredményeit pedig utóbb megfigyelni (monitoring). Ez nem tette lehetővé a környezetvédelemmel kapcsolatos megelőzésre törekvő hozzáállást, amely az 1977-es Szerződésben és az általános nemzetközi jogban is tükröződik.

 

(b) Az 1977-es Szerződés és az együttműködés kötelme

 

1.42 Szlovákia szerint a felek -

 

"tartották magukat ahhoz az általános kötelemhez, hogy magával az 1977-es Szerződés tárgyalásával és megkötésével együttműködnek..."

 

1.43 Ezzel azonban az ügy nem ér véget. A Szerződés nem merítette ki "az együttműködés kötelmének teljesítését a megosztott édesvízkincs tekintetében". Az együttműködés általános kötelme mélyen a nemzetközi jogi rendben gyökeredzik, s konkrétan és hitelesen megjelenik a fenntartható fejlesztés és a víziutak jogában.

 

"A jog fejlődőben lévő területein...a másik féllel való kommunikáció és megbeszélés kötelme elengedhetetlenül a lényegi normák részévé vált...Az információkon való osztozás és a tanácskozás...a lényegi normák betartásának egyik eleme lett."

 

1.44 A környezetvédelemben történő együttműködés kötelmét hangsúlyozta a választott bírósági törvényszék a Lac Lanoux Ügy során. E kötelem nem korlátozódik szerződések megkötésére: egy szerződés önmagában nem cél. Az adott térség fejlesztésében és megőrzésében érintett ország általános kapcsolatait is ösztönzi. E tekintetben az együttműködés kötelmét nem lehet elválasztani a jóhiszeműség elvétől. Ez az elv azt kívánja egy nemzetközi egyezményben résztvevő felektől, hogy, párhuzamosan a "tárgyhoz tartozó tények és körülmények" alakulásával, tartsák magukat a bennefoglalt (INCORPORATED) fejlődőben lévő normákhoz. Ez különösen áll egy olyan bilaterális egyezmény esetében, amelyben nem fektettek le módosítási eljárást.

 

(c) Fenntartható fejlődés

 

1.45 Magyarország és Szlovákia egyetért , hogy a Brundtland Jelentésben, a Riói Nyilatkozatban, és a 21-es Napirendi pontban megfogalmazott fenntartható fejlesztés elve alkalmazható ebben a vitában. A tények értelmét és alkalmazását illetően azonban ellentétes nézetet vallanak.

 

1.46 Magyarország nem "fejlődés-ellenes", vagy "gát-ellenes". Hozzáállása teljesen összhangban van a nemzetközi joggal a fenntartható fejlődés terén, amely a fejlődési folyamat elválaszthatatlan részének tekinti a környezetvédelem dolgát.

 

1.47 A fenntartható fejlődés területét illetően a nemzetközi jog mára kellően megalapozódott, és ezt úgy tűnik mindkét fél elismeri. Szlovákia szerint azonban, Magyarország hozzáállása "a környezetvédelem eltökélt szorgalmazását vagy a status quo figyelmen kívül hagyását" tükrözi: Magyarország meg kívánja "hiúsítani a társadalmi és gazdasági fejlődés megteremtésére tett erőfeszítéseket", "a környezeti értékek emberi szükségletektől elszigetelten való vak hajszolását" ajánlja, és az a "határozott állásfoglalása, hogy a környezetvédelmi szempontok kizárják a Szlovákiával megosztott édesvízkincs fejlesztési lehetőségét".

 

1.48 Ezeket az állításokat nem támaszja alá a bizonyítéki anyag. Magyarország azt igyekezett biztosítani, hogy az 1977-es Szerződés úgy jusson érvényre, hogy közben a környezeti és a fejlesztési igények egyensúlyban legyenek. Szlovákia ezzel szemben szelektíven használja az alkalmazandó okiratokat, közöttük a 21 számú Napirendi pontot (AGENDA). Előtérben helyezi a 18 Fejezet "A" részét (Koordinált vízkincs fejlesztés és igazgatás), de figyelmen kívül hagyja a többi programterület hat másik részét, amelyek különösen vonatkoznak a jelen ügyre. A 18 Fejezet C Szakasza tehát a talajvíz és a vízi ökoszisztémák megőrzésére szólít fel, amelyeket meg kell védeni "a levezető medence bármilyen formában történő degradálódástól". ANY FORM OF DEGRADATION ON A DRAINAGE BASIN BASIS A 21 Napirendi pont egyéb, Magyarország által alkalmazott normákat is támogat: a szennyező fizet elvet; a vízminőség igazgatásának elővigyázatos megközelítését; kötelező környezeti hatásfelmérést minden olyan fő vízkincs fejlesztési projektről, amely a vízminőség és a vízi ökoszisztémák rontását eredményezheti, és kockázat felbecslést illetve a kockázatelhárítást a döntések idején s azt, hogy betartásuk biztosítva legyen.

 

1.49 Ezen elemek mindegyike összhangban áll Magyarország megközelítésével. Az ivóvízkészlet és a biológiai sokféleség védelme iránti óhaj megfelel az alkalmazandó nemzetközi normáknak, ahogyan azok a 21 Napirendi pontban és az 1994-es Duna Folyóvédelmi Megállapodásban szerepelnek.

 

1.50 A fejlesztés fenntarthatóságához el kell ismerni a kapcsolatot a fejlesztés és a jövőbeni nemzedékek életfeltételei között. A Magyarország által bemutatott tudományos tanulmányok tanúsítják, hogy a helyzet, amelyet az Eredeti Projekt teremtett volna, nem lett volna fenntartható.

 

(d) Megelőzés és elővigyázatosság

 

1.51 Mindkét fél elismeri, hogy a komoly környezeti kár megakadályozására minden időben fennáll a kötelem. Ahol a két fél nézete eltér az (a) a kötelem mértéke, (b) a megakadályozandó kár foka, és (c) hogy milyen messzire kell Magyarországnak mennie a károk valószínűségének bizonyításában.

 

1.52 Szlovákia újfent tévesen jellemzi Magyarország hozzáállását. Magyarország sosem állította, hogy a kár megakadályozása iránti kötelem abszolút. Egyetért abban, hogy az alkalmazandó normát tükrözi a Trail Smelter döntőbírósági ítélet. A Bíróság dolga lesz, hogy eldöntse, kinek a bizonyítási anyaga elég "világos és meggyőző".

 

1.53 Magyarország külön felhívja a figyelmet arra a kísérletre, amelyre Ausztrália hivatkozott, az Atomkísérleti Ügyek során: a cselekedeteket nem lehet törvényesnek tekinteni hacsak nem "tartják általánosan úgy, hogy általuk egy modern ipari társadalom területét természetes módon használják, és eltűrik azokat, mivel, miközben talán valamelyes kellemetlenséget okoznak, a közösség hasznára válnak". Az Eredeti Projekt valószínű következményei messze túlhaladták volna a puszta kellemetlenséget, vagy egy máskülönben társadalmilag kívánatos tervezet véletlenszerű és tűrhető hatását.

 

1.54 Ez a megközelítés összhangban áll a Nemzetközi Víziutak Nem Hajózásra való Használatának Törvényével kapcsolatos ILC Cikkelytervezettel, amelyet Szlovákia ugyancsak szelektíve idéz. Különösen idevág a 21(2) Cikkely:

 

"A víziútmenti államok meg kell hogy...előzzék, csökkentsék és szabályozzák a nemzetközi víziút szennyeződését, amely esetleg jelentős kárt okozhat más víziútmenti államok számára, vagy azok környezetében...."

 

Ezzel szemben Szlovákia arra céloz, hogy a sérelemnek már meg kellett történnie.

 

1.55 Szlovákia azzal is érvel, hogy az elővigyázatossági elv még nem tartozik a nemzetközi joghoz. Az államok általános gyakorlata azonban 1989 óta azt mutatja, hogy az elővigyázatossági lépés elve már jelen van, s a megelőzés kellően megalapozott elvéhez fűződve hagyatkozunk rá. Az elővigyázatossági elv világosan megfogalmazódik azokban a kifejezésekben, amelyek a szokásjogot tükrözik Bergen, az ECE térség fenntartható fejlesztésével kapcsolatos 1990 májusi miniszteri Nyilatkozatában BERGEN MINISTERIAL DECLARATION, a Riói Nyilatkozat 15 elvében, és két egyetemes megállapodásban, az Európai Unióval kapcsolatos Maastricht Szerződésben MAASTRICHT TREATY ON EUROPEAN UNION, és az ENSZ ECE Megállapodásában, amely a Határokat átszelő víziutak és nemzetközi tavak védelmével és használatára vonatkozik. Ez komoly bizonyíték arra, hogy az elllővigyázatossági elv elismerése kialakulóban van - különösen a vitában érintett térségben.

 

1.56 Mitöbb, az elővigyázatossági elvet maga Szlovákia is támogatja a Duna 1994-es Folyóvédelmi Megállapodásában DANUBE RIVER PROTECTION CONVENTION, és a Duna medencével kapcsolatos, 1995-2005 közötti időre vonatkozó, stratégiai akciótervben, amelyet a Dunamedence környezetvédelmi programjának keretében vázoltak fel.

 

1.57 Annak ellenére, hogy a szaktekintélyek ellenkező értelmű megállapításait idézi, Szlovákia ténylegesen sehol sem tagadja az elővigyázatossági elv alkalmazhatóságát. Ahol a felek nézete eltér, az inkább az elvnek a tényekhez való alkalmazása. Magyarország nem állítja, hogy az elv abszolút. Egyensúlyban alkalmazandó, egyformán számításba véve a fennálló érdekek súlyát és a kár valószínűségét. Magyarország nézete szerint azonban az elővigyázatossági megközelítést kulcsfontosságú vonatkozásokban egyáltalán nem alkalmazták a Projektre. Az Eredeti Projekttel kapcsolatban sem 1989 előtt, sem azután nem végeztek rendes Környezeti Hatástanulmányt (KHT) Szlovákia még csak nem is állítja, hogy alkalmazta volna az elvet a C Variánssal kapcsolatban.

 

1.58 Magyarország azért fordult az elővigyázatosság elvéhez, hogy az Eredeti Projekt valószínű következményeit tudományos úton újra meg lehessen vizsgálni. Eddig semmilyen módszeres környezeti értékelést nem végeztek. Magyarország nem kérte, hogy Csehszlovákia "tudományos bizonyossággal mutassa ki, hogy a Projekt nem okozna kárt". Viselkedése teljesen összhangban állt az általánosan elismert nemzetközi elvekkel, annál is inkább, hogy egyik fő természeti kincsét kellett megvédeni a lehetséges visszafordíthatatlan kártól.

 

 

C SZAKASZ. AZ EREDETI PROJEKT: A VITATOTT KÉRDÉSEK

 

ÁTTEKINTÉS

 

1.59 Ez a Szakasz az Eredeti Projekt feletti vita okait elemzi, a vita 1989-ben történt keletkezésével és az azt követő alakulásával kapcsolatban. A Bíróság számára a kérdést a következőképpen lehetne megfogalmazni:

 

(a) voltak-e kellően komoly környezetvédelmi aggályok az Eredeti Projekt üzemelésével kapcsolatban, az alvízi s a felvízi szakaszon egyaránt, ahhoz, hogy indokolt legyen a munka felfüggesztésa és a Projekt általános felülvizsgálata: és

(b) ha azok az aggályok valóban indokoltak voltak, elégségesek voltak-e ahhoz, hogy a Projekt komoly módosítását illetve, akár teljes egészének, akár bármelyik összetevő részének elhagyását kívánják?

 

1.60 Ahhoz, hogy ebben a fontos kérdésben határozni tudjon, a Bíróságnak számos vitatott tény kérdésében kell döntenie, s azt követően alkalmaznia a megfelelő jogi normát - a szükségszerűség normáját - e tényekre. Ez a Szakasz összegzi a ténybeli vitákat; a jogi következtetéseket a 3 Fejezet A Szakaszában vonjuk le, azon kérdések keretében, amelyeket a Bíróságnak kell eldöntenie a Külön Megállapodás 2 Cikkelye értelmében.

1.61 Az Eredeti Projekttel kapcsolatos tények kérdéseit illetően a következő konkrét kérdéseket kell fontolóra venni:

 

(1) Végeztek-e valaha is rendes környezeti hatás tanulmányt (vagy annak megfelelő megfigyelést) az Eredeti Projektről:

 

(2) Az építkezés felfüggesztését megelően léteztek-e olyan tanulmányok, amelyek kellő alapot adtak Magyarország aggályaira és lépéseire?

 

(3) Eleve kizárta-e a Szerződés újraértékelését az Eredeti Projekt munkálatainak 1989 májusában fennálló állapota?

 

(4) Megerősítették-e a nagymarosi építkezés felfüggesztése és az azt követő megszüntetése során felmutatott tanulmányok a magyar aggályok helytállóságát?

 

(5) Vajon konkrét kárenyhítő intézkedésekkel megoldhatták volna-e ezeket az aggályokat?

 

1.62 E kérdések megválaszolásakor a felek nézeteltérésben állnak. Szlovákia reagálása a következő:

 

(1) "A környezeti kérdéseket az 1977-es Szerződés mindkét résztvevője az időszakot megelőzően is, és azalatt mindvégig körültekintően tanulmányozta."

 

(2) "A tudományos jelentések egyike sem...szolgáltatott környezetvédelmi indokot, amely a magyar kormányt megerősítette volna abban, hogy megpróbálja késleltetni a Projektet."

 

(3) "A Projekt elhagyása Csehszlovákia számára nyilvánvalóan...gazdasági katasztrófát jelentett volna."

 

(4) "Semmi sem támasztja alá Magyarország azon állításait, miszerint a környezet számára támasztott veszély miatt, először Nagymarost, majd Dunakilitit, nem lehetett üzemképessé tenni."

 

(5) "Kiderült...hogy bármilyen negatív hatást lehet enyhíteni, a felek fejlesztési céljainak megvalósulásával egyidejűleg."

 

1.63 Ez a szakasz mindegyik kérdéssel foglalkozik és cáfolja a szlovák álláspontot. Összegezve, Magyarország szerint:

 

(1) Egyik fél sem végzett megfelelő KHT-t (vagy azzal felérő tanulmányt), sem az 1977-es Szerződést megelőzően, sem azt követően (lásd 1.64-1.84 bek.);

 

(2) 1989-re a tanulmányok arra mutattak, hogy az Eredeti Projekt az alvízi és a felvízi szakaszon egyaránt nagy környezeti kockázatot jelentett, (lásd 1.85-1.92 bek);

 

(3) Az Eredeti Projekt állapota 1989-ben nem zárta ki az 1977-es Szerződés újraértékelését (lásd 1.93-1.99 bek.);

 

(4) Az 1989 óta végzett kutatás megerősíti, hogy nagy kockázatot vállalunk, és hogy igen nagy a valószínűsége (és egyes esetekben bizonyos is), hogy az alvízi és a felvízi szakaszon komoly károk keletkeztek az 1977-es Szerződés megvalósításával (lásd 1.141-1.144).

 

(1) AZ 1977-ES SZERZŐDÉS MEGKÖTÉSE ELŐTT SEM, VAGY AZT KÖVETŐEN SEM, SOHA NEM KÉSZÜLT KIELÉGÍTŐ KÖRNYEZETI HATÁSTANULMÁNY

 

1.64 Szlovákia sem Keresetében, sem Ellenkeresetében nem tagadja, hogy a felek, a nemzetközi jog értelmében kötelesek voltak környezeti hatástanulmányt (KHT)-t, vagy annak megfelelő tanulmányt végezni mielőtt az Eredeti Projektet megvalósították volna. Ehelyett Szlovákia azt állítja, hogy egyáltalán "nincs alapja” Magyarország azon megállapításának, hogy a Projekt fejlesztési szakasza alatt "semmilyen környezeti hatásfelmérés nem készült".

 

1.65 Szlovákia, 5 különböző alátámasztó érvelési vonalat követve, azt igyekszik kimutatni, hogy a "környezetvédelmi kérdéseket az 1977-es Szerződés mindkét résztvevője az időszakot megelőzően is, és azalatt mindvégig körültekintően tanulmányozta" és hogy "ahol szükségesnek látják, a Szerződést közös megegyezéssel időszerűsítették, hogy az számításba vegye a legújabb kutatások és a technológia fejleményeit". Magyarország álláspontja az, hogy bár egyes kiválasztott környezetvédelmi kérdést esetleg "körültekintően tanulmányoztak", a kérdéseket soha nem tanulmányozták átfogóan, és az ilyen típusú projektekhez szükséges módon, és hogy az időszerűsítések csupán a "legutóbbi kutatásokat vehették számításba..." ha a KHT-t maradéktalanul kívánjuk elvégezni.

 

(a) A tanulmányok száma

 

1.66 Először, Szlovákia azt mondja, hogy az Eredeti Projekttel kapcsolatban végzett számos tanulmány azok átfogó jellegét mutatja. Ami kérdéses, az nem is a tanulmányok száma hanem a tárgyalt problémák köre, az egyes tanulmányok minősége, és hogy a különféle tanulmányok milyen mértékben tevődtek össze ahhoz, hogy koherens áttekintést lehessen kapni a fennálló környezeti problémákról. Ezen kritériumoknak nem feleltek meg sem az 1977-es Szerződést megelőzően, sem az azt követően végzett tanulmányok.

 

1.67 Az 1975-76-os csehszlovák Bioprojektet kiemelve, Szlovákia megjegyzi, hogy "a Bioprojekt és az ugyanabban az időben Észak-Amerikában végzett környezeti felmérés kedvezően hasonlítható össze" és arra a következtetésre jut, hogy "nehéz lenne a Projekt környezetre tett hatását összetettebben vagy teljesebben megvizsgálni", mint a Bioprojekt esetében.

 

1.68 Magyarország legalább négy alkalommal kérte, hogy bocsássák rendelkezésére a Bioprojektet képező tanulmányokat. Szlovákia részéről semmilyen reagálás nem történt. A Bíróság levonhatja saját következtetéseit abból, hogy Szlovákia vonakodott az információ átadásától. Ha egy állítás lényegével kapcsolatos okiratokat nem terjesztik elő, a Bíróságnak arra kell következtetnie, hogy "ha léteznek ilyen...jelentések és tanulmányok, nem támasztják alá az állításokat."

 

1.69 Szlovákia közli, hogy 1973-ig 99 tanulmányt végeztek"-, amelyek "a vízminőségre és a környezetvédelemre vonatkoztak". Ezek közül csupán 16 vonatkozott a vízminőség, a biológia és a természetvédelem fontos témáira, és a projekt tervezői a 16 közül csak 4-et alkalmaztak teljesen. Magával a természetes környezet kérdéseivel csupán 3 foglalkozott.

 

1.70 Az 1977 utáni időszakról Szlovákia azt állítja, hogy "állandó tökéletesítés zajlott, a folyamatban lévő környezetvédelmi tanulmányprogramok fényében". De a "Szerződés aláírása után és 1990-ig Csehszlovákia által végzett új tanulmányok részletes listáján", amely a Szlovák Kereset 24 Mellékletében szerepel, láthatóan csak 7-nek van köze az ökoszisztémákhoz, a talajvízhez és helyszín alternatívákhoz, a védelmi intézkedések, vagy vízminőség, amely témákat egy KHT-ban rendszerint tárgyalnak. Miután ezeket nem bocsájtották rendelkezésre, a Bíróságnak nem áll rendelkezésére egy olyan alap, amely szerint megállapíthatná, hogy kielégítőek-e tanulmányok.

 

1.71 Az 1989 előtti magyar tanulmányok sem foglalkoztak átfogóan a kérdésekkel. A 340 kutatási megbízatás közül csak 24 foglalkozott a vízminőséggel, hidrobiológiai és ökológiai témákkal "anélkül, hogy választ adott volna a feladott kérdésekre". Ezek szerint magát az Eredeti Projektet soha nem mérlegelték átfogóan.

 

1.72 Szlovákia többször említi a Hydro-Québec Jelentést, mint "az ilyen [korábbi] tanulmányok független áttekintése". A Jelentés azonban nem támasztja alá állítását: "La solution technique étant déjâ choisie, ces études ne portaient pas sur une comparaison de variantes, mais bien plutôt sur l'optimisation du projet retenu....". Semmilyen Szlovákia által megnevezett tanulmány nem foglalkozik a Projekt ajánlatosságával, vagy annak általános környezeti árával, vagy az alternatívákkal. A KHT-nak előfeltétele egy ilyen elemzés.

 

1.73 Végezetül, Szlovákia minden bizonnyal tudta, hogy nem történt kielégítő környezeti hatás felmérés, amikor az EK PHARE programjához folyamodott pénzügyi támogatásért, hogy hatásfelmérést végezhessen. A folyamodványban közlik, hogy a Gabčíkovó-i szektor "egy szabályszerű hatásfelmérési modell alapos és összetett tanulmányozását" igényli "hogy lehetővé váljék a természetes és mesterséges források védelme és egyben az optimális döntéshozatal illetve igazgatás". Ezt 1990 októberében nyújtották be.

 

 

(b) A Környezeti Hatásról szóló 1985-ös Magyar Nyilatkozat (KHNY)

 

1.74 Szlovákia idézi az 1985-ös KHNY pozitív konklúzióját, hogy kimutathassa, hogy "nincsenek a környezettel kapcsolatos olyan okok, amiért a Projektet ne lehetne folytatni." Egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy kielégítő volt-e ez a KHNY.

 

1.75 Az 1985-ös Magyar Tanulmány nem felelt meg egy KHF nemzetközileg elfogadott kritériumainak. A kérdéseket nem tárgyalta összetettségükben; nem nyújtott alapot az adatok értelmezéséhez; nem nevezte meg az alkalmazott normákat, feltételezéseket, vagy értékeket; és sok fontos kérdést megválaszolatlanul hagyott. Ezenkívül nem nyújtott tájékoztatást az Eredeti Projektnek az ökoszisztémára tett hatásáról. A Magyar Tudományos Akadémia megállapította, hogy "az ökológiai kutatás befejezetlen állapota nem szűnt meg a KHF elvégzésével." A Hydro-Quebéc-hez hasonlóan hangsúlyozta, hogy az 1985-ös Tanulmány "csupán a Közös Szerződéses Terv megvalósítása nyomán várt hatásokkal foglalkozik."

 

 

 

 

(c) Az Eredeti Projekt Evolúciós természete EVOLUTIONARY

 

 

1.76 Mindkét fél elismeri "a Projekt evolúciós természetét". Ha Magyarország, amikor 1989 májusában először kérte, elnyerte volna Csehszlovákia együttműködését egy alapos KHF elvégzéséhez, talán lehetséges lett volna módosítani a Szerződést, annak érdekében hogy minimálisra szorítsák a hátrányos ökológiai következményeket. Szlovákia azt állítja, hogy "különböző fontos módosítások történtek", de az általa említett három módosítás egyike sem tartozott az Eredeti Projekt terveihez 1989 májusában.

 

1.77 Először, a "régi meder minimális áramlásának 50-200 m³/s-ről 350 m³/s-re való növelését, az 1,300 m³/s-es időszakos növeléssel" soha nem ajánlották fel Magyarország számára. "Időszakos" vélhetően azt jelenti "minden héten". Mégha el is fogadtak volna ilyen tervet, amint azt a 7.1 Ábra mutatja, a Duna felszíni vizének szintje átlag 1.5-rel csökkent volna, ami kihatott volna a talajvíz szintjére is. Ugyanakkor, ilyen hetenkénti öblítés hasznos lett volna azzal, hogy megteremti a szükséges vízszint ingadozást. Az időnkénti árhullámot leszámítva, még ma sem létezik ilyen ingadozás.

 

1.78 Bár a Kormánymegbízottak 1989 júniusában megállapodtak abban, hogy a főmeder számára alacsony gátakat terveznek, a gátak mégsem szerepeltek az Eredeti Projekt terveiben. Ezek az "alacsony gátak" nem akadályozták volna meg a talajvíz jelentős mértékű csökkenését; az esés még mindig megközelítőleg 2 méter lett volna. A vízszintingadozás hiányát sem oldották volna meg.

 

1.79 Csehszlovákia 1990-ben nem találta kielégítőnek a monitoring rendszert. Az EK PHARE-hez intézett folyamodványában kijelentette, hogy "Egy összehangolt modellező rendszert kell kifejleszteni....A kívánt átfogó tanulmány célja, hogy értékelje és igazolja a korábbi tevékenységek és...a vízerőfejlesztés új hidraulikus rendszerének hatásait..."

 

1.80 Szlovákia azzal érvel, hogy "a Szerződésben álló felek kétségkívül rendelkeztek olyan igazgatási függetlenséggel és rugalmassággal, hogy a Projektet megvizsgálhassák és felülvizsgálhassák, és ezt meg is tették." A gyakorlatban ez a rugalmasság az Eredeti Projekt műszaki kiigazításaival kapcsolatos javaslatokra korlátozódott, ami más, mint egy olyan alapos környezeti hatásfelmérés, amely megkérdőjelezhette volna a Projekt alapvető feltevéseit. Sőt, a Csehszlovákia által kigondolt legfontosabb változtatásról (amelyet csak most tudatnak a Bírósággal), a főmederbeli vízhozam 350 m³/s-re való növelése, a heti 1300 m³/s növeléssel, Magyarországot soha nem tájékoztatták, a tervekben sem szerepelt, és azt Szlovákia "C" Variáns üzemeltetése során sem váltotta valóra.

 

 

(d) Kapcsolat a gazdasági és a környezetvédelmi kérdések között

 

1.81 Szlovákia azt állítja, hogy az építkezés felfüggesztésének elsőrendű oka gazdasági és nem környezetvédelmi természetű volt. A magyar döntéshozatalban a környezetvédelmi és a gazdasági tényezők egyaránt szerepet játszottak, ami nem is meglepő, hiszen a kettő elválaszthatatlanul összekapcsolódik. A környezetvédelmi szempontoknak vannak gazdasági következményei, a gazdasági tevékenységek pedig hatással vannak a környezetre. Egy KHF-hez szükséges a különféle opciók környezeti következményeinek felbecslése, amelynek során számításba veszik azok gazdasági oldalát is.

 

(e) A Bechtel Jelentés

 

1.82 Szlovákia kiszemelt idézeteket alkalmazva foglalkozik a korábbi tanulmányok használhatóságával. A Bechtel Jelentésből kiemelt idézet például megállapítja, hogy "a projekt területének hidrológiai rendszerét kimerítően tanulmányozták és a potenciálisan jelentős hatásokat a VIZITERV és az azzal kapcsolatban álló szakértők megnevezték". Ez a meggyőződés téves benyomását kelti THIS GIVES A MISLEADING IMPRESSION OF CONFIDENCE. A Bechtel Jelentés a Projektnek több fontos oldalát említi, amellyel nem foglalkoztak kielégítően, különösen tekintettel annak biológiai oldalára. Ezek hatnak a Projekt egész koncepciójára és annak üzemelési módjaira. Bechtel konkrét megjegyzései között szerepel az, hogy szükség van a felszíni és a talajvíz állapotának részletesebb tanulmányozására, ami pedig e vita központi kérdése. A Bechtel Jelentés alkotói nyilvánvalóan tudatában voltak, hogy a felszíni és a talajvizek állapotával kapcsolatos ismeretekben jelentős hiányosságok vannak, és hogy újabb részletes tanulmányokra van szükség, amelyek együtt vizsgálják a biológiai és a hidrológiai szempontokat. Ez éles ellentétben áll Szlovákia állításával, miszerint "a legjobb bizonyíték [Bechtel] sem támogat ilyen halasztást - legalábbis környezetvédelmi alapon nem."

 

(f) Zárókövetkeztetés

 

1.83 Csehszlovákia érvelésének egyetlen fonala sem mutatja, hogy sor került volna kielégítő KHF-re, vagy KHNY-ra. Ha megvizsgáljuk Csehszlovákia saját lépéseit, éppen az ellenkezője derül ki. Összegezve:

 

* 1989-ben Csehszlovákia kezdetként beleegyezett, hogy újabb tanulmányokat végez, de csak akkor ha az építkezés folytatódik és Magyarország Dunakilitinél lezárja a Dunát, ily módon megelőzve, eleve kizárva a tanulmány lehetőségét.

 

* 1990-ben Csehszlovákia anyagi támogatásért folyamodott az EC PHARE programjához, hogy "alapos és összetett tanulmányokat" folytathasson.

 

* 1990 óta csehszlovák és szlovák szakértők jelezték, hogy megfelelő minőségű tanulmányok nem állnak rendelkezésre.

 

1.84 Számos példa van rá, hogy már csaknem elkészült nagy duzzasztógát projekteket elhalasztottak, amíg egy alapos KHF-t nem végezhettek. Már befejezett, vagy csaknem elkészült nagy gátak üzembehelyezésére pedig nem került sor, mivel a KHF azt mutatta, hogy a projekt jelentős kárt okozna. Amennyire a magyar aggályok 1989-ben kellően megalapozottak voltak, az Eredeti Projekt alapvető hiányossága volt, hogy nem történt KHF. Azt jelentette, hogy a Projektet annak valószínű, vagy várható környezeti hatásairól szóló, kellő információk hiányában folytatták.

