Dokumentumok a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i itélete szerint folyó magyar-szlovák tárgyalásokról
- Természeti táj
- Események időrendje
- Az 1977-es szerződés
- A hágai eljárás
- Tárgyalási jegyzőkönyvek
- Kapcsolódó anyagok
- Szigetközi környezeti monitoring
2006. december 19.-ei tárgyalások
Jegyzőkönyv
a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek
a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer
ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,
2006. december 19-én Budapesten
megtartott tárgyalásáról
1. A Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége, Dr. Erdey György kormánymeghatalmazott vezetésével és a Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a Szlovák Köztársaság Kormányának a BNV építésével és üzemelésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével 2006. december 19-én Budapesten tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete (a továbbiakban Ítélet) végrehajtási módozatairól. A tárgyaláson résztvevők névsorát a 1. sz. melléklet tartalmazza.
2. A tárgyalás a delegációvezetők nyitóbeszédével kezdődött. Dr. Erdey György úr beszédét a 2. sz. melléklet , Ing. Dominik Kocinger úr beszédét a 3. sz. melléklet tartalmazza.
3. A magyar fél a tárgyalást megelőzően, 2006. december 6-án elküldte álláspontját a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról, amely a jegyzőkönyv 4. sz. melléklet tartalmazza. A szlovák fél legkésőbb 2007. február 15-ig írásban közli a magyar féllel az ezzel kapcsolatos álláspontját.
4.
A szlovák fél a mai napon átadta a „Megállapodás-tervezet a Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-ei Ítélete végrehajtásának módozatairól” című javaslatát, amit a jegyzőkönyv 5. sz. melléklete tartalmaz. A magyar fél 2007. február 15-ig írásban fogja közölni az ezzel kapcsolatos álláspontját.
5. A felek megerősítették a stratégiai hatásvizsgálat elvégzésének szükségességét, amelynek előkészítéséről, valamint a monitoring kiterjesztésének kereteiről a soron következő találkozón döntenek.
6. A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy soron következő találkozójukra 2007. februárjában Pozsonyban kerül sor, amelyen megtárgyalják a jelen jegyzőkönyv 3., majd ezt követően a 4. pontjában említett anyagokat. A találkozó pontos időpontjáról a kormánydelegációk vezetői levélváltás útján fognak megállapodni.
7. A jelen jegyzőkönyv szlovák és magyar nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv öt mellékletet tartalmaz, amelyek a jegyzőkönyv elválaszthatatlan részét képezik.
Pozsony, 2006.
december 19.
|
Dr. Erdey György |
Ing. Dominik Kocinger |
|
a Magyar Köztársaság kormányküldöttségének vezetője |
a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségének vezetője |
2006. december 19-i jegyzőkönyv
1. sz. melléklete
A magyar és a szlovák kormányküldöttség tagjai a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítéletének végrehajtásával összefüggő, 2006. december 19-i pozsonyi tárgyaláson
A magyar kormányküldöttség
Dr. Erdey György a küldöttség vezetője, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Kovács György szakmai főtanácsadó, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Gerelyes István osztályvezető, Külügyminisztérium
Marton Tamás vezető főtanácsos, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium
Csóka Judit főosztályvezető-helyettes, Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium
Kolossváry Gábor vezető főtanácsos, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Holló Gyula főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Érdiné Dr. Szekeres Rozália főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Dr. Baranyai Gábor főosztályvezető, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Janák Emil igazgató, Észak Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság
Dr. Bartus Gábor környezetgazdasági szakértő
Dr. Nagy Boldizsár nemzetközi jogi szakértő
Benyó Pál tolmács
A szlovák kormányküldöttség
Ing. Dominik Kocinger, a küldöttség vezetője, a Szlovák Köztársaság Kormányának a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével és üzemeltetésével megbízott meghatalmazottja
JUDr. Metod Špaček, a jogi szakértői munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma
Ing. Marián Supek, a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma
Ing. Gabriel Jenčík, a Gazdasági Szakértői Munkacsoport vezetője, a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma
JUDr. Eva Šurková, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma
Ing. Teodor Petrík, a Szlovák Köztársaság Gazdasági Minisztériuma
Ing. Emil Hlinka, a Szlovák Köztársaság Földművelésügyi Minisztériuma
Prof. Igor Mucha, DrSc., Felszínalatti Vizek Konzultációs Csoport
RNDr. Zoltán Hlavatý PhD., Felszínalatti Vizek Konzultációs Csoport
JUDr. Luděk Krajhanzl, szakértő
Ing. Miroslav Liška, CSc., szakértő
Ing. Miroslav Šándor, szakértő
Ing. Ondrej Hoffman, tolmács
A 2006. december 19-i jegyzőkönyv
2. számú melléklete
A magyar kormányküldöttség vezetőjének
n y i t ó b e s z é d e
a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének
végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások
2006. december 19-i , pozsonyi fordulóján
Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mindenekelőtt örömmel állapíthatom meg, hogy tárgyalásaink felgyorsultak, a plenáris ülések között egyre kevesebb idő telik el. Remélem, hogy szorgalmunkat a közeljövő – ha nem is a már közelgő ünnepekkor - de jutalmazni fogja.
Az október 5-ei pozsonyi tárgyaláson rögzített megállapodásunk értelmében a mai alkalommal figyelmünket arra fókuszáljuk, hogy miként alkalmazható (vagy: alkalmazandó) az Európai Unió joganyaga a bős-nagymarosi projekt kapcsán kialakult jogvita megoldásában.
Mielőtt azonban az ebben a kérdéskörben elfoglalt álláspontunkat körvonalaznám, kérem, engedjék meg, hogy először röviden kitérjek egy, a múltkori alkalommal Önök által felvetett gondolatra. Októberben Önök arra tettek javaslatot, hogy az 1995. évi kormánymegállapodás alapján folyó közös monitoringot terjesszük ki a Duna Pozsony és Budapest közötti teljes szakaszára. A magyar fél vállalta, hogy az ezzel kapcsolatos álláspontját a következő – azaz a mai – ülésen előterjeszti. A kérdés alapos vizsgálata után úgy látjuk, nincs elvi akadálya annak, hogy a közös határt alkotó folyószakaszon, tehát az 1708 folyamkilométerig terjedően egyeztetett monitoring valósuljon meg. Ennek jogi keretéül azonban nem az ideiglenes műszaki intézkedésekről és ahhoz kapcsolódó monitoringról 1995-ben megkötött megállapodás rendszerét javasoljuk, hanem a Víz Keretirányelv 8. cikke szerinti, a vizek és a védett területek állapotának értékelését biztosító új monitoring programot. Ennek létrehozási határideje egyébként 3 nap múlva valamennyi tagállam tekintetében lejár.
