JEGYZŐKÖNYV

 

 

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek
a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer
ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,
2007. május 3-án Budapesten
megtartott tárgyalásáról

 

1.             A Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége, Dr. Erdey György kormánymeghatalmazott vezetésével és a Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a Szlovák Köztársaság Kormányának a BNV építésével és üzemelésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével 2007. május 3-án Budapesten tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete (a továbbiakban Ítélet) végrehajtási módozatairól. A tárgyaláson résztvevők névsorát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

 

2.             A tárgyalás a delegációvezetők nyitóbeszédével kezdődött. Dr. Erdey György úr beszédét a 2. sz. melléklet, Ing. Dominik Kocinger úr beszédét a 3. sz. melléklet tartalmazza.

 

3.             A felek megkezdték a vitát a szlovák fél 2006. decemberi megállapodás-tervezetéről és az arra válaszul készített magyar tervezetről. A szlovák fél vállalta, hogy a magyar választervezetről álláspontját 2007. május 24-ig megküldi a magyar félnek. A magyar fél a kézhezvételt követő két héten belül válaszol.

 

4.             A felek rögzítik, hogy a 2007. március 7-i tárgyalás jegyzőkönyvének 6. pontja értelmében a magyar fél 2007. március 21-én átadta a szlovák fél részére a szlovák fél által az Európai Unió releváns jogi normáira vonatkozó összeállításra adott válaszával összefüggő álláspontját, amelyet a jelen jegyzőkönyv 4. sz. melléklete tartalmaz angol és magyar nyelven.

 

5.             A 2007. március 7-i tárgyalás jegyzőkönyvének 4.c) pontja értelmében a szlovák fél a mai tárgyaláson átadta a magyar félnek a SEA tárgyára, tartalmára és metodikájára vonatkozó angol nyelvű javaslatát, amelyet a jelen jegyzőkönyv 5. sz. melléklete tartalmaz. A stratégiai hatásvizsgálat előkészítésére megalakult közös munkacsoport a szlovák javaslat birtokában haladéktalanul hozzálát a 2007. március 7-i tárgyalás jegyzőkönyvének 4.b) pontjában meghatározott javaslatának kidolgozásához, amelynek korábban megjelölt április végi határidejét a felek hat héttel meghosszabbították.

 

6.             A felek megállapodtak abban, hogy következő találkozójukra 2007 júniusában Pozsonyban kerül sor. A következő tárgyalás pontos időpontjáról a kormányküldöttségek vezetői levélváltás útján fognak megállapodni.

 

7.             A jelen jegyzőkönyv szlovák és magyar nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv öt mellékletet tartalmaz, amelyek a jegyzőkönyv elválaszthatatlan részét képezik.

 

 

Budapest, 2007. május 3.

 

 

 

2007. május 3-i jegyzőkönyv

1. sz. melléklete

 

 

A magyar és a szlovák kormányküldöttség tagjai
a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletének végrehajtásával összefüggő, 2007. május 3-i budapesti tárgyaláson

 

 

A magyar kormányküldöttség

 

Dr. Erdey György a delegáció vezetője, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Dr. Kovács György szakmai főtanácsadó, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Dr. Gerelyes István osztályvezető, Külügyminisztérium

Marton Tamás vezető főtanácsos, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Csóka Judit szakmai főtanácsadó, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium

Minisztérium

Dr. Bartus Gábor környezetgazdasági szakértő

Dr. Nagy Boldizsár nemzetközi jogi szakértő

Benyó Pál tolmács

 

A szlovák kormányküldöttség

 

Ing. Dominik Kocinger, a küldöttség vezetője, a Szlovák Köztársaság Kormányának a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével és üzemeltetésével megbízott meghatalmazottja

JUDr. Metod Špaček, a jogi szakértői munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma

Ing. Marián Supek, a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma

Ing. Gabriel Jenčík, a Gazdasági Szakértői Munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma

JUDr. Drahoslav Štefánek, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma, a Szlovák Köztársaságnak a hágai Nemzetközi Bíróság előtti képviselője