 

(2) 1989-RE A TANULMÁNYOK MÁR JELEZTÉK, HOGY AZ EREDETI PROJEKT KOMOLY KÉRDÉSEKET TÁMASZT A KOCKÁZATTAL ÉS A KÁROKKAL KAPCSOLATBAN

 

1.85 Szlovákia leszögezi, "hogy 1989 májusáig minden környezeti tanulmány azt mutatta, hogy a B/N Projekt környezeti szempontból fenntartható", s hogy "a tudományos jelentések egyike sem...nyújtott környezeti indokokat" a felfüggesztésre. Éppen ellenkezőleg, sok tanulmány vetett fel komoly kérdéseket a kockázatról és a károkról: ezek összegzése a 10 számú mellékletben található. Ez az alszakasz felvázolja azokat a gondokat, amelyek 1989 májusára megmutatkoztak, s amelyek ésszerűen arra vezettek, hogy Magyarország előbb az alszakaszon, majd a felvízi szakaszon, felfüggessze az építkezést.

 

(a) Az alvízi szakasz: Nagymaros és a csúcsüzemelés

 

1.86 Mire Magyarország 1989 májusában felfüggesztette a Nagymarosi építkezést, komoly kérdések vetődtek fel, amelyek magának a Nagymarosi Vízlépcsőnek és a csúcsrajáratásnak a felülvizsgálatát kívánták. 1989 őszére ezek a gondok nem szűntek meg.

 

(i) 1989 májusa előtt

 

1.87 Az 1989 előtt végzett tanulmányok gyakran támogatták az Eredeti Projektet , vagy nem jutottak semmilyen végkövetkeztetésre, de mindenesetre összetett problémákat vetettek fel. A tanulmányokat ugyanabból az állami alapból fizették, amely az Eredeti Projektet finanszírozta és olyan kutatásra nem volt pénz, amely kétségeket vethetett volna fel a Projekttel kapcsolatban. 1989 márciusától a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) jelentései, véleményei és nyilatkozatai a magyar törvények szerint "szigorúan bizalmasak", vagy "bizalmasak" voltak, és azokat törvényesen nem lehetett nyilvánosságra hozni. Ugyanakkor megtörtént, hogy egyes MTA iratok kiszivárogtak, miután a politikai változások azt jelezték, hogy a titkosságra vonatkozó törvényeket talán már nem fogják olyan szigorral érvényesíteni. A körülményeket tekintve feltűnő, hogy milyen sűrűn adtak ténylegesen hangot az aggályoknak. De ha a politikai helyzetet vesszük figyelembe, nem meglepő hogy az aggályokat nem követték részletes tanulmányok. A magyar tudósok időnként felvetették, hogy mielőtt a csúcsrajáratást megkezdenék, bizonyos feltételeknek eleget kellene tenni,és már 1983-ban javasolták, hogy vizsgálják felül a csúcsrajáratás ügyét. A tanulmányok azonban pusztán említették a gondokat és a valószínű hatásokat, a vitatható következtetéseket viszont elkerülték.

 

1.88 Ahogy a kormány lazítani kezdett a közügyek gyeplőjén, több információ került nyilvánosságra és elszaporodtak az Eredeti Projekttel szembeni tüntetések. Azok között a gondok között, amelyeket 1989 májusa előtt vetettek fel a magyar, a csehszlovák és a nemzetközi nem-kormány szervezetek, szerepelt az átfogó KHF hiánya és a döntéshozatal számára szükséges információk elégtelensége. Azt is közölték, hogy a csúcsüzemeltetési forma és a Nagymarosi Vízlépcső várhatóan a következő problémákat okozza:

 

* fokozott iszaplerakódás;

 

* kolmatáció;

 

* a partiszűrésű kutak károsodása, azokkal egyetemben, amelyek Budapest ivóvízkészletét biztosítják;

 

* a karsztvizek veszélyeztetettsége; és

 

* a folyómenti növény- és állatvilág károsodása.

 

1.89 1989-re már világossá vált, hogy a Nagymarosi Tározó és az alvízi szakasz vízáramlásának és vízszintjének ingadozása súlyos zavart keltene a vízi és a folyómenti élőkörnyezetben, ami olyan tényező, amelyet 1977 előtt nem elemeztek, és ami veszélyeztetné Budapest vízkészletét.

 

(ii) 1989 Május-október

 

1.90 A Nagymaros-i építkezések kezdeti felfüggesztése idején, 1989 májusa és 1989 október között, újabb tanulmányokat végeztek el, amikor a magyar kormány utasítást adott, hogy folytassanak tárgyalásokat Csehszlovákiával, abban a reményben, hogy azt elhagyhassák. Ezek megerősítették, hogy súlyos kérdések maradtak megválaszolatlanul, s egyesek azt ajánlották, hogy Nagymarost ne építsék fel. A gondok között a következők szerepeltek:

 

* tanulmányokra van szükség a csúcsrajáratásnak a környezetre tett hatásáról;

 

* kolmatáció;

 

* iszaplerakódás;

 

* a partiszűrésű kutakra tett hatás;

 

* a karsztvizek esetleges károsodása;

 

* eutrofizáció és más, a víz minőségére tett hatások;

 

* a növény és az állatvilág megtizedelése;

 

* bizonyos szerkezetek kétes szeizmikus stabilitása; és

 

* a Duna történelmi részének tájképére tett hatás.

 

(b) Felvízi szakasz: Dunakiliti és Gabčíkovó

 

1.91 A felvízi szakaszra vonatkozó, 1989 ősze előtti tanulmányok ugyanolyan korlátozottak voltak, mint az érintett Nagymarosi tanulmányok. Ugyanakkor több olyan gondra rávilágítottak, amelyek összefüggésben állnak a Dunakilitinél történt duzzasztással, annak kapcsolódó nagyméretű tározójával és a jelentősen lecsökkent Dunai vízhozammal. A gondok között szerepelt;

 

* a felvízi szakasszal kapcsolatos szükséges tanulmányok hiánya (s az

egész Projektre vonatkozó KHF hiánya);

 

* negatív hatások a felszíni vízminőségre és az eutrofizáció;

 

* iszaposodás és mérgező anyagok lerakódása a tározóban;

 

* az ivóvíztartalékot fenyegető veszélyek;

 

* negatív hatások a talajvízre;

 

* várható ökológiai hatások a folyó növény- és állatvilágára, és a nedves

területekre;

* negatív hatások a mezőgazdaságra, az erdészetre, és a talajra;

 

* következetlenség a tervezők reagálásában a szeizmikus veszélyre, illetve

az, hogy e kérdésben nem történt tanácskozás.

 

(c) Végkövetkeztetés

 

1.92 Világos tehát, hogy 1989 második felére komoly ok volt az aggodalomra, ami az Eredeti Projekt környezeti következményeit illeti, kiváltképp a vízkészletet és a nedves területek ökológiáját fenyegető veszély tekintetében. Kellett, hogy komolyan reagáljunk. Magyarország nem cselekedett ésszerűtlenül, amikor igyekezett elérni, hogy újabb tanulmányok szülessenek, és hogy ezzel egyidejűleg ne történjenek megváltoztathatatlan lépések.

 

(3) A PROJEKT KÉPE 1989-BEN

 

1.93 Az e Szakasz elején meghatározott harmadik al-kérdés az, hogy vajon kizárta-e a Projekt felülvizsgálatát a munka 1989-mutatott állapota. A munka állapotát pénzügyi kifejezésekkel le lehet írni (a tényleges befektetés összehasonlítása a teljes tervezett költséggel) és fizikai meghatározásokkal (a készenlét foka). Valutában nem könnyű közös nevezőt DENOMINATOR találni, tekintve a CSK és a HUF és a keményvaluták közötti mesterséges árfolyamot. Talán jobb megoldás lenne az elvégzett munka hányadát összehasonlítani a KSZT-ben előre jelzett munkálatok összességével, de a munkafázisok többségét csak pénzügyi meghatározásokkal lehet kifejezni.

 

1.94 Amint azt a következő táblázat kimutatja, a Magyarország számára előre jelzett beruházási kiadások összessége az idők folyamán drasztikusan megemelkedett.

 

Magyarország előre jelzett beruházási kiadásai a Vízlépcsőrendszer

teljes felépítése esetén (1975-ös árakon)

 

Év	Forrás	millió HUF
1973	Országos Vízügyi Hatóság	14 100
1975	Közös Szerződéses Terv	22 900
1980	Az Országos Vízügyi Hatóság Jelentése, amelyet mint befektető terjesztett a Tervhivatal elé	28 977
1987	A Könyvvizsgáló Hivatal Jelentése	54 116
1989	Az Országos Tervhivatal gazdasági számításai	150 000

 

 

1.95 A ténylegesen felmerült beruházások tekintetében a következő adatokat lehet kiolvasni a Közös Operatív Csoport jegyzékeiből:

 

Év felhalmozódott érték	Magyarország:   költségek KSZT árakon (1975) Az öszes várhatóan: kb. 22.889 millió HUF	Magyarország       tényleges költségek millió HUF	Csehszlovákia Költségek KSZT árakon (1975) Várhatóan: 11.521 millió CSK	Csehszlovákia       tényleges költségek millió KCS
1987	4,253.6	10,533.1	6,975.5	9,334.1
1988	7,885.7	16,325.9	8,227.2	11,157.7
1989	11,200.1	23,521.4	9,573.1	13,157.7
1990	11,879.9	25,666.9	10,364.8	14,357.7
		(osztrák kölcsönnel; ca 40,066

 

1.96 1989 végére a felek nagyjából azonos összeget költöttek (Magyarország 23.5 milliárd HUF-t, Csehszlovákia 13,1 milliárd CSK-t), ha a HUF és a CSK közötti váltási arányt 2.2 HUF/CSK-ban számoljuk. A Nagymaros-i vízlépcső csupán előkészületi fázisban állt; a jövőbeni építkezési helyszínt körülvevő körzáró gát még csak épülőfélben volt. Gabčíkovónál a földmunkák nagy része a tározót érintette, az üzemvízcsatorna készen állt, a vízerőmű durva szerkezetét már felvonták, de a vízlépcsőrendszer lényeges elemei még mindig hiányoztak. A turbinák közül még egyet sem állítottak fel, nem beszélve azok próbájáról; a zsilipeknek egyike sem volt kész és a felvízi csatornában még nem volt víz.

 

1.97 Ily módon 1989 elején az építkezések nagy része még mindig visszaváltoztatható volt. A vízlépcsőrendszerrel összefüggésben épített gátakat és a töltéseket le lehetett volna bontani és felhasználni például a degradálódott Dunamederben hiányzó lerakódás pótlására. A beruházás egyes elemeit ebben az állapotukban hasznosítani lehetett volna (árvízvédelmi elválasztótöltések, zsilipkamrák stb.), vagy bizonyos jelentős módosítás után, egyéb célokra lehetett volna használni. A Nagymarosi Vízlépcső építkezései pedig még alig kezdődtek el.

 

1.98 Magyarország ebben az időben indítványozta az építkezés felfüggesztését, hogy megvizsgálhassa a Nagymarossal kapcsolatos gondokat. Közben azonban folytatta a Gabčíkovó-i szakasz munkálatait, amit az a tény is jelez, hogy 1989-ben több mint 7 milliárd HUF-t költött, az akkori értékek szerint, ami 1975-ös árakkal kifejezve hozzávetőleg éppen annyi, mint a Projekt első 10 éve alatt ráfordított beruházás (1987-1987). Magyarország már 1990 végére is 41,900 millió HUF-t költött, Csehszlovákia 69,000 millió HUF-val szemben, az 1990-es áraknak megfelelően.

 

1.99 Így az 1989-es év közepére a nagymarosi építkezés előkészítési szakasza az érintett térség természeti és kultúrális értékeit teljesen épen, vagy legalábbis visszaállítható állapotban hagyta. Még a gabčíkovói szakasz előrehaladottabb állapota is lehetővé tette volna, hogy a terveket felülvizsgálják és komolyan módosítsák. A szlovák állítással ellentétben, az addig az időpontig végzett lényegi beruházás nem vezetett egy olyan műszaki, vagy pénzügyi pontra, ahonnan nincs visszatérés az Eredeti Projekt tekintetében. Jogi tekintetben ezt megerősíti a bíróságok és a hatóságok hajlandósága arra, hogy akár jóval előrehaladottabb állapotban is leállítsák az építkezést, ha a bizonyítékok azt mutatják, hogy súlyos környezeti kár valószínűsége fenyeget.

 

 

 

 

 

 

 

(4) AZ UTÓBB VÉGZETT TANULMÁNYOK MEGERŐSÍTIK AZ EREDETI PROJEKTTEL KAPCSOLATOS AGGÁLYOKAT (1989-1994)

 

(a) Az általános álláspont

 

1.100 Szlovákia újra és újra azzal érvel, hogy Magyarország nem tudott olyan tudományos bizonyítékot felmutatni, amely jelezné, hogy az Eredeti Projekt tarthatatlan. A tények cáfolják ezt az állítást. 1989 és 1992 között, a helyszíni vizsgálatokat végeztek és a rendelkezésre álló adatokat is elemezték. Azok a tanulmányok, amelyekre Magyarország legutóbb adott ki megbízást, megerősítik a korábbi következtetéseket. Ezekkel a korábbi periratokban és a Tudományos Értékelésben foglalkoztunk; a Tudományos Cáfolat pedig további anyagokat tartalmaz, e Válasz 2. kötetében.

 

1.101 Említésre érdemes, hogy azok, akik azt mondják, hogy semmilyen új, vagy meggyőző érvet nem mutattunk fel, rendszerint szoros kapcsolatban állnak a Projekt megvalósításával. Soha, sem a köztiszteletben álló csehszlovák, vagy szlovák akadémiai testületek, sem a nemzetközi tudományos testületek nem utaltak arra, hogy az aggályok alaptalanok, vagy, hogy nem érdemeltek kimerítő választ. Ezzel szemben Szlovákia odáig merészkedik, hogy rosszhiszeműséget tulajdonít Magyarországnak, amiért ugyanezeket az aggályokat felveti.

 

1.102 Magyarország "világos és meggyőző" bizonyítékot adott a következő lényeges gondokra:

 

* Nagymarost illetően: A Vízlépcső veszélyeztette volna a Budapest használható ivóvízkészletét, lecsökkentve a partiszűrésű kutak hozamát és hatott volna a kivont víz minőségére. Teljes egészében megváltoztatta volna az egyedülálló tájat, csökkentve annak turisztikai értékét; elárasztotta a római kori és más régészeti lelőhelyeket, és mintegy két tucat szigetet; a folyón morfológiai problémákat okozott, és drasztikus mértékben hatott a folyómenti zónák növény- és állatvilágára, a folyó és annak mellékfolyóinak mindkét oldalán, mintegy 300-350 km-ig terjedően. Ezzel szemben a hajózás és az árvízvédelem állítólagos előnyei, más és kevésbé költséges úton is elérhetők lettek volna.

 

* Gabčíkovót illetően: A Hrusov-Dunakiliti tározót az eutrofizáció jelentős veszélye fenyegette, a felszíni vizek vízpótlásának minőségi romlásával egyetemben, s hosszútávon kockára tette a hatalmas ivóvíztartalékot, amely a Zitny Ostrov és a Szigetköz alatti víztartó réteg mélyebb rétegeiben található. Az Eredeti Projektnek pusztító hatása lett volna az ártéri ökoszisztémákra, s következésképp súlyos hatással lett volna a növény- és az állatvilág biológiai sokrétűségére. Az évi mezőgazdasági és erdészeti veszteségek több száz millió HUF-t tettek volna ki egyedül a magyarországi oldalon, a természetes alsó öntözés hiányának és a talajminőség romlásának köszönhetően. Bizonyos építmények, közöttük a védőtöltések, nagyobb szeizmikus kockázatnak voltak kitéve, mint ahogyan azt a Projekt tervezésekor kiszámították.

 

Az Eredeti Projekt két összetevőjével egymás után foglalkozunk.

 

 

 

 

(b) Nagymaros (csúcsüzemeltetés esetén is)

 

1.103 Három terület lett volna érintve: (1) a Duna duzzasztott szakasza, körülbelül az 1823 fkm-től az 169 fkm-nél fekvő nagymarosi vízlépcső (Nagymarosi Tározó); (2) az alvízi szakasz, Nagymaros alatt, a Szentendrei Szigetet körülölelő két Dunaággal; és (3) a még lejjebb fekvő terület. A Szlovák Kereset és Ellenkereset tagadja a csúcsrajáratás legtöbb következményét, és ami a többi hatást illeti, általában hallgat. Kivált a vízszint nagymértékű ingadozásának és az áramlási sebességnek a környezeti hatását hagyja figyelmen kívül.

 

(i) A felszíni vizek hidrológiája

 

1.104 A nagymarosi felvízi szakaszon jelentkező vízszintingadozás páratlan lett volna a nagy európai folyók járásával összehasonlítva. A napi vízszintingadozások az 1811 fkm-nél elérték volna a 4.5 m-t. Ezzel szemben az alvízi csatornában stagnált volna az áramlás, de az Öreg Duna és a Mosoni Duna alsó részén a nap bizonyos időszakában még meg is fordult volna.

 

1.105 Szlovákia nem tudja, hogy a Nagymarosi erőmű csúcsüzemelési módban működött volna, napi 1,000 m³/s-től több mint 2,000 m³/s hozamingadozásokkal. Budapestnél a szint nap mint nap két métert is változhatott volna. A Nagymarosi Tározóban az áramlási sebességek 0.3 és 1.5 m³/s között váltakoztak volna.

 

(ii) A partiszűrésű vízkészleteket érő hatás

 

1.106 Az Eredeti Projekt komoly hatással járt volna a Budapesti vízkészletekre nézve. A Budapesttől Északra fekvő kútmezők megközelítőleg kétharmadát szolgáltatják ennek a készletnek. A minőség és a mennyiség egyaránt érintve lett volna.

 

1.107 A Nagymaros feletti partiszűrésű kutak is megérezték volna a hatást, főként a minőség tekintetében.

 

(iii) A vízi és a partmenti élőkörnyezetre és a folyó morfológiájára tett hatás

 

1.108 A Nagymarosi Tározóban az áramlási sebesség és a vízszint ingadozásai állandó zavart keltettek volna a vízi és a partmenti élőkörnyezetekben. Az alvízi szakaszon is hasonló hatásokat észlelhettek volna a csúcsrajáratás miatt.

 

1.109 Szlovákia kijelenti, hogy a csúcsrajáratás "a Duna partjaira hatna". A parti növényzet a 120 km hosszú folyószakaszon jelentkező, gyors, napi vízszintingadozás következtében, valójában eltűnt volna ily módon érintve a természeteshez közel álló legértékesebb erdőállományokat. A vízi állatvilág tekintetében várható visszás hatásokat Szlovákia teljes egészében figyelmen kívül hagyta.

 

1.110 A csúcsüzemelés kockára tette volna a folyópartok, a védőtöltések és magának a medernek a stabilitását. A szakasz eróziótól szenvedett volna. Nagymaros közelében és a Duna partjai mentén finomszemcsés lerakódás halmozódott volna fel. Ezek a hatások aztán érintették volna a szakasz vízkészleteit is. Együttesen, ezek a hatások megcáfolják Szlovákia azon állítását, hogy "semmilyen súlyos környezeti veszélyt nem eredményezett".

 

(iv) A hajózás

 

1.111 Szlovákia hangsúlyozza és újra-hangsúlyozza a Vízlépcsőrendszer feltételezett előnyeit a dunai hajózásra nézve. Ugyanakkor feltűnően hallgat a megjavult hajózás reálisan várható előnyeivel kapcsolatban. A víziút jelenleg nincs kellően kihasználva, és változásra nincs is sok kilátás. Amint az a Harris-Delft Tanulmányból kiderül, léteznek hagyományos módszerek, amelyekkel a nagymarosi szakasz hajózási problémái megoldhatók.

 

1.112 Az az állítás, hogy a Bratislava és Budapest közötti szakasz "a Duna egyetlen fennmaradt hajózási útszűkülete", helytelen. A Rajna-Majna-Duna hajózócsatorna mentén is számos akadályozó jelenséget találunk a hajózhatóság tekintetében. Hasonlóképp félrevezető azt mondani, hogy a Projekt "az év 330 napjában éjjel-nappal hajózhatóvá tenné, a csupán évi 120 nap helyett". A Duna általában egész éven át hajózható volt. Egyszerűen az történt, hogy egyes hajók egyes napokon egyes szakaszokon nem haladhattak át. Az egyetlen időszak, amikor a Duna egyáltalán nem volt hajózható, akkor volt, amikor a két gabčíkovói zsilip közül öt hétig egyik sem működött.

 

(c) Gabčíkovó és Dunakiliti

 

1.113 A Projekt felvízi szakaszán a hatások és a kockázatok részleteikben eltérnek azoktól, amelyek a Nagymarosi szakaszon jelentkeznek, de ugyancsak tekintélyesek.

 

(i) A felszíni vizek hidrológiája

 

1.114 1978-ban az Eredeti Projekt az év nyolc hónapjára pusztán 50 m³/s vízhozamot helyezett kilátásba, 18.9 m³/s, a gát alól érkező szivárgást a téli hónapokra és maximum 200 m³/s növelésnek hagyott helyet "a vegetációs időszakban felmerülő szükség esetére". A magyarországi oldalágak 17 és 34 m³/s közötti hozamot kaptak volna, az évszaktól és a kolmatáció mértékétől függően. Az összes függetlenül végzett felmérés szerint - sőt, egy nyilvánosságra nem hozott CSSZK becslés szerint - ez még mindig elégtelen volt. Ugyanakkor Magyarország minden igyekezete kudarcot vallott, hogy e tekintetben módosítsa a Közös Szerződéses Tervet, s ellentétben a szlovákok állításával, a főmeder számára szánt 350 m³/s hozam és a heti öblítésre szánt 1,300 m³/s hozam szerepelt a tervekben.

 

1.115 Szlovákia újra és újra említi a süllyedő folyómedret és a talajvízszint csökkenését, amelyet csak a tározó duzzasztásával és a főmederben létesített alacsony gátakkal lehet kiegyensúlyozni. Az Eredeti Projektre éppenséggel nincs szükség, inkább az a valószínű, hogy ezeket a folyamatokat a Projekt váltotta ki, illetve a Projekttel jártak. A folyó egyes szakaszain történő hordaléklerakódás még a hajózás érdekében végzett kotrással is folytatódott.

 

1.116 A talajvízszintet érintő kotrás és más kárenyhítő intézkedések negatív hatásáról szóló bizonyíték egy nemrégiben készült tanulmányban szerepel, amelyet Cifra J, a Gabčíkovói Erdőkutató Állomás volt igazgatója tett közzé, s amelyben a következőképp írják le a folyamatot:

 

"1975 után a Bratislava alatti térségben a füzek és a nyárfák kiszáradtak, kezdetben csak elszórtan ugyan, de az azt követő három év során teljes faállományok haltak el... A folyamat a vízszint süllyedés következtében alakult ki, amely egyben az összehangolatlan intézkedések eredménye is. Ezek elsősorban: a Duna kotrása, a Duna mellékágainak elzárása, a bratislava alatti hidraulikus fal, amelyet a talajvíz szennyeződésének megakadályozására hoztak létre, egy zárófal létesítése, amely az új lakótelepet védi a magas talajvízállástól, és egy sor tárolóhely kialakítása a vízkészlet számára. Ezen összehangolatlan intézkedések következtében a talajvízszint megközelítőleg 2.5 méterrel csökkent. Igaz, hogy ez a süllyedés egyes konkrét esetekben változott, azaz számottevően nagyobb volt."

 

1.117 Az Eredeti Projekt egyébként is jóval súlyosabb kockázatokkal járt, mint állítólag használt. Az 50-200 m³/s tervezett hozam a felszíni- és a talajvíz szintjének drasztikus eséséhez vezetett volna. Az utolsó néhány kilométeren a folyó a csúcsüzemelés idején visszafelé folyt volna. A mellékágak el lettek volna vágva a főfolyótól. A folyómenti nedves területek számára életbevágóan fontos vízszint ingadozások csupán évi 12 napon át történtek volna és csak bizonyos mértékig; az egész aktív hullámteret befedő nagy áradásokra minden 10-25 évben csak egyszer lehetett volna számítani. Mindez a Szigetközben található természeti értékek elvesztéséhez vezetett volna, mégha a kárenyhítési intézkedések - úgymint a mellékágak mesterséges vízpótlása - le is lassítanák a folyamatot.

 

(ii) A felszíni vizek minősége

 

1.118 Szlovákia elismeri, hogy miután a Duna vize tápanyagban gazdag, "az eutrofizációra mindig fennáll az esély", különösen, hogy a víz áramlási sebessége a tározó egyes részein nagymértékben csökkenne. Éppen ez aggasztotta Magyarországot. Az eutrofizációnak pusztító erejű hatása lehet. Az eutrofizáció orvoslásának költségeit Franciaországban 1000-1270 millió FF-re becsülték, a turizmus megszüntéből származó károkon kívül, amelyeket 300-470 millió FF-ben állapítottak meg.

 

1.119 A főmederbeli vízhozam csökkenése azzal a kockázattal járt, hogy a mellékágrendszer állóhelyzetű vizeiben eutrofizáció következik be. A Projekt előtti időkben a főmeder volt a tározó vízpótlásának fő forrása és a mellékágakbeli gyengébb minőségű víz nem befolyásolta jelentősen a felszín alatti mélyen fekvő vizeket. A főmeder kiürítésével a mellékágak jelentősége nagyobb lesz.

 

(iii) Talajvíz

 

1.120 Ami a talajvíz áramlást illeti, a szinteket a Szigetköz nagykiterjedésű víztartó rétegében mindenütt és az ahhoz kapcsolódó területeken a Duna vizének szintje határozta meg. Nyáron, a Duna áramlásának évszaki sémája eredményeképp a víztábla állapota magas volt, és így megfelelt a vegetáció maximum vízigényének. Ez lehetővé tette a környezeti feltételek számára, hogy a Szigetköz nedves területeinek növényzetét támogassa, ahol a talajvíz szintje feljutott az alluviális víztartóréteg feletti finom szemcsés talajba, és természetes alsóöntözéssel elősegítette a mezőgazdasági termények növekedését.

 

1.121 Az Eredeti Projekt hatásait vizsgálandó szimulációs kísérletek eredményéről beszámoltunk a Magyar Ellenkeresetben. A regionális áramlási sémák radikális megváltozását mutattuk ki. A vízpótlás, ahelyett, hogy a Dunából történt volna, a tározóból és a hullámtéri mellékágrendszerből érkezett. A talajvíz átlagos szintjének az előrejelzések szerint a tározó közelében növekednie kellett, míg a folyómenti nedves területeken csökkennie, a 3 métert is meghaladva. Ugyanakkor a talajvízállás változékonysága is csökkenne, a talajvízszintek csúcspontjának nagyobb mértékű csökkenéséhez vezetve. Magyar területen, egy 300 km²-es terület szenvedett láthatóan a talajvíz csökkenésétől: az alsó öntözés mértéke egy 176 km²- nyi területen csökkent volna, vagy teljes egészében elveszett volna.

 

1.122 Változásokra lehetett számítani a talajvíz minőségében is. A Duna főmedréből érkező vízpótlás vegyi szempontból jellegzetesen jó minőségű volt. A vízpótló forrásoknak az Eredeti Projekttel járó megváltozása a vízminőség romlásának jelentős kockázatával járt volna. A tározóban finomszemcsés lerakódás történt volna. A hordalékrétegben várhatóan oszlási folyamat ment volna végbe. A szerves oszlás oxigént fogyaszt és vegyileg csökkenő állapothoz CHEMICALLY REDUCING CONDITIONS vezethet, ezért indul mozgásba a vas, a mangán és az ammónia. Ilyen hatásokat jeleztek a tározó számára és azok jelentkezése már meg is figyelhető a mellékágrendszerben. Osztrák és német tározókkal kapcsolatos tapasztalatok mutatták, hogy a tározók súlyos talajvíz problémákat kelthetnek.

 

1.123 E problémáknak a Dunakiliti-Hrusov Tározó miatt felmerülő lehetőségét hangsúlyozták a magyar, a szlovák és nemzetközi tudósok is. Ezek a folyamatok valószínűleg éveket át fejlődnek ki, és a szennyezett víz egy évtizedeken át tartó folyamat során terjed a víztartó rétegben. A tározóban történő terjedés időtartamát izotópos követők segítségével becsülték fel. A Tudományos Cáfolat és a "C" Variáns által támasztott veszélyről szóló fejtegetés részletes figyelmet szentel azoknak a szlovák megállapításoknak, miszerint Magyarország túlértékeli a tározó jelentőségét és a tározó számára a Projekt támasztotta veszélyeket. Mégis, noha jelenleg azt csupán korlátozott mértékben használják, hosszútávon nagy jelentőségű tartalékról van szó.