Visszatérve az Európai Közösség joganyaga alkalmazhatóságának kérdéskörére, e nyitóbeszédben elsősorban nem az ezzel kapcsolatos tartalmi vonatkozásokra szeretnék kitérni. Ezeket részletesen tartalmazza három, a szlovák fél számára készített és átadott anyagunk. Az első kettőt a Jogi Szakértői Munkacsoport magyar tagozata 2005. júniusában adta át a szlovák tagozatnak, egyet az Európai Közösség környezetvédelmi jogának, egy továbbit pedig az Európai Közösség energetikai és közlekedési jogának alkalmazhatóságáról a bős-nagymarosi jogvita megoldásában. A harmadik dokumentumot, a ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról erre a tárgyalási fordulóra készítettük, s jóelőre megküldtük a szlovák fél számára.
Ez az egyeztetett kormányzati álláspontot tükrőző legfrissebb dokumentum számos területen konkretizálja az első két tanulmány elvi megállapításait. Így e három anyag részletesen bemutatja és kifejti, mely közösségi jogszabályok tartalmaznak olyan követelményeket, amelyek teljesítése, kielégítése érinti az egykori Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervének egyes elemeit, a létező műveket és a Duna közös szakasza hasznosításának feltételeit. Ezeket a jogszabályokat, s az abból fakadó kritériumokat tehát nem ismételném meg, mert ezek olvashatók az Önök előtt fekvő dokumentumokban. Természetesen az európai joganyag értelmezése nem lehet egyetlen tagállam előjoga sem, s listáinkat mi sem szántuk taxatívnak, értelmezésünket egyeduralkodónak. Magától értetődőnek és kívánatosnak tartjuk, hogy a szlovák fél gazdagítsa ezeket az anyagokat, hiszen a cél éppen az, hogy egyetértésre jussunk közös kötelezettségeink tartalmáról és terjedelméről.
Röviden indokolnám, miért helyezünk ilyen nagy súlyt a közösségi joganyag tartalmi elemzésére. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnék arra, hogy már több, mint kilenc éve tárgyalunk a hágai Ítélet végrehajtási módozatának megállapításáról. Ezen tárgyalási folyamatban a feleket részben eltérő érdekeinek egyeztetésére, összebékítésére az Ítélet, valamint a nemzetközi jog releváns megállapításai voltak hivatva kormányozni. Ezen jogforrások azonban önmagukban nem bizonyultak elegendőnek a vita gyors, mindkét felet kielégítő lezáráshoz. Az Ítéletből ugyanis nem egyetlen egy megoldási mód vezethető le, hanem a felek előtt a megoldási alternatívák kiterjedt halmaza áll. Ezen halmazban pedig a két fél érdekei szempontjából gyökeresen különböző elemek találhatók. Álláspontunk szerint a közösségi jog követelményeinek való megfelelési kényszer szűkíti ezen elemek számát, közelebb hozva ezzel a feleket az Ítélet végrehajtási módozatának kiválasztásához. A közösségi jog számos ponton jóval konkrétabb és részletesebb, mint a bősi jogvitában releváns egyéb jogforrások. Így például mind az Ítélet, mind az 1977-es Szerződés szűkszavú volt a konkrét környezetvédelmi követelményeket illetően. Ugyanakkor az EU környezetvédelmi és vízgazdálkodási jogszabályai nagyszámú, részletes kritériumot fogalmaznak meg például a védendő fajok élőhelyével vagy a vizek minőségével kapcsolatosan. Ráadásul az európai vívmányok, az európai konszenzusos politikai alapelvek és gyakorlatok mind Magyarországon, mind Szlovákiában nagy tiszteletnek és tekintélynek örvendenek,így mindkét fél esetleges presztízsveszteség nélkül fogadhat el kompromisszumos megoldási elemeket a közöttünk fennálló vita megoldása érdekében. A kötelező közösségi jog alkalmazása tehát segíthet kikristályosítani a Duna együttes hasznosítási módjára vonatkozó közös pontokat.
Az európai közösségi jog és a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vita megoldásának azonban fordított irányból is van jelentősége. Az Ítélet végrehajtásának módjában való megállapodás nélkül sérelmet szenvedhet a közösségi jog. Például a Víz Keretirányelv szerint 2009. december 22-éig mindegyik tagállamban, valamennyi folyó kapcsán jóvá kell hagyni a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket. Alig valószínű, hogy értelmes, a Víz Keretirányelv érdemi teljesítését jelentő ilyen tervet lehetne készíteni a Szigetköz-Csallóköz térségét is magába foglaló vízgyűjtőre, amennyiben nem állapodunk meg az üzemvízcsatorna, valamint a főmeder és a mellékágak közötti vízhozam-megosztásról, a bősi erőmű üzemrendjéről vagy a dunacsúni duzzasztómű működési módjáról.
A vitánkban érintett feleknek fontos figyelmeztetést és emlékeztetőt tartalmazott az Európai Bíróságnak 2006 májusi ítélete a Bizottság kontra Írország ügyben. Ennek a mérföldkő jelentőségű ítéletnek, melynek tárgya az Egyesült Királyság és Írország környezetvédelmi vitája volt, az ugyanis a tanulsága, hogy nem csupán az Unió szervei által kibocsátott szabályok minősülnek a Bíróság kizárólagos joghatósága alá tartozó közösségi jognak, hanem az Európai Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződések is, így – hogy csak néhány példát említsek – a Biológiai sokféleség egyezmény vagy a Duna védelmére és fenntartható használatára vonatkozó szófiai egyezmény. Ebből következően úgy kell eljárnunk az Ítélet végrehajtási módozatainak keresésekor, hogy ezeknek a szerződéseknek a tartalmát és az Európai Bíróság rájuk vonatkozó kizárólagos joghatóságát se sértsük meg. Ellenkező esetben Írország sorsára juthatunk: a Bizottság beperelhet bennünket.