JUDr. Eva Šurková, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma

JUDr. Luděk Karjhanzl, jogi szakértő

Prof. Igor Mucha, DrSc., szakértő, Felszínalatti Vizek Konzultációs Csoport,

RNDr. Zoltán Hlavatý PhD., szakértő, Felszínalatti Vizek Konzultációs Csoport

Ing. Ondrej Hoffman, tolmács

 

A 2007. május 3-i Jegyzőkönyv

2. számú melléklete

 

A magyar kormányküldöttség vezetőjének
n y i t ó b e s z é d e
a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének
végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások
2007. május 3-i, budapesti fordulóján

 

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A mai tárgyalási nap elején a szokásosnál rövidebben szeretném ismertetni a magyar fél napirenddel kapcsolatos álláspontját. Ennek oka, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletének végrehajtására vonatkozó elveket rögzítő, mihamarabb megkötendő megállapodással kapcsolatban már mindkét fél előterjesztette szövegszerű javaslatait és részletes indoklásait is. Előttünk fekszik a magyar fél 2001. áprilisi, valamint a szlovák fél 2006. decemberi megállapodás-tervezete és az arra válaszul készített magyar tervezet. Ismerjük a két fél igen részletes, 1999-ben és 2000-ben készített szakmai álláspontját. Számos kérdést kimerítően megvitattak a munkacsoportok is. Alaposan megismerhettük a másik tárgyaló fél nézeteit, szakmai megfontolásait az Ítélet végrehajtásának elvi alapjairól. Most tehát arra van szükség, hogy ezeket a nézeteket és álláspontokat témáról-témára, pontról-pontra sorra vegyük, s megpróbáljunk egy, mindkét országban elfogadható, a Nemzetközi Bíróság útmutatásain nyugvó, az Ítélet rendelkezéseinek eleget tévő közös szöveget megfogalmazni.

 

Javaslom, hogy a mai tárgyalási fordulót teljes egészében szenteljük a megállapodás-tervezet megvitatásának. A vita kezelhetősége érdekében azt is javaslom, hogy cikkenként vagy témaegységenként haladjunk. A nap végén rögzítsük, meddig jutottunk a vitában, mely kérdésekben sikerült megállapodásra jutnunk, s hol vannak még nézeteltérések, s ha szükségesnek mutatkozik, a soron következő pozsonyi találkozónkon folytassuk, de törekedjünk arra, hogy akkor le is zárjuk a ma megkezdett kompromisszumkeresést.

Amennyiben ez a javasolt munkamódszer a szlovák fél számára elfogadható, akkor a magyar fél minden egyes cikk vagy témakör esetében külön-külön, de tömören ismertetni fogja álláspontját, illetve indokolni fogja szövegjavaslatát. Ez a vitamódszer alkalmas lehet a jelenleg még fennálló nézetkülönbség enyhítésére az Európai Unió jogának kezelési módját illetően is. Emlékezetes, hogy a magyar fél korábban külön napirendként javasolta megtárgyalni, hogy mely közösségi jogszabályok tartalmaznak a bősi vitával kapcsolatban a feleket eligazító, a jövőbeli üzemeltetési rendre vonatkozó előírást vagy korlátot. A szlovák fél pedig hangsúlyozta, hogy feleslegesnek tart egy ilyen napirendi pontot. Ezen ellentét feloldható lenne, ha ugyan az EU-jogról nem nyitnánk a megállapodás-tervezet készítésével párhuzamosan zajló vitát, de a felek minden megállapodás-tervezetben szereplő témakör esetében figyelmüket kiterjesztenék az esetlegesen fennálló közösségi kötelezettségekre is, s az adott paragrafusokkal kapcsolatban vizsgálnák azt, van-e olyan szempont, amit az EU-jog sérelmének elkerülése végett érvényesítenünk kell a megállapodásunkban.

Mielőtt energiánkat a megállapodás-tervezetek részletes vitájára összpontosítanánk, szeretném kiemelni a magyar fél álláspontját alapvetően meghatározó néhány szempontot.