 

(iv) Kolmatáció

 

1.124 A felszíni és a talajvíz közötti kapcsolatok alapvetően fontosak a Projekt hatásainak megállapításához, a talajvízpótlás, a talajvízminőség és a kárenyhítő intézkedések hatékonyságát illetően. Ezeket a kérdéseket részletesen tárgyalja a Tudományos Értékelés, s később is foglalkozunk vele a "C" Variáns hatásainak tárgyalása során, és a Tudományos Cáfolatban. Magyarország attól tartott, hogy a Dunakiliti-Hrusov tározóban jelentős mennyiségű lerakódásra kerül sor. A főmeder vízellátásában bekövetkezett nagy csökkenés következtében a tározóból származó beszűrődés lenne a környékbeli víztartó réteg vízpótlásának legfontosabb forrása. Ezt a pótlást akadályoznák a kolmatációs folyamatok. Továbbá, a mellékágak pótlási rendszerének megvalósítását kárenyhítő intézkedésként képzelték el, amellyel helyettesítenék a főmeder Dunakiliti alatti szakaszának elvesztett pótlási képességét. A legutóbbi kutatások eredményei azonban arra utalnak, hogy a víztartórétegnek a mellékágrendszeren keresztül történő táplálása nem csupán a felszíni kolmatáción múlik, hanem egy igen összetett folyamat, ami a felszín alatti rétegek átvezető képességétől és a talajvíztáblának a főmeder felé irányuló hajlásától függ.

 

(v) Növényvilág, Állatvilág, halászat

 

1.125 A "biológiai sokféleség" kifejezés nem vetődik fel a szlovák periratokban. Szlovákia az 1960-as évek szellemében tárja elénk a növény- és az állatvilág, a biológiai sokféleség és a természetvédelem ügyét, némileg kényszeredetten hozzátéve, hogy az érintett térség értékeit védeni kell, ugyanakkor "elsősorban mezőgazdasági természetű" területként kezelve Zitny Ostrovot és a Szigetközt is. Nem említi azt a tényt, hogy ezek az Európában még épen fennmaradt árterekhez sorolhatók és hogy az utolsó nagy európai szárazföldi deltát alkotják , a Duna három millió évvel ezelőtti ősi belső deltájának maradványa.

 

1.126 1992 előtt a talajvíz szintek bizonyos fokú süllyedése volt észlelhető. Ugyanakkor ez csupán enyhe változást váltott ki a növényi életközösségekben. Az ebben az időben bekövetkezett több súlyos aszály az elmúlt 10 év során ugyancsak hozzátett az enyhe kiszáradáshoz. A fajok összetételében azonban 1992 ősze előtt nem történt lényeges változás.

 

1.127 A botanikai megfigyelő rendszer 1992 előtt eltelt hat évének eredményei azt mutatják, hogy bár a Szigetköz biótája és növényzete bizonyos változásokon ment át, a természetes nedves területek vegetációjának otthont adó tekintélyes méretű területek továbbra is léteznek és az egész térség megőrizte nedves területi jellegét. Ez a maga nemében egyedülálló terület megőrizte eredeti biocönózisát, 1,008 edényes növényfajt fenntartva, amelyek 10%-a védett, ideértve a Vörös Könyvben szereplő és az endermikus fajokat is. 80 növényi élőközösséget azonosítottak, nyilvánvalóan meghaladva a Wallseeben, vagy az ausztirai Bécsi Medencében fekvő és Magyarországon, a Baja környéki, hasonló ártereken található előközösségek számát. A füzeserdők és a folyómenti lágyfa erdők tanulmányozása során az is kiderült, hogy az erdők és a mezők degradációjának foka jóval alacsonyabb a Szigetköz nedves árterén, mint a Duna völgyben másutt. Ez ellentétben áll a szlovákok leírásával, amely szerint az ökológia visszaváltoztathatatlan hanyatláson megy át.

 

1.128 Téves az a szlovák állítás, miszerint "történelmi tény", hogy a magyar ágrendszerben "a térségnek a főfolyótól való elszigeteltsége miatt egyszerűen nem került sor rendszeres vízszintingadozásra". Ennek okait a Tudományos Cáfolatban fel is soroltuk. Csehszlovákia el is ismerte, hogy "az érintett Zitny Ostrov földalatti vízkészletének, kiváltképp vízminőségi szempontból értendő fejlődése mellett", a térség ökoszisztémáinak dinamikájának megzavarása és az ártéri erdők, a szárazföldi és a vízi állat és növényvilág veszélyeztetése megoldatlan problémát jelent. A később végzett kutatások megerősítik ezt a nézetet.

 

1.129 Az Eredeti Projekt mintegy 4,500 hektáron teljesen, 3,500 hektáron pedig részlegesen, elpusztította volna az ártéri vegetáció potenciálját (5.3 Tábla). De ami a legfontosabb, a Szigetköz aktív árterében, átlag 3 km-es szélességben, megközelítőleg 6,500 ha területen, az egész füzes-nyáras erdő gyakorlatilag eltűnt volna (I zóna), , annak hínáros mocsár élőkörnyezetével egyetemben. A nedves erdők és mezők (II zóna), egy a Dunakiliti-Hrusov Tározó közelében fekvő folton, várhatóan csak csökkent életerővel maradtak volna meg. A füzes-nyáras zónát száraz erdők és füves területek váltották volna fel (IV) zóna, megközelítőleg 1,000 hektáron, egy közel 2,000 hektáron pedig száraz és nedves (mesophilic) erdők és mezők mozaikjellegű területe (IV és III zóna) alakult volna ki. E mozaik két fő foltja fejlődne ki a védőtöltéseken kívül fekvő védett ártéren, a mintegy csaknem 5,000 ha területen. A védőtöltéseken belül létező egész vegetáció jellege megváltozna a rendszeres áradások hiányában, vagyis, az alluviális növényzet örökre eltűnik és egyszerű ártéri fajok és néhány síkföldi faj keverékévé válik.

 

1.130 A Projektnek a vízi állatvilág szempontjából várható hatásait legjobban azon folyószakaszok megfigyelésével lehet tanulmányozni, amelyek az áramlási rendszer hasonló változásain mentek át. A fenéki gerinctelen állatokat figyelő osztrák tanulmányok világosan kimutatják a műmederépítés, a duzzasztások és a csúcsrajáratás hatásait a folyószakaszok ökológiai minőségét, s az állatvilág összetételét tekintve, amelynek részleteit a Tudományos Cáfolat-ban írjuk le.

 

(vi) A talaj, a mezőgazdaság és az erdészet

 

1.131 A szlovákok hanyatlásról festett képe itt megintcsak nem felel meg az adatoknak. A mezőgazdasági hozam drámai mértékben növekedett az 1960-as és az 1980-as évek között, részben a modern termelési technológiának betudhatóan. A fakitermelésben nem tapasztaltak csökkenést a "C" Variáns beindítása előtt.

 

1.132 Az Eredeti Projekt rövidtávú hatásai következtében a Szigetköz nagy területein megszűnt volna a természetes alsó öntözés megszüntét jelentették volna. A mezőgazdaság számára a termelékenységben jelentkező veszteségek és az aszályra való hajlamosság súlyos következményekkel járt volna a helyi gazdaságra nézve, amelyet évi 90-100 millió HUF értékre becsültek. Hosszútávon a talaj szerkezeti változására és tápérték állapotának módosulására számítottak, amint azt a Tudományos Értékelés taglalja. A részletes mezőgazdasági és talajjal kapcsolatos adatok egy nemrégiben elvégzett elemzése a víz talajra tett hatásának további meghatározását teszi lehetővé. A 6.2 Táblán a talajvíznek a vegetációs időszakban mutatott átlagos mélységéről szóló adatokat, melyek az 1980 és 1990 közötti, mezőgazdasági monitor programon alapszanak, a talajról beszerzett információkkal párosították, hogy a gátépítés előtti természetes alsóöntözés állapotát meg lehessen határozni. A Szlovákia által a bíróság elé terjesztett tanulmányok megvizsgálása nyomán kiderül, hogy a szlovák tudósok nagyon is tudatában voltak annak, hogy az Eredeti Projekt megvalósításának következtében súlyos, hosszútávú visszás hatások lehetősége áll fenn a talaj állapotára és a mezőgazdasági termelékenységére nézve.

 

1.133 Ami az erdészetet illeti, a talajvíztábla süllyedése, az árasztások hiánya, és a talaj szerkezetében bekövetkezett változások hosszútávú kárt okoztak volna, azon alacsonyabb átlaghozamok alapján, amelyet évi mintegy 140 millió HUF-ra becsültek,.

 

(ii) Szeizmológia

 

1.134 Szlovákia úgy döntött, hogy a részletes geológiai adatok hiányát a "térség szeizmikus állapotával kapcsolatos vélhető tudatlanság"-ként értelmezi. A kellő geológiai információk lényegesek a szeizmikus kockázat felbecsléséhez; a rendelkezésre álló információ elégtelenségét mutatta az, hogy szükség volt a DANREG projektre.

 

1.135 A szeizmikus tervezet paraméterei, amelyeket 1965-ben állapítottak meg, felülvizsgálatot igényeltek, hogy azok összhangban legyenek a kockázatról és a tervezetről kialakult modern felfogással; továbbá, a partok és azok alapozásának szeizmikus tűrőképességét megkérdőjelezhetőnek találták. Bár a vízlépcső helyszínét megváltoztatták, miután Gabčíkovó közelében hibát találtak, a vízlépcső 700 méterrel való elmozdítása csupán a hiba feletti differenciális eltolódástól védené meg a szerkezetet; ilyen kis távolságban a földmozgás hatásai nem gyengülnének.

 

1.136 Már egy ideje ismeretes, hogy a térség képes erős földmozgást kiváltani; nem egy "mítosz"-ról van szó, és mégcsak nem is "Magyarország találta ki". Bár Szlovákia úgy tartja, hogy a meglévő töltések 7.5-től 8.0 MSK-ig biztonságosak, ez a szükségesnél kevesebb. A kockázatok előzetes mérlegelése azt mutatja, hogy az elfolyósodás és a töltések alapozásában történő meghibásodás a "legroszabb esetben jelentkező szcenárió" során történhet. Mitöbb, az említett tanulmányok nem vizsgálták meg rendesen az elfolyósodás kockázatát.

 

1.137 Szlovákia azt állítja, létezik egy működő szeizmikus hálózat, de egyetlen állomás sem jelzett semmilyen értékű földrengést. Ha egy hálózat működnék, nem mulaszthatta volna el észlelni a Győrnél 1990-ben és 1993-ban megfigyelt földrengéseket. Szlovákia összekeverhette az erős mozgásjegyzők felállítását egy szeizmikus hálózat létesítésével, e mérők azonban nem töltik be egy hálózat funkcióját, és nem is elégítik ki a hálózat iránti igényt.

 

(viii) A jég veszélye

 

1.138 Egy nagyméretű tározóban - amely csupán a csúcsidejű energia termeléshez szükséges - majdnem minden télen szilárd jég fedőréteg alakulna ki, fokozva a jégtorlódás veszélyét, azt követően oly mértékű vízszint emelkedés történne, hogy a víz túljutna a védőtöltéseken - még átlagos hozamok esetén is. A feltöredezett jég biztonságos lebocsájtása a tározó üzemeltetésének egyik legnehezebb feladata.

 

(ix) Hajózás

 

1.139 A Gabčíkovó-i szakasz nem támasztott hajózási problémákat, leszámítva az 1814 fkm-nél lévő esetet, amelyet mindazonáltal meg lehet oldani. A hajózási akadályok elmozdítása hagyományos folyamszabályzás alkalmazásával mindig lehetséges volt, és továbbra is az.

 

(x) Árvízvédelem

 

1.140 Szlovákia sajnálattal szól arról, hogy Magyarország elmulasztotta megemlíteni "a Projekt óriási előnyét, abban, hogy a Duna súlyos áradásra hajló természetét hosszútávon megoldja" Valójában ezeket az előnyöket hagyományos eszközökkel már megszereztük. Az 1965-ös árvíz után a felek megállapodtak abban, hogy a szabványnak megfelelő szintet és az áradás biztonsági határát a 100 éves árvíz szintjére emelik. Ennek eredményeképp, a későbbi áradásokkal nem volt semmilyen probléma, ideértve az 1991-ben bekövetkezett áradást, amely nagyobb volt, mint a Szlovák Keresetben leírt 1965-ös áradás.

 

(5) A JAVASOLT KÁRENYHÍTŐ INTÉZKEDÉSEK NEM OLDOTTÁK VOLNA MEG

A FŐ PROBLÉMÁKAT

 

1.141 A fenti, 1.61 bekezdésben megnevezett ötödik, s egyben végső alkérdés az volt, hogy vajon az Eredeti Projekt által támasztott fő problémák és kockázatok megoldhatók lettek volna-e konkrét kárenyhítési intézkedésekkel. Szlovákia nézete szerint a problémákat és a veszélyeket megoldhatták volna az Eredeti Projekt Tervein végzendő, következő módosításokkal:

 

* egy "350 m³/s áramlás";

 

* "fenékgátak létesítése" a folyómederben;

 

* 1300 m³/s heti vízlebocsájtás.

 

1991-ig ezen javaslatok egyikét sem foglalták az Eredeti Projektbe. A komoly mennyiségű hetenkénti víilebocsájtások fontos javaslatát sohasem közölték Magyarországgal és ez a kérdés most sem tartozik a "C" Variáns igazgatási rendjéhez.

 

1.142 Ezután már csak az úgynevezett "fenékgátak" dolga marad hátra. Ezek terveit valójában soha nem véglegesítették. Magyarország két alternatívát tanulmányozott a KSZT megalkotása előtt, azok azonban kedvezőtlenek lettek volna a jéglebocsájtás és a válsághelyzetben történő hajózás szempontjából: még a legkisebb fenékgát koronálya is 3-4 méterrel a folyómeder felett volt. Csupán 1989 júniusa után, miután Magyarország felfüggesztette a Nagymaros-i munkálatokat, döntöttek úgy a kormánymegbízottak, hogy 7-8 gátat kell tervezni, amelyek 1.0 méterrel a folyómeder felett helyezkednének el.

 

1.143 Ezek, még a Projekt részeként sem segítettek volna elérni Szlovákia céljait. A Tudományos Cáfolat kimutatja, hogy Szlovákia téved, amikor azt állítja, hogy egy " 350 m³/s áramlással...az ilyen gátak fenntartották volna a főmedret annak a Projekt előtti szintjén, megfelelve az 1300 m³/s természetes áramlásnak". Ezenkívül hosszútávú káros hatásai lettek volna. Lényegében arról van szó, hogy semmilyen mesterséges vízhozam nem teremthet olyan élőkörnyezeti feltételeket, amelyek a szabadfolyású folyóra jellemzőek. Dr Jaggi megállapítja:

 

"E rendszer [vízalatti gátak egy sora] teljes megvalósítása tavak sorát hozná létre, amelyen át a víz csak nagyon lassan folyna. A Duna teljesen elvesztené folyóvíz jellegét, amelyért Bécs és Hainburg között jelenleg intenzív harc folyik."

 

1.144 Befejezésül azt a következtetést kell levonnunk, hogy az Eredeti Projekt terveinek alapfeltételezései eleve hibásak voltak. A talajvízcsökkenés enyhítéséhez az kell, hogy újra magas szintet hozzunk létre a főmederben. A gátak azonban súlyos hosszútávú visszás következményekkel járnak és a Dunában biztosított magas hozam nélkül csak igen korlátozott mértékű hatásuk lenne. Ha az Eredeti Projektet úgy módosították volna, hogy a főmederben magas lehessen a vízszint, ökológiai szempontból talán elfogadható lett volna. Ez azonban kihatott volna egy gazdasági szempontból már amúgyis kétes projekt gazdasági oldalára.

 

D SZAKASZ. A FELEK ELJÁRÁSA

 

1.145 Szlovákia szerint Magyarország már 1989 májusában eltökélte, hogy elhagyja a Projektet, de legkésőbb akkor, amikor a Hardi Jelentést 1989 szeptemberében bemutatták; azt követően rosszhiszeműen folytatta a tárgyalásokat, s nem állt szándékában semmilyen formában visszatérni az Eredeti Projekthez.

 

1.146 Valójában 1989 májusára, amikor a nagymarosi építkezésekket felfüggesztették, már voltak Magyarország aggályait alátámasztó komoly bizonyítékok. Azt követően Magyarország tárgyalások és vizsgálatok révén igyekezett a megfelelő csehszlovák testületekkel egyetértésben egészséges következtetésre jutni a Projektről és a szükséges kárenyhítési intézkedésekről. Mindvégig jóhiszemben cselekedett, és csak 1992 áprilisában tette meg a Szerződés megszüntetésére a lépést, miután Csehszlovákia felől folyamatos elutasítást kapott a "C" Variáns megvalósításának felfüggesztését illetően.

 

1.147 Az 1989-1992 közötti időszakban zajlott kormányközi tárgyalások történetét már ismertettük a korábbi periratokban. Mihelyt a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy magyarország jóhiszemben járt el, amikor igyekezett megoldást találni a Projekttel kapcsolatos valódi gondokra, hogy a történelemnek van valamelyes köze a vitához. A lényegi kérdések a ténybeli, tudományos és jogi kérdések, melyeket e kötetben másutt vitatunk. E Válasz 4. kötete egy szétbontható kronológiai térkép, amely az 1988-tól 1994 februárján át tartó vitát mutatja be, amely segítségére lehet a Bíróságnak abban, hogy kövesse a tárgyalások és más fejlemények részleteit.

 

1.148 Éppen ezért nem tanácsoljuk, hogy ezt a területet ebben a kötetben még részletesebben bejárjuk. A 6. sz. Függelék tüzetesen válaszol a vita történelmével foglalkozó Szlovák Ellenkereset azon aspektusaival, amelyek választ kívánnak. A Függelék következtetéseit az alábbiakban lehet összegezni:

 

* a magyaroknak az építkezés felfüggesztésére vonatkozó döntése a Projekt környezeti kockázataival kapcsolatos kellően megalapozott aggályokra épült és összefért a jó kormányzás elveivel (MV, 2 kötet, 6 sz. Függelékk, 3, 5 és 27 bekezdések);

 

* Magyarország mindenkor valódi hajlandóságról tett tanúbizonyságot arra, hogy jóhiszemben tárgyaljon egy kölcsönösen elfogadható egyezmény érdekében, amennyiben szükséges, az 1977-es Szerződés megfelelő módosításával és az anyagi veszteségek rendezésével (MV, 2 kötet, 6 sz. Függelék, 7, 23-26, 36 bekezdések);

 

* ezzel szemben Csehszlovákia fokozódóan rugalmatlanná vált, ragaszkodva a Projekt felépítésének az eredeti tervek szerinti folytatásához, ugyanakkor a meghatározatlan "ökológiai garanciák" rövid áttekintésénél alig nyújtott többet (MV, 2 kkötet, 6 sz. Függelék, 28-30, 35, 38 bekezdések).

 

* Magyarország aktívan kereste egy harmadik fél segítségét a vita megoldásához, elfogadva az EK bekapcsolódásának ésszerű feltételeit, amelyekket Csehszlovákia elfogadhatatlan "előfeltételek"-ként visszautasított, ellentétbe saját eltöként szándékával, hogy megvalósítja a "C" Variánst (MV, 2 kötet, 6 sz. Függelék, 34, 45-51 bekezdések).

 

E SZAKASZ. E FEJEZET KÖVETKEZTETÉSEINEK

ÖSSZEGZÉSE

 

1.149 Összegzésképpen e Fejezet az alábbi következtetéseket vonta le, amelyek e Válasz 3. Fejezetében tárgyalt jogi kérdésekre vonatkoznak:

 

(1) Amint azt az 1977-es Szerződés megállapította, az Eredeti Projektnek két alapvető célja volt, amelyek annak jellegét meghatározták: egy politikai cél (1.03-1.06 bekezdések) és egy gazdasági cél (1.07-1.11 bekezdések).

 

(2) E két célt érvényesítve, az 1977-es Szerződés egy rugalmas keretet adott, amelyet egy alárendelt okirat, a Közös Szerződéses Terv, révén lehetett megvalósítani (1.14-1.17 bekezdések), és egy sor kapcsolódó nemzetközi egyezmény kontextusában lehetett alkalmazni (1.18-1.21 bekezdések). Különösen nem állt szándékunkban kizárni az alkalmazandó nemzetközi környezetvédelmi normákat, ahogyan azok kifejlődtek (1.34-1.41 bekezdésekk), ideértve azt a kötelmet, hogy együttműködjünk a Projekt kifejlődése során (1.42-1.44 bekezdések), hogy a környezetvédelmi és a fejlesztési célok egyesítése révén, biztosítsuk a fenntartható fejlesztést (1.45-1.50 bekezdések), és hogy tájékozódna egy megelőző óvatossági hozzáállással kezelve a környezet védelmét (1.51-1.58 bekezdések).

 

(3) Az 1977-es Szerződés nem ruházta fel Csehszlovákiát semmilyen tulajdonjoggal a Duna vizeit illetően (1.28-1.29 bekezdések), és nem is alapozott meg semmilyen formáját az "objektív rendszernek" (1.22-1.27 bekezdések).

 

(4) Az Eredeti Projektet illetően,sem az 1977-es Szerződés megkötése előtt, sem azután, a felek egyike sem végzett el egy rendes KHF-t vagy annak megfelelő vizsgálatot (1.64-1.84 bekezdések).

 

(5) 1989-re a tanulmányok már jelezték, hogy az Eredeti Projekt súlyos környezeti kockázatokat támaszt, az alsó és a felsőfolyáson egyaránt (1.85-1.92).

 

(6) 1989-ben az Eredeti Projet állapota nem zárta ki az 1977-es Szerződés újramérlegelésének lehetőségét (1.93-1.99 bekezdések).

 

(7) Az 1989 után végzett kutatások megerősítették, hogy az Eredeti Projekt súlyos kockáxatokkal jár, és hogy jelentős környezeti károk jelentkezése várható az a felvízi és az alvízi szakaszon (1.100-1.140 bekezdések); ilyen károkat semmilyen javasolt "kárenyhítő intézkedéssel" nem lehetett volna megelőzni, vagy orvosolni (1.141-1.144 bekezdések).

 

(8) Ebben az összefüggésben Magyarország eljárása, az építkezés felfüggesztésében, hajlandóságot mutatva arra, hogy jóhiszemben tárgyaljon egy kölcsönösen elfogadható egyezmény elérése érdekében, a körülményeket tekintve ésszerű és indokolt volt (1.145-1.148 bekezdések.

2. fejezet hiányzik.........................

3 FEJEZET

 

A KÜLÖN MEGÁLLAPODÁS 2 CIKKE:

A BÍRÓSÁG ELÉ VITT KÉRDÉSEK

 

3.01 E fejezet azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek eldöntésére a Külön Megállapodás 2 Cikke kéri a Bíróságot. Először a 2(1) Cikkben megnevezett három kérdéssel foglalkozunk, a következő módon:

 

A SZAKASZ: A munkálatok felfüggesztése és abbahagyása (3.03-3.40 bekezdések)

 

B SZAKASZ: A "C" Variáns jogellenessége (3.41-3.68 bekezdések)

 

C SZAKASZ: az 1977-es Szerződés megszüntetése (3.69-3.158 bekezdések)

 

3.02 Magyarország ezt követően azokra a kérdésekre fordítja a figyelmét, amelyeket a Külön Megállapodás 2(1) Cikke nevez meg, amely révén a Bíróságot kérjük, hogy határozza meg az első három kérdéssel kapcsolatos következtetéseiből eredő "jogkövetkezményeket, ideértve a felek jogait és kötelezettségeit". A hangsúly ez esetben konkrétan a helyreállítás, kártérítés és kártalanítás formáját öltő jogkövetkezményeken van (D SZAKASZ, 3.159-3.178 bekezdések).

 

A SZAKASZ. A MUNKÁLATOK FELFÜGGESZTÉSE

ÉS ABBAHAGYÁSA

 

3.03 A Bíróságnak feltett első kérdés, hogy vajon joga volt-e a Magyar Köztársaságnak felfüggeszteni a Nagymarosi Projekttel kapcsolatos munkálatokat, majd azt követően felhagyni azokkal és a Gabčíkovói Projekt egy részével kapcsolatos munkálatokkal, amelyek elvégzéséért a Szerződés a felelősséget a Magyar Köztársaságra ruházta (Külön Megállapodás 2(1)(a) Cikke). Magyarország a szükséghelyzetre mint a nagymarosi munkálatok 1989 májusi felfüggesztésének és elhagyásának, a dunakiliti munkálatok 1989 júliusi és a gabčíkovói munkálatok 1991. évi felfüggesztésének jogellenességét kizáró körülményre támaszkodott.. A Szerződést magát, annak megszüntetése előtt semmikor nem adtuk fel, vagy akár függesztettük fel hivatalosan.

 

3.04 Az akkori csehszlovák érvek és a szlovák periratokban szereplő érvek fényében ez négy elhatárolható kérdést vet fel:

 

(1) Kizárta-e az 1977-es Szerződés , hogy Magyarország a szükséghelyzetre hivatkozhassék?

 

(2) Előfeltétel volt-e, hogy a tények megállapítását közösen végezzék?

 

(3) Teljesítette-e Magyarország a szükséghelyzetre hivatkozáskor alkalmazandó jogi követelményeket?

 

(4) Ésszerűen cselekedett-e Magyarország azzal, hogy a Szerződés 1992-ben történt megszünéséig folytatta a a felfüggesztést?

 

A FELFÜGGESZTÉSRE VONATKOZÓ MAGYAR ÉRVEK ÖSSZEGZÉSE

 

3.05 Magyarországnak joga volt a szükséghelyzetre hivatkozni a munkálatok kezdeti felfüggesztésével és a későbbi lépéseivel kapcsolatban. Az elsődleges indok Magyarország megalapozott és valódi aggodalma volt a Projekt által a környezet és különösen a vízkincs tekintetében kiváltott fenyegetésekkel kapcsolatban.. Ezek az aggályok párosultak azután Csehszlovákiának az 1977-es szerződést illető szerződésszegéseivel valamint azzal, hogy nem volt hajlandó együttműködni egy KHV elvégzésében, és hogy ragaszkodott ahhoz, hogy Magyarország hozzájárulásával vagy anélkül, folytassa Gabčíkovó megvalósítását. Együttesen ezek a körülmények vonták maguk után a szükséghelyzet folyamatos állapotát, amely végül indokolta az 1977-es Szerződés megszüntetését.

 

3.06 Szlovákia azt állítja, hogy "egészen eltérő nézőponton" áll azokat a tényezőket illetően, amelyek indokolták a munkálatok felfüggesztését, majd elhagyását, és elutasítja Magyarország lényegi érveit. Ami a tényeket illeti, azzal érvel, hogy Magyarország nem jóhiszeműen cselekedett; hogy aggályai indokolatlanok vagy túlzottak voltak, és hogy bármilyen nem megoldott problémát enyhíteni lehetett volna a "fenékgátak"-hoz hasonló intézkedésekkel. Ezekkel a ténybeli érvekkel már foglalkoztunk az előző Fejezetekben. Szlovákia azonban számos jogi érvet is használ, amelyeket a következőkben tekintünk át.

 

(1) KIZÁRTA-E AZ 1977-ES SZERZŐDÉS MAGYARORSZÁG SZÁMÁRA, HOGY AZ ÁLLAMFELELŐSSÉG JOGÁRA HIVATKOZZÉK?

 

3.07 Szlovákia azzal érvel, hogy egyedül a Szerződések Jogára vonatkozó Bécsi Egyezmény nyújt alapot egy szerződés teljesítésének felfüggesztésére. Tehát, Magyarország nem hivatkozhat semmilyen "jogellenességet kizáró körülményre" az államfelelősség joga értelmében, amivel indokolhatná, hogy nem teljesítette az 1977-es Szerződést. Szlovákia azzal is érvel, hogy az 1977-es Szerződés konkrétan kizárja hogy a szükséghelyzetre vonatkozó érveket a munka leállításának indokaként lehessen használni.

 

3.08 Ezek az érvek nem helytállóak. Egy szerződéssel kapcsolatos eljárás igazolható a szerződési jog alapján és az államfelelősség joga alapján. A Nemzetközi Jogi Bizottságnak az Államfelelősségre vonatkozó Szerződéstervezete 1 Részének 17. Cikke úgy rendelkezik, hogy "az egy állam által megszegett nemzetközi kötelezettség eredete nem érinti a nemzetközi felelősséget", és ez tükrözi az általános nemzetközi jog értelmében fennálló helyzetet. A Bécsi Egyezmény maga is kifejezetten kimondja , hogy az nem "érinti az állam nemzetközi felelősségével kapcsolatban felmerülő kérdéseket."

 

3.09 Ezeket a következtetéseket az államfelelősség joga és szerződési jog közötti kapcsolatról a Rainbow Warrior Esetben megerősítették és alkalmazták.