Azt hiszem tehát, vitathatatlan, hogy az Európai Közösség jogának kitüntetett szerepet kell biztosítanunk a hágai jogvita végleges rendezése érdekében. Javaslom tehát, hogy mai és ha szükséges, a további üléseinken tárgyaljuk meg, melyek a vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos jogvita rendezésében megkerülhetetlen közösségi jogszabályok – beleértve a Közösséget kötelező nemzetközi egyezményeket – és azok milyen követelményeket írnak elő számunkra. Kérem szlovák partnerünket, hogy ismertessék velünk álláspontjukat a magyar fél e tárgyban átadott három (fentebb említett) dokumentumával kapcsolatban! Fontosnak tartom, hogy már a mai alkalommal részletes, érdemi vitát folytassunk e tárgykörben, s használjuk ki azt a lehetőséget, hogy küldöttségeinkben az európai ügyek jeles szakértői is helyet kaptak a mai napon.
Végül szeretném megjegyezni, hogy a magyar fél nagy érdeklődéssel várja a szlovák félnek az Ítélet végrehajtásával összefüggő elveit tartalmazó javaslatát, amelynek előterjesztését szlovák partnerünk az októberi tárgyalásunkon már jelezte, s amely további tárgyalásainkhoz fontos hozzájárulás lehet. Legcélszerűbbnek azt tartanánk, ha az a felek között tárgyalásban levő 2001. évi megállapodás-tervezet módosításának és kiegészítésének a formáját öltené.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
A 2006. december 19-i jegyzőköny
4. számú melléklete
A magyar fél álláspontja
a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében
hozott ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó
európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések
és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról
1 Bevezetés
A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő, 2006. október 5-én Pozsonyban megtartott tárgyalásán a felek megállapodtak abban, hogy - egyebek mellett - tárgyalást folytatnak az Ítélet végrehajtási módozatainak kialakítása során alkalmazandó európai jogi normák azonosításáról, többek között a tervezett műszaki lépések és a Víz Keretirányelv végrehajtásából fakadó feladatok összehangolásáról.
A Jogi Szakértői Munkacsoport magyar tagozata ebben a tárgyban 2005. júniusában két tanulmányt adott át a szlovák tagozatnak1 , egyet az Európai Közösség környezetvédelmi jogának, egy továbbit pedig az Európai Közösség energetikai és közlekedési jogának alkalmazhatóságáról a bős-nagymarosi jogvita megoldásában. A Jogi Szakértői Munkacsoportban a felek megállapodtak abban, hogy a két tanulmányt átadják a másik két munkacsoport részére, hogy azokat munkájuk során felhasználják.
A magyar fél a fenti két tanulmányt olyan alapvető forrásmunkáknak tekinti, amelyek alkalmasak a közösségi jog szerepének bemutatására a bős-nagymarosi jogvita rendezésében, ezért a jelen álláspont kimunkálásakor a magyar fél jelentős mértékben támaszkodott azokra. A jelen dokumentumban a magyar fél arra törekszik, hogy a fent említett két tanulmányban megfogalmazott általános megközelítésből minél inkább a konkrétum felé közelítsen.
2 A releváns közösségi környezetvédelmi jogszabályok és alkalmazásuk
A környezet védelme az Európai Közösség alapvető célkitűzései közé tartozik. Az EK Szerződés 2. cikke szerint a „Közösség feladata, hogy […] előmozdítsa […] a környezet magas szintű védelmét és javítását […]”. A környezetügy kiemelt jelentőségét jelzi az EK Szerződés 6. cikke által megfogalmazott ún. integrációs elv, amely szerint a környezetvédelmi követelményeket valamennyi közösségi politika részévé kell tenni. Az integrációs elv megjelenik az alacsonyabb szintű közösségi jogszabályokban is (ld. pl. a Víz Keretirányelv preambulumának (16) pontját), egyértelmű preferenciát állítva a versengő politikák között a környezetvédelem javára.
A közösségi környezetvédelmi jogszabályokon belül a bős-nagymarosi beruházás megvalósítását elsősorban a horizontális, a vízvédelmi és a természetvédelmi jogszabályok érintik. Ezen felül a vízenergia-hasznosítás - mint potenciális megújuló energiaforrás - környezeti értékelésére közvetett hatással vannak az éghajlatvédelmi acquis egyes szabályai.
Horizontális szabályozás:
- az emberi tevékenység környezetre gyakorolt várható hatásainak előzetes felmérésére vonatkozó szabályok, így a környezeti hatásvizsgálatról szóló 85/337/EGK irányelv és a stratégiai hatásvizsgálatról szóló 2001/42/EK irányelv;
- a társadalmi részvétel szabályozása a környezeti ügyekben, így a környezeti adatokhoz való hozzáférés biztosításról szóló 2003/87/EK irányelv, valamint az egyes – közösségi jogszabályon alapuló – tervek és programokkal kapcsolatos döntéshozatalban való részvételről szóló 2003/35/EK irányelv;
- a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK irányelv.
Víz-védelem:
- a közösségi vízügyi politika kereteiről szóló 2000/60/EK irányelv;
- az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv;
- a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezése elleni védelméről szóló 91/676/EGK irányelv;
- a települési szennyvíz elvezetéséről és kezeléséről szóló 91/271/EGK irányelv;
- a fürdővizek minőségéről szóló 2006/7/EK irányelv
- a felszín alatti vizekról szóló irányelv, amelyet a Tanács és Parlament már elfogadott, annak szövege ismert, de formálisan várhatóan 2007 első negyedévében jelenik meg.
Természetvédelem: a bős-nagymarosi beruházás szempontjából a területalapú közösségi természetvédelem keretét adó Natura 2000 hálózatot létrehozó két jogszabály releváns, melyek:
- a vadon élő madarak védelméről szóló 79/409/EGK irányelv;
- a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK irányelv.
Éghajlatvédelem: a vízenergia-hasznosítás közösségi környezeti megítéléséhez ad támpontot a kiotói projekt mechanizmusok és a 2003/87/EK irányelv által létrehozott európai CO 2 kibocsátási egységkereskedelmi rendszer kapcsolatát megteremtő 2004/101/EK irányelv.