 

(1) Az egyik kulcskérdés a határfolyó közös felső szakaszának rendezése. Ezen belül a következő célokat kell teljesítenünk:

(a) a bősi erőmű optimális üzemmódjának megtalálása,

(b) a Duna mindkét oldali mellékágai jó ökológiai állapota feltételeinek biztosítása,

(c) az árvízvédelem szavatolása,

(d) a bősi erőmű és az abban megtermelt energia tulajdoni helyzetének rendezése,

(e) a dunacsúni létesítmények jogi státuszának rendezése.

A magyar fél a célok teljesítése során elvárja, hogy – többek között az ítélet 140. pontjának szellemében – a szigetközi hullámtér környezeti rehabilitációjának feltételeit együtt megteremtsük és a határfolyók parti államait megillető jogokat garantáljuk.

(2) A másik kulcskérdés, hogy a Szap alatti Duna-szakaszon – az árvízvédelmi biztonság garantálásán túl – miként tudjuk összeegyeztetni a természeti értékek megóvásának az emberiség jövője szempontjából egyre sürgetőbb parancsát a közlekedési-szállítási igények kielégítését biztosító hajózóút kialakításának érdekeivel. Az Európai Parlament éppen a napokban tárgyalta a Bizottság jelentését a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló tematikus stratégia kidolgozásáról. Bár a meglévő közösségi jogszabályok is világosan fogalmaznak a környezetvédelmi szempontoknak az egyes szakpolitikákba történő integrálásáról, a Bizottság megerősítette, hogy „szükség van egy olyan hosszú távú stratégiára, amely a természeti erőforrások használatának környezeti hatásait beépíti a szakpolitikák kidolgozásának folyamatába”. Ezzel és a gazdasági tényekkel összhangban a magyar fél továbbra is úgy látja, hogy a Duna Szap és Ipoly-torok közötti szakaszán nem hajózóút-kapacitás bővítésre, hanem a hajózási feltételek egy állandó és kiszámítható minőségű biztosítására van szükség, mely állandó feltétel műszaki paramétereit a természeti-ökológiai feltételekhez illeszkedően kell meghatározni.

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A bősi jogvita lezáratlansága most már évtizedek óta hátráltatja a Duna közös szakasza mentén élők fejlesztési lehetőségeit, korlátozza gazdasági terveik megvalósítását, s okoz aggodalmat a környezetért felelősséget érzőkben. Tárgyalásainkon, a szakértői szintű megbeszéléseinken – hosszú évek munkájával – nagy mennyiségű, szakmailag kiérlelt tudásanyagot halmoztunk fel. Tárgyalásaink első lépcsőjének utolsó szakaszába kell lépnünk, meg kell szövegeznünk az Ítélet végrehajtási módozatának kijelöléséről szóló megállapodásunkat. Ugyan nem tartanánk presztízsünket eljátszó lépésnek, ha a vita feloldhatatlansága miatt harmadik félhez kellene fordulnunk, de továbbra is bízunk a kétoldalú tárgyalásaink sikerében, s ma is mindent megteszünk ezért a jó szándékú, előfeltételektől mentes tárgyalási kötelezettségünk fényében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

A magyar fél viszontválasza

 

a kormányküldöttségek 2006. december 19-i tárgyalásairól készült
jegyzőkönyv 4. mellékletét képező

„A magyar fél álláspontja a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélete végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépesek és
a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról”
című dokumentumra adott szlovák válaszra

 

 

 

A magyar fél 2007. február 22-én kézhez vette a szlovák fél válaszát a 2006. december 6-án átadott, a 2006. december 19-i tárgyalások 4. mellékletét képező álláspontjára, mely a Nemzetközi Bíróságnak az 1997. szeptember 25-i ítélete (a továbbiakban: Ítélet) végrehajtása során alkalmazandó európai közösségi jogi normák (a továbbiakban: közösségi jog) helyzetét és a belőlük fakadó következtetéseket elemezte.

 

Bár a szlovák fél a téma lezárását javasolta, tekintettel arra, hogy a magyar fél meggyőződése szerint a közösségi jog alkalmazása kapcsán fennálló nézetkülönbségek tisztázása termékenyen járulhat hozzá a vita rendezéséhez, a magyar fél – a 2007. március 8-i tárgyalások jegyzőkönyve 6. pontjának értelmében – az átadott szlovák anyagra az alábbi válasszal szolgál.