 

3.10 Szlovákia úgy említi Magyarország felfüggesztési lépését, mintha az az 1977-es Szerződés felfüggesztése lett volna. Magyarország soha nem függesztette fel a Szerződést. Magyarország, még azután is, hogy a gabčíkovói munkálatokat 1991-ben átadta Csehszlovákiának, továbbra is folytatta tevékenységét a Szerződés keretén belül. A Közös Operatív Csoport továbbra is a Szerződéssel kapcsolatos aggályok eloszlatási módszerein munkálkodott. Magyarország a felfüggesztés egész ideje alatt, az 1992 május 19-én történt megszüntetésig, megkisérelt a Szerződés keretei között tevékenykedni és tárgyalni Csehszlovákiával, megkísérelve aggályainak az eloszlatását. Mádl miniszter még 1992 május 16-án is jelezte, hogy amennyiben a "C" Variáns munkálatait felfüggesztik, Magyarország hajlandó a Szerződést érvényben tartani.

 

3.11 Szlovákia azzal érvel, hogy "a Szerződés tartalmazott mechanizmusokat az ökológiai garanciák menet közbeni biztosítására" és hogy azokat a mechanizmusokat hasznosítani kell: az 1977-es Szerződésnek megvoltak a "maga rendelkezései annak biztosítására, hogy ne történjenek ökológiai katasztrófák."

 

3.12 Ez nem így van. A Szerződés környezetvédelemmel foglalkozó általános rendelkezéseit alkalmazni kellett ahhoz, hogy értelmet nyerjenek, és azok nem látták előre a környezetvédelmi kár és kockázatok olyan szintjét, amilyen mégis felmerült. A Szerződés a döntéshozatalhoz is létrehozott egy mechanizmust, de a mechanizmus szerinti döntések hiányában ez nem volt segítség. Tulajdonképpen az egyetlen jelentős csehszlovák "konklúzióról", - egy lényegesen megnövelt vízlebocsátási rendről időszakos (heti) árasztással amely esetleg elkezdhette volna eloszlatni Magyarország aggályait - Magyarország soha nem értesült.

 

3.13 Szlovákia hangsúlyozza, hogy a Szerződésnek megvoltak a "maga vitamegoldó rendelkezései", arra utalva ezzel, hogy az államfelelősség joga nem kaphatott szerepet. Igaz, hogy a 27. Cikk lehetővé teszi, hogy a felek között tárgyalások folyjanak. Nem rendelkezett azonban harmadik fél részvételével zajló vitarendező eljárásról. Magyarország mindvégig jóhiszeműen tárgyalt. Úgy tűnik, Szlovákia egyfelől, azzal érvel, hogy a Szerződés 27. Cikke értelmében nincs kötelezettség a jóhiszemű tárgyalásra, másfelől azzal, hogy Magyarországnak kizárólag a 27. Cikk feltételeire kellett korlátozódnia. A Szerződés kikötései sem itt, sem másutt nem zárják ki az általános nemzetközi jog alkalmazását.

 

Zárókövetkeztetés

 

3.14 Magyarország számára nincs kizárva az a lehetőség, hogy az államfelelősség jogára hivatkozzék, akár az általános nemzetközi jog, akár az 1977-es Szerződés kapcsán.

 

(2) SZÜKSÉGES VOLT-E A FELFÜGGESZTÉS ELŐTT KÖZÖSEN MEGBIZONYOSODNI A MUNKÁLATOK FELFÜGGESZTÉSÉT INDOKOLÓ TÉNYEKRŐL?

 

3.15 Szlovákia megállapítja, hogy "egy államnak nem kötelessége lemondani arról a jogcíméről, hogy a pacta sunt servanda elvre hagyatkozzék, és nem kötelessége tárgyalni egy olyan szerződés elhagyásáról, amelyre hatalmas beruházást fordított, annak érdekében , hogy kielégítse a másik fél nyilvánvaló gazdasági és politikai szükségleteit". Magyarország teljesen egyetért. Ez a felvetés azonban irreleváns a jelen ügyben. Lépéseivel kapcsolatban, Magyarország világos indokokkal szolgált, amelyeket helytelenül neveznek "nyilvánvaló gazdasági és politikai szükségleteknek". A lényegi kérdés, hogy vajon lehetséges-e, miként azt Szlovákia felveti, hogy "a Szerződés teljesítését nem lehet felfüggeszteni az ilyen lépést igénylő tények közös objektív felderítése nélkül."

 

3.16 A probléma itt az volt, hogy a szóbanforgó tevékenységek - a Nagymarosi Vízlépcső létesítése, a Duna elzárása - folytatódó tevékenységek voltak, amelyek önmagukban okozzák a kárt amelytől tartottunk, és amelyek - Magyarország nézete szerint - a szükséghelyzethez vezettek. Bármilyen hivatkozás a szükséghelyzetre kockázattal jár, ha a hivatkozó fél állítását nem tudja kellően megalapozni. Ha vita áll fenn, a felek kötelessége minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálni annak megoldását.. A szükséghelyzet doktrínája azonban nem függesztődik fel miközben "a tények közös objekív feltárásá"-nak esetleg elhúzódó és döntésre nem vezető eljárása folyik..

 

3.17 A jelen ügyben négy tényező vezetett arra, hogy Magyarország a szükséghelyzetre hivatkozott: először, az Eredeti Projekttel kapcsolatban soha nem végeztek kellő környezeti hatásvizsgálatot (KHV-t), vagy azzal egyenértékű felmérést; másodszor, Csehszlovákia megszegte a Szerződés rendelkezéseit; harmadszor, az Eredeti Projekttel járó kockázatok jobb megértése gyorsan fejlődött , összefüggésben a térségben zajló demokratikus forradalommal; és negyedszer a környezeti károkról tanúskodó egyre szaporodó, és egyre nagyobb mértékben hozzáférhető bizonyítékok, kiváltképp a vízkincsre vonatkozóan, azt mutatták, hogy jelentős, visszafordíthatatlan károk valódi veszélye áll fenn.

 

3.18 Az Eredeti Projekttel kapcsolatos KHV, vagy azzal egyenértékű felmérés hiányában Csehszlovákia alaptalanul utasította el Magyarország aggályait. Jelentős, hogy Szlovákia fő reakciója erre az érvre az, hogy KHV egyenértékesként egy sor olyan tanulmányt állít be, amelyeket eddig nem volt hajlandó Magyarország rendelkezésére bocsájtani. A világban másutt a KHV nyilvános eljárás.

 

3.19 Szlovákia tagadja, hogy Magyarország 1989-es értékelése megalapozott és érvényes, s azt állítja, hogy Magyarország soha nem tájékoztatta Csehszlovákiát lépéseinek indokairól. Magyarország aggályainak azonban ésszerű alapja volt 1989-ben, és erről tájékoztatta is Csehszlovákiát kormánymeghatalmazotti szinten, és a két Tudományos Akadémia közötti érintkezés során.. . Csehszlovákiának nem lehettek kételyei Magyarország indokait illetően, hiszen 1989 májusától júliusáig tevékenykedett azon, hogy létrejöhessen egy bizottság, amely a környezeti kockázatokat volt hivatva vizsgálni. Ez önmagában is világos jelzés arra, hogy ebben az időben kormányfői szinten felismerték Magyarország aggályainak jelentőségét - legalábbis úgy tűnik - , ha alsóbb szinteken nem is.

 

3.20 Szlovákia kitart amellett, hogy Csehszlovákia kész volt a közös tanulmányokban való részvételre, feltéve, hogy az építkezések folytatódnak. Mégis öt évvel azután, hogy Csehszlovákia a PHARE anyagi támogatásáért folyamodott, hogy a felvízi szektort érintő átfogó vizsgálatot végezzen, úgy tűnik, kevés eredmény vagy semennyi sem áll rendelkezésre. Kapni nem kaptunk semmit sem. Ezzel szemben, Gabčíkovó első egységének 1990-ben kellet volna üzembe állnia, utolsó egységének pedig 1992-ben; Nagymaros első egységének -1992-ben, az utolsónak pedig 1993-ban. Szlovákia elképzelése a "közös tanulmány"-ról, vagy a környezeti hatástanulmányról (KHT) nyilvánvalóan ellentétben áll a nemzetközi gyakorlattal: irányelve szerint előbb üzemeltess, a javítást hagyd későbbre.

 

(3) TELJESÍTETTE-E MAGYARORSZÁG A SZÜKSÉGHELYZETRE VALÓ HIVATKOZÁS KÖVETELMÉNYEIT?

 

3.21 Magyarország és Csehszlovákia egyetértenek a szükséghelyzetre való hivatkozás jogi mércéi felől, amelyeket a NJB, az Állam- Felelősség Jogáról szóló Tervezetének 33 Cikke tartalmaz. Magyarország eleget tesz a szükséghelyzetre hivatkozás lényegi kritériumainak a Nagymarosi, Dunakilitii és a Gabčíkovó-i építkezések felfüggesztésével kapcsolatban. Hivatkozásait szilárdan megalapozta a 33 Cikkben meghatározott feltételek mindegyikét illetően. Konkrétan, eleget tett a három lényegi előfeltételnek: (1) be kell mutatni, hogy a veszély - amelyet más eszközökkel nem lehet elhárítani - azonnali és egy lényeges érdeket fenyeget; (2) a lépés nem csorbítja Csehszlovákia fontos érdekét; és (3) a lépésnek rendkivülinek kell lennie. E három feltétel mindegyikét kielégítettük.

 

3.22 A NJB egy állam "lényegbevágó érdekeke"-ként megnevezte azt a helyzetet, amelyben lépéseket tesznek, hogy "biztosítsák bizonyos szárazföldi vagy tengeri terület állatvilágának , vagy növényzetének túlélését, e területek rendes használatát, vagy általánosabban, a térség ökológiai egyensúlyát". Szlovákia azzal érvel, hogy ezek a megjegyzések "egyfelől feltételezik, hogy a veszély [a környezetre] súlyos és bármely pillanatban bekövetkezhet, másfelől nem is vonatkoznak ezen eset körülményeire". A NJB természetesen nem a jelen esetet kommentálta, de megjegyzései ugyanakkor alkalmazhatók. Azok kritériumainak pedig megfelelt az ügy.

 

3.23 Az 1977-es Szerződés által érintett életbevágóan fontos magyar érdekek között szerepel: a szigetközi térség állat- és növényvilágának fennmaradása; a néhány még létező európai nedves terület [wetlands] egyikének fennmaradása; az utolsó európai szárazföldi delta fennmaradása; a térség ökológiai egyensúlyának megőrzése; és a magyarországi víztartalékot, s Budapest vízellátásának minőségét és mennyiségét fenyegető veszély. Amennyiben ezek a veszélyek valóságosak, nem lehet kétség afelől sem, hogy "súlyosak". Sőt, ha a Vízlépcsőrendszert üzembehelyezték volna, "küszöbön álló"-ak lettek volna.

 

3.24 Szlovákia azzal érvel, hogy "1992 májusi jogi és ténybeli helyzet visszamenőleg nem nyújhat alapot a Nagymarosi munkálatok 1989 májusában, szükséghelyzetre való hivatkozással történt felfüggesztéséhez, sem pedig a nagymarosi munkálatok 1989 októberében, szükséghelyzetre való hivatkozással történt elhagyásához." Ez a magyar álláspont félreértelmezése.

 

3.25 A Nagymarosi, a Dunakilitii és a Gabčíkovói építkezések folytatása azonnal veszélyeztette volna Magyarország lényegbevágó érdekeit. Mindegyikük kapcsán a megfelelő időpontokban fennállt a szükséghelyzet állapota. A szükséghelyzet joga nem kívánja, hogy egy állam minden lépést megtegyen, amelyek a súlyos kárt okozó helyzet létrehozásához vezetnek. Ez hiábavaló lenne és az erőforrások eltékozlásával járna. Nem lehet elszigetelten kezelni minden egyes munkarészt. A különféle időpontokban felfüggesztett munkálatok, olyan munkák voltak, amelyeket egyedül a Gabčíkovó-Nagymaros Vízlépcsőrendszer létesítése céljából végeztek. Mivel a Vízlépcsőrendszerrel járó környezeti hatásokat és veszélyeket illető súlyos kétségek tisztán látszottak, Magyarország jogszerűen járt el, amikor azonnal felfüggesztette a az építkezéseket és megoldani igyekezett a problémákat. A szükséghelyzet indokolta az arra irányuló tárgyalásokat és a vizsgálatokat , hogy megállapítsák, egyáltalán fel kell-e építeni a Vízlépcsőrendszert, vagy milyen egyeztetett módosítások mentén folytatódhat az építkezés.. Ennek fényében a kérdés nem az, hogy vajon Magyarországnak veszélyekkel kell-e szembenéznie a munkálatok következő napján a projekt adott részén, hanem az, hogy vajon abban az időben volt-e oka azt hinni, hogy a Projekt e bizonyos szektorában súlyos és visszafordíthatatlan kár történik, ha azt üzembe helyezik.

(a) Nagymaros

 

3.26 1989 májusától számos tanulmány fogalmazott meg aggályokat a csúcsrajáratással és a Nagymarosnál létesítendő lépcsővel és tározóval kapcsolatban.. Ezeket az 1. Fejezetben összegeztük. Konkrétan, Magyarország kimutatta, hogy az Eredeti Projekt megvalósítása nyomán fokozott hordaléklerakódás történt volna és hogy ez a Budapestet ellátó főbb kútsorok hozamcsökkenésének és vízminőségromlásának súlyos és bizonyított veszélyével járt..

 

3.27 Szlovákia ellentmondást talál ezen állítás és "annak elismerése.[között]..hogy kár 'következett volna be'" vagy "hogy nem végeztek részletes vizsgálatot a kockázatok mennyiségét meghatározandó", vagy "hogy a következmények hosszútávon mutatkoznának meg". Ezek a megjegyzések az alapvető tudományos kérdések helytelen megítélését mutatják.. Az efféle összetett problémák mindig valamilyen fokú bizonytalansággal párosulnak: ilyen a kockázat mérlegelésének természete. Magyarország kimutatta a kár bekövetkezésének megalapozott valószínűségét. Egy nemzet vízkészlete milliókat érint, ideértve a jövő nemzedékeit is.

 

3.28 Nagymarosnál gyorsan haladt a munka, mivel az üzemeltetésnek három éven belül, a hatalmas építkezések nagy részének pedig, azon a nyáron meg kellett kezdődniük. A Nagymaros hatásaival kapcsolatos tanulmányokat korábban nem bocsájtották rendelkezésre, és az előzőleg készült tanulmányok pedig vagy figyelmen kívül hagyták a kockázatok lehetőségét, vagy átsiklottak felettük. A Nagymaros-i építkezések folytatása, a belátott kockázatok és veszélyek fényében felelőtlenség lett volna.

 

3.29 Szlovákia egy 1989 májusi jegyzőkönyvet idéz arra, hogy Magyarország el tudná kerülni a veszélyt, , amely a monitoring kiterjeszéséről szól, s amelyet Magyarország nem volt hajlandó aláírni. A kérdés azonban nem a monitoring volt, hanem a megelőzés. A talajvizet illetően a kárenyhítéstechnikailag komplikált, költséges és hosszútávú folyamat, amely talán nem is kivitelezhető. A visszafordíthatatlan károsodás már be is következhetett akkor, amikor a monitoring program érzékeli a káros hatásokat..

 

3.30 Magyarország 1989-ben éppen azért szembesült a szükséghelyzettel , mert fokozottabban tudatosultak ezek a veszélyek és kockázatok. E szükséghelyzetet enyhíthette volna, ha Csehszlovákia beleegyezett volna abba, hogy részt vesz a Projekt átfogó felülvizsgálatában. Csehszlovákia visszautasította hogy részt vegyen egy ilyen átértékelésben, kivéve ha a munka közben folytatódhatott volna. Mi több, azonnal felidézte a "C" Variáns szellemét. Szlovákia állítja, hogy "Nagymarosnál az elhagyáson és a megszüntetésen kívül semmilyen más eszközzel nem próbálták meg elhárítani az állítólagos veszélyeket-", konkrét javaslatot azonban nem tesz. Az igazság az, hogy Csehszlovákia konkrétan soha nem foglalkozott Magyarországnak a Nagymarosi szektort illető aggályaival, és 1989 nyarán be is bizonyította, hogy a szándéka a Projekt felsőő szakaszának minél gyorsabb folytatása.

 

3.31 A jelen per kapcsán készült magyar tudományos tanulmányok megerősítik, hogy Magyarországnak a Nagymaros által támasztott jelentős veszélyekkel és kockázatokkal kapcsolatos aggályai kellően megalapozottak voltak mégpedig olyanok, amelyekkel egy józan ítélőképességű kormánynak számolnia lehetett és kellett, és velük kapcsolatban felelőségteljesen járt el. Ennek megfelelően kielégültek a szükséghelyzetre hivatkozás alapjait érintőő követelmények, amelyeknek Magyarországnak meg kellett felelnie a Nagymarosi munkálatok felfüggesztése a kapcsáőn.

(B) Dunakiliti

 

3.32 Magyarországnak 1989 októberében kellett elzárnia a Dunát. A Dunakilitinél történő zárással a Dunakiliti-Hrusov Tározó feltöltődött volna, és azonnal, vagy hosszabb, de belátható időn belül előidézte volna azokat a veszélyeket és kockázatokat, amelyek Magyarországot e szektor tekintetében aggasztották. Különösen aggasztó volt a Szigetköz ökológiáját és gazdaságát érintő közvetlen fenyegetés; hosszabb távon a veszély fenyegette a Közép Európa legnagyobb felszín alatti ivóvíztartalékát, és konkrétan Magyarország víztartalékait . Az akkori tanulmányok felvetették a kár és a kockázat lehetőségét, és azt a későbbi tanulmányok és a "C" Variáns rövid tapasztalatai igazolták. 1989 júliusától Magyarországnak nem volt más választása, mint hogy tájékoztassa Csehszlovákiát arról, hogy a Duna lezárása nem történik meg októberben.

 

3.33 Ahelyett, hogy Magyarországnak az elzárás káros hatásait mutató bizonyítékaival saját bizonyítékait állítaná szembe, Szlovákia azzal érvel, hogy a felfüggesztés olyan "intézkedés volt amellyel nyomást próbáltak gyakorolni Csehszlovákiára, hogy teljesítse Magyarország követeléseit Nagymarossal kapcsolatban". Hozzáteszi, hogy "úgy tűnik, a Dunakilitit közvetlenül fenyegető veszélyt 1989 után fedezték fel". Amint azt az 1 Fejezet kimutatta, már 1989 júliusa előtt súlyos aggályok és kérdések vetődtek fel, amelyek konkrétan a Dunakiliti-Hrusov Tározó súlyos következményeivel voltak kapcsolatban. Szlovákia nem tagadhatja hogy ha Magyarország 1989 októberében lezárta volna a Dunát, azok a negatív folyamatok elkezdődtek volna. A negatív folyamatok küszöbön állóak és elkerülendőőek voltak.

 

(c) Gabčíkovo

 

3.34 Gabčíkovó teljes üzembehelyezésével az Eredeti Projekt felvízi szakasza elkészült volna. Ez a Szigetköz/Zitny Ostrov[Csallóköz] alluviális árterének pusztulását eredményezte volna. Az időszakos áradás hiányával párosuló alacsony talajvízszint a Közép-Európában egyedülálló növény- és állatvilág eltűnését hozta volna magával. A mezőgazdaság, az erdészet, a halgazdálkodás és hosszútávon a talajszerkezet is veszélyeztetett lett volna, akárcsak a vízadó réteg, a legnagyobb közép-európai földalatti ivóvíztartalék.

 

3.35 Amint világossá vált, hogy Csehszlovákia nem kínál semmilyen komoly alternatívát ezen megalapozott aggályok orvoslására (hanem éppen ellenkezőleg, egyoldalú intézkedéseket tesz, hogy a gondok közül sokat Magyarországra és a térségre kényszerítsen), a szükséghelyzet, ami indokolta Dunakiliti esetében a halasztást, indokolta a felfüggesztést és végül a munkálatok elhagyását az egész felvízi szakaszon.

 

3.36 Magyarország 1991 végére átadta Csehszlovákiának a Gabčíkovó-i munkálatokat. Ma már nyilvánvaló, hogy Csehszlovákia akkorra már határozottan elkötelezte magát a "C" Variáns egyoldalú megvalósítása mellett. Még azt megelőzően az is kiderült, hogy Csehszlovákia terve az volt, hogy Magyarország Gabčíkovónál végzett munkáját felhasználja a "C" Variáns megvalósításához. Amennyiben Magyarország folytatja a felvízi építkezéseit, annyiban aláásta volna azt a szándékát, hogy közösen és átfogóan tanulmányozzák a Projektet és módosítsák a Szerződést, amennyire ez szükséges ahhoz, hogy a Projekt életképessé váljék.

 

3.37 Szlovákia főő érvelési iránya az, hogy "a - mindig is átmeneti - "C" Variáns előkészítése nem zárt ki egy megegyezéses megoldást. Csehszlovákia teljes mértékben akarta...hogy minden vonatkozást, beleértve a "C" Variánst tudományosan tanulmányozhassa".

 

3.38 Ellenkezőleg, Csehszlovákia megakadályozta a valódi tárgyalásokat és az építkezéseket nem volt hajlandó felfüggeszteni arra az időre, míg a tanulmányok készülnek. Már 1989 őszén lépéseket tett Gabčíkovó önálló üzemeltetése felé, és jogászai 1990 őszére már azzal kapcsolatban adtak tanácsot a kormánynak, hogy hogyan fogjanak a "C" Variánshoz "jogszerűen", egyebek között "átmeneti"-nek "bemutatva" azt.

 

(4) ZÁRÓKÖVETKEZTETÉS

 

3.39 Magyarország szükséghelyzettel szembesült a gabčíkovói munkálatok folytatódása kapcsán. Ha Csehszlovákia beleegyezett volna, hogy átfogó felmérést végez a "C" Variáns egyoldalú felépítése helyett, a szükséghelyzet talán elkerülhető lett volna. A veszély azonnali volt annyiban, hogy ha Magyarország KHV nélkül segített volna a gabčíkovói szektor felépítésében, semmilyen garancia nem biztosította volna arra, hogy a nedves területeket nem éri kár, az ivóvíztartalékokról nem is beszélve. Magyarország minden lehetséges eszközzel igyekezett tárgyalásokat kezdeményezni Csehszlovákiával. A helyzetre ésszerű és indokolt válasz volt, hogy közben ne folytatta az építkezést.

 

3.40 Csehszlovákia lényegbevágó érdekeit messze nem csorbítva, Magyarország következetesen értesítette Csehszlovákiát aggályairól - azokról az aggályokról, amelyeket a csehszlovákiai felelős hatóságok hasonlóképp hangoztattak. 1989-után az Eredeti Projekt Csehszlovákia által végzett munkálatainak állapota nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy az építkezéseket felfüggesszék, hogy a környezeti hatások felülvizsgálata megtörténhessék. Nem lehet mondani, hogy a vízlépcsőrendszer üzembehelyezésének késlekedése bármilyen lényegbevágó érdeket csorbított volna. A jelentkező extra költségek nem voltak ilyen érdekek, és azokat - akárcsak a múltban - a Szerződés keretén belül meg lehetett volna téríteni.

 

B SZAKASZ. A C VARIÁNS JOGELLENESSÉGE

 

3.41 A Bíróság egyik elsőrendű feladata, hogy fontolóra vegye a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság eljárásának jogosságát a "C" Variáns tervezésekor és megvalósításakor (a Külön Megállapodás 2(1)(b) Cikke). Magyarország nézete szerint a "C" Variáns megvalósítása jogellenes volt az1977-es Szerződés, más alkalmazandó szerződések és az általános nemzetközi jog értelmében. A Szlovákia általi folytatódó üzemeltetése nemkülönben jogellenes.

 

A C VARIÁNSRA VONATKOZÓ MAGYAR ÉRVEK ÖSSZEFOGLALÁSA

 

3.42 A "C" Variáns sérti a nemzetközi jog alkalmazandó anyagi és eljárási normáit. Ez a jogellenesség beáll, akár érvényes maradt 1992 májusa után az 1977-es Szerződés akár nem. Szlovákia érve, a "C" Variáns jogosultságát illetően egyedül azon alapszik, hogy az az 1977-es Szerződés "megközelítőő alkalmazása". Ez az érv a tényeket tekintve alaptalan, és semmilyen szaktekintély nem támasztja alá.

 

3.43 A "C" Variáns nem volt "megközelítőő" (vagy akár "távoli") alkalmazása az 1977-es Szerződésnek. A "C" Variáns koncepciója, építése, üzemeltetése és hatásai jelentősen eltérő projektté teszik még a gabčíkovói vízlépcsőőtőől is, amint arról az 1977-es Szerződés eredetileg rendelkezett, és következésképpen az Eredeti Project egészétől is. Helyesen jellemezzük új projektként, olyanként, amelyet Magyarország eleve és későőbb sem hagyott jóvá. Tervezése már 1989 novemberében megkezdődött, a pénzügyi jóváhagyásra 1990 vége felé került sor, a munka pedig, a kormány kifejezett, vagy hallgatólagos jóváhagyásával 1991 elején megkezdődött. E lépések mindegyike Magyarország részvétele nélkül történt. Csehszlovákia, majd Szlovákia egyszer sem értesítette Magyarországot teljes részletességgel a "C" Variánsról, az alkalmazandó nemzetközi normáknak megfelelőően. Csehszlovákia és Szlovákia megszegte a Magyarországgal folytatandó konzultáció és együttműködés kötelezettségét. A "C" Variánst soha nem vetették alá egy környezeti hatásvizsgálatnak. A Duna "C" Variáns szerinti egyoldalú elterelése egyfelőől megsértett egy konkrét kötelezettséget, amelyet abban az időben vállaltak, másfelőől a nemzetközi vízfolyásokra alkalmazandó kellően megalapozott anyagi normák megsértésével megvalósuló folyamatos, nagymérvű kisajátítása egy osztott természeti erőőforrásnak. A "C" Variáns összeférhetetlen volt és marad is az Eredeti Projektben tervezett eltereléssel, amelyet a két fél együttes támogatásával és közös irányításával, egy "közös [víz]gazdálkodási projekt" keretében terveztek.

 

3.44 A "C" Variáns sérti magát az 1977-es Szerződést és az általános nemzetközi jog alkalmazandó szabályainak széles tárházát. Ebbe tartozik különösen, az országhatáron túli kár megelőőzését követelőő szabály, az együttműködés általános kötelezettsége, az a kötelezettség, hogy országhatáron túli környezetben ne okozzanak kárt és a diszkrimináció-tilalom elvének tiszteletbentartására vonatkozó kötelezettség. A nemzetközi víziutak nem-hajózási használatára vonatkozó jog központjában azonban az a szabály áll, amely a határon átnyúló természeti erőőforrások ésszerű és méltányos használatát követeli meg. Szlovákia a "C" Variáns megvalósításával nyilvánvalóan megsérti ezt a szabályt.

 

(1) A C VARIÁNS JOGTALANSÁGA A SZERZŐDÉS ÉS AZ ÁLTALÁNOS NEMZETKÖZI JOG ÉRTELMÉBEN

 

3.45 Szlovákia igyekszik megkerülni a nemzetközi vízfolyások méltányos használatát megszabó általános jogi elveket, oly módon, hogy kizárólagosan az 1977-es Szerződésre utal. Állítja, hogy:

 

"hacsak a vízfolyások joga nem olyan feltétlen alkalmazást igénylőő norma, amellyel az 1977-es Szerződés összeegyeztethetetlen, a pacta sunt servanda elve azt kívánja, hogy a felek jogait és kötelezettségeit az 1977-es Szerződésre utalva vizsgálják."

 

3.46 Ennek az állításnak nincs jogi alapja. A nemzetközi jog legklasszikusabb szabályainak egyike (leszámítva a feltétlen alkalmazást igénylőő szabályokra utalást) az, hogy a nemzetközi jog különböző forrásai között nem létezik hierarchia. Ahogyan azt egy kommentátor megjegyezte:

 

"Traité et coutume sont des sources indépendantes et placées sur le męme rang: un traité peut abroger une coutume, une coutume peut abroger ou modifier une rčgle conventionnelle."

/A szerzőődés és a szokás független források és azonos szinten helyezkednek el: egy szerzőődés leronthat egy szokást, egy szokás leronthat vagy módosíthat egy egyezményes szabályt./

 

3.47 Egy szerződés eltérhet egy szokásjogi szabálytól, de hasonlóképpen ha egy szokásjogi szabály fejlőődött ki a szerzőődés hatálybalépése után, akkor elsőősorban azt kell számításba venni a szerzőődésnek az azonos tárgyra vonatkozó rendelkezései értelmezésénél. Egyes esetekben ez azzal járhat, hogy a szokásjogi szabály lényegesen módosítja az egyezményes szabály tartalmát..