A Közösség másodlagos joga mellett feltétlenül meg kell emlékezni arról, hogy a tagállamok közösségi jogként kötelesek alkalmazni a Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződéseket is. Mint azt az Európai Bíróság a Bizottság v. Írország ügyben (C-459/03) hozott 2006 május 30-i ítéletében2 megerősítette, hogy az Európai Közösség által jóváhagyott nemzetközi szerződések „az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében... a közösségi jogrend szerves részét képezik. Ennek megfelelően számításba kell venni - többek között - a következő egyezményeket is:
- Biológiai sokféleség egyezmény (Rio de Janeiro, 1992)
- Egyezmény a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről (Bonn, 1979)
- Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről (Szófia, 1994)
- Egyezmény a határokat alkotó vagy metsző nemzetközi vízfolyások és tavak védelméről és fenntartható használatáról (Helsinki 1992)
1 Baranyai, G.: Az Európai Közösség környezetvédelmi jogának szerepe a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos jogvita rendezésében. 2005. június
Koup International Consulting: Összefoglaló elemzés: a vízlépcső kérdését érintő előírások a közösségi energia- és közlekedési jogban. 2005. május
3 A Víz Keretirányelv végrehajtásából adódó feladatok összehangolása
A Víz Keretirányelv (VKI) a jogvita megoldásának központi jelentőségű közösségi jogszabálya, ugyanis a jogvita megoldásának alapelveit a keretirányelv által megjelölt környezeti célkitűzésekre tekintettel kell meghatározni, miközben a figyelembe vehető műszaki változatok paramétereinek meg kell felelniük a keretirányelv által kijelölt környezeti paramétereknek, ugyanakkor a végleges megoldásnak illeszkednie kell a szlovák szakértőkkel együttműködve készítendő vízgyűjtő-gazdálkodási tervekhez.
A közösségi vízügyi politika központi törekvése a vizek minőségének védelme, illetve javítása. Ennek érdekében meg kell akadályozni a vizek állapotának (további) romlását; elő kell segíteni a vizek fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos hasznosítását, valamint védeni kell a vízi ökoszisztémákat és az ezektől közvetlenül függő szárazföldi és nedves élőhelyeket [VKI Preambulum (19), (26) és (23) pontjai, 1. cikk (a)-(b) pontjai]. Ennek megfelelően a Víz Keretirányelv a felszíni és felszín alatti víztestekre, valamint a víztestekkel összefüggésben lévő területekre környezeti célkitűzések meghatározását írja elő. Ez – alapesetben – a felszíni és a felszín alatti vizek esetében a legalább „jó állapot” elérését jelenti, védett területek kapcsán pedig a kapcsolódó védelmi célok párhuzamos és integrált megvalósítását.
3.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés fő feladatai, lehetséges módszerei és határidői
A Víz Keretirányelv első lépéseként a vízgyűjtő kerületek jellemzése és ezen belül a jelentősen (erősen) módosított3 illetve a mesterséges víztestek ideiglenes kijelölése
2004-ben már megtörtént4. E szerint a Duna fő medrét Dunacsún és Szap között „jelentősen (erősen) módosított víztestnek”, a Szigetközt valamint a Duna Szap és az Ipoly-torkolat közötti szakaszát „valószínűleg jelentősen (erősen) módosított víztestnek” minősítették. A Duna Ipoly-torkolat alatti teljes magyarországi szakasza „természetes (nem jelentősen (erősen) módosított) víztest” minősítést kapott.
A tagállamoknak ezt követően kell megvizsgálniuk, hogy megfelelő intézkedésekkel a jó állapot elérhető-e, valamint hogy a fennálló megoldásnak létezik-e műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, környezetileg kedvezőbb alternatívája. Ez a menetrend a gyakorlatban az jelenti, hogy a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külön-külön, vagy együttesen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés folyamatába illesztve meg kell vizsgálja a jó állapot eléréséhez szükséges intézkedéseket abból a szempontból is, hogy a jelentősen (erősen) módosított víztestként való kijelölés konjunktív feltételei fennállnak-e5 ?
Amennyiben ezek a feltételek a konkrét víztest esetében igaznak bizonyulnak, a víztestet jelentősen (erősen) módosítottnak, ellenkező esetben természetes állapotúnak kell tekinteni. Mindkét esetben el kell készíteni azon beavatkozások rendszerét, amelyek eredményeképp elérhető a jó ökológiai állapot vagy (jelentősen (erősen) módosított víztest esetén) a jó ökológiai potenciál.
A Duna érintett szakaszain a konkrét beavatkozásokat csak a környezeti célkitűzések megállapítása után lehet meghatározni. A beavatkozások esetében meg kell teremteni a már fennálló és üzemelő létesítményekhez kapcsolódó valamennyi használat, így az energiatermelés, a hajózás és az árvízvédelem, továbbá a műtárgyak illetve azok üzemeltetésének környezeti kompatibilitását, figyelemmel az EK Szerződés 6. cikke által megfogalmazott integrációs elvre, amely szerint a környezetvédelmi követelményeket valamennyi közösségi politika részévé kell tenni.
3 Az Európai Parlament és Tanács 2000/60/EK sz. „Az európai közösségi intézkedések kereteinek meghatározásáról a víz politika területén” c. irányelvben 2005. március 22-ei határidővel előírt jelentés a Duna vízgyűjtőkerület magyarországi területének jellemzőiről, az emberi tevékenységek környezeti hatásairól és a vízhasználatok gazdasági elemzéséről. Magyar Köztársaság, 2005. március
4 VKI 4.cikk. (3) bekezdés ; a kijelölés részletes feltételeit, valamint eljárását a Guidance Document on Heavily Modified Water Bodies 12-14., 19-23. és 19-59 oldalai határozzák meg.
5 A kettős szóhasználatot az indokolja, hogy a Víz Keretirányelv hivatalos magyar nyelvű szövege a „jelentősen módosított”, ugyanakkor a 221/2004.(VII.21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól, valamint a magyar szakmai körök következetesen az „erősen módosított” kifejezést használják.
A magyar fél álláspontja az, hogy a Duna közös szakaszain, kiváltképp a Duna Pozsony-Szap szakaszán a beavatkozások lehetséges változatainak értékelését komplex stratégia hatásvizsgálat (SEA) keretén belül tudnák a felek a leghatékonyabban és legszakszerűbben értékelni. Figyelembe véve az Európai Közösség előírásait, mindenek előtt a Víz Keretirányelv kötelező tervezési logikáját, a magyar fél a hatásvizsgálatot az alábbi tartalommal és logikai sorrendben javasolja elvégezni6 :
1) A referenciaállapot elemzése
Az EU Víz Keretirányelv végrehajtásához a referenciaállapot részletes ismertetése szükséges. A hatásvizsgálatban a folyamatokat és a megvalósítandó célállapotokat adatokkal, referenciahelyeken végzett mérésekkel, időszaki térképekkel stb. kell alátámasztani.