 

Annak érdekében, hogy a magyar fél véleménye világos és tömör legyen, a viszontválasz nem követi szorosan a szlovák válasz szerkezetét, hanem annak fő csomóponti kérdéseit az alábbi csoportosítás szerint elemzi:

 

1. Észrevételek a közösségi jog általános alkalmazhatóságával kapcsolatban
2. Észrevételek a közösségi környezetvédelmi jog értelmezésével kapcsolatban
3. Egyéb észrevételek
4. Következtetések.

 

 

1           Észrevételek az európai közösségi jog a bős-nagymarosi jogvitában való alkalmazhatóságával kapcsolatban

 

1.1         A szlovák álláspont szerint a közösségi jog, így ezen belül kiemelten a közösségi környezetvédelmi jog több szempontból sem alkalmazható a bős-nagymarosi jogvita rendezése során. Összefoglalva

 

-         a jogvita tárgyát képező beruházásokról a döntés a két állam EU csatlakozása előtt született meg, ennek megfelelően annak a közösségi jog időbeni hatálya a projekt egyetlen elemére sem terjed ki;[i]

 

-         az alapvetően irányelv (direktíva) formában megjelenő közösségi környezetvédelmi jog kapcsán a tagállamok kötelezettsége kimerül ezeknek a nemzeti jogba való átültetésében (transzpozíció). A transzpozíció nemzeti jogszabályokat eredményez, azok végrehajtása kizárólag a nemzeti jog kérdése és ekképp a jogvita szempontjából irreleváns;[ii]

 

-         a közösségi irányelvek alkalmazása során azok céljai elsődlegesek, amely lehetővé teszi, hogy a jogszabályi rendelkezések szó szerinti alkalmazásától a tagállamok eltérjenek.[iii]

 

Mindezek tükrében

 

-         a szlovák fél mesterséges és felesleges gyakorlatnak tartja a közösségi jog értelmezését,[iv]

 

-         a közösségi környezetvédelmi jog végrehajtásának konkrét lépéseit – így különösen a Víz Keretirányelv (2000/60/EK) szerinti programot – a szlovák értelmezés szerint el kell választani a bős-nagymarosi tárgyalásoktól, mivel azok nem relevánsak, továbbá lassítják a tárgyalások menetét.[v]

 

1.2         A magyar fél nem tartja megalapozottnak a közösségi jog alkalmazásának megkérdőjelezésére vonatkozó szlovák álláspontot. Ellenkezőleg – az erre vonatkozó speciális felhatalmazás hiányában – semmiféle jogi lehetőséget nem lát arra, hogy a felek, akár erre vonatkozó egyező akarat mellett is, a közösségi jog egészét vagy bizonyos részeit negligálják. A magyar fél fenti állítását az alábbiakkal indokolja.

 

-         A közösségi jog a tagállamokat közvetlenül kötelező, ún. szupranacionális jogrend. Az ezt létrehozó ún. Római Szerződés (a továbbiakban: EKSZ) 10. cikke („lojalitás klauzula”) kimondja, hogy a „tagállamok az e szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő […] intézkedéseket. […] A tagállamok tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását.”

 

-         A közösségi jog relevanciáját nem a tagállamok akarata határozza meg, hanem a tagságot létrehozó jogi dokumentum: a Csatlakozási Szerződés. A felek a közösségi jog szabályaitól csak akkor és annyiban térhetnek el, amennyiben őket erre a közösségi jog kifejezetten felhatalmazza, azaz a feleknek nincs joguk arra, hogy akár közös akarattal a közösségi jog szabályaitól eltekintsenek. E tekintetben az 1997-es Ítélet megléte közömbös. Szlovákia és Magyarország akkor sem térhetne el a közösségi jogtól, ha az Ítélet őket erre utasítaná.