 

3.48 A jelen esetben az alkalmazandó szabályok többsége jóval az 1977-es Szerződés elfogadása előtt megjelent a nemzetközi jogban. Szlovákia, láthatóan osztja ezt a nézetet. Magyarország azonban határozottan azt tartja, hogy azok 1977 után tovább fejlődtek. Ez különösen igaz a határokon túlnyúló természeti erőőforrások őméltányos használatának elvével és azzal a kötelezettséggel kapcsolatban, amely tiltja a határon túli környezetben a károkozást . Ezek, és egyéb szabályok, mint például az együttműködés általános elve, az előzetes értesítés és tanácskozás kötelezettsége, és a természeti erőőforrások fölötti állandó szuverenitás elvének tiszteletbentartására vonatkozó kötelezettség , 1977-ben már léteztek. A későbbi gyakorlat folyamán azonban fejlődtek és érlelődtek, s ezt a fejlődést számításba kell venni az 1977-es Szerződés 15, 19 és 20 Cikkében lefektetett szerződési kötelezettségek értelmezésénél és alkalmazásánál..

 

3.49 Az nemzetközi környezeti jog olyan új fejleményeivel is számolni kell, mint például az elővigyázatossági megközelítés, amely továbbfejleszti a környezetet érő kár megelőzését követelőő elvet.

 

3.50 Azl érv amely szerint "a osztott erőőforrások méltányos használatának elve nem egy későbbi feltétlen alkalmazást igénylőő norma, amely érvényteleníti az 1977-es Szerződést", egyszerűen eltéveszti a célt. Ez az elv 1977-ben már létezett, és az 1990-1992 közötti időszakban úgy fejlődött tovább, hogy újra hangsúlyozza egy állam által tett olyan egyoldalú lépések világos és egyértelmű tilalmát, amely lépések jelentős kárt okoznak a többi vízfolyás-menti államnak.

 

3.51 Hasonló megfontolások vonatkoznak a nemzetközi vízfolyásokkal kapcsolatos egyéb szabályokra. Olyan jól megalapozott eljárások, mint a környezeti hatásvizsgálat, a működést érintőő fogalmak, mint a "fenntartható fejlőődés", és a kialakulóban lévő szabályok, mint az elővigyázatosság elve egyes esetekben segítenek meghatározni a kiindulási alapot, amelyen értékelni lehet az olyan lépések jogszerűségét, mint a Duna egyoldalú elterelése, melyet Csehszlovákia tett, illetve annak folytatása Szlovákia által.

 

3.52 Igaz, - amire a szlovák érvelés céloz - hogy az 1977-es Szerződés nem irányult kielégítő mértékben a modern értelemben vett környezetvédelemre. Az 1977-es Szerződést azonban arra szánták, hogy összhangban legyen a környezetvédelemmel, ahogyan azt a 15, 19, és 20 Cikk mutatja is. Ahhoz, hogy Szlovákia érvelése sikeres legyen, az lenne szükséges, hogy megállapítsák, az 1977-es Szerződés szándéka minden általános - létezőő és jövőőbeni - jogi kötelezettség kizárása. Ám a szövegből teljesen lehetetlen egy ilyen értelmezést nyerni. A szerződéseket a nemzetközi jog szövetén belül kell értelmezni, s nem contra legem. Ha egy szerződés nyíltan lex specialist, hoz létre, amely ellentétben áll az osztott erőőforrásokat illető nemzetközi érdekeket védő, jól megalapozott szabályokkal, akkor azt a szerződést igen szorosan kellene értelmezni, oly módon, amennyire lehetséges, hogy fennmaradjon összeegyeztethetőőségeaz általános nemzetközi joggal.

 

3.53 Ezzel szemben az általános nemzetközi jog egyetlen szabálya, amelyet Szlovákia elfogad az 1977-es Szerződéssel kapcsolatban, az saját találmánya, a "megközelítőő alkalmazás". Az, hogy ehhez ragaszkodik, magában hordja annak elismerését, , hogy magatartása nem állja ki az általános jog szerinti vizsgát.

 

3.54 A jelen ügyben nincs arra utaló jel, hogy az 1977-es Szerződés a környezetre vonatkozó általános nemzetközi jog szabályainak kizárására vagy 1977-es állapotukban való befagyasztására törekedett. Nincs alap arra, hogy a Szerződésbőől levezessék a jogot az egyoldalú elterelésre, még kevésbé arra, hogy az egyik fél, meghatározott mennyiségű víz fölött, állandó jelleggel "kisajátítsa " a jogokat, ellentétben az általános jog szerinti méltányos hasznosítás elvével. Ha konfliktus jött létre az Eredeti Terv koncepciója és a Szerződés értelmében és az általános nemzetközi jog értelmében fennálló, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségek között, kiigazításra lehet szükség. Az 1989-as évek végétől azonban Csehszlovákia rendíthetetlenül elutasította Magyarország javaslatatit a Szerződés módosítására és megkezdte saját egyoldalú megoldásának megvalósítását.

 

3.55 1992 májusa után, amikor a Szerződés megszűnt, a Csehszlovákiára, majd azt követően Szlovákiára vonatkozó kötelezettségeket a nemzetközi szokásjog tartalmazta, illetve az olyan alkalmazandó szerződéses kötelezettségek , mint az 1976-os Határvíz Egyezmény és az 1992-es Egyezmény a Biológiai Sokféleségrőől. Az utóbbi Megállapodás kifejezetten megelőőzi a korábbi szerződési kötelezettségeket "ahol azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek a gyakorlása súlyos kárt okozna, vagy fenyegetné a biológiai sokféleséget". A konkrét megvalósítás szintjén 1992 novemberében, a "C" Variáns az EK közvetítés keretében elért Londoni Megállapodást is sértette.

 

(2) A HATÁROKON TÚLI KÁROK OKOZÁSÁNAK TILALMÁRA VONATKOZÓ MAGYAR ÁLLÁSPONT SZLOVÁK ELTORZÍTÁSA

 

3.56 A nemzetközi jog egyik alapvető normája az, hogy az államoknak -

 

"biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk vagy ellenőőrzésük alatti tevékenységek nem okoznak kárt más államok környezetében."

 

Szlovákia erre visszavág azzal, hogy ez -

 

"nem komoly alkalmazása a Bíróság előtti kérdések eldöntéséhez szükséges jogi szempontoknak. Különösen, mivel azt sugallja , hogy létezik egy minden kárra vonatkozó teljes tiltás; figyelmen kívül hagyja az 1977-es Szerződés létezését és a "C" Variáns valódi jellegét, miszerint az a Szerződés korlátozott fokú megvalósítása..."

 

3.57 Ez, az érveket hamisan állítja be és a következő megjegyzéseket kívánja:

 

(a) Az az elv, hogy az államoknak "biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk vagy ellenőőrzésük alatti tevékenységek nem okoznak kárt más államok környezetében", a nemzetközi közjog legmélyebben gyökeredző elveinek egyike. A nemzetközi jog elveként ismerte el például már 1927-ben a német Staatsgerichsthof. Az elvet megerőősítette például a Nemzetközi Jogi Bizottság a Nemmzetközi Vízfolyások Nem-hajózási Használatának Jogával kapcsolatos munkája során, és az Egyezmény a Biológiai Sokféleségrőől szövege.

 

(b) Az elv a kellőő gondosság elsődleges kötelezettségét írja elő, amint az a NJB Szerzőődéstervezetének 7 Cikkében tükröződik is (1994). Magyarország nézete szerint, a "C" Variánst kellő gondosság nélkül, túl sietősen építették, anélkül, hogy előzetesen rendelkezésre bocsájtották volna a kellő információkat, előzetes környezeti hatásvizsgálat nélkül, amely kellőképp fontolóra vette volna a határ mindkét oldalán keltett kockázatokat, és az árvizek vagy geológiai kockázatok veszélyének kielégítő elemzése nélkül. A kellő gonosság hiányára jó példa, hogy a "C" Variáns ellentétben állt Csehszlovákiának Projectre alkalmazott saját környezetvédelmi törvényeivel, k.

 

(c) Azt állítva, hogy a nemzetközi jog korlátozott mértékű (azaz nem jelentős, vagy nem komoly) környezeti kárt megenged, Szlovákia azzal érvel, hogy a "C" Variáns nem sérti a releváns mércét. Ám amint azt Magyarország bőőségesen kimutatta, a környezeti kár amelyet a "C" Variáns már előidézett, nagy mértékben túlhaladja a "komoly", vagy a "jelentős" kár küszöbét. Ez a kár semmilyen értelemben sem "elhanyagolható", vagy terjedelmében korlátozott; az egész térség ökológiai egyensúlyát érinti, teljesen eltekintve a hosszútávú, de valóságos és jelentős veszélytől, amely a régió ivóvíztartalékát fenyegeti. Az ilyen hatások jóval túl vannak azon a reziduális, vagy elkerülhetetlen káron, amely még összeegyeztethetőő lehetne a Stockholmi Nyilatkozat 21 sz. Elvével, és a Riói Nyilatkozat 2 sz. Elvével.

 

(3) SZLOVÁKIA FÉLREÉRTELMEZÉSE A HATÁRON TÚLNYÚLÓ TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK MÉLTÁNYOS HASZNÁLATÁNAK ELVÉT ILLETŐEN

 

3.58 E vitában központi jelentőséget kap a határon túlnyúló természeti erőőforrások méltányos használatának elve. Szlovákia, figyelemre méltó módon, azzal vádolja Magyarországot, hogy "figyelmen kívül hagyja a jog egységét". Magyarország tökéletesen elfogadja az ezen elv és más alkalmazandó szabályok közötti szoros kapcsolatot - ebből eredően utasítja el azt a nézetet, hogy az 1977-es Szerződés valamiféle "környezeti kódex" lenne, olyan törvénykönyv, amely megengedi a környezet egyoldalú, hosszú távú károsítását!

 

3.59 Szlovákia azzal érvel, hogy a többi vízfolyás-menti államnak okozott kár tilalma a kellőő gondosság fogalmán alapszik és ez megengedi, hogy az egyik vízfolyás menti állam valamely másik államnak valamennyi sérelmet okozzon: "a nemzetközi vízfolyások kontextusában a kár kérdése nem elszigelt". Igaz, hogy egy konkrét, elfogadott használat összefüggésében mindkét fél szenvedhet bizonyos károkat és kockázokat a Projekt összesített előőnyeinek fejében. De, amint azt a NJB a Nemzetközi Vízfolyások Nem Hajózási Használatának Jogáról szóló Szerzőődéstervezetének 5(2( Cikke elismeri, egy osztott természeti erőőforrás méltányos használatáról minden érintett állam részvételével kell tárgyalni s nekik kell azt elfogadniuk. Nem Szlovákia dolga, hogy eldöntse, az a jelentős kár, amelyet a "C" Variáns üzemeltetésével okozott, előőnyére válik-e Magyarországnak valamely más módon - bár semmilyen jel nem mutat arra, mi is lehetne az.

 

3.60 Szlovákia, hogy egyoldalú lépése összeegyeztethető legyen a határon túlnyúló természeti erőőforrások méltányos használatának elvével, azt a fikciót alkotja hogy a "C" Variáns az Eredeti Projekt "megközelítőő alkalmazása". Ez tarthatatlan álláspont. Az Eredeti Pojekt elemeiről azzal a feltételezéssel tárgyaltak a Felek, hogy "közös vállalkozás"-ról van szó. A "C" Variáns ettől teljesen eltérő. Először, egyoldalúan döntöttek felőle és valósították meg, anélkül, hogy megfelelő értesítést adtak volna, vagy tanácskoztak volna róla. Másodszor, lényeges szerkezeti és technikai különbségek vannak a két projekt között. A "C" Variánst nem lehet igazán az Eredeti Projekt "lágy verziójának" nevezni. Harmadszor, a "C" Variáns üzemeltetése egy olyan helyzetet teremtett és teremt továbbra is, amely nélkülözi az egyensúlyt és hatásában diszkriminál: míg a tározó néhány térségben kiegészítheti a talajvíztartalékokat a szlovák oldalon, a magyar oldalon a Duna fő ágába és annak mellékágaiba jutó vízhozam mennyisége, amely életbevágó fontosságú az egész szigetközi térség számára, drasztikusan csökkent.

 

3.61 A "C" Variáns egyoldalúan kényszerít jelentős kárt Magyarországra, anélkül, hogy bármilyen előőnnyel járna. Ez nyilvánvaló Szlovákia saját belső jogi elemzéséből is, amely leszögezi, hogy a ""C" Variáns tisztán nemzeti beruházásként teszi lehetővé a Gabčíkovói Vízerőmű üzemeltetését, azaz, minden, az üzemelésből származó bevétel a CSSZK-t illeti". Így nehezen látható, hogy a végeredményt miként lehet egy nemzetközi vízfolyás méltányos hasznosításaként leírni.

 

3.62 Szlovákia álláspontjával szemben, a "határon túlnyúló természeti erőőforrások" eszméje, amelynek keretében a méltányos használat elve felmerül, nem összeegyeztethetetlen a természeti erőőforrások fölötti állandó szuverenitásra alkalmazandó joggal. Amint azt az Odera Folyó Nemzetközi Bizottsága Területi Joghatóságát illető Esetben az Állandó Bíróság elismerte, a különböző vízfolyás-menti államok közötti "érdekközösség a hajózható folyón" lényeges jellemzője "az összes parti állam tökéletes egyenlősége". Ez pedig abból a tényből ered, hogy minden egyes parti állam megőrzi és fenntartja szuverenitását a közös folyó azon része fölött, amely a területén folyik; ez a rész (akárcsak az ettől függő vízadó réteg és talajvíz) nemzeti természeti erőőforrását képezi, amely fölött "elidegeníthetetlen" és "állandó" jogokat gyakorol, ahogyan azokat az ENSZ Közgyűlésének 1803 számú Határozata meghatározza. Így tehát Magyarország az 1977-es Szerződést megkötve, nem adott Csehszlovákiának valamiféle "állandó kisajátítási" lehetőséget a Duna vizét illetően.

 

3.63 Ugyanakkor a nemzetközi folyó fizikai egysége azt kívánja, hogy minden egyes parti állam úgy gyakorolja szuverenitását az osztott természeti erőőforrás saját része fölött, hogy a többi parti állam egyenlő jogait ne befolyásolja hátrányosan. Ez az amiért "egyik parti államnak sem lehetnek kedvezményt nyújtó privilégiumai a többiekkel szemben", ahogyan azt az Állandó Bíróság hangsúlyozta. Nincs alapja Szlovákia azon megállapításának, hogy Magyarország "kedvezményes jogokat" igyekszik szerezni a Duna osztott erőőforrása fölött. Magyarország azt az erőőforrást osztottnak és a méltányos hasznosítás elve alá vetett tárgynak tekinti, mindazokkal a következményekkel, amelyek ebből származnak. Erre a következtetésre jutottunk, annak ellenére, hogy Magyarország kiváltképp függ a Duna megújuló vízkincsétőől.

 

(4) A C VARIÁNS JOGELLENESSÉGÉT SÚLYOSBÍTJA

ANNAK ÁLLANDÓ JELLEGE

 

3.64 A "C" Variáns jogellenességét megerősíti az a tény, hogy Szlovákia (legalábbis) a II Fázist állandó építménynek szánta. Igaz, hogy Szlovákia továbbra is "átmeneti intézkedés"-ként "mutatja be", épp úgy, mint ahogyan "Csehszlovákia mindig is visszafordítható intézkedésnek tekintette" a "C" Variánst . Ám még a kezdeti elképzelés szerint is a "C" Variáns megvalósításáról szóló döntést abban a kontextusban hozták, amely szerint mintegy 10 vagy több éven át egyoldalú pénzügyi nyereséget vártak tőőle. S a folytatódó tekintélyes szlovák befektetésekkel, a "C" Variánst, ahogyan ma építik nyilvánvalóan állandó létesítménynek szánják.

 

3.65 Amennyiben ezt a következtetést elfogadjuk, az aláássa (a) Szlovákia állítását, miszerint a Cseh és a Szlovák Szövetségi Köztársaság az 1989-1992 közötti időszakban végig jóhiszeműen tárgyalt és cselekedett az 1977-es Szerződés megvalósításaként, és (b) azt az igéretet amely szerint az építkezést és az üzemeltetést leállítják, abban az esetben ha a projektről bebizonyosodik, hogy jelentős környezeti károkat okoz.

 

(5) SZLOVÁKIA ÉRVEI AZ ELLENINTÉZKEDÉSEKKEL KAPCSOLATBAN IRRELEVÁNSAK

 

3.66 A két fél egyetért abban, hogy a "C" Variánst nem lehet "ellenintézkedés"-nek tekinteni. Ezt azonban különbözőő okból teszik. Szlovákia szerint "a "C" Variáns építése nem jár 'a nemzetközi jog megszegésével' és Szlovákiának nincs szüksége arra, hogy az ellenintézkedésekre hivatkozva, kizárja a cselekedet jogellenességét". Magyarország fenntartja, hogy éppen ellenkezőleg: a "C" Variáns megvalósítása sérti a szerződéses kötelezettségeket és a nemzetközi szokásjog szabályait, hiszen Magyarország nem követett el jogellenes cselekedetet a "C" Variáns üzemeltetésérőől hozott csehszlovák döntést megelőzően; ezért a döntés ellenintézkedésként nem indokolható.

 

3.67 Még akkor is, ha a "C" Variánst ellenintézkedésnek tekintenénk, annak következményei teljesen aránytalanok minden olyan magyar lépéssel szemben, amelyre Csehszlovákia válaszolt.

 

(6) ZÁRÓKÖVETKEZTETÉS

 

3.68 Ezen okok miatt a "C" Variáns megvalósítása jogellenes volt és jogellenes marad a végrehajtása is. Jogellenes volt az 1977-es Szerződés értelmében, hiszen az a Szerződés semmiképp sem hatalmazott fel rá, és jogellenes volt, illetve ma is az, a szerződések alkalmazandó szabályai, és a nemzetközi vízfolyások méltányos használatára vonatkozó általános nemzetközi jog szabályai értelmében.

 

C SZAKASZ. AZ 1977-ES SZERZŐDÉS MEGSZÜNTETÉSE

 

3.69 1992 májusában Magyarország, több jogi indokra hivatkozva, értesítette Csehszlovákiát arról, hogy megszünteti az 1977-es Szerződést. Ezeket az indokokat az alábbi 1. Alszakaszban vizsgáljuk meg, válaszul a Külön Megállapodás 2(1)(c) Cikkére. Ugyanakkor van még két, az 1977-es Szerződéssel kapcsolatos, további megállapodás [helyesen: ok - az angol eredeti téves - a ford. megjegyzése], amelyekkel a könnyebbség kedvéért itt foglalkozunk. Ezek szerint egyfelől az 1977-es Szerződés felbontását jelentette, hogy Csehszlovákia létrehozta a "C" Variánst (2. Alszakasz), másfelől 1992 végén a Szerződés egyébként is megszűnt az egyik fél megszűnése által (3. Alszakasz).

 

A MEGSZÜNTETÉSRE VONATKOZÓ MAGYAR ÉRVEK ÖSSZEFOGLALÁSA

3.70 Magyarország Nyilatkozatában és Jegyzékében már részletezte, és az alábbiakban is leírjuk, hogyan támaszkodik Magyarország a körülmények alapvető megváltozására, a szükséghelyzetre, a lehetetlenülésre és a későőbb kialakuló szokásjogra. Ugyanígy jogszerű és talán a legfontosabb az, hogy Magyarország Csehszlovákiának a Szerzőődést sértőő lényeges szerzőődésszegéseire támaszkodik, a megszűnés alapjaként. Csehszlovákia ragaszkodását a "C" Variáns létrehozásához és üzemeltetéséhez, a 2 Fejezet és a 6 Függelék bizonyítja. De még ha úgy találják is, hogy Magyarország 1992 májusában nem jogszerűen szüntette meg a Szerződést, a Szerződés akkor is megszűnt. Vagy azáltal, hogy Csehszlovákia 1992 októberében felbontotta azt, vagy azáltal, hogy Csehszlovákia 1992 december 31-én megszűnt létezni, mégpedig olyan körülmények között, amelyek során semmilyen új állam nem vált utódállamként az 1977-es Szerződés részesévé.

 

(1) A MEGSZÜNTETÉS INDOKOLÁSA

 

(a) Az 1976-os és az 1977-es Szerződések lényeges megszegése, kiváltképp a "C" Variáns létesítése által

 

3.71 A legjelentősebb szerződésszegés, amelyre hivatkoztunk az volt, hogy Csehszlovákia folyamatosan és aktívan kitartott a "C" Variáns tervezése, megvalósítása és üzemeltetése mellett. Azzal a kérdéssel, hogy sértette-e a "C" Variáns az 1977-es Szerződést, már foglalkoztunk. Eddig Szlovákia egyedüli érve amellett, hogy a "C" Variáns összhangban áll a Szerződéssel a "megközelítőő alkalmazáson" alapuló érv. Nem érvel azzal, hogy a "C" Variáns betű szerint összhangban áll a Szerződéssel, és nem állítja hogy a Szerződéstől függetlenül joga lenne a Duna káros, egyoldalú eltereléséhez. Láthatóan azt sem vonja kétségbe, hogy amennyiben a "C" Variáns a Szerződés megszegését jelenti, az lényeges szerződésszegés, a a nemzetközi szokásjogot tükröző Bécsi Egyezmény 60 Cikkének értelmében. Semmi sem lehetett lényegesebb, mint a "C" Variáns .

 

3.72 Magyarország kiegészítő, de nemkülönben jelentős indokként a megszüntetésre az 1977-es Szerződés egyéb megszegéseire is hivatkozott. Az 1977-es Szerződés 15. (vízminőség) és a 19. Cikkének (környezetvédelem) megszegésének alapjait az 1 Fejezetben összegeztük, akárcsak a Szerződés e rendelkezéseinek a Közös Egyezményes Terv idevágó klauzuláihoz fűződő viszonyát. A szerződésszegések közé tartozott, hogy Csehszlovákia nem végezte el Magyarországgal közösen a felsőő szektor megfelelőő környezeti hatásvizsgálatát. Ez a KHV a Vízlépcsőrendszer építési terveinek kiigazításához vezethetett volna - s a körülményeket tekintve, arra kellett volna vezetnie - annak érdekében, hogy a vízminőség ne csorbuljon és a környezet védve legyen. E szerződésszegések folyamatos jellegűek voltak; (orvoslás nélkül) tovább folytatódtak volna a Vízlépcsőrendszer megvalósulásának pillanatáig.

 

3.73 Szlovákia azzal az érvvel válaszol, hogy a Szerződést Magyarország szegte meg, s nem Csehszlovákia. Még ha Magyarország szerződésszegést követett volna is el - quod non - az nem akadályozná abban, hogy a megszüntetés indoklásaképpen Csehszlovákia lényeges szerződésszegéseire hivatkozzék. Magyarország a 15., 19. és 20. Cikkel összhangban cselekedett, midőn 1989-ben elismerte, hogy számos probléma megoldatlan maradt. Magyarország az Eredeti Projekt átfogó felülvizsgálatára törekedett. Csehszlovákia a számos környezeti aggállyal kapcsolatban nem tanúsított együttműködést, ami szerződésszegéseinek kulcsfontosságú eleme. Mindent összevéve eltökélt maradt abban, hogy ragaszkodott Gabčíkovó felépítéséhez, akár Magyarország részvételével, akár anélkül.

 

(b) A körülmények alapvető megváltozása

 

3.74 Ezen felül Magyarország 1992-ben indokoltan hivatkozott a körülmények alapvető megváltozására alapként az 1977-es Szerződés megszüntetéséhez. Számos változás következett be, olyan változások, amelyeknek konkrét hatásuk volt az Eredeti Projekt megvalósíthatóságára és amelyek összeadódva a körülmények alapvető megváltozását jelentették, a Bécsi Egyezmény 62 Cikke és az általános nemzetközi jog értelmében.

 

(i) Az alkalmazandó jogi mérce

 

3.75 Szlovákia és Magyarország egyetért abban, hogy a Bécsi Egyezmény 62 Cikke lényegében tükrözi az általános nemzetközi jog azon szabályát, mely szerint a részes fél megszüntethet egy szerződést a körülmények alapvető megváltozása miatt. Úgy tűnik, hogy Szlovákia elfogadja azon végkövetkeztetések többségét, amelyeket Magyarország a Bíróság joggyakorlatából, az államok gyakorlatából és a doktrínából vont le.

 

3.76 A feleknek az idevágó jogi mércével kapcsolatos nézeteltérése három kérdésre vonatkozik:

 

(1) "rendkívüli vagy egyedülálló jellegűnek" kell-e lennie a változásnak. Magyarország álláspontja az, hogy nem szükséges az alapvető változást előidéző "rendkívüli" vagy "egyedülálló" körülmény egyetlen fajtáját megnevezni. Az ilyen változás lehet halmozódó és számos tényező egybeesésének lehet eredménye, feltéve, hogy a 62 Cikk többi feltétele teljesül. Szlovákia eddig nem szolgált ennek ellentmondó érvekkel.

 

(2) a kockázat növekvése jelentheti-e a körülmények alapvető változását. Magyarország álláspontja az, hogy a kárnak nem kellett ténylegesen bekövetkeznie, és hogy a jelentős kockázat felmerülése elégséges lehet a megszüntetéshez. Például, ha egy gát építését tervezik olyan helyen, amelyet eredetileg biztonságosnak tartottak, de később kiderül, hogy egy város vízellátása kockáztatásának komoly valószínűségével jár, a kár kockázatát illető új ismeret alapvető változást jelenthet. Szlovákia azt állítja, hogy "bizonyított realitások" kellenek. Ha ez azt jelenti, hogy a kárnak ténylegesen be kellett következnie, akkor az állítás helytelen és nem igazolják a nemzetközi jog szabályai, amelyek a kár megelőzését követelik meg.

 

(3) hivatkozhat-e a körülmények alapvető megváltozására egy állam, ha saját magatartása, anélkül hogy a körülmények megváltozásának lényeges kiváltó oka lenne, hozzájárult a változáshoz. Magyarország álláspontja az, hogy a 62(2)(b) Cikk csupán akkor zárja ki, hogy az állam az alapvető változásra hivatkozzék, amikor azt lehet mondani, hogy a változás egyedüli vagy lényegbevágó oka annak az államnak a jogsértő cselekedete. A 62(2)(b) Cikk célja, hogy megakadályozzon egy államot abban, hogy saját jogsértő cselekedeteire hivatkozzék a megszüntetés indokaként. E cél nem vonatkozik arra a helyzetre, amikor a körülmények alapvető megváltozásának lényegi oka változások halmozódó sorozata, amelyek együttesen tekintve a változásra hivatkozó állam által kontrollálhatatlanok voltak. Ezzel szemben Szlovákia úgy tekinti a körülmények megváltozásának minden egyes összetevőjét, mint amelyeknek meg kell felelniük az alapvető változás egészét illető feltételeknek. Sem a 62 Cikk szövege, sem az általános nemzetközi jog nem hatalmaz fel erre az atomisztikus megközelítésre. A jelen ügyben az idevonatkozó változások lényegileg Magyarország kontrollján kívül álltak, és nem tulajdoníthatóak vétkességének.

 

(ii) A körülmények alapvető megváltozása alkalmazása a jelen esetre

 

3.77 Az 1989-1992 közötti időszakban drámai változások történtek Közép- és Kelet-Európa szerte általában, konkrétan pedig Magyarországon és Csehszlovákiában. Ezek a változások 1977-ben egyáltalán nem voltak előre láthatóak. Jelentős hatással voltak az 1977-es Szerződésre és az Eredeti Projektre, és a Projekt feltételeinek korábbi változásaira (pl., a szovjet segély elmaradása) halmozódtak, amelyek már marginálissá tették azt. Összegezve, az idevágó megváltozott körülmények a következők voltak:

 

* A politikai változások, közöttük a kommunizmus összeomlása; a Varsói

Szerződés felbomlása; a 45 év óta először tartott szabad választások;

a kezdődő lakossági részvétel a politikai döntéshozatalban, alávetve ezt a

folyamatot a nyilvánosság ellenőrzésének;

a kormány fokozottabb elszámolási kötelezettsége a nép felé, és a

privát kézben lévő és cenzúra mentes napilapok és rádióállomások létrejötte.

* Gazdasági változások, közöttük a nem piacorientáltról a piacgazdaságra való

áttérés; a KGST felbomlása; az állami támogatás megvonása a sikertelen

iparágaktól, a szavatolt teljes foglalkoztatottság vége, és a

költség-haszon elemzést igénylő piacgazdasági megközelítésre való áttérés.

 

* Változás a környezetvédelmi ismeretekben és jogban, előmozdítva a

fejlesztési projektek és azok környezeti hatásai közötti kapcsolat megértését;

az általános környezeti tudatosság fokozódása, és a környezeti

hatásvizsgálati eljárások kialakítása.

 

3.78 Magyarország soha nem vélte úgy, hogy ezen megváltozott körülmények bármely eleme önmagában elégséges lenne ahhoz, hogy a körülmények alapvető megváltozását alkossa az 1977-es Szerződéssel kapcsolatban. Ezek a körülmények bonyolultan kapcsolódtak egymáshoz. A politikai rendszer maga alá rendelte a gazdasági rendszert; a gazdasági orientáció pedig meghatározta a térség környezeti prioritásait. Az 1977 előtti időszak politikai, gazdasági és környezeti körülményei együttvéve alkották "annak lényeges alapját, hogy a szerződést a felek magukra nézve kötelezőnek ismerték el". Valójában, bár jogilag nem szükséges, hogy a releváns változásokat jelentősként határozzák meg a szerződésben, az 1977-es Szerződés esetében ez történt.