2) A visszafordíthatatlan változások elemzése
Nincs általános egyetértés abban, hogy a folyó helyreállítások során mi számít visszafordíthatónak. Nyilvánvaló, hogy az emberi beavatkozások visszafordíthatósága egy bizonyos tervezési horizonton belül, esetleg egy 50-150 éves időszakon belül értelmezendő.
3) A jelenlegi helyzet hiányosságai
A referenciaállapottól való eltérés ismertetése.
4) Víz- és földhasználati kötelezettségek általi korlátozások
A helyreállítással konfliktusban lévő víz- és földhasznosításokat az EU Víz Keretirányelv „jelentősen (erősen) módosított víztestekre” vonatkozó eljárása szerint kell kezelni. Ez többek között azt jelenti, hogy gazdasági elemzésekkel kell bizonyítani, hogy a természetes (nem jelentősen (erősen) módosított) víztestre alkalmazandó környezeti, vízminőségi célok megvalósítása ésszerűtlenül magas költséggel járna, vagy hogy a helyreállítási intézkedések káros hatással lennének a környezetre. A korlátozások vizsgálata során figyelemmel kell lenni a madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek által bevezetett beavatkozási tilalmakra is.
6 Ezt a javaslatot a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport magyar tagozata a 2005. december 19-20-i tárgyaláson átadta a szlovák tagozatnak, amely ezen ülés jegyzőkönyvének 4. sz. mellékletét képezi.
5) A környezeti célkitűzések felvázolása
A környezeti célok a fenti négy tényező, a referenciaállapot, a jelenlegi (ökológiai) helyzet, a visszafordíthatatlan változások, valamint a jelenlegi és jövőbeli emberi hasznosítások elemzésének eredményeként vázolhatók föl. A meghatározandó célkitűzéseknek az EU Víz Keretirányelvben megállapított célkitűzésekkel, azaz a 2015-ig elérendő „jó ökológiai állapot”-tal vagy a „jó ökológiai potenciál”-lal összeegyeztethetőeknek kell lenniük és teljesíteniük kell azt a követelményt is, hogy a védett területekre vonatkozó minden szabványnak és célkitűzésnek megfeleljenek. (VKI 4 cikk (1) c pont)
6) A megvalósítható helyreállítási változatok felvázolása és vizsgálata
Több változatot kell megvizsgálni, annak megfelelően, ahogy arról a felek megegyeznek. Minden változatnál meg kell vizsgálni, hogy műszakilag megvalósítható-e, milyen hatással van a környezetre, illetve melyek a megvalósítás gazdasági következményei.
7) Az egyes változatok értékelése a fentiekben meghatározott célkitűzések alapján
Minden egyes változatot az 5. pontban meghatározott környezeti célkitűzéssel összefüggésben kell értékelni.
8) Ajánlás a megoldási javaslatra
A végleges értékelést számos szempont figyelembe vételével szükséges elvégezni, amely alapján megoldási javaslatot is célszerű készíteni.
A stratégiai hatásvizsgálatok időbeni tervezésekor figyelemmel kell lenni a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés kötelezően betartandó határidőire, amelyek - röviden összefoglalva - a következők:
2006. december 22 .: A vizek és a védett területek állapotának értékelését biztosító új monitoring program megindítása (VKI 8. cikk); konzultáció megkezdése a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésének időbeosztásáról, munkaprogramjáról, a végrehajtás tervezett módszeréről és a társadalomnak a tervezési folyamatban való részvételének lehetséges módjáról (VKI 14. cikk (a) pont). Ez az előírás a bős-nagymarosi projekt által érintett Duna-víztestekre is természetszerűleg vonatkozik. Ennek metodikájára a magyar fél a fent ismertetett javaslatot tette. A tervezés programját úgy kell kialakítani, hogy a vizsgálat eredményei határidőre beépíthetők legyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezési egységek rendszerébe.
2007. december 22 .: Konzultáció a vízgyűjtőre vonatkozóan feltárt jelentős vízgazdálkodási problémákról (VKI 14. cikk (b) pont). Ezt a feladatot a fent említett stratégiai hatásvizsgálaton belül lehet a legszakszerűbben végrehajtani a bős-nagymarosi projekt által érintett víztestekre vonatkozóan.
2008. december 22 .: Konzultáció a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetéről (VKI 14. cikk (c) pont). Ez a végső határideje a fent említett stratégiai hatásvizsgálat lezárásának, illetve a bős-nagymarosi projekt által érintett Duna szakaszokon a VKI előírásainak megfelelő intézkedési programok beépítésének a nemzeti és a Duna-vízgyűjtő szintű vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe. A konzultációra fél évet kell biztosítani és utána fél év alatt kell a terveket kijavítani, illetve továbbfejleszteni annak érdekében, hogy azok 2009. december 22-ig jóváhagyhatók legyenek.
2009. december 22 .: A vízgyűjtő-gazdálkodási terv jóváhagyása (VKI 13., 11. cikk). A vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek, amely az egyes vízgyűjtő kerületre vonatkozó cselekvés központi dokumentuma és - egyebek mellett - tartalmazza a vizek jó állapotba hozásához, illetve a jó állapot megőrzéséhez tervezett intézkedési programot, ami mindazon jogszabályi, egyedi hatósági intézkedések, konkrét végrehajtási lépések együttes megjelölésére szolgál, amelyek szükségesek a VKI szerint megállapított környezeti célkitűzések és az egyéb vonatkozó közösségi vízvédelmi és természetvédelmi jogszabályok egyidejű megvalósításához.
2012. december 22 .: Az intézkedési programok hatályba lépése (VKI 11. cikk). Ez azt jelenti, hogy legkésőbb eddig a határidőig kell elkészíteni a kiviteli terveket az intézkedések megvalósításához. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervet a vonatkozó magyar rendelet szerint a Környezetvédelmi és Vízügyi miniszter hagyja jóvá. A jóváhagyás azt jelenti, hogy a tervben szereplő intézkedési programokat Magyarországnak Szlovákiával közösen, vagy nélküle 2015-ig végre kell hajtania.
2015. december 22 .: A meghatározott környezeti célállapot teljesítése (VKI 4. cikk), ami más szavakkal azt jelenti, hogy legkésőbb eddig a határidőig kell befejezni a környezeti célkitűzések eléréséhez szükséges munkálatokat, szükség szerint építkezéseket.