 

-         A közösségi jog időbeni hatálya kötött: a csatlakozás napjától kezdve minden olyan létező és jövőbeni jogviszonyra alkalmazni kell, ami a közösségi jog tárgyi hatálya alá tartozik.[vi] Időbeni vagy tartalmi kivételeket a Csatlakozási Szerződés állapíthatott meg, azonban Magyarország és Szlovákia Csatlakozási Szerződése a bős-nagymarosi projekt vonatkozásában derogációt nem tartalmaz. E tekintetben közömbös, hogy a bős-nagymarosi projekttel kapcsolatos államközi szerződés a két ország csatlakozása előtt született meg. Önmagában az elfogadás dátuma irreleváns: jogi szempontból ugyanis egyetlen új tagállam sem tarthat hatályban olyan korábbi nemzetközi megállapodást, amely ellentétes a közösségi joggal. Másrészt a közösségi jog szempontjából minden, fizikailag még megvalósulatlan beruházás, illetve a meglévő létesítmények módosítása „újnak” minősül (ld. 2. pont lent).

 

-         Az EKSZ a tagállamok között széleskörű együttműködési kötelezettséget állapít meg. Valamely tagállamnak nemcsak arra kell aktívan törekednie, hogy ő maga teljesítse a közösségi jog előírásait, hanem tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely más tagállam teljesítését veszélyezteti.[vii] A bős-nagymarosi jogvita kontextusában tehát Szlovákia és Magyarország köteles együttműködni nemcsak abban, hogy saját területükön, hanem hogy a másik fél területén is teljes mértékben megvalósulhasson a közösségi jog.

 

-         Az irányelvekkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek nem merülnek ki azok átvételével. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az irányelvek címzettjei a tagállamok, így bizonyos irányelvi rendelkezéseket nem kell a nemzeti jogrendbe átvenni, mert azok a tagállamokra, mint a közösségi jog alanyaira közvetlenül állapítanak meg kötelezettséget. Így például a Víz Keretirányelv által a tagállamokra előírt kooperációs kötelezettség nem szűnik meg azért, mert az ebben a formában sem a szlovák, sem a magyar jogszabályban nem jelenik meg. Továbbá, az átvételt megvalósító nemzeti jogszabályok kötelezően tartalmaznak egy ún. jogharmonizációs klauzulát, mely egyértelművé teszi valamennyi jogalany számára, hogy közösségi jogi kötelezettséget tartalmaznak, melyekre a nemzeti bíróságok és hatóságok előtt közvetlenül lehet hivatkozni.[viii]

 

-         Az irányelvek értelmezése során – éppúgy mint a nemzeti jogszabályok értelmezése során – azok konkrét rendelkezéseiből kell kiindulni. Az EKSZ 249. cikke az „irányelv által célzott eredmény („result”)” elérését teszi kötelezővé, míg a „forma és az eszköz megválasztását” a nemzeti jogalkotóra bízza. Az irányelv által megkövetelt eredmény mindazonáltal nem egyenlő a jogi norma szabályozási célját megállapító kezdő szakaszban foglaltakkal: a megkívánt implementációs eredményt az irányelv preambuluma és a normaszöveg teljessége állapítja meg. Így – éppúgy mint a nemzeti jogban – a szabályozási célok önkényes értelmezése nem mentesíthet egyetlen jogalkalmazót sem a jogi norma tételes rendelkezésinek végrehajtása alól.

 

 

2                    Észrevételek a közösségi környezetvédelmi jog értelmezésével kapcsolatban

 

2.1         A szlovák válasz – bár a közösségi jog hatályát általában elutasítja – több helyen is kitér annak gyakorlati jellegű értelmezésére. Így a szlovák fél:

 

-         a bős-nagymarosi projrkt valamennyi beruházását meglévő létesítménynek tekinti, függetlenül attól, hogy azok fizikailag megvalósultak-e vagy sem;

 

-         az EKSZ 6. cikke által lefektetett ún. integrációs elvet nem tekinti irányadónak a környezetvédelmi és az egyéb szakpolitikák összeütközése kapcsán, amennyiben az a környezetvédelem elsőbbségét hangsúlyozza;[ix]

 