 

3.79 A Szerződés kitűzött egy gazdasági célt: "a Duna Bratislava-Budapest közötti szakasza természeti kincseinek sokoldalú hasznosítására irányuló közös érdek", hogy elérjék "a vízgazdálkodási, energetikai, közlekedési és mezőgazdasági valamint egyéb népgazdasági ágazataik fejlesztés"-éből származó előnyöket. A Szerződés stratégiai, illetve politikai célkitűzést is azonosított: megerősíteni a "baráti kapcsolatokat" és jelentősen hozzájárulni "a KGST tagállamainak szocialista integrációjához".

 

3.80 Annak érdekében, hogy az 1977-es Szerződés (1) gazdaságilag hasznos "közös beruházás"-ként és (2) a KGST révén történő "szocialista integráció" eszközeként szolgáljon, a Szerződést (3) olyan " egységes és oszthatatlan üzemeltetési rendszerként" tervezték és írták le, amely a Duna felvízi és alvízi szakaszán elhelyezkedő erőművek és tározók segítségével csúcsenergiát termel , és (4) egy olyan keretszerződés, amely a "kutatási, feltárási és tervezési műveletek" fényében módosításra és felülvizsgálatra szorul . Ezen felül olyan szerződés volt (5), amelyről feltételezték, hogy összhangban áll a környezetvédelemmel.

 

3.81 1992 májusára a politikai, gazdasági és környezetvédelmi kontextusban - amelyben a szerződés céljait és paramétereit szemlélni kellett - bekövetkezett változások, radikálisan átalakították a Szerződés értelmében még teljesítendő magyar kötelezettségek - azaz Nagymaros felépítése az alvízi szakaszon, és a Duna lezárása Dunakilitinél, a felvízi szakaszon - terjedelmét és hatását.

 

(a) Egy gazdaságilag hasznos közös beruházás

 

3.82 A BNV közös beruházás lett volna, amely gazdaságilag hasznos az árvízvédelmi rendszerek, a közlekedés, az energia, a mezőgazdaság, az erdészet és egyéb szektorok fejlesztése révén. Gazdaságilag hasznosnak csak az 1977 előtti időszakban uralkodó gazdasági, politikai és környezeti állapotok összefüggésében lehetett látni.

 

3.83 Az abban az időben használatos gazdasági mutatók nem tettek különbséget a valódi árváltozások és az inflációs árváltozások között egy projekt gazdasági életképességének meghatározása során. Következésképp még az igazán rossz gazdasági beruházások is kedvezőnek tűnhettek. A Projekt még a beruházások életképességének meghatározására abban az időben szolgáló "D index" rendszer alkalmazásakor is életképtelen volt; csupán azzal lehetett indokolni, hogy különféle közvetett fejlesztési és politikai előnyöket vártak tőle. A szocialista gazdaságokban alkalmazott mutatók általában a nagy projekteknek kedveztek és inkább a korai, mint későbbi elkészülésnek. A környezeti költségeket egyáltalán nem számították be tényezőként a gazdasági egyenletben.

 

3.84 A Szerződés létrejötte előtti politikai és gazdasági környezet elszigetelte a KGST országokat az 1970-es évek elején bekövetkezett energiasokktól. Következésképp a KGST-n belül kevésbé törődtek az energiahasználat és a gazdasági fejlődés közötti kapcsolattal. A KGST országok továbbra is az energia-intenzív szektorok fejlesztésére fektettek súlyt és gazdaságukban még bőven az 1980-as években sem hasznosították hatékonyan az energiát .

 

3.85 1992-től nemcsak "visszás gazdasági körülmények", vagy puszta "finanszírozási nehézségek" jelentkeztek, ahogyan azt Szlovákia igyekszik minősíteni. Annak a politikai és a gazdasági rendszernek az általános összeomlása történt meg, amely négy évtizeden át működött a térségben. Ebben az összefüggésben a Projekt egy gazdasági őslény volt. A jobb hajózásnak csekély jelentősége volt mindkét ország gazdaságában. Az árvízvédelmi rendszerek újabb javításai szükségtelenné váltak a konkrétan az árvízvédelmet célzó beruházásokkal. Ezzel szemben veszteségekkel járt volna a mezőgazdaság, az erdészet, és a halászat területén, és hosszútávú romlásra lehetett számítani a talajszerkezetet tekintve. A nedves területek pusztulása lényeges, bár gazdasági szempontból mennyiségileg nem meghatározható veszteségekkel jár. A politikai változások miatt a szocialista integráció, vagy stratégia tényezői többé nem álltak rendelkezésre, hogy hozzájáruljanak a "közös beruházás" gazdasági egyenletéhez. A "közös beruházás" gazdasági katasztrófává, vagy ahogyan az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank diplomatikusan megállapította "kétes gazdasági értékű" vállalkozássá vált.

 

3.86 Magyarország és Csehszlovákia számára a KGST felbomlása gazdasági biztonságuk végét jelentette. Mindkét ország arra törekedett, hogy teljes-értékű piacgazdasággá váljék, miután 1990 májusában az EBRD tagjaivá lettek, és 1991 decemberében az Európai Közösségekkel Társulási Megállapodásokat írtak alá, amelyekből az fakadt, hogy javítsanak a nemzeti környezetvédelmi normáikon és támogassák a környezetvédelmi szempontból fenntartható fejlődést. Egyik ország sem jutott nagymennyiségű szubvencionált energiához. Mindkettő arra kényszerült, hogy kövesse más országok példáját, amelyek az 1970-es és 1980-as években kisebb projektekre és fokozott energiahatékonyságra váltottak. Ezek a gazdasági változások elérhetetlenné tették az 1977-es Szerződés gazdasági célkitűzéseit.

 

(b) Szocialista Integráció

 

3.87 A szocialista integráció volt az 1977-es Szerződés egyik elsőrendű célkitűzése és a Szerződés alapja is. Ez két egymással összefüggő - egy politikai és egy gazdasági - összetevőből állt.

 

3.88 Politikailag volt egy jelentős szovjet érdekeltség a Projektben, ideértve az ígért kölcsönöket. A Szovjetunió több mint 25 éven át részt vett a Projekt tervezésében és megvalósításában (1954-től 1980-ig): e részvételnek a részletei a korábbi periratokban szerepelnek, a 3 Függelékben, e Válasz 2 kötetében pedig összegezzük azokat. A Szovjetunió csökkenteni kívánta a keresletet a Kelet-Európának a KGST barter rendszerében jóval a piaci áron alul szállított szovjet olajra. Stratégiai érdeke is volt abban, hogy a hajózást és a kommunikációt javítsák az Ausztriától (a szocialista tömb nyugati határa) a Szovjetunióig terjedő gátrendszer révén, s a BNV-t e rendszer szerves részének szánták..

 

3.89 A KGST legnagyobb hatalmú országaként a Szovjetunió biztosította, hogy a KGST programok az ő érdekeit szolgálják. Intézete, a Hydroprojekt volt a felelős a KGST nevében az egyeztetésért a Duna hasznosításának megtervezését illetően. 1971-ben a KGST elfogadta a KGST Együttműködés További Mélyítését és Javítását és a Társadalmi és Gazdasági Integrációjának Fejlesztését Szolgáló Komplex Programot, amely "az elektromos energiatermelést szolgáló közös vállalkozások építését és működtetését" szorgalmazta és "a vízenergia hányadának növelését a fűtőanyag-, és energia-mérlegben". Az 1977-es Szerződésről konkrétan kimondták, hogy "a KGST országok szocialista gazdasági integrációja fejlesztését szolgáló átfogó program elválaszthatatlan része". Csehszlovákia és Magyarország összesen 300 millió rubel szovjet kölcsönt kért. Végül a Szovjetunió beleegyezett, hogy komoly segítséget nyújt Magyarországnak, berendezés és szakértői szolgáltatások formájában, amelynek értéke hozzávetőleg 100 millió rubel volt.

 

3.90 1992-re a KGST és a Varsói Szerződés egyaránt felbomlott. 1991 májusában a szovjet csapatok kivonultak Csehszlovákiából Magyarországot pedig 1991 júniusában hagyták el. Csehszlovákián kívül egyik volt kommunista ország sem fejezett ki bármiféle stratégiai vagy gazdasági érdeklődést a Szerződés iránt. Az ígért szovjet kölcsönök soha nem érkeztek meg. Magyarország és Csehszlovákia is a szabadpiaci gazdálkodás felé haladtak, s így ki voltak téve a nemzetközi energia-piacok teljes nyomásának, és az energia hatékonyabb használatára kényszerültek. Egy projekt gazdasági hatékonyságának hiányát egy ország számára nem ellensúlyozhatják többé stragégiai, vagy "szocialista integráció"-ból származó előnyök.

 

3.91 Nem elfogadható az az állítás, hogy a preambulumban tett utalás a KGST-re "stílusbeli formalitás", és az sem, hogy az 1977-es Szerződés "szokásos" ipari projektet foglalt magába. Az sem igaz, hogy a KGST részvétele csupán névleges volt. Hogy csak egy jelentést idézzünk a Projekttel kapcsolatos korai tárgyalásokról:

 

"Az erőművek közös kialakítása kiemelkedő példa a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésnek. Azt bizonyítja, hogy a KGST keretén belül megvalósított együttműködés hatékony, mivel a két ország között e kérdésben hosszú éveken át tartott eredménytelen tárgyalások felfüggesztése után, a KGST idevonatkozó határozatai alapot nyújtottak a tárgyalások folytatásához és a kölcsönös megértésre jutáshoz."

 

(c) Egy egységes és oszthatatlan üzemeltetési rendszer

 

3.92 Egy "egységes és oszthatatlan üzemeltetési rendszer" volt az 1977-es Szerződés céljainak megvalósítását szolgáló elsőrendű mechanizmus. Szlovákia ezt elismeri. A Nagymarosi Vízlépcső politikai és gazdasági szempontból is lényegbevágó volt az Eredeti Projekt számára. Nagymaros előbbre vitte a "szocialista integrációt", jobb hajózást téve lehetővé a szocialista tömb nyugati határától kelet felé. Lehetővé tette a csúcsüzemi termelést, Gabčíkovónál és Nagymarosnál is. Csak Nagymaros megvalósulásával lehetett a megjavult hajózást tényezőként bevenni a gazdasági számításokba.

 

3.93 1992-től az egységes és oszthatatlan üzemeltetési rend szétfoszlott. Csehszlovákia már a "C" Variáns megvalósításán dolgozott, ragaszkodott ahhoz, hogy elterelje a Dunát, és hogy egyoldalúan üzemeltesse Gabčíkovót, mégpedig oly módon, amely teljes egészében az 1977-es Szerződés hatáskörén kívül állt. Magyarország felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építkezéseit, azon, a környezeti hatásokkal kapcsolatos, súlyos aggályok következményeképp, amelyeket a későbi munkák igazoltak is. A csúcsrajáratás lehetetlen volt; a jobb hajózást már nem lehetett gazdasági előnynek tekinteni, és egyébként azt más módon is el lehetett érni.

 

3.94 Úgy tűnik, Szlovákia elfogadja azt a magyar érvelést, amely szerint Nagymaros elhagyásával az egységes és oszthatatlan üzemeltetési rend felbomlott. Egy eljárási kérdésre összpontosít, tagadva, hogy Magyarország a körülmények alapvető megváltozásaként hivatkozhat "saját lépésére, amellyel elhagyta Nagymarost". Magyarország azonban csak akkor nem hivatkozhatna a változásra, ha lépései lettek volna a megváltozott körülmények lényegi okai. A nagymarosi építkezés felfüggesztése nemhogy nem okozta, vagy eredményezte a körülmények alapvető megváltozását, de szükséges és helyes válasz volt. A lényegi változás az volt, hogy kiderült, hogy Nagymaros lényeges veszélyt támasztott Budapest partiszűrésű vízkészletei számára. Ezt a veszélyt semmilyen idevonatkozó értelemben nem Magyarország okozta.

 

(d) Keretmegállapodás, amely felülvizsgálatot igényel a "kutatási, feltárási és tervezési műveletek" fényében

 

3.95 Az 1977-es Szerződés természetét, akárcsak viszonyát a Közös Egyezményes Tervhez és egyéb szerződésekhez, leírtuk az 1 Fejezetben. Szlovákia és Magyarország egyaránt keretszerződésként kezeli az 1977-es Szerződést. Magyarország értelmezése szerint ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálat szükséges lehet, ha a "kutatási, feltárási és a tervezési műveletek" fényében az eredeti feltételezések szerint gazdasági és környezeti szempontból megbízható integrált üzemeltetési rendről kiderül, hogy az nem kivihető. Felülvizsgálatra egy formális módosítás révén kerülhetett sor, vagy létrejöhetett a Közös Üzemeltetési Szabályzat - idesorolva a felszíni és talajvizek szennyeződése elleni védelmet - kialakításával gyürkőző kijelölt Kormánymeghatalmazottak cselekményei nyomán.

 

3.96 1992-re Csehszlovákia számára az 1977-es Szerződés mozdíthatatlan normává vált. Nézete szerint a Szerződést először meg kellene valósítani, mielőtt a Projekttel kapcsolatos alapos kutatást és vizsgálatot el lehet végezni. Azon a ponton "technikai javításokat" lehetne alkalmazni. A monitoringot javasolták, hogy "objektív információt nyerjünk arról, miként befolyásolja a vízlépcsőrendszer a körülvevő környezetet és adatokat lehessen szerezni bármely, a jövőben szükséges intézkedések elvégzéséhez". Annak közlését, hogy azok milyen intézkedések lennének, Csehszlovákia makacsul elutasította.

 

3.97 Bár ez a szlovák érvelés fő iránya (mint a korabeli csehszlovák állásponté), Szlovákia egy melléktémát is bevezet; azt állítja, hogy kulcsfontosságú tekintetben lehetséges volt a módosítás. Konkrétan kijelenti, hogy Csehszlovákia a vízmegosztási rend jelentős módosítása mellett döntött, 350 m³/s rendes hozammal és időszakos (heti), legalább 1300 m³/s árasztással.

 

3.98 A fő probléma csak az, hogy a feljegyzésekben semmilyen bizonyíték nem utal arra, hogy ezt a fontos ajánlatot valaha is tudatták volna Magyarországgal. Sőt, éppen ellenkezőleg: Csehszlovákia nyilvános állásfoglalása mindig is az volt, hogy ragaszkodni kell, nem magába az 1977-es Szerződésbe, hanem a KözösEgyezményes Tervbe foglalt vízmegosztási rendhez, esetleg kisebb módosításokkal. Kiváltképp jelentős a hullámtér rendszeres elárasztásának gondolata, hiszen az elengedhetetlen a nedves területek [wetlands] ökológiájának fenntartásához. Csehszlovákia akkori nyilvános álláspontját visszhangozza Szlovákia jelenlegi álláspontja, amely elutasította az EK javaslatát egy ideiglenes vízgazdálkodási rend létesítésére, és előnyben részesíti a folyó dinamikáját nem tükröző nagyon korlátozott vízlebocsátáson alapuló "lassúfolyású" statikus vízgazdálkodást a mellékágrendszerben.

 

(e) A környezetvédelemmel összhangban álló szerződés

 

3.99 Az 1 Fejezet már leírta az 1977-es Szerződés természetét és 15., 19. és 20. Cikkeinek a nemzetközi környezetvédelmi joghoz fűződő viszonyát. Az 1977 előtti időszakban nem voltak közismertek az olyan fogalmak, mint a nedves területek [wetlands] konzerválása, a biológiai sokféleség, a környezeti szempontból fenntartható fejlődés, a környezeti hatásvizsgálat, a nyilvánosság részvétele a környezeti döntéshozatalban, és a környezeti költség beépítésével készült költség-haszon elemzések. Magyarországon és Csehszlovákiában e fogalmak gyakorlatilag nem léteztek. Például a kormánynak az energiával kapcsolatos projektek esetében alkalmazandó normákról szóló irányelvben leszögezték, hogy "a föld használatának költsége...nem minősül kiadásnak a népgazdaság szemszögéből". Ez azzal járt, hogy nem végeztek gazdasági számításokat a projektnek a termőföld romlásában mutatkozó hatására. Az Eredeti Projekt "egy mérnöki vízió volt arról, hogyan lehetne a Dunát 'civilizált környezetté alakítani'".

 

3.100 Az 1980-as években a nemzeti és a nemzetközi környezetvédelmi normák (közöttük a KHV és a KHT követelmények) jóval szigorúbbá váltak, különösen a talajvíz védelmével kapcsolatban. Hogy csak egy példát vegyünk, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, amelyben Magyarország és Csehszlovákia is részt vett, egy sor intézkedést fogadott el, a talajvíz védelmét fokozandóan. Ez 1989 áprilisában az ENSZ/EGB Talajvízgazdálkodási Alapokmány elfogadásával tetőződött be, röviddel azelőtt, hogy Magyarország, a talajvizet illető aggályokkal összefüggésben, felfüggesztette a nagymarosi építkezést.

 

3.101 Az Alapokmány számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely támogatja azt, ahogyan Magyarország megközelíti a talajvízgazdálkodást és -védelmet. A II. Szakasz megállapítja, hogy a talajvíz "gazdasági és ökológiai értékkel rendelkező, természeti erőforrás" és minőségmegőrző stratégiákra hív fel amelyek célja a "fenntartható használat". A "legjobb rendelkezésre álló technológiák" használatát javasolja, "rendkívüli védőintézkedéseket a rétegvizek [aquifer] számára", és egy olyan gazdálkodási megközelítést, amely magába foglalja "a rétegvizeket , azok összességében" és megküzd a "talajvízszint süllyedésével". Hatásvizsgálatot kellene alkalmazni "az összes projekt esetében bármely gazdasági szektorban, ha várható a projekt hátrányos hatása a rétegvizekre", különös figyelmet szentelve annak a " fontos szerepnek, amelyet a talajvíz az ökológiai rendszerben játszik". E célból hatásvizsgálatot kell végezni "a project tervezésének korai szakaszában" és azt "folytatni kell a projekt építésének szakaszai során..., hogy megfigyelés alatt tartsák a felszín alatti vízkészleteket érő bármely visszás hatást, az emberi beavatkozás előtt, alatt és után". Ahol a rétegvizek "egyedülállóak, veszélyeztetettek, vagy már károsodottak, a talajvízvédelem stratégiáinak kell döntő súlyuk legyen.."

 

3.102 Ezekhez a fejleményekhez járult a részletes környezeti hatásvizsgálat követelménye iránti növekvő támogatás, amint azt bizonyítja az EK 1985. évi Irányelve, az 1987 évi UNEP Környezeti Hatásvizsgálat Céljai és Elvei, és a Világbank 1989-es Hatásvizsgálati Működési Irányelve.

 

3.103 Az 1980-as évek végére világossá vált, hogy a környezet, a vízminőség és a biológiai sokféleség védelmét illetően az 1977-es követelmények [standardok] nem kielégítőek. Az 1977-es Szerződés 15. és 19. Cikkei még progresszíven értelmezve is (ahogyan Magyarország véleménye szerint kellene) túl általánosak voltak és sürgős kiegészítést igényeltek. Ha pedig lex specialis-nak tekintik azokat, amelyeket a későbbi fejlemények nem módosítanak, (ahogyan Csehszlovákia tekintette azokat, és ami mellett Szlovákia most kifejezetten érvel), akkor csak még világosabban kimutatják magának a Szerződésnek az elégtelenségét. Az sem volt elég, hogy egy különálló okiratba meg nem nevezett "környezetvédelmi garanciák" bevételét javasolják, míg egyidejűleg minden eszközzel arra törekszenek, hogy egy olyan Projektet váltsanak valóra, amely éppen azokkal a károkkal fenyegetett, amelyeket e garanciáknak meg kellett volna akadályozniuk, és amely károk nem véletlenül merültek fel, hanem éppen a szándékolt üzemeltetéssel járó körülményként.

 

3.104 A szóbanforgó követelmények [standardok] nem az 1977. évi Szerződés részeseire kívűlről rótt kényszerek voltak. Egyebek között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában való részvétel eredményeképp, Csehszlovákia és Magyarország már azon az úton járt, hogy törvényeket hozzon a környezetvédelemmel, a környezeti hatásvizsgálattal, környezeti döntéshozatalban megvalósuló lakossági részvétellel kapcsolatban, és a környezetre vonatkozó nemzetközi szerződéseket írt alá vagy ratifikált, mint amilyen a Biológiai Sokféleségről szóló Egyezmény. A kormányoknak egyre inkább számot kellett adniuk a népnek a nagyobb ipari projektek - kivált az állami szektorba tartozók - olyan hatásairól, amelyek kihathattak az ország természeti erőforrásaira és a lakosság jólétére.

 

3.105 A Szerződés, módosulatlan állapotában, azt kívánta Magyarországtól, hogy súlyos kockázatokat vállaljon a főváros vízellátásának mennyiségét és minőségét valamint az ország fő ivóvíztartalékát illetően és hogy elpusztítson egy európai jelentőségű, nagykiterjedésű nedves területet [wetland]. Csehszlovákia mégis több ízben elutasította, hogy felülvizsgálja a Projektet, vagy hogy az 1977-es Szerződés bármiféle módosítását engedélyezze.

 

3.106 Jelentős az a tény, hogy Szlovákia nem száll szembe azzal a gondolattal, hogy amennyiben ezek a kockázatok valóban léteztek, akkor egy alapvető változással felérőnek tekinthetőek. Ahogyan a 2 Fejezetben kimutattuk, a kockázatok valódiak voltak, illetve azok ma is.

 

3.107 A törvény számításba veszi ezeket a jelentős változásokat. Amint egy kitűnő jogász, a Bíróság egykori Elnöke írja:

 

"az újabb tudományos és műszaki kutatásokra költött hatalmas összegek arra utalnak, hogy a tudományos 'tények' terepe ki van téve jelentős, sőt hirtelen változásoknak...Ezért olyan környezetjogra van szükségünk, amely változni képes a tudományos világ változásaival; máskülönben rövidesen és nagy kárt okozóan idejétmúlt tudományt fog kikényszeríteni."

 

3.108 A nagyobb megértés és a környezetvédelmi viselkedés normáinak megjelenésével a nemzetközi közösség elismerte a környezetvédelem és az alapvető emberi jogok tisztelete közötti viszonyt is. Magyarország nem állította, hogy egy ilyen viszony "minden fejlődést kizárna", vagy, hogy "pásztori idill"-t igényelne, vagy hogy az élethez való jog "egyszerűen a 'környezethez való jog' átalakításával" azonos, ahogyan azt Szlovákia beállítja. Az emberi jogok és a környezet közötti viszonyra hivatkozva Magyarország elkötelezettségét kívánta kifejezni az iránt, hogy a lakosság nézeteit figyelembe vegye a döntéshozatalban való részvétel révén, és hogy garantálja a jövő nemzedékek egészséges környezethez fűződő jogának a tiszteletben tartását. Ezt a megközelítést támogatja a nemzetözi közösség, legutóbb például az UNCED [az ENSZ Fejlesztés és Környezet Konferencia]-en. Magyarország nyugtázza Szlovákia elkötelezettségét az iránt, hogy "környezeti örökségét megőrizze és a következő generációra hagyja":; ahol a felek nézete eltér egymástól, az az Eredeti Projekt (és mutatis mutandis, a "C" Variáns) hatása erre az örökségre. Az pedig nem lehet igaz, hogy a nemzetközi jog azt kívánja, hogy a felek megvárják míg a kár súlyossá, vagy visszafordíthatatlanná válik.

 

3.109 Szlovákia ellentmondást fedez fel a magyar érvekben, állítva, hogy Magyarország nem tarthatja fenn egyrészt, hogy a körülmények alapvetően megváltoztak, és hivatkozhat másrészt arra, hogy a megszüntetés indoka a "C" Variáns tervezése. A két indok azonban összeadódik és valójában kiegészíti egymást; 1992 áprilisára a "C" Variáns megvalósulásának közelsége önmagában olyan új körülmény volt, amelyet a Szerződés nem vett számításba.

 

3.110 Szlovákia azt is kérdezi, miért ajánlotta fel Magyarország annak idején, hogy (Nagymaros nélkül) megvalósítja az Eredeti Projekt felvízi szakaszát, ha Nagymarost csakugyan a Szerződés elválaszthatatlan részének tekintette. Az egyszerű válasz az, hogy Csehszlovákia eljárása befolyásolta azt a mértéket, amelyben a megváltozott körülmények hatása "gyökeresen ...átalakítja [azon] kötelezettségek mértékét", amelyeket Magyarországnak még teljesítenie kell. Mi több, a felvízi szektor valamilyen formában való folytatása, bár nagy változást jelentett volna az Eredeti Projektben, számításba vehető opció volt az 1989. évi körülmények között, figyelemmel a felvízi szakaszon már elvégzett munkára. Csehszlovákia azonban nem válaszolt Magyarország ajánlatára, és soha nem egyezett bele Nagymaros elhagyásába. Ragaszkodott az érdemi módosítás nélküli Eredeti Projekthez és egyoldalúan belefogott abba a változatba - a "C" Variánsba - amely a legnagyobb kockázattal és költséggel járt, Magyarország és egyben a környezet számára.

 

3.111 Ha Csehszlovákia beleegyezett volna, hogy módosítsák az 1977-es Szerződést, a feleket érintő számos változás figyelembe vétele érdekében, akkor a változások halmozott hatása talán nem lett volna "alapvető". A rebus sic stantibus egyik jogi hatása, hogy egy szerződés felülvizsgálatára szólíthat fel, úgy hogy a szerződéses viszony fennmarad. Amennyiben a másik fél nem hajlandó egy ilyen felülvizsgálatról tárgyalni, akkor a rebus sic stantibusra hivatkozó félnek joga van a szerződés megszüntetéséhez. Ha a fél tárgyal, de nem jut megállapodásra, akkor mindkét fél köteles a vitát a nemzetközi jognak megfelelően rendezni, például egy nemzetközi bírói fórumhoz fordulva, amely eldöntheti, hogy érvényes-e a rebus sic stantibus-ra hivatkozás. Ha a másik fél figyelmen kívül hagyja, vagy elutasítja azt az ajánlatot, hogy nemzetközi hatóság elé vigyék az ügyet, a doktrínára hivatkozó államnak joga van a szerződés megszüntetéséhez.

 

3.112 A jelen esetben Csehszlovákia kezdetben tárgyalt (1989 május-július), de az idő múltával egyre eltökéltebbé vált a "C" Variáns megvalósítását tekintve. Magyarország több ízben kérte, hogy Csehszlovákia vigye az ügyet egy pártatlan bírói fórum elé, de eztelutasította, előnyben részesítve a "C" Variáns megvalósításának folytatását. Csehszlovákia magatartása nyomán Magyarországnak nem volt más választása, mint hogy, egyebek között a körülmények alapvető megváltozására hivatkozva, megszüntesse a Szerződést. A vita tényleges történetéből ez világosan kiderül; Magyarország még az utolsó percben is kész volt arra, hogy mindazon következményekkel, amely azzal járt, a Szerződést hatályban tartsa, feltéve, hogy a tárgyalások idejére a "C" Variáns munkálatait felfüggesztik.

 

(iii) Zárókövetkeztetés

 

3.113 Ezen okokból a körülmények alapvető megváltozására való hivatkozásnak minden feltétele megvolt az 1992 májusi Magyar Nyilatkozat idején.

 

(c) Szükséghelyzet

 

 

3.114 Magyarország a nagymarosi, a dunakiliti és végül a gabčíkovói munkálatok felfüggesztésekor a szükséghelyzet indokára hivatkozott, ami az 1977-es Szerződés megszüntetésének egyik indoka is volt. A szükséghelyzet jogi követelményeit már összegeztük. Csehszlovákia lépései a szükséghelyzet folyamatos fennállásához vezettek, ami indokolttá tette azt, hogy Magyarország felfüggessze a munkálatokat először Nagymarosnál és Dunakilitinél, majd később Gabčíkovónál. Miután Csehszlovákia folytatta a "C" Variáns megvalósítását, a szükséghelyzet ideiglenes állapota végül állandóvá vált, indokolva az 1977-es Szerződés megszüntetését.

 

3.115 Egyetlen állam sem köteles jelen és jövő lakosságát kitenni az egészségi és környezeti kár olyan jelentős kockázatának, amely létfontosságú érdekeit alapvetően alááshatja. Ez az 1977-es Szerződés megszüntetését indokló szükséghelyzetre való hivatkozás lényegi érve.