A Víz Keretirányelv a határokkal osztott vízgyűjtőkkel kapcsolatos feladatok esetében szoros együttműködést ír elő az érintett tagállamok között. Mivel a VKI a környezeti célkitűzések megvalósítása nem pusztán bilaterális kérdés, hanem közösségi feladat (VKI Preambulum (14) pontja), a tagállamok hatékonyabb együttműködése érdekében az Európai Bizottság - a tagállamok kérésére - közreműködik a szükséges intézkedési programok kidolgozásában. Amennyiben a környezeti célkitűzések megállapítása kapcsán a felek nem tudnak megállapodni, mind Magyarország, mind Szlovákia a Bizottsághoz fordulhat kérdéseivel, illetve kapcsolódó javaslataival. A Bizottságnak hat hónapon belül válaszolnia kell a megkeresésre (VKI 12. cikk).
3.2 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a bős-nagymarosi vita által érintett Duna-szakaszokon
A VKI részletesen előírja azt, hogy mit jelent a vizek jó állapota. Azt, hogy mely jellemzőket és azok milyen határértékeit kell figyelembe venni, 2006. december 22-ig kell meghatározni. Ehhez fontosak lesznek a referencia értékek. A Duna komáromi szelvényét Szlovákia és Magyarország is interkalibrációs helyként jelentette be. A komáromi szelvény állapotát a két ország szakértői alkalmasnak ítélték a jó és a közepes állapot közötti határ jellemzésére. Megjegyzendő, hogy Magyarország a Szentendrei Duna-ágat is interkalibrációs helyként jelölte meg. (Az interkalibráció végrehajtására létrehozott szakértő csoport még nem hozott döntést a bejelentésekkel kapcsolatban.)
Nehezíti a tervezést az, hogy az érintett Duna-víztestekkel kapcsolatban a különböző gazdasági és szociális célok (árvízvédelem, hajózás, ökoturizmus, mezőgazdaság, rekreáció stb.) kielégítéséhez szükséges intézkedéseket is meg kell tervezni. Ezek megegyezhetnek az ökológiai célok kielégítéséhez tervezett intézkedésekkel, de azoktól független intézkedések megtervezésére is szükség lehet (pl. a Szap alatti Duna-szakaszon a hajóút biztosítása).
A tervezést nehezíti az is, hogy az érintett Duna-víztestek állapotára jelentős hatással voltak és vannak a Magyarország feletti teljes Duna vízgyűjtőn végzett beavatkozások, amelyek a felére csökkentették a Duna lebegtetett és görgetett hordalék szállítását és ezzel a meder mélyülését és a kisvízszintek csökkenését eredményezték.
3.2.1 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Dunacsún-Szap közötti Duna-szakaszon
A szigetközi Duna-szakasz nem megfelelő állapotát leginkább az okozza, hogy kevesebb víz kerül a Duna fő medrébe és mellékágaiba, mint amennyi a jó állapothoz kellene. Az optimális kompromisszumnak megfelelő vízhozam rezsim meghatározásához változatokat kell vizsgálni.
A különböző nagyságú vízhozam rezsimek esetén különböző beavatkozásokkal lehet a víztestnek a VKI-ban foglalt követelményeket teljesítő jó állapotát biztosítani. Ha egy adott vízhozam-rezsim esetén különböző beavatkozásokkal lehet biztosítani a VKI előírásainak megfelelő jó ökológiai állapotot, akkor költség-haszon vizsgálattal, valamint a környezetre gyakorolt hatás értékelésével kell kiválasztani az adott vízhozam-rezsim esetén alkalmazandó intézkedést. Egy ilyen elemzésre a legalkalmasabb a komplex stratégiai hatásvizsgálat (SEA). Környezeti hatásvizsgálatnak (EIA) csak azokat a változatokat kell alávetni, amelyek a stratégiai hatásvizsgálat nyomán arra alkalmasnak bizonyultak. Az elfogadhatóság kritériumait a VKI meghatározza.
Az érintett Duna szakaszon a VKI-ben előírt jó ökológiai állapot, illetve – a jelentősen (erősen) módosított jelleg fennmaradása esetén – jó ökológiai potenciál, a nagyobb vízhozamokból álló vízhozamrezsimek és a hozzájuk kapcsolódó vízimunkák (meanderezés, fenékszintemelés, duzzasztás stb.) kialakításával biztosítható.
Az érintett Duna-szakaszon helyre kell állítani, illetve biztosítani kell az árvízvédelmi rendszernek a magyarországi előírásoknak megfelelő védőképességét.
3.2.2 A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés a Szap-Budapest közötti Duna-szakaszon
Ezen a szakaszon a szlovák fél új vízlépcső építését tartja jó megoldásnak a hajózóút biztosításához és az eredeti terv szerinti energiatermeléshez. Ezzel szemben a magyar fél álláspontja az, hogy a térségben tervezett második vízlépcső létesítése jogilag nem kötelező, környezeti károkat okoz, költségei meghaladják hasznait és az európai joggal is összeegyeztethetetlen (lásd a 4) . fejezetet). Amennyiben Szlovákia kitart a második vízlépcső megépítése mellett, akkor azt a VKI szerint új beruházásnak kellene tekinteni. Ebben az esetben bizonyítani kell, hogy teljesülnek a VKI 4. cikkében megfogalmazott derogációs követelmények.
Megjegyzendő, hogy a második vízlépcső nélküli hajózóút fejlesztés is új beruházásnak minősülhet, ami maga után vonja azt, hogy erre az esetre is a fenti előírások érvényesek.
4 A természetvédelmi szabályozásból következő cselekvési kötelezettség
A közösségi természetvédelmi szabályozásnak kiemelkedő jelentősége van a Bős-Nagymarosi Vízlépcső beruházással kapcsolatos jogvita rendezésében, ugyanis a projekt-együttes az EU által védettnek tekintett Natura 2000 területek sokaságát érinti. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban a közösségi jog egyrészről széleskörű cselekvési kötelezettséget, másrészről abszolút hatályú beavatkozási tilalmakat, korlátokat állapít meg.
A magyar fél a szakértői tárgyalások során átadta7 az érintett Duna szakaszra vonatkozó Natura 2000 területek, valamint a jelölő fajok és élőhelyek adatai.