-         az energiatermelést olyan „különös jelentőségű közérdeknek” tekinti, mely megalapozza a Víz Keretirányelv (2000/60/EK), illetve az Élőhelyvédelmi Irányelv (92/43/EGK) szerinti kivételek alkalmazását, azaz a környezeti állapot romlásának tudatos előidézését;[x]

 

-         a Víz Keretirányelv konkrét végrehajtási lépéseit el kívánja választani a Bős-Nagymarosi Projekttel kapcsolatos tárgyalásoktól, tekintettel arra, hogy azok nem relevánsak és egyébként is lassítják a jogvita rendezését;[xi]

 

-         az érintett Duna szakaszon nem az Élőhelyvédelmi Irányelv konkrét és szigorú védelmi rendelkezéseit kell végrehajtani, hanem ezek helyett rugalmas tartalmú „kezelési terveket” („appropriate management plans”) kell elfogadni, melyek egyúttal megfelelnek a Víz Keretirányelv szerinti „intézkedési terveknek” is;[xii]

 

-         a szlovák válasz továbbá azt sugallja, hogy a Natura 2000 területeket érdemben csak az európai bizottsági jóváhagyás után kell védelem alá helyezni.[xiii]

 

2.2         Magyarország sem jogi, sem ténybeli szempontból nem tartja megalapozottnak a fenti szlovák véleményeket az alábbi indokok miatt:

 

-         Annak eldöntését, hogy egy adott létesítmény meglévőnek tekintendő-e vagy sem, a létesítményhez kapcsolódó engedélyezési eljárás állapota határozza meg. A szlovák fél által hivatkozott eset (C-209/04, Bizottság v. Ausztria) Ausztria csatlakozásával kapcsolatban egy sajátos átmenti helyzetet tisztáz: nevezetesen azt, hogy – egy olyan beruházás kapcsán, melynek konkrét engedélyezése a csatlakozás napján folyamatban volt – kell-e alkalmazni az Élőhelyvédelmi Irányelv 6. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálatra vonatkozó szabályait. Ilyen, engedélyezés alatt álló létesítmény a bős-nagymarosi projekt kontextusában nincs. Minden új műtárgy megépítése, illetve a meglévők módosítása közösségi jogi szempontból releváns, beleértve a különböző egyéb mederszabályozási intézkedéseket is. Ezért bármely 2004. május 1. után tervezett lépés a közösségi jog szerint engedély, vizsgálat, illetve nyilvános konzultáció-köteles.

 

-         Az integrációs elv kiemelésével a magyar fél elsődleges szándéka az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egyetlen közösségi politikát – ide értve a közlekedési és az energia politikát is – sem lehet a környezeti érdekek figyelembe vétele nélkül megvalósítani. Bár a nemzetközi jogirodalom szerint az elvnek többféle értelmezése is lehetséges, így akár a környezetvédelem abszolút elsőbbsége is, kiemelendő, hogy a legrugalmasabb olvasat is megköveteli a tagállamoktól, hogy egy adott szakpolitika végrehajtása során a „környezetre leginkább kedvező” opciókat fogadják el és hajtsák végre.[xiv]

 

-         A szlovák fél visszatérő argumentuma, hogy a közösségi jogban nincs kategorikus tiltás nagy vízerőművek építésére. A magyar fél ezzel egyetért és jól tudja, hogy ilyen típusú generális tiltás – bizonyos evidens kivételektől eltekintve – a közösségi jogban egyetlen más emberi tevékenységre sincs. Mindazonáltal az Élőhelyvédelmi Irányelv a Natura 2000 hálózatok sérelmére, valamint a Víz Keretirányelv a vizek állapotromlására vezető beruházásokat csak az alábbi szigorú feltételek együttes teljesülése esetén teszi lehetővé:

 

(i)                 egy adott a projektet a közérdek valamely különösen kényszerítő indoka igazolja („imperative reasons of overriding public interest”), ideértve egyes gazdasági és szociális érdekeket;

(ii)                nincsenek a beruházás, terv kapcsán olyan alternatívák, melyek jobban megfelelnek a területek védelmi célkitűzéseinek;

(iii)              lehetségesek olyan kompenzációs intézkedések, amelyek alkalmasak a Natura 2000 hálózat koherenciájának biztosítására.[xv]

 

-         A feltételek fennállását mindig in concreto, az adott védett terület természetvédelmi céljai kapcsán kell mérlegelni („in view of the site’s conservation objective”).[xvi] A magyar fél nem vitatja, hogy az energiatermelés és az árvízvédelem közcélú tevékenységek, azonban ezek „kényszerítő” jellegét mindig egy adott terület kapcsán, egyedileg kell elbírálni.