 

3.116 Azok a tudományos tanulmányok, amelyeket 1989 előtt végeztek, amikor Magyarország először függesztette fel a munkálatokat Nagymarosnál, és azok amelyeket az építkezés felfüggesztése idején (1989-től 1992-ig) végeztek, kellően világosak voltak ahhoz, hogy egy "jól kormányzott államot" arra a következtetésre vezessenek, hogy jelen és jövőbeni lakosságának egészségét és megélhetését nem teheti ki nagymérvű kockázatoknak, amelyek létrejötte közvetlen összefüggésben áll az Eredeti Projekt megvalósításával. A Magyar Keresethez és Ellenkeresethez csatolt, az érintett térséget vizsgáló tanulmányok a vízminőség és vízmennyiség hosszútávú romlásának illetve megfogyatkozásának nagy valószínűségét bizonyítják. Tanulmányok mutatták ki a Szigetköz nedves területeit [wetlands] érő súlyos hatásokat is, amely pedig egyike az Európában még létező kevés nedves területeknek és egyben értékes szárazföldi folyami delta.

 

3.117 Magyarország nagyon is tudatában van a szükséghelyzetre hivatkozás szigorú nemzetközi jogi korlátainak. Mindazonáltal, tekintettel az eset rendkívüli körülményeire, Magyarország számára szükséges volt, hogy először felfüggessze a nagymarosi, dunakilitii és gabčíkovói munkálatokat, majd megszüntesse az 1977-es Szerződést. Csehszlovákia továbbra is rugalmatlannak bizonyult, amikor tekintetbe vehette volna Magyarország aggályait, és visszautasította, hogy a megoldás érdekében tárgyaljon, és visszautasította, hogy harmadik fél részvételével teljességükben megvizsgálják ezeket az aggályokat, hacsak az építkezés nem folytatódhat a rendes ütemben.

 

3.118 Szlovákia válaszul azzal érvel, hogy ami a jogot illeti, a szükséghelyzet nem vonatkoztatható a szerződéses kötelezettségekre, ami pedig a tényeket illeti, semmilyen szükséghelyzet nem merült fel. Ezeket az érveket már részletesen megtárgyaltuk.

 

(d) A teljesítés lehetetlenülése

 

3.119 Magyarország álláspontja az, hogy nem "kötelezhető egy gyakorlatilag lehetetlen feladat teljesítésére, nevezetesen, hogy a saját területén egy olyan vízlépcsőrendszert hozzon létre, amely helyrehozhatatlan környezeti károkat okozna". 1992 májusára a Szerződéshez elengedhetetlen tárgy - egy környezeti szempontból elfogadható vízlépcsőrendszer - tartósan megszűnt létezni, és a Szerződés teljesítése ily módon lehetetlenné vált. A tárgy tartós eltűnését nem az okozta, hogy Magyarország bármiféle szerződésszegést követett volna el.

 

3.120 Magyarország a Bécsi Egyezmény 61. cikkének lehetetlenülés definícióját - "egy, a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy eltűnése, vagy megsemmisülése" - úgy értelmezi, hogy az nem szorítkozik egy "fizikai tárgy" eltűnésére. Szlovákia ezzel nem ért egyet. Érvelése szerint a Bécsi Egyezményt "egy fizikai tárgy" eltűnésére kívánták korlátozni. Szlovákia tévesen értelmezi ezt a kikötést.

 

3.121 A szerződések jogának kodifikálására tett korábbi kísérletek során konkrétan kikötötték, hogy egy fél teljesítése vagy amiatt válik lehetetlenné, hogy "a szerződésbe foglalt jogok és kötelezettségek fizikai tárgya maradéktalanul és állandóan eltűnik, vagy megsemmisül", vagy amiatt hogy az "eltűnik az a jogállapot, amelyből e jogok és kötelezettségek ésszerűsége (raison d'etre) fakadt." A Nemzetközi Jogi Bizottság végül törölte a "fizikai" szót, azon az alapon, hogy lehetetlenülésre lehet akkor is hivatkozni, amikor az abból fakad hogy "a szerződéses jogok és kötelezettségek tárgya teljesen és véglegesen eltűnik vagy megsemmisül". A "fizikai" szó törlését jóváhagyással nyugtázták és konkrétan megjegyezték azt is, "hogy a lehetetlenülés lehet akár fizikai, akár jogi".

 

3.122 Szlovákia szerint a lehetetlenülésre vonatkozó érvelés valójában (i) körülmények alapvető megváltozására, (ii) force majeure-re (erőhatalomra) vagy szükséghelyzetre vagy (iii) tévedésre vonatkozik,. Az első két indokkal másutt foglalkoztunk e Fejezetben, és Magyarország párhuzamos indokokként hivatkozott rájuk a Szerződés megszüntetésének igazolására. A teljesítés lehetetlenülése és a körülmények alapvető megváltozása különálló megszüntetési okok. Ugyanaz a ténybeli helyzet kiválthatja a két indok átfedését, amint azt a NJB elismerte. Hasonlóan, vannak ténybeli helyzetek, amelyekben az ideiglenes lehetetlenülés a szerződés nem teljesítését kimentő force majeure-nek tekinthető. De ha az ideiglenes lehetetlenülés állandóvá válik, akkor a kérdéses Szerződés azon fél által megszüntethetővé kell váljon, amelynek magatartása - a már kifejtett értelemben - nem volt oka a lehetetlenülésnek..

 

3.123 Ami a tévedést illeti, Szlovákia megjegyzi, hogy az érvénytelenítené a szerződést, s nem annak megszüntetését tenné lehetővé. Ha azonban a Bíróság úgy vélné, hogy a megfelelő szabály az olyan helyzetekben, ahol az új tudományos ismeret, vagy felismerés kockázatosnak mutat egy projektet, akkor Magyarországnak ugyancsak joga lenne tévedésre támaszkodni. Magyarország 1989 májusában indokoltan hitte, hogy további tudományos ismeretek nélkül a Projekt folytatása súlyos kockázatokkal járna. Ez a hite megerősödött, amint a politikai rendszerben olyan változások következtek be, amelyek lehetővé tették a kérdések szabad megvitatását és a Projekt mögött rejlő feltételezések felülvizsgálatát. A Projekt továbbfolytatásával járó veszélyekre rávilágító korábbi és újabb tanulmányokra vonatkozó növekvő illetve új tudományos tudomás a tévedésre hivatkozás alapjának minősül.

 

3.124 1977-ben az Eredeti Projekt tudományos ismeretében és megértésében mutatkozó hiányosságok vezették a Feleket arra a következtetésre, hogy a Projekt környezeti szempontból megbízható, holott nem az, és ezek a hiányosságok alkották szerződéskötésük lényegi alapját. Magyarország nem volt gondatlan, amikor abban az időben nem volt tudatában a tévedésnek, de megjegyzendő az is, hogy Csehszlovákia sem tudott a veszélyekről.

 

(e) Összeütközés az általános nemzetközi jogból fakadó későbbi kötelezettségekkel

 

3.125 A Bécsi Egyezmény 42 Cikke nem zárja ki a szerződés-megszüntetés olyan indokainak alkalmazását, amelyeket a Egyezmény nem tartalmaz, a szokásjog azonban elismer. A nemzetközi jog egyik legklasszikusabb szabálya az, hogy - a feltétlen alkalmazást igénylő normáktól eltekintve - a nemzetközi jog különböző forrásai között nincs hierarchia. A Egyezmény maga is megerősíti a preambulumban, hogy "a nemzetközi szokásjog szabályai továbbra is irányadóak lesznek az egyezmény rendelkezései által nem szabályozott kérdésekben"

3.126 A NJB korábban elvetett egy rendelkezést, amely új szokásjogi szabály kialakulásának valamely szerződésre tett hatásával foglalkozott A rendelkezést a kormányok általában kedvezően fogadták. Csak két ellenvetés volt az elvvel szemben, Görögország és az Egyesült Királyság részéről. Az általános nézet az volt, hogy ez a rendelkezés természetesen fakadt a szokásjog, mint önálló jogforrás jellegéből: az új szokás, amely részben megegyezéses eredetű, módosíthat egyezményes jogokat, megszüntetheti azokat, vagy helyettesítheti más jogokkal és kötelezettségekkel. Tekintettel a nézetkülönbségekre, úgy határoztak, hogy az általános nemzetközi jogra hagyják a kérdés eldöntését.

 

3.127 Tehát a NJB úgy döntött, hogy nem foglal a tervezetbe egy rész-szakaszt erről, s nem azért mert a későbbi szokás nem módosíthat egy összeegyeztethetetlen korábbi szerződést, hanem mert ez az Egyezmény hatályán kívül eső ügy. Az állami gyakorlat számos példával szolgál a szerződések megszüntetésére, vagy felülvizsgálatára, amelyek a későbbi szokással való összeférhetetlenségre való tekintettel történtek. Egyes esetekben a szerződést kifejezetten felbontották, felülvizsgálták, vagy egy új szerződéssel helyettesítették; máskor véget vettettek neki, vagy módosították a felek azt követő gyakorlatával. Az ezen az alapon történő megszüntetés, vagy felülvizsgálat lehetőségét szintén támogatja az ítélkezési gyakorlat.

 

3.128 Amint azt az 1 Fejezetben jeleztük, a környezettel kapcsolatos nemzetközi szokásjog nagymértékben fejlődött az 1970-es évek óta. Különösen a környezeti hatásvizsgálat, az édesvizek védelme és a biológiai sokféleség megőrzése terén irányadó jogban voltak nagy fejlemények, mégpedig az 1990-1992 években. Abban a mértékben amennyiben az 1977-es Szerződés kizárta ezeket a fejleményeket - azaz annyiban, amennyiben lex specialis volt - a Bíróságnak azon a véleményen kellene lennie, hogy a nemzetközi jog idevágó szabályai felváltották az 1977-es Szerződés azokkal összeegyeztethetetlen rendelkezéseit. Ezzel a lehetőséggel szembesülve azonban, jobb nézet az, hogy az 1977-es Szerződés egyes rendelkezései, különösen a 15 és a 19 Cikk, megengedték a nemzetközi jog fejlődését tükröző értelmezést, a Szerződés megszüntetésére vonatkozó azon következményekkel, amelyeket már elemeztünk.

 

(2) A SZERZŐDÉS FELBONTÁSA A C VARIÁNS MEGVALÓSÍTÁSA ÉS ÜZEMELTETÉSE RÉVÉN

 

3.129 Az 1977-es Szerződés mint egész rendelkezései tekintetében Csehszlovákia "C" Variánst megvalósító magatartása az 1977-es Szerződés felbontását jelenti. Csehszlovákia olyan "szándékos és következetes kötelezettségszegést [követett el], amely annak a viszonynak éppen a tárgyát és célját rombol[ta] le". Így, ha a Szerződés nem is tűnt el 1992 májusában, Csehszlovákia nyilvánvalóan felbontotta azt azáltal, hogy 1992 novemberére egyoldalúan megvalósította a "C" Variánst.

 

3.130 Annak eldöntéséhez, felbontotta-e Csehszlovákia a Szerződést "még szükséges megvizsgálni a szerződéseket, azért, hogy megállapítható legyen, ...[Csehszlovákia] magatartása ilyen felbontást valósítson-e meg a rendelkezéseik, mint egész vonatkozásában." A "C" Variáns - azon okokból, melyeket már kifejtettünk - radikálisan eltér az 1977-es Szerződési kötelezettségektől. Nehéz lenne világosabb példát találni a felbontásra.

 

3.131 Szlovákia fő válasza az, hogy Magyarország érveiben ellentmondás található: szerinte Magyarország nem érvelhet egyszerre azzal, hogy (1) "a keretszerződés...Csehszlovákkia szerint mozdíthatatlan normává vált" és (2) hogy Csehszlovákia felbontotta a Szerződést. Az érvek azonban tökéletesen ellentmondásmentesek. 1992 májusáig, amikor Magyarországnak végül nem maradt más választása, minthogy megszüntesse a Szerződést, Csehszlovákiának az volt az álláspontja, hogy vagy teljes egészében, a vízmegosztási rend bármilyen jelentős módosítása nélkül kell megvalósítani az 1977-es Szerződést, vagy egyoldalúan megvalósítják a "C" Variánst. Magyarország megszüntetési lépése után Csehszlovákia teljessé tette a "C" Variáns megvalósítását, s ezzel gyakorlatilag felbontotta az 1977-es Szerződést.

 

3.132 Vannak arra utaló jelek, hogy egy, a Magyarországéhoz hasonló jogi elemzés elterjedt volt a Csehszlovák oldalon: Csehszlovákia azt a tanácsot kapta, hogy a "C" Variánst "ideiglenes" megoldásként prezentálja, láthatóan azon az alapon, hogy bármi más "megakadályozhatná a Szerződés felújított megvalósítását". A nemzetközi jog azonban nem kívánja meg hogy a szerződést szavakkal is felbontsák, elegendő, hogy az illető állam oly módon cselekszik, ami következetesen ellentmond a Szerződésnek. A "C" Variáns esetében pedig feltétlenül ez történt, az "ideiglenes" és "átmeneti" elnevezések ismételt felidézése ellenére.

 

(3) AZ ÁLLAMUTÓDLÁS KÉRDÉSEI

 

3.133 A felek nyílt nézeteltérésben vannak a jelen ügyben felmerülő szerződés utódlás kérdései felől. Ezek a kérdések csak azon feltételezés mellett merülnek fel, hogy az 1977-es Szerződés 1992 december 31-ig fennmaradt, mint a Magyarország és Csehszlovákia közöt érvényben lévő bilaterális szerződés. Ez nincs így, azon okokból, amelyeket az előző szakaszban már elmondtunk. Az utódlás érve ily módon kisegítő és alternatív.

 

3.134 Mégis, feltételezve, hogy az 1977-es Szerződés túlélte az egyik fél általi megszüntetést, és a másik fél általi tényleges és kártokozó felbontást, Magyarország tagadja, hogy a szerződés túlélte Csehszlovákiának, vagyis a két fél egyikének a felbomlását. Magyarország szerint , 1977-es Szerződés nem volt sem határszerződés sem "lokalizált" szerződés az idevonatkozó értelemben (szerződés, amelyet objektíven területhez kapcsolódónak tekintenek). A nemzetközi jognak nincs olyan szabálya, amely egy fél eltűnése nyomán automatikus udódlást ír elő a kétoldalú szerződésekkel kapcsolatban. Amikor kétoldalú szerződések utódlására kerül sor, az a felek beleegyezésével történik. Az ilyen beleegyezés történhet például nováció [szerződésmegújítás] formájában, vagy az utódlás bejelentésével, amelyet a másik fél hallgatólagosan, vagy kifejezetten elfogad, vagy konkrét szerződéseket hatályban tartó levélváltással. Bármely technikát fogadják is el, mindkét fél beleegyezése vagy belenyugvása lényegi követelmény. Magyarország soha nem fogadta el, hogy az 1977-es Szerződés érvényben volna közte és Szlovákia között, de különösen nem fogadta el, hogy bármilyen "feltételes" vagy "feltételezett" módon Szlovákia utód a Szerződésben. A kétoldalú szerződések esetében az államutódlás joga azt a célt szolgálja, hogy a felek között előmozdítsa a baráti viszony folytatását, s nem hogy rájuk erőltessen egy szerződést, amely folyamatos vita és ellentét forrása volt.

 

3.135 Szlovákia "döbbenetét és elképedését" fejezi ki a "legalábbis váratlan" államutódlási érv felett. Szerinte az 1977-es Szerződés, ha nem határszerződés, legalábbis lokalizált szerződés, amelyet területhez kötődőnek tartanak. Alternatívaként a nemzetközi jog olyan szabályára támaszkodik, (amely megfelelne a Szerződésekben való államutódlásra vonatkozó 1987 évi Bécsi Egyezmény 34 Cikkének), amely egy új államra, és egyéb államokra egyaránt ráruházza az elődállam kétoldalú szerződéseit.

 

3.136 Elsőként akár a "döbbenet és elképedés" kérdésével is foglalkozhatunk. Az utódlással kapcsolatos nézeteltérés valójában már felmerült a felek közötti diplomáciai érintkezés során, és annak mindketten tudatában voltak. A Külön Megállapodás egy korábbi tervezete olyan szlovák megjegyzéseket tartalmazott, amelyek értelmében Szlovákiát kifejezetten elismerték volna "a CSSZSZK kormánya utódjának az 1977-es Szerződést illetően. Magyarország nem volt kész arra, hogy elfogadja ezt az álláspontot, és az a formula, amelyet végül a Preambulum 1 és 2 bekezdésében elfogadtak, nyomatékkal tesz különbséget maga az 1977-es Szerződés és "a Projekttel...kapcsolatos jogok és kötelezettségek között". Miként azt a Keresetben kifejtette, Magyarország elfogadja, hogy vannak, a Projekttel kapcsolatos jogok és kötelezettségek, mint például a fennálló tulajdonjogok, amelyek az 1977-es Szerződés 8 Cikke következményeként merülnek fel. A Külön Megállapodás nyelvezete ezt az álláspontot tükrözi, de nem nyújt támaszt Szlovákiának az 1977-es Szerződés ipso jure folyamatosságát illető feltevéséhez. A szlovák Ellenkereset utalása a "döbbenetre és elképedésre" újabb példa arra a tendenciára, hogy díszítő jelzővel - ebben az összefüggésben díszítő jelzőkkel - érveljen.

 

(a) Az 1977-es Szerződés nem határszerződés, vagy a határrenddel kapcsolatos szerződés

 

3.137 A lényegre térve, Szlovákia arra a következtetésre jut, hogy az 1977-es Szerződésben mint határszerződésben az utódlás automatikus; "a 22 Cikknek, ha nem is a szerződés egészének az alapvető határjellege nyilvánvaló". Ennek oka, hogy a 22 Cikk, azzal a kikötésével, hogy a határ változatlan marad, "burkoltan, de szükségszerűen visszautalt az idevonatkozó szerződésekre, ez pedig a határok kijelölésének egyik lehetséges módját jelenti".

 

1.138 Magyarország végigkövette az 1977-es Szerződés történetét, kimutatva, hogy szándékos döntés volt a Projekt és a nemzetközi határ elkülönítése. A Szerződés 22(1)(a) Cikke értelmében a nemzetközi határnak "változatlanul kell maradnia". Az az igen csekély határkiigazítás, amelyre akkor lett volna szükség, amikor az Eredeti Projektet megvalósították, különálló szerződés tárgya lett volna. E szerződés megkötésére azonban soha nem került sor.

 

3.139 Szlovákia felveti, hogy még egy olyan szerződésben is, amely burkoltan erősít meg egy határt, automatikus utódlás áll be a határszerződésekre vonatkozó nemzetközi jog szabályai értelmében. Ezen érv alapján vélhetően az 1995-ös magyar szlovák Szerződés a jószomszédi kapcsolatokról és baráti együttműködésről is határszerződés, hiszen tartalmaz egy olyan rendelkezést, amely megerősíti "közös államhatáruk sérthetetlenségét és egymás területi integritását".

 

3.140 Az 1978 évi Bécsi Egyezmény - a szerződésekben való államutódlásról - 11. Cikke úgy rendelkezik, hogy:

 

"Egy államutódlás, mint olyan, nem érinti

(a) a szerződéssel megállapított határt; vagy

(b) egy szerződéssel megállapított kötelezettségeket és jogokat, amelyek egy határ rendjére vonatkoznak."

 

Egy szerződés, a 11. Cikk és az általános nemzetközi jog értelmében határt hoz létre, ha cselekvő jogi hatása van, határt megállapító szerződésként. Az 1977-es Szerződés 22(2) Cikke által kilátásba helyezett különálló megállapodás ezt a célt szolgáló határszerződés lett volna. Furcsa azonban az 1977-es Szerződést magát határszerződésnek tekinteni, pusztán azért mert úgy rendelkezett, hogy a határnak változatlannak kell maradnia. A legtöbb szerződésnek ez a joghatása!

 

3.141 Mindenestre az 1978-as Bécsi Egyezmény 11. Cikkét szándékosan úgy formálták, hogy az magára a határra, nem pedig a szerződésre, mint jogi dokumentumra vonatkozzék. Nem mondja, hogy határ-megállapító rendelkezéseket tartalmazó szerződésben van utódlás (ideértve azokat a rendelkezéseket, amelyeknek nincs közük a határhoz). Ellenkezőleg, megszövegezése negatív ("nem...érinti a határt"), s ezt hangsúlyozza az, hogy hozzátették a "mint olyan" kifejezést". A jelenlegi vita szempontjából nem lenne jelentősége annak sem, ha az 1977-es Szerződés 22 Cikke "megállapított" volna egy határt. Szlovákia igényei a Szerződés azon rendelkezéseire vonatkoznak, amelyeket egészen szándékosan elkülönítettek a határtól - a határt magát "változatlanul" hagyva.

 

3.142 Megjegyzendő, hogy Szlovákia ebben az összefüggésben nem hivatkozik az 1978-as Egyezmény 11. Cikkének (b) bekezdésére és ezt helyesen teszi. Az 1977-es Szerződés rendelkezései nemhogy nem vonatkoznak a határrendre, hanem külön vannak választva a határtól.

 

(b) Az 1977-es Szerződést nem "tekintették területhez kapcsolódónak"

 

3.143 Szlovákia fő érve az utódlás mellett az, hogy az 1977-es Szerződés az 1978-as Bécsi Egyezmény 12. Cikkének megfogalmazása szerinti "területi rendszert" alkotott, s ennek megfelelően abban Szlovákia automatikusan utód lett. A 12(1) Cikk részben a következőképp rendelkezik:

 

"Egy államutódlás, mint olyan, nem érinti

 

(a) bármely terület használatára, vagy a használatának korlátozására vontakozó kötelezettségeket, amelyeket egy szerződés egy külföldi állam bármely területének előnyére állapított meg, és amelyeket a kérdéses területekhez tartozónak tekintenek;

 

(b) egy szerződés által bármely terület előnyére megállapított, és egy külföldi állam bármely területének használatára vagy használatának korlátozására vonatkozó jogokat, amelyeket a kérdéses területekhez tartozónak tekintenek.

 

3.144 Az általános nemzetközi jog valamelyest támogatja az állandó, vagy fél-állandó jellegű "területi szerződés", illetve a területi rendszer kategóriáját. A nagyobb jelentőségű, többoldalú rendezések során a mögöttes általános érdeket néha egy rendszer állandó jellegének alapjául tekintik, mint például az Aaland Szigetek semlegességét, vagy egy nemzetközi folyón, vagy csatornán történő hajózáshoz való általános jogot, vagy a nemzetközi érdeket a mandátumos és gyámsági rendszereknél. Ezek a kérdések itt nem merülnek fel. Konkrétan, ami a hajózást illeti, a harmadik államnak a joga arra, hogy a Projekt által érintett Duna szakaszon hajózzon, az 1948-as Duna Egyezményből ered, amelyet az 1977-es Szerződés 18. Cikke elismert, de nem haladott túl.

 

3.145 A jelen ügy a két felet érdeklő kétoldalú beruházást érint. Itt a római jogban volt uralkodó és szolgáló telkek, vagy a polgári jogrendszereken való könnyítés analógiája adódik. A kétoldalú objektív vagy területi rendszerek léte kevéssé támogatott. De a nemzetközi jog egyébként is mindig különbséget tett, egyfelől területi jog vagy rendszer megadása, másfelől pedig a felek közötti, közös érdekű ügyben folytatodó együttműködést szolgáló szerződéses rendelkezések között.. Egy kétoldalú szolgalom, vagy területi rendszer létrejöttéhez számos különleges jellemzőt kell mutatni: legalább nyilvánvaló szándékot a szerződéstől független területi jog alkotására, a jog világos és konkrét tartalmát, és világos kapcsolatot a jog és a terület között. Ily módon mindig is erős vélelem szólt a kétoldalú "dologi jog" vagy rendszer ellen. S ezt a vélelmet nagy erővel érvényesítették a modern nemzetközi jogban, a természeti erőforrások kiaknázásával és a környezetet érintő intézkedésekkel összefüggésben.

 

3.146 A jelen ügyben, a kétoldalú "területi rendszer" kérdése egyszerűen nem merül fel, éspedig legalább három okból.

 

3.147 Először, és legfőképpen, az 1977-es Szerződésben, vagy annak travaux-jában, [előkészítő irataiban] semmilyen jel nem utal arra, hogy egy objektív rendszert szándékoznak teremteni. A Szerződés egy összetett ipari projektről rendelkezett, amelyet, tekintettel egy osztott természeti erőforrásra, közösen kellett kivitelezni és mindvégig közös irányítás alatt tartani. Folytatólagos kötelezettségeket rótt ki, és a változó körülmények fényében ezen kötelezettségek folyamatos módosítását és kiigazítását helyezte kilátásba. Egyszerűen nincs alapja annak a nézetnek, hogy az 1977-es Szerződéssel Magyarország elidegenítette a Duna vizét, vagy ami azt illeti, a Szigetköz környezete fölötti jogait, azáltal, hogy belegyezett a Projektben való részvételbe. Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik Fél a releváns értelemben "rendszernek", azaz "területhez tartozónak tekintett"-nek tartotta volna a Szerződést. Igaz, hogy kihatott a területre - jóval nagyobb mértékben, mint ahogyan azt a Felek előre látták. De bizonyos értelemben minden kétoldalú szerződés területi, és minden, akár szárazföldön, akár vízen épülő ipari projekt létesítéséről rendelkező szerződés konkrét területre utal. Amennyiben ez elégséges lenne egy "rendszer" létrejöttéhez, az államok természeti kincseik feletti folyamatos szuverenitását illető feltételezés az ellenkezőjére változna, ha ugyan meg nem semmisülne. Amint azt Sir Robert Jennings megállapította, "minden szóbajöhető szerződés érint területet; s azt vélni, hogy a talajjal és vízzel közvetlenül kapcsolatosak más kategóriába tartoznak, naiv, szószerint vevő elmére vall"

 

3.148 Ugyanez a következtetés adódik az 1978-as Bécsi Egyezmény 12. Cikkéből. A 12. Cikk csak a "területhez tartozónak tekintett" rendszerekre vonatkozik. Szlovákia nem szolgál útbaigazítással e kifejezés értelmét illetően, ehelyett arra a tényre összpontosít, hogy az 1977-es Szerződés a két szerződő állam területére vonatkozik. A 12. Cikk azonban világosan kiköti azt a továbi követelményt, hogy a kérdéses rendszert "területhez tartozónak" kell "tekinteni". A NJB szavaival, "röviden tehát, kell, hogy legyen [benne] valami a területi rendszer természetéből". Ez a világos, további követelmény, az előző bekezdésben felsorolt okokból, nem teljesül az 1977-es Szerződés esetében.

 

3.149 A második ok amiért az 1977-es Szerződés nem jelentett, vagy alkotott területi, vagy [terület felől] rendelkező rendszert, az az, hogy helyesen értelmezve, ezt egy szerződés, mint olyan, nem teszi. Inkább egy szerződés végrehajtása alkot rendszert, olyan körülmények között, melyek során a felek és más államok elismerik, hogy van valamilyen rendelkező hatása amely rendszert alkot. Ez volt a következtetés, amire a NJB jutott a szerződési joggal kapcsolatos munkájában; elvetettek egy korábbi javaslatot, hogy a "rendelkező" szerződésekkel mint a pacta tertiis szabály alóli kivétellel foglalkozzanak, azon az alapon, hogy szerződés, mint olyan, soha sem hoz létre jogokat, vagy kötelességeket más államok számára, kivéve beleegyezés alapján: "az objektív rendszer inkább a szerződés végrehajtásából és egy nemzetközi szokásnak a szerződésre épüléséből ered". Ugyanígy, a NJB a szerződésekben való államutódlással kapcsolatos munkájában a területi szerződésekkel negatívan foglalkozott, hangsúlyozva, hogy a szerződés előírásainak végrehajtása az, ami bizonyos körülmények között hordozhat rendelkező elemet. Amint azt a NJB Kommentárjában megjegyezte:

"a kötelezettségnek és a jognak egyaránt egy bizonyos területhez kell tapadnia, mintsem a terhelt államhoz, mint olyanhoz, vagy a kedvezményezett államhoz, mint olyanhoz. Az 'és a területhez tartozónak tekintenek' szavak hozzáadásával a Bizottság nemcsak ezt kívánta hangsúlyozni, de jelezni akarta a rendelkező elem relevanciáját, a rendszernek a szerződés végrehajtása révén való létrehozatalát."

 

A 12. Cikk ezért nem tulajdonít rendelkező hatást a szerződésnek, mint olyannak; államok utódlása nem érint bizonyos, területhez tartozónak tekintett kötelezettségeket, de nem is biztosít új, vagy járulékos hatást a szerződés rendelkezéseinek.

 

3.150 A jelen tárggyal kapcsolatban a lényeg egyszerűen az, hogy a "közös beruházás", amelyet a felek az 1977-es Szerződés keretében eredetileg létrehozni szándékoztak, soha nem valósult meg; a Szerződést nem hajtották végre. Ehelyett egy különálló, egyoldalú rendszert valósítottak meg, kizárólagos szlovák ellenőrzés alatt és olyan alapon, amelyről mindig azt jelentették ki, hogy "ideiglenes" és átmeneti. Ennek ellenére azt állítják, hogy az sérthetetlen "rendszert" alkot.