Magyarország a Natura 2000 hálózat felmérése során a bős-nagymarosi beruházás által érintett területek igen széles köre kapcsán állapította meg a kijelölést megalapozó feltételek fennállását. Ennek megfelelően a Bizottság számára eljuttatott kijelölési lista tartalmazza többek között:
- a Duna teljes magyarországi szakaszát mint vízi élőhelyet;
- a Szigetközben, és a Duna Szap és Esztergom közötti szakasza mentén található számos szárazföldi élőhelyet;
- az Ipoly torkolati vidékét;
- a Szentendrei-sziget jelentős részét.
7 Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport 2005. augusztus 2-3-i ülés
Aláhúzandó, hogy a fenti területek jelentős számban tartalmaznak kiemelt jelentőség élőhelyet, illetve kiemelt jelentőségű fajok élőhelyeit.
Az élőhelyvédelmi irányelv értelmében a tagországnak meg kell tenni azokat a szükséges intézkedéseket, melyek a közösségi jelentőségű természetes élőhelyek, illetve vadon élő növény- és állatfajok kedvező védelmi helyzetének fenntartását, illetve visszaállítását célozzák.
Igaz, hogy a Natura 2000 területek kijelölése a Duna elterelését követően történt meg, a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek védelme a csatlakozás időpontjától, azaz 2004. május elsejétől mindkét országnak uniós kötelezettsége.
A Natura 2000 területek koherenciájának kárára történő beruházások folytatása, a közösségi természetvédelmi célkitűzésektől való eltérés kivételes derogációs lehetőség, ezért alkalmazásának feltételei tételesen meghatározottak8 . A feltételek értelmezése során az Európai Bíróság esetjoga illetve a Bizottság által kiadott útmutatóknak9 megfelelően kell eljárni.
A Szigetköz egy része emellett országos jelentőségű védett természeti terület (Szigetközi Tájvédelmi Körzet), így nem csak európai uniós, de nemzeti szempontból is jelentős természetvédelmi értéket képvisel.
8A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növény- és állatvilág védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikk 3. bekezdés
9European Commission: Managing Natura 2000 Sites: The provisions of Article 6 of the „Habitats” Directive 92/43/EEC, 2000;
European Commission: Assessment of plans and projects significantly affecting Natura 2000 sites, Methodological guidance on the provisions of Article 6 (3) and (4) of the Habitats Directive 92/43/EEC, 2002.
4.1 A Pannon Biogeográfiai Szeminárium tapasztalatai
A Pannon Biogeográfiai Szemináriumra 2005. szeptember 27-29. között került sor Sarródon. A szemináriumon Magyarország, Csehország és Szlovákia adott számot a pannon régió Natura 2000 területek kijelöléseiről. A Dunával, illetve a halfajokkal kapcsolatosan az alábbiak állapíthatók meg:
A halfajok esetében a szlovák kijelölést általánosságban hiányosnak értékelte az Európai Bizottság a szemináriumon, így - amennyiben a szlovák fél nem tudta megvédeni álláspontját - alapesetként IN MOD10 besorolást kaptak a halfajok.
A Bizottság nehezményezte a dunai területek kapcsán, hogy sok esetben a Dunának csak a magyarországi oldalát jelölték ki Natura 2000 területnek, a szlovák részt nem. Ez azért kérdőjelezhető meg, mivel a Duna medrét elsősorban halfajokra jelölte Magyarország. A szlovák félnek a teljesítéshez további területeket kell kijelölnie a Duna szakaszain. Ezzel kapcsolatban a magyar fél felhívja a figyelmet arra, hogy - addig a határidőig is, amit Szlovákia a Bizottság felé tett kötelezettségvállalásában jelzett a kijelölések pótlására - a Natura 2000 területeken megvalósuló vagy az azokra ható beruházások, tervek esetében lefolytatandó hatásvizsgálati eljárás Szlovákia számára is kötelező érvényű.
8A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növény- és állatvilág védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikk 3. bekezdés
9European Commission: Managing Natura 2000 Sites: The provisions of Article 6 of the „Habitats” Directive 92/43/EEC, 2000;
10(INSUFFICIENT MODERATE (IN MOD): A kijelölés nem elégséges, további területek kijelölése szükséges a faj/élőhely populációinak védelme érdekében.)
4.2 A Natura 2000 területeken megvalósuló vagy azokra ható beruházások, tervek esetében lefolytatandó hatásvizsgálati eljárás11
Minden olyan terv vagy beruházás elfogadása, illetőleg engedélyezése előtt, amely valamely Natura 2000 területre és az ott megtalálható élővilágra akár önmagában, akár más terv vagy beruházás részeként várhatóan jelentős hatással lehet, a terv kidolgozójának, illetőleg a beruházást engedélyező hatóságnak vizsgálnia kell a tervnek vagy a beruházásnak a Natura 2000 területen előforduló, a terület jelölésének alapjául szolgáló fajokra és élőhelytípusokra gyakorolt hatását.
A konkrét ügyben a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos bármilyen megvalósítási tanulmány, terv és az esetlegesen később realizálódó beruházás hatásait a Natura 2000 területekre minden esetben vizsgálni kell. Ismét hangsúlyozandó, hogy - a terület jellegére való tekintettel - nem lehet vita tárgya, hogy a határmenti területeken a
magyarországi Duna-szakaszra kijelölt Natura 2000 terület egy víztestet képez a Duna szlovákiai térfelével, ezért a vizsgálatot Szlovákiának is kötelező érvénnyel le kell folytatnia, akkor is, ha nem jelölte ki az adott Natura 2000 terület a saját oldalán.
A bős-nagymarosi jogvitát rendező kormányközi megállapodás csak olyan új műszaki létesítmények, műtárgyak megvalósítását írhatja elő, amelyek megépítése és üzemeltetése nem eredményezi a kijelölt Natura 2000 területek károsodását vagy jelentős zavarását, vagy – amennyiben e területek kijelölésének alapjául szolgáló faj vagy élőhelytípus természetvédelmi helyzetére káros hatással lehet – az alábbi feltételek együttesen teljesülnek:
- a tevékenység közérdeket szolgál,
- más kielégítő megoldást kerestek, de az nem található,
- a területre irányuló káros hatást a minimumra kell csökkenteni,
- az érintett fajok/élőhelytípusok megőrzésére a károsító hatással arányos kárpótló intézkedést kell tenni (élőhelyek helyreállításával, létesítésével),
- kiemelt jelentőségű faj vagy élőhelytípus esetén csak a környezet védelme, a közegészségügy, a köz biztonsága érdekében, illetve a Bizottsággal történt konzultációt követően engedélyezhető a terv vagy beruházás.