 

-         A szlovák válasz nem nyilatkozik az irányelvek által megkövetelt egyéb feltételekről, nevezetesen, hogy lehetségesek-e kisebb környezeti beavatkozással járó alternatívák, illetve, hogy milyen megfelelő kompenzációs intézkedések képzelhetők el pl. az esetleges alsó duzzasztás által megszűnő vagy károsodó Natura 2000 területek kiváltására. Mindezek vizsgálata nélkül semmilyen tevékenységről nem állapítható meg, hogy megfelelnek a két irányelv derogációs követelményeinek. A magyar fél ennek kapcsán több ízben jelezte, hogy az érintett Duna szakaszokon jelentős kiterjedésű Natura 2000 élőhelyek kijelölését kezdeményezte.

 

-         A Csatlakozási Szerződés nem ad kivételt a Víz Keretirányelv alkalmazása alól. Tekintettel arra, hogy ez utóbbi hatálya valamennyi víztestre és az azok állapotát befolyásoló létesítményre kiterjed, ezért a bős-nagymarosi beruházás sem választható le a Víz Keretirányelv szerinti végrehajtási programtól. Ennek az irányelvnek a tárgyalások menetére gyakorolt hatásával kapcsolatban a magyar fél álláspontja ellentétes a szlovák fél álláspontjával: annak végrehajtási programja annyira szoros, hogy a felek maximális együttműködése esetén is csak nagy nehézségek árán lehet annak határidőit tartani. Amennyiben a szlovák és a magyar fél nem tudja elkészíteni az érintett Duna szakaszok állapotjavítására vonatkozó tervek első változatát 2008. december végéig, várható, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít országaink ellen.

 

-         A szlovák fél szerint az érintett Duna szakaszok Natura 2000 területeivel kapcsolatban elegendő „megfelelő kezelési terveket” („appropriate management plans”) elfogadni a fajok és területek szigorú védelme helyett.[xvii] A szlovák fél által is idézett európai bizottsági útmutató egyértelművé teszi, hogy kezelési terveket, csak a „jogi, közigazgatási és szerződéses” védelmi intézkedések mellett kiegészítő eszközként lehet alkalmazni, azok helyett semmiképpen sem.[xviii]

 

-         Egyértelmű az Európai Bíróság joggyakorlata a tekintetben, hogy a Natura 2000 területeket az Európai Bizottság által történő jóváhagyás előtt is megfelelő védelemben kell részesíteni, ugyanis a tagállam passzivitása aláásná az Élőhelyvédelmi Irányelv természetvédelmi célkitűzéseit.[xix] Az a tény tehát, hogy nem történt meg a szlovák vagy a magyar oldalon kijelölésre javasolt területek formális elfogadása, nem mentesíti Szlovákiát és Magyarországot, hogy saját, illetve más országok területén található ilyen élőhelyeket a károsodástól megóvják. Egyébiránt az Élőhelyvédelmi irányelv 12. cikke kijelöléstől, illetve engedélyezési eljárástól vagy meglévő engedélytől függetlenül előírja az irányelv IV. mellékletében szereplő állatfajok szaporodó helyeinek és pihenőhelyeinek a védelmét.[xx]

 

 

3           Egyéb észrevételek

 

3.1         A szlovák fél válaszában kitér több olyan kérdésre is, amelyek nem vagy nem közvetlenül kapcsolódnak a közösségi jog alkalmazásához. A magyar fél ezekre a kérdésekre csak annyiban kíván reflektálni, amennyiben az a jogvita során képviselt konzekvens magyar álláspont megerősítéséhez szükséges.