3.151 Harmadszor, mégha úgy is lehetne értelmezni az 1977-es Szerződést, mintha azzal egy "objektív" rendszert kívántak volna megteremteni, az szigorúan a Projekt jellegére és paramétereire korlátozódott volna, ahogyan azt maga a Szerződés előrevetítette. Az Eredeti Projekt s a "C" Variáns közötti nyilvánvaló különbségeket már hangsúlyoztuk. Amennyiben az 1977-es Szerződés bilaterális rendszert alkot, akkor nincs mód arra, hogy az egyik fél egyoldalúan eljárva megközelítően alkalmazza azt a "rendszert".

 

(c) A bilaterális szerződések utódlása esetében nem áll fenn az általános folyamatosság szabálya

 

3.152 Végezetül, Szlovákia az 1978-as Bécsi Egyezmény 34(1) Cikkére támaszkodik, mint olyanra, amely a felbomlás és kiválás általános szerződés-utódlási szabályát állapítja meg. Ezzel a kérdéssel már foglalkoztunk a Magyar Keresetben, s itt csak néhány további megjegyzés szükséges.

 

3.153 Jelentős gyakorlata van annak, hogy a szerződések folyamatosságát az utódállamok és harmadik állam közötti megállapodás útján biztosítják. Azonban ennek a gyakorlatnak az alapja és megvalósítása is konszenzusos. Konkrétan, a Kelet-Európában létrejött utódállamok nem tudtak a szerződésekben való utódlásra vonatkozó feltétlen jogot más államokkal szemben érvényre juttatni..

 

3.154 Az Európa Tanács gyakorlata például nem támogatja a szerződésekben való utódlást mint általános szabályt, még a nagy többoldalú szerződések esetében sem. Miután a saját Jogi Tanácsadói Bizottsága megvizsgálta a kérdést, a Tanács azt kívánta az utódállamoktól, hogy csatlakozzanak annak különféle egyezményeihez. Az Európai Tanácshoz akkreditált cseh nagykövet a következő megjegyzést fűzte ehhez:

 

"La rčgle de la succession automatique incorporée dans l' article 34, paragraph 1 de la Convention de Vienne de 1978 ne peut pas ętre evaluée, compte tenue de la pratique du Conseil de l' Europe, en tant qu'expression du droit international coutumier. Cette pratique prouve par contre, que surtout en ce qui concerne les traités au nombre restreint de Parties, celles-ci considčrent la disparition d’une autre Partie et les prétentions de ses successeurs comme une réalité, qui change fondamentalement les circonstances de l'application de ces traités, et qui active, par conséquent, la clause rebus sic stantibus du droit des traités. Les autres Etats-Parties doivent réexaminer la situation, ce qui rend impossible une succession automatique."

 

 

//Ezt nem tudom lefordítani -NB//

 

 

3.155 Ez a térség két legfontosabb szervezete közül az egyik által folytatott jelentős gyakorlat. Hasonló gyakorlatot fogadott el a másik ilyen szervezet, az Európai Közösségek. A Cseh Köztársaság és Szlovákia igénye ellenére, hogy utóddá váljanak Csehszlovákiának az EK-val kötött társulási egyezményében, az EK azt kívánta, hogy új megállapodásokat kössenek. Az új megállapodások pedig lényegében azonosak azzal a csehszlovák megállapodással, amelynek a helyére lépnek.

 

3.156 Még amikor két állam jegyzékcserével "megerősíti" is olyan szerződések érvényességét, amelyekről az egyik állam azt állítja, hogy utóddá vált bennük, rendszerint nagymértékű szelektivitást gyakorolnak, és az eredményről semmiképpen sem mondható, hogy "automatikusan" jött létre, vagy egy olyan szabály hatására -ilyenre hivatkozik Szlovákia a jelen ügyben - amely tekintet nélkül a felek kívánságára minden szerződés utódlását kívánná. Erre utal Szlovákia saját gyakorlata Magyarországgal szemben. Az 1993 december 15-i Szóbeli Jegyzékéhez csatoltak egy listát csehszlovák szerződésekről, a szlovák minisztériumok álláspontját kifejező nyilatkozatokkal. Közülük némelyek "visszavonásra" várnak; másokat érvényben kellene tartani, akár "változatlanul", akár nem; egyeseket "ideiglenesen" tartanának érvényben; mások módosításra várnak. Az egyikről azt jelentik ki, hogy "már érvénytelen". Az okirat őszintesége üditő. Tükrözi annak a több tucat tárgyalásnak a realitását, amelyre az utódállamokkal 1989 óta került sor, és amelynek általános hatása a korábbi szerződési konstellációk lényeges megváltoztatása volt. Mindez az esetről esetre folytatott tárgyalások mellett szól. Ez volt az, amit Szlovákia javasolt, és Magyarország elfogadott. Messze a 34 Cikk által kívánt, korlátozott számú alternatívák menu fixe-től, az állami gyakorlat nyilvánvalóan ŕ la carte alapon folyik a kétoldalú szerződések terén.

 

3.157 Van valami paradox abban a szlovák érvben, hogy az 1978-as Bécsi Egyezmény 34(1) Cikke az általános nemzetközi jogot tükrözi most. Abban az időben, amikor megkötötték, az államutódlással kapcsolatos tekintélyek egyike sem tekintette az 1987-es Megállapodást egyébnek, mint a "fokozatos fejlesztés" megnyilvánulásának. A Badinter Bizottság hasonló óvatossággal közelített hozzá. Mégis azt mondják, hogy az Egyezmény, amely abban az időben nem kodifikálta a nemzetközi jogot, amely nem lépett hatályba, amelyről általában úgy vélik, hogy sikertelen próbálkozás volt nemzetközi jogalkotásra, és amely nem tükrözi a későbbi gyakorlatot, valahogy mégis új nemzetközi jogi szabályt hozott létre. Azok a feltételek, amelyeket a Bíróság a North Sea Continental Shelf [Északi tengeri Kontinentális Talapzatok] ügyekben fektetett le a többoldalú szerződésekkel történő jogalkotást illetően semmiképpen sem teljesültek az 1978-as Bécsi Egyezmény 34 Cikkének esetében.

(4) ZÁRÓKÖVETKEZTETÉS

3.158 Szlovákia függetlenségével ezen okokból nem vált automatikusan jogutóddá a 1977-es Szerződésben. De nem szerzett jogokat Magyarország természeti erőforrásai vagy környezete felett sem, a "területi rendszerek"-re vonatkozó jog szerint. Az esetet azon az alapon kell eldönteni, hogy az 1977-es Szerződés, mégha érvényben is lehetett 1992 december 31-e előtt , többé nincs érvényben.

 

D SZAKASZ: HELYREÁLLÍTÁS,

KÁRTÉRÍTÉS ÉS KÁRTALANÍTÁS

 

3.159 A Bíróságot a Külön Megállapodás 2(1) Cikkében azonosított három kérdésre adott válasza alapján a 2(2) Cikk arra kéri a Bíróságot, hogy "állapítsa meg a jogi következményeket, közöttük a Felek jogait és kötelezettségeit". Most úgy tűnik, minkét fél egyetért abban, hogy ezen a ponton nem feladata a Bíróságnak megállapítani akár az egyik, akár a másik félnek járó kártérítés mértékét, vagy a fizetendő kártalanítást, vagy foglalkozni "ítélet végrehajtásának módozatai"-val kapcsolatos kérdésekkel; ezek a Külön Megállapodás 5(2) Cikkének megfelelően, fenn vannak tartva az Ügy esetleges későbbi szakaszára.

 

3.160 Ennek megfelelően, ebben a Szakaszban a következő pontokkal kell foglalkozni: (1) Szlovákia nemzetközi felelősségének jogi alapja; (2) Szlovákia felelősségének mértéke a kártérítésre vonatkozó meggyökerezett szabályok alkalmazásakor; (3) annak szükségessége, hogy a Bíróság az értékelés klasszikus ismérveit és eszközeit a környezeti kár speciális összefüggéséhez igazítsa; (4) az elvégzett munka elszámolásának kérdései és (5) a Projekttel kapcsolatos tulajdonjogok.

 

(1) SZLOVÁKIA NEMZETKÖZI FELELŐSSÉGÉNEK ALAPJA

 

3.161 A felek magatartásának jogi következményeit vizsgálva, Szlovákia arra a tényre mutat rá, hogy "a Felek igen eltérő nézetei magatartásuk jogi következményeit illetően az eseményekről alkotott teljesen eltérő elemzéseikből erednek, s kiváltképp arról, hogy vajon utódállam-e Szlovákia az 1977-es Szerződéssel kapcsolatban". Az eltérés fő okának semmi köze az államutódlás jogához; egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország megszűntnek tekinti az 1977-es Szerződést, míg Szlovákia (amely volt eredeti fél e Szerződésben) nem. Szlovákiának kell az államutódlás jogához fordulnia, annak érdekében, hogy a Szerződés részese legyen. Mi több, ezt egy olyan Szerződést illetően kell tennie, amelyet mindkét eredeti fél szerint megsértettek és amelyet az egyik eredeti fél szerint egyszersmind megszüntetettek és felbontotak, mielőtt Szlovákia mint állam egyáltalán létrejött volna. E tekintetben feladatát nem könnyíti az a tény, hogy 1993 január 1 óta, soha - egy pillanatra sem - cselekedett a Szerződéssel összhangban.

 

3.162 Nincs alapja tehát annak, hogy Magyarország azon érveit, miszerint Szlovákia felelős Csehszlovákia jogsértő tetteiért "akrobatikus"-nak minősítsék. Ezek a kérdések világosan és nyilvánvalóan felmerülnek, mihelyt megállapítjuk, hogy a Szerződés 1992 június 1-én, vagy december 1-én nem volt érvényben, de ugyanígy, ha az a döntés, hogy a Szerződés 1993 január 1-vel tűnt el. Szlovákia az érveket újfent díszítő jelzőkkel helyettesíti.

 

3.163 Magyarország már kifejtette Szlovákia nemzetközi felelősségének alapját, saját jogsértéseiért, csakúgy mint Csehszlovákia szuverén államként való eltűnését megelőző meg nem engedett magatartásáért. 1993 január 1-től kezdve Szlovákia gyakorlatilag jóváhagyta a C Variánst, amely most már kizárólag szlovák területen helyezkedik el. Saját tettével fenntartotta és súlyosbította azokat a jogsértő tetteket, amelyeket előzőleg Csehszlovákiának lehetett betudni. Semmi "akrobatikus" nincs abban, hogy felidézzük azt a jól megalapozott elvet, miszerint a nemzetközi felelősségben nincs általános utódlás. Az egyetlen kulcsfontosságú kivétel az, amikor az utódállam saját magatartásával úgy cselekszik, hogy magára veszi elődállamának jogsértéseit. Az a tény, hogy Szlovákia soha nem volt részes az 1977-es Szerződésben, nem érinti annak a helyzetnek a jogi jellegét, amelyben a jogsértő cselekedeteket, amelyeket korábban Csehszlovákia az 1977-es Szerződés megsértésével hajtott végre, Szlovákia magáévá tette és súlyosbította. Amikor 1993 január 1-én Szlovákia független állammá vált, azonnali lépéseket kellett volna tennie a Duna eredeti folyásának helyreállítására és a folyó jogtalan elterelése által keletkezett károk enyhítésére. Ezt természetesen nem tette meg.

 

3.164 Sőt, Szlovákia keményített Csehszlovákia korábban elfogadott álláspontján , kiváltképp azzal, hogy következetesen elutasította, hogy elfogadja és alkalmazza az EK szakértői csoport által javasolt ideiglenes vízmegosztási rendszert. Ez a viselkedés súlyosbítja Szlovákia felelősségét és a Bíróság joghatóságába tartozik hogy azt mérlegelje. Mi több, Szlovákia megvalósítja a C Variáns második fázisát, hogy az gyakorlatilag egy állandó struktúrává váljék, még inkább állandósítva a Magyarország környezetére és lakossága rovására előidézett károkat és a kockázatokat. A jelenlegi helyzetet így az (általános nemzetközi jogot és a vonatkozó szerződéseket is magában foglaló) alkalmazandó jog Csehszlovákia általi megszegésében gyökerező meg nem engedett magatartás folyamatossága és Szlovákia általi továbbvitele jellemzi. Nem lehet kétség Szlovákia felelőssége és abbeli kötelezettsége felől, hogy térítsen meg a C Variáns üzemeltetésével Magyarország számára okozott mindennemű kárt.

 

3.165 A kártérítés tekintetében, ez az ügy a nemzetközi felelősség klasszikus esete és egyben a határon túli emberi környezetben okozott károk megtérítésének új esete. Ez két, egymást kiegészítő következményegyüttessel jár: egy:, a kártérítést kellően megalapozott nemzetközi szabályok alkalmazása; kettő:, a kár-értékelés klasszikus ismérveinek és eszközeinek adaptálása a környezeti kár különleges helyzetére.

 

(2) A KÁRTÉRÍTÉS KELLŐEN MEGALAPOZOTT SZABÁLYAINAK ALKALMAZÁSA

AZ ÁLLAMI FELELŐSSÉG KERETÉN BELÜL

 

3.166 Ez az ügy, amely túlnyomórészt a jogsértő cselekedetekkel kapcsolatos állami felelősség kérdéseit érinti, változatlanul olyan, amelyben az államok nemzetközi felelősségének formáját és tartalmát szabályozó, általános nemzetközi közjog vonatkozó szabályai alkalmazandók. Ez lényegében azt jelenti, hogy a Bíróságnak:

* először, el kellene rendelnie a C Variáns üzemeltetésében testet öltő jogsértő cselekedet beszüntetését. Nem lenne értelme a tényleges károkért kártérítést kiszabni, ha az ilyen károk forrása továbbra is aktív;

 

* másodszor, el kellene rendelnie a jogsértés előtt fennállt helyzet helyreállítását, a restitutio in integrum szabálynak megfelelően. Kiváltképp a Duna főmedrében lévő vízhozam teljes visszaállítása az, ami elsőrendű fontossággal bír a Szigetközi térség és rétegvizek [aquifer] fennmaradása és helyreállítása szempontjából. Magyarország újfent hangsúlyozza, hogy sem az EK által javasolt ideiglenes megoldás (amelyet egy szigorúan átmeneti alapon kész volt elfogadni), sem az 1995 április 19-i Ideiglenes Egyezményben előirányzott vízhozam nem nyújt semmilyen alapot, vagy útmutatást a vita rendezését szolgáló végső megoldáshoz; és

 

* Harmadszor, kártérítést kellene megállapítania azokért a káros hatásokért, amelyeket nem lehet orvosolni a restitutio in integrum szabály alkalmazásával.

 

3.167 A megfelelő kártérítésnek ki kellene terjednie arra az erkölcsi kárra (ideértve tájszépség [amenities] elvesztését) amely a magyar állampolgárokat sújtja egészségük és megélhetésük jövőbeni feltételeit illetően, mind jelenbeni, mind az eljövendő generációk kapcsán. Ez nem érinti azt az elégtételt, amellyel Szlovákia Magyarországnak az anyagi kárt eddig nem okozott vagy nem okozó kötelezettségszegésekért tartozik.

 

3.168 A nemzetközi jogsértésért való állami felelősség ezen kívül garanciát kíván a tiltott cselekedet meg nem ismétlődésére, ami a vita végleges rendezésének szükséges feltétele.

 

3.169 A Szlovákia nemzetközi felelősségéhez fűződő jogkövetkezmények fent említett klasszikus besorolásának alkalmazásakor javasolt, hogy a Bíróság kellően vegye figyelembe a környezetet érintő károk és kockázatok különleges természetét, amelyek mérlegelésére mindeddig nem kérték a Bíróságot.

 

(3) AZ ÉRTÉKELÉS KLASSZIKUS ISMÉRVEINEK ÉS ESZKÖZEINEK A KÖRNYEZETI KÁR KÜLÖNLEGES TERMÉSZETÉHEZ IGAZÍTÁSA

 

3.170 Az ügy különlegessége több tényezőből ered, amelyek közül kettőt különösen hangsúlyoznunk kell. Az első az, hogy a tényleges anyagi kár mellett nagyfokú kockázat is fennáll, amely, a körülményektől függően, vagy bizonyosan, vagy nagy valószínűséggel beteljesedik, vagy rövid, vagy hosszú távon. A második a környezeti kár hagyományos gazdasági megközelítéssel történő felbecsülésének nehézsége. Ez különösen igaz az érintett nem használati értékekre (vagyis arra az értékre, ami egy erőforrás, például egy koros erdő, társadalom általi ki nem aknázásából ered). Egyszerűen arról van szó, hogy a "természeti erőforrásoknak van olyan értéke, amely hagyományos eszközökkel nemigen mérhető."

 

3.171 Ebben az összefüggésben és tekintettel a környezeti kockázat különleges vonásaira és a jelen és jövő nemzedékeket fenyegető veszélyre, a Bíróságnak amilyen pontosan csak lehetséges, meg kellene szabnia a kár kategóriáit és az ismérveket és módszertant, amellyel mindkét fél megállapítja és Szlovákia teljesíti a kártalanítást. Kezdetben a felek dolga lesz, hogy a Bíróság ítélete alapján tárgyaljanak abból a célból hogy vitájuk átfogó és fenntartható megoldását érjék el.

 

3.172 A környezet helyreállításával kapcsolatos kiadások értékelésének kérdését a nemzetközi és a hazai fórumokon egyaránt vizsgálták. A bírósági döntések között megtaláljuk például, a Zoe Colocotroni Ügyet, amelynek során a Bíróság számításba vette nem használati értéket az olajszennyezés által elpusztított mangróve erdő helyreállításánál, azzal a feltételezéssel, hogy "az ilyen orvoslás végső célja az, hogy védjék a lakosságnak egészséges, működő környezethez fűződő érdekét". Ennek megfelelően, amennyiben a Bíróság e ponton elhatározza a kár e vitával kapcsolatos kategóriáinak számbavételét, ide kellene számítania a hagyományos kárkategóriákat és emellett a környezeti veszteségre és a természeti erőforrások megfogyatkozására vonatkozó kategóriákat. Ez utóbbi tekintetében kiindulópontnak kellene vennie az ENSZ Kártalanítási Bizottsága által nemrégiben megállapított kárkategóriákat, amelyek alkalmazható nemzetközi precedensekből merítenek.

 

(4) AZ ELVÉGZETT MUNKA ELSZÁMOLÁSA

 

3.173 Magyarország mindig azt tartotta, hogy az 1977-es Szerződés megszüntetése megkívánná a szerződés feltételeinek megfelelően elvégzett munkáról elszámolást, azért, hogy azt a felek egymás között rendezzék. Szlovákiának úgy tűnik, nehézséget okoz, hogy megállapítsa a jogi alapot, amelyre hivatkozva Magyarország erre a fajta "kártalanításra" gondolhatott, nem a bármely jogsértő cselekedet által okozott kár kártérítéseként, hanem az 1977-es Szerződés rendszerének következményeképp. Magyarország álláspontja azonban logikus és következetes: Miután Szlovákia e Szerződésnek nem volt sem részese, sem jogutódja, nem jogosult ilyen elszámolásra, még a Szerződések Jogáról szóló Bécsi Egyezmény 70(b) Cikkében meghatározott szabály alapján sem. Az a rendelkezés a "feleknek a szerződés végrehajtása során, annak megszünése előtt keletkezett jogi helyzeté"-re korlátozódik, és Szlovákia soha nem volt az 1977-es Szerződés részese.

 

3.174 Ugyanakkor, Magyarország mindig kész volt elfogadni, amint az a Külön Megállapodás preambulumának 2. bekezdéséből kitűnik, hogy Szlovákia "az egyedüli utódállam a Gabčíkovó-Nagymaros Projekttel [Bős-Nagymarosi Tervvel] kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében". E tekintetben Magyarország kész arra, hogy megvizsgálja a felek által megfelelően elvégzett munkáról készített elszámolást, kizárva természetesen minden olyan munkát, amellyel az 1977-es Szerződés, más alkalmazandó szerződések és az általános nemzetközi jog megszegésével kigondolt, megvalósított és üzemeltetett C Variánst valósították meg, vagy amelyet abba belefoglaltak.

 

(5) TULAJDONJOGOK

 

3.175 Szlovákia úgy véli, hogy a Bíróságnak, “amikor általános képet alkot az orvoslásról, meg kell határoznia a Felek tulajdonjogait, számításba véve a Felek tényleges befektetését az ilyen tulajdonokba, a Felek vonatkozó teljesítéseit az ilyen tulajdonok tekintetében, a Felek vonatkozó szerződési kötelezettség-teljesítését, és bármilyen beszámítási vagy ellenkövetelést." Magyarország nézete szerint, a (a kártalanítástól, kártól, vagy elszámolástól különböző) tulajdonjogok meghatározásához nincs szükség más megfontolásra, mint az 1977-es Szerződés 8 Cikkén alapulóra, a Szerződés megszűntével kialakult tényleges helyzettel összevetésben. A Csehszlovák Állam tulajdonjogai átszálltak a Szlovák Köztársaságra, az állami tulajdonra vonatkozó államutódlásnak a Külön Megállapodás preambulumának második bekezdésében tükröződő szabályai hatására.

 

3.176 Ebből következik, hogy a tulajdonnal kapcsolatos egyedüli kérdések azok, amelyek a Dunakiliti duzzasztóval, az üzemvízcsatornával és a Gabčíkovói erőművel kapcsolatban merülnek fel. Ezek a Szerződés 8(1) Cikke szerint elvben közös tulajdonjogi rezsim tárgyai voltak. Magyarország ezen építményeken fennálló tulajdonjogait nem befolyásolhatja a C Variáns részeként megvalósuló meg nem engedett használatuk. A közösen tulajdonolt egységek használatért járó kártérítés kérdése kétségtelenül az általános kártérítési követelés és egy elszámolás alá tartozik, amelyeket már tárgyaltunk.

 

(6) VÉGKÖVETKEZTETÉS

 

3.177 E fejtegetéssel nem áll szándékunkban kimerítő áttekintést adni az általános orvoslási összefüggésről. A C Variáns folytatólagos megvalósítása által okozott környezeti károk közül számos kár csak fokozatosan fog jelentkezni. A leghatékonyabb eljárás kétségkívül az lenne, ha a két fél időszakosan áttekintené a környezet állapotát az érintett térségben, azzal, hogy a legjobb orvoslási eljárásokat fogadják el és alkalmazzák . Ez azonban a két állam közötti együttműködés bizonyos fokát igényelné, a környezet védelmének céljából, ami jelen pillanatban, sajnálatos módon messze nem áll fenn.

 

E SZAKASZ. A FEJEZET VÉGKÖVETKEZTETÉSEINEK ÖSSZEGZÉSE

 

Magyarország fenntartja a jogot arra, hogy ha szükséges, a továbbiak folyamán új információkkal szolgáljon a helyzet fejleményeiről és a "C" Variáns által a környezetben okozott károk felbecsléséről.

 

3.179 Összegzésképp e Fejezetből kiderül, hogy:

 

(1) Magyarország indokoltan függesztette fel és hagyta abba azt követően a Nagymarosi Projekt munkálatait és a Gabčíkovói Projekt ráeső részének munkálatait, mivel egy lényegbevágó érdek csorbítását kellett megakadályoznia. Magyarország nincs kizárva a szükséghelyzetre hivatkozás lehetőségéből, akár a szokásjog, akár az 1977-es Szerződés értelmében (3.07-3.14 bek.); a munkálatok felfüggesztését indokoló tények közös megállapítása nem volt az ilyen felfüggesztéshez szükséges előfeltétel (3.15-3.20 bek.); és Magyarország teljesítette a szükséghelyzetre való hivatkozás alkalmazandó feltételeit, a Projekt mindhárom elemével kapcsolatban (3.21-3.38 bek.).

 

(2) A "C" Variáns megvalósítása jogtalan volt az 1977-es Szerződés, más alkalmazandó szerződések, és az általános nemzetközi jog értelmében, akár hatályban maradt az 1977-es Szerződés 1992 májusa után, akár nem (3.42-3.55 bek.). Azért is jogtalan, mert jelentős kárt tett (és tesz) Magyarország környezetében (3.56-3.57 bek.) és sérti a határokon túlnyúló természeti erőforrások méltányos használatának elvét (3.58-3.63 bek.). Jogtalanságát állandó jellege csak súlyosbítja (3.64-3.65 bek.). Mint ellenintézkedés nem indokolható (3.66-3.67 bek.).

 

(3) Az 1977-es Szerződés nincs többé hatályban. Magyarország jogszerűen szüntette meg, Csehszlovákia pedig egyébként is felbontotta azt, legkésőbb 1992 októberében s különben sem élte volna túl az egyik fél, Csehszlovákia felbomlását 1992 végén.

(a) Magyarország indokoltan szüntette meg az 1977-es Szerződést, kiváltképp a "C" Variáns megvalósításával létrejött lényeges szerződésszegés (3.71-3.73 bek.), és a körülmények olyan alapvető megváltozása alapján, amely elérhetetlenné tette az Eredeti Projekt célkitűzéseit (3.74-3.113 bek.). Ezen kívül számos egyéb indok állt rendelkezésre a megszüntetéshez: a "C" Variáns megvalósításával előidézett szükséghelyzet (3.114-3.118 bek.); a teljesítés lehetetlenné válása, mivel annak tárgya állandó jelleggel eltűnt (3.119-3.124 bek.); összeütközés az általános nemzetközi jog értelmében fennálló későbbi kötelezettségekkel (3.125-3.128).

 

(b) Csehszlovákia a "C" Variáns létrehozásával felbontotta az 1977-es Szerződést (3.129-3.132).

 

(c) Szlovákia nem vált automatikusan jogutóddá az 1977-es Szerződésben az államutódlás joga értelmében (3.133-3.158 bek.).

 

(4) Szlovákia nemzetközi felelősséget visel jogsértéseiért (a "C" Variáns folytatódó üzemeltetése) és Csehszlovákia 1992 decembere előtti tiltott magatartásáért (fenntartván és súlyosbítván azon jogsértő cselekedeteket) (3.161-3.165 bek.). Ez a kártérítés általános kötelezettsége alá tartozik (3.166-3.169) bek.), tekintettel a környezeti kárnál felmerülő különleges tényezőkre. (3.170-3.172).

 

(5) El kellene számolni a Szerződés szerint megfelelően és jogszerűen végzett munkákkal, de figyelembe véve a Projekt elemeinek bármely jogtalan elsajátítását (3.173-3.174 bek.). A tulajdonjogok meghatározása magától az 1977-es Szerződéstől függ (3.175-3.176 bek.).

 

KÉRELMEK

 

A Keresetben, az Ellenkeresetben, és e Válaszban bemutatott bizonyítékok és jogi érvelés alapján a Magyar Köztársaság

 

Kéri a Bíróságot, hogy bírálja el és állapítsa meg

 

Először, hogy a Magyar Köztársaságnak joga volt felfüggeszteni, majd azt követően felhagyni a Nagymarosi Projekttel valamint a Gabčíkovói Projekt azon részeivel kapcsolatos munkálatokkal, amelyek tekintetében a Szerződés a Magyar Köztársaságra ruházta a felelősséget;

 

Másodszor, hogy a Cseh és a Szlovák Köztársaságnak nem volt joga megkezdeni az "ideiglenes megoldást" (a Dunának a vízre és a hajózási vonalra vonatkozó következményekkel járó felduzzasztása Csehszlovák területen az 1851.7 folyamkilométernél);

 

Harmadszor, hogy az 1992 május 19-i Nyilatkozatával, Magyarország érvényesen megszüntette a Gabčíkovó-Nagymaros Vízlépcsőrendszer Létesítéséről és Üzemeltetéséről szóló 1977 szeptember 16-i Szerződést;

 

Kéri a Bíróságot, hogy bírálja el és állapítsa meg továbbá

 

(1) hogy az 1977 szeptember 16-i Szerződés soha nem volt hatályban a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között;

 

(2) hogy a Szlovák Köztársaság felelősséggel tartozik a Magyar Köztársaságnak a fent említett, "ideiglenes megoldás" üzemeltetésének fenntartásáért;

 

(3) hogy a Szlovák Köztársaság nemzetközi felelősséggel tartozik a Magyar Köztársaság és állampolgárai által, az "ideiglenes megoldás" eredményeképp elszenvedett kárért és veszteségért:

 

(4) hogy a Szlovák Köztársaság kártérítéssel tartozik az ilyen kárért és veszteségért, amely kártérítés összegét, ha a Felek afelől a Bíróság ítéletét követő hat hónapon belül nem tudnának megállapodni, a Bíróság határozza meg:

 

(5) hogy a Szlovák Köztársaságra a következő kötelezettségek hárulnak:

 

(a) a Duna vizének visszatérítése folyásirányába a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti nemzetközi határ mentén, tehát az alkalmazandó szerződések által meghatározott fő hajózómederbe;

 

(b) a Duna visszaállítása abba az állapotba, amelyben az ideiglenes megoldás bevezetése előtt volt; és

 

(c) megfelelő garanciák nyújtása a Magyar Köztársaság és állampolgárai által szenvedett kár és veszteség megismétlődése ellen.

 

 

(Aláírás) Szénási György

 

A Magyar Köztársaság Kormányának Kormányképviselője,

 

1995 június 15.