11 A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő növény- és állatvilág védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikke
4.3 A közösségi jelentőségű fajok védelmére irányuló további előírások
A terveknek és beruházásoknak a Natura 2000 hálózat koherenciájára, különösen az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletén szereplő közösségi jelentőségű élőhelytípusok és a II. mellékletén szereplő közösségi jelentőségű fajok természetvédelmi helyzetére történő hatások vizsgálatán túlmenően a tagállamoknak az idézett irányelv IV. a) mellékletében szereplő további közösségi jelentőségű állatfajok esetében – függetlenül attól, hogy Natura 2000 területen vagy azon kívül találhatók-e – további kötelezettségei vannak. Az irányelv 12. cikk (1) bekezdése szerint:
„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:
(…)
d) szaporodási, költő- vagy pihenőhelyek károsítása vagy elpusztítása.”
5 A közlekedésfejlesztés és az energiatermelés és előírásai az Európai Unióban
A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítését, üzemeltetését a közösségi jog több területe érinti potenciálisan. A környezetvédelem és természetvédelem mellett kiemelendőek még a közös közlekedéspolitikára, valamint az energiapolitikára vonatkozó közösségi jogszabályok.
5.1 A folyami közlekedéssel kapcsolatos európai közösségi jog szerepe a bős-nagymaros vita rendezésében
A Mosel-Rajna és a Rajna-Majna-Duna belvízi hajózási útvonal a 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat12 III. mellékletében szereplő harminc kiemelt fontosságú, európai érdekű projekt egyike.
Uniós célkitűzés a Rajna-Majna-Duna víziút hajózhatóságának javítása, ami lehetővé teszi a teherforgalomnak az egyre zsúfoltabb közutakról a vízi útvonalakra való átirányítását.
A belvízi hajózási útvonal fejlesztése elsősorban a tagállamok felelőssége, ezért az Európai Bizottság - nem rendelkezvén konkrét információval az alternatív programokról, illetve egyedi intézkedésekről - az intézkedések tervezését és végrehajtását, figyelemmel a tagállamok egymás közötti egyeztetési kötelezettségére, a tagállamokra bízza. A közösségi jogból tehát nem következik konkrét infrastruktúra-fejlesztési kötelezettség az egyes tagállamok számára, ugyanakkor az EK Szerződés 6. cikkében megfogalmazott integrációs elv értelmében a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele a hajózási útvonalak fejlesztése esetében is kötelező érvényű.
A Duna - bele értve a bős-nagymarosi jogvita által érintett szakaszt is - hajózhatóságának javítására irányuló projekt megalapozására - a VITUKI Kht. által vezetett konzorcium kivitelezésében - tanulmány készül, amelynek várható befejezése 2007.
A jelzett és a Közösség ún. NAIADES programjában13 megfogalmazott célok elérésének előfeltételeként, környezeti hatásvizsgálatra van szükség, összhangban 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel14 (SEA-irányelv), valamint a többször módosított, projektekre vonatkozó 85/337/EK irányelvvel15 (EIA-irányelv). Habár mindkét irányelv nemzeti szinten alkalmazandó jogi aktus, de kitér a közvetett és kumulatív hatásokra, s határokon átnyúló konzultációt ír elő olyan esetekben, amikor jelentős környezeti hatások nagy valószínűséggel másik tagállam környezetére is kihatnak. E vizsgálatok részeként biztosítani kell az uniós környezetvédelmi jogi aktusok és különösen a Víz Keretirányelv tiszteletben tartását.
12Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 884/2004/EK határozata a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról (HL L 167., 2004.4.30.). Decision No 884/2004/EC of the European Parliament and of the Council of 29 April 2004 amending Decision No 1692/96/EC on Community guidelines for the development of the trans-European transport network (Text with EEA relevance)
13 A NAIADES program – A Bizottság közleménye a belvízi szállítás előmozdításáról “NAIADES” - Integrált európai cselekvési program a belvízi szállítás érdekében – {SEC(2006) 34}, COM(2006) 6 végleges, Brüsszel, 17.1.2006
14Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i 2001/42/EK irányelve a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21.). Directive 2001/42/EC of the European Parliament and of the Council of 27 June 2001 on the assessment of the effects of certain plans and programmes on the environment
15A Tanács 85/337/EK 1985. június 27-i irányelve az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 175., 1985.7.5.). 85/337/EEC: Council Directive of 27 June 1985 on the assessment of the effects of certain public and private projects on the environment OJ L 216, 3.8.1991, p. 40–40 (PT)
5.2 A megújuló energiaforrásból termelt villamosenergiáról szóló 2001/77/EK Irányelv16
Az irányelv 2010-re az Európai Unió szintjén összességében 22,1%-ra kívánja növelni a villamosenergia-felhasználásban a megújuló forrásokból előállított áram részarányát. A jogszabály 3. cikkelye szerint a közösségi cél elérése érdekében a tagállamoknak nemzeti célkitűzéseket kell tenniük és megvalósítaniuk. (A nemzeti indikatív célkitűzéseket a direktíva függeléke tartalmazza.) A jogszabály az indikatív célkitűzés megvalósításának módját – azaz hogy az adott tagállam a vállalt célkitűzést mely energiaforrásának milyen arányú felhasználásával valósítja meg – tagállami hatáskörben tartja. Így lehetővé válik, hogy minden tagállam a maga helyzetének leginkább megfelelő megoldást válassza.
Magyarország 2010-re 3,6%-os célérték teljesítését vállalta (a célkitűzés megállapításakor, az aktuális hazai érték 0,5% körül volt), amelyet biztosan teljesíteni fog, azaz meg fog felelni az irányelv követelményeinek.
Fentiekből következik, hogy az Európai Unió által alkotott energetikai jogszabályi követelményekből egy vízerőmű létesítésének szükségessége nem vezethető le. Az, hogy az EU támogatja és elősegíteni kívánja a megújuló energiaforrások szélesebb körű kiaknázását, nem jelenti azt, hogy minden egyéb szempontra és más jogszabályokból fakadó követelményekre tekintet nélkül a vízenergia-hasznosítás arányát kellene tagállami szinten növelni.
16 DIRECTIVE 2001/77/EC OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 27 September 2001 on the promotion of electricity produced from renewable energy sources in the internal electricity market
A 2006. december 19-i jegyzőkönyv