 

A szlovák fél által felvetett egyéb kérdések az alábbiak:

 

-         a szlovák álláspont szerint a bős-nagymarosi jogvita az Ítélettel lezárult;[xxi]

 

-         a szlovák fél megismétli korábbi álláspontját, mely szerint a Szigetköz állapota nem a vízhozamtól, hanem a vízszinttől függ;[xxii]

 

-         a szlovák fél utalást tesz arra, hogy a magyar delegáció által 1999-ben átadott hajózási javaslatát elvetette, [xxiii] amely álláspont összhangban áll az Európai Uniónak a dunai hajózóút intenzív fejlesztésére vonatkozó törekvéseivel.

3.2         A fentiekkel kapcsolatban a magyar fél által képviselt álláspont a következő:

 

-         A magyar fél nem ért egyet azzal az állítással, hogy a Bős-Nagymaros Tervvel kapcsolatos jogvita véget ért volna. A C variáns nemzetközi jogi értelemben mindmáig jogellenes, a tulajdonviszonyok rendezetlenek, a felső szakasz vízellátása nem kielégítő, természeti állapotának rehabilitációja nem következett be. Az ügy továbbra is szerepel a Nemzetközi Bíróság „függő ügyek” listáján.

 

-         A magyar fél azzal a szlovák véleménnyel, hogy a probléma nem a vízhozam, hanem a vízszint, nem ért egyet. Az az állítás, amely szerint duzzasztás nélkül a mellékágak nem kapnának vizet, elrejti azt a tényt, hogy a mellékágak relatív száradása egy sor társadalmi hatás következménye, s maguk a természeti folyamatok ezek nélkül nemhogy a mellékágak kiszáradásához nem vezetnének, hanem a főmeder fokozatos feltöltődését hoznák, megerősítve ezzel a főág és a mellékágak kapcsolatát. A magyar fél azt állítja, hogy a Duna jó ökológiai állapota, illetve jó ökológiai potenciálja csak nagyobb vízhozamokból álló vízhozam-rezsimek kialakításával biztosítható. A magyar fél ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a fenti állítás a vízhozam-rezsim változatok és a hozzájuk tartozó, a jó ökológiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál kialakításához szükséges beavatkozások változatainak vizsgálatával ellenőrizhető, illetve igazolható.

 

-         Az 1999-es magyar hajózási javaslatra 2000-ben adott szlovák válasz nem támasztja alá a kategorikus elutasítást. A 2000. évi szlovák válaszból a magyar fél számára az derül ki, hogy a szlovák fél tudomásul veszi, hogy

(i) műszakilag lehetséges duzzasztás nélkül is létrehozni a szükséges paraméterekkel rendelkező hajózóutat;

(ii) a hajózóút legalább 50 éven keresztül fenntartható;

(iii) a szlovák fél készen áll arra, hogy a tervezés, megvalósulás és költségviselés terén a magyar félre hagyatkozzon, továbbá, hogy a kivitelezési munkákat a szlovák oldalon szlovák vállalatok végezzék el.[xxiv]

 

 

4. Következtetések

 

A magyar fél nem osztja azt a szlovák nézetet, hogy a közösségi jog alkalmazásával kapcsolatos további tárgyalásoknak nincs értelme. Éppen ellenkezőleg, úgy véli, hogy amikor a felek az 1997-ben fennállt helyzetet alapul véve folytatnak jóhiszemű tárgyalásokat az 1977. évi szerződés céljainak eléréséről[xxv], akkor nemcsak a nemzetközi jogi, hanem az európai uniós környezetvédelmi kötelezettségeikre is figyelemmel kell majd lenniük.[xxvi] E párbeszéd célja ezeknek a kötelezettségeknek a pontos azonosítása.

 

A magyar fél határozott véleménye, hogy az európai közösségi jog kiemelt szerepe a bős-nagymarosi jogvita megoldása kapcsán nem vitatható. Bármelyik fél is negligálná a közösségi jog szigorú alkalmazását a tárgyalások, a megállapodás megkötése és végrehajtása során, azon ország ellen kiváltaná az Európai Bizottság eljárását, amely bírósági eljárással folytatódhat, adott esetben bírság kiszabásával végződhet.

 

Budapest, 2007. március 20.