JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer

ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,

2004. április 13-án Pozsonyban

megtartott tárgyalásáról

1.              A Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a Szlovák Köztársaság Kormányának a BNV építésével és üzemelésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével és a Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége Dr. Erdey György kormánymeghatalmazott vezetésével 2004. április 13-án Pozsonyban tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete végrehajtási módozatairól. A tárgyalások kezdetén felszólalt Dr. Persányi Miklós, a Magyar Köztársaság környezetvédelmi és vízügyi minisztere és ekkor jelen volt Dr. Miklós László, a Szlovák Köztársaság környezetvédelmi minisztere. A tárgyaláson résztvevők névsorát a 1. sz. melléklet tartalmazza.

2.              A tárgyalás a delegációvezetők nyitóbeszédével kezdődött. Ing. Dominik Kocinger úr beszédét az 2. sz. melléklet, Dr. Erdey György úr beszédét, a 3. sz. melléklet tartalmazza.

3.              A Szlovák Köztársaság kormányküldöttségének vezetője átadta „A Szlovák Köztársaság kormánydelegációjának komplex nyilatkozata arról, hogyan teljesíthetők az 1977. évi szerződés célkitűzései a nemzetközi bíróság ítéletére alapozva és a vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport szlovák tagozatának nyilatkozata”, továbbá „A Duna Doborgaz – Szap közötti szakaszán található mellékágrendszer vízjárásának optimalizálása a természeti környezet szempontjából” című dokumentumokat.

4.              A Magyar Köztársaság küldöttségének vezetője tájékoztatást adott arról, hogy a magyar fél „A Szlovák Köztársaság kormánydelegációjának komplex nyilatkozata arról, hogyan teljesíthetők az 1977. évi szerződés célkitűzései a nemzetközi bíróság ítéletére alapozva és a vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport szlovák tagozatának nyilatkozata” megnevezésű dokumentummal kapcsolatos magyar álláspontot írásban át fogja adni.

5.              A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy tárgyalásaikat a megkezdett szakértői szinten folytatják a Jogi Szakértői Munkacsoportban, valamint és a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportban. A felek megegyeztek abban is, hogy létrehoznak egy harmadik, gazdasági kérdésekkel foglakozó munkacsoportot is.

6.              A Szlovák Köztársság küldöttségének vezetője megerősítette, hogy a Jogi Szakértői Munkacsoport szlovák tagozatának vezetője JUDr. Drahoslav Stefánek, a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport szlovák tagozatának vezetője Ing. Marián Supek. Bejelentette továbbá, hogy a gazdasági kérdésekkel foglakozó munkacsoport szlovák tagozatának vezetője Ing. Dana Puhovichová. A magyar kormányküldöttség vezetője a munkacsoportok magyar tagozatainak vezetőit később nevezi meg.

7.              A munkacsoportok tárgyalási időpontjairól a munkacsoportok vezetői állapodnak meg arra törekedve, hogy az első üléseikre május hónap második felében sor kerülhessen.

8.              Tekintettel a két országnak az Európai Unióba történő belépésére, a felek megállapodtak abban, hogy megvizsgálják azt, hogy milyen lehetőségeket kínál az EU 2000/60 Víz Keretirányelvének alkalmazása a környezeti kérdések megoldására.

9.              A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy a gazdasági munkacsoport közvetítésével megállapodnak azoknak a releváns adatoknak a cseréjében, amelyek a bősi és a dunacsúni létesítmények üzemeltetésével, illetve az energiatermeléssel kapcsolatosak.

10.          A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy a kormányküldöttségek soron következő ülésére Budapesten kerül sor egy, a kormánydelegációk vezetői által később egyeztetendő időpontban. Ezen a találkozón a felek megvitatják és jóváhagyják a szakértői munkacsoportok mandátumát és azokat a megvitatandó kérdéseket, amelyekben a szakértői munkacsoportok megállapodtak.

11.          A jelen jegyzőkönyv szlovák és magyar nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv három mellékletet tartalmaz, amelyek  a jegyzőkönyv szerves részét képezik.

Pozsony, 2004. április 13.

 

Ing. Dominik Kocinger                                                            Dr. Erdey György

a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségének vezetője    a Magyar Köztársaság kormányküldöttségének vezetője

2004. április 13-i jegyzőkönyv

1. sz. melléklete

A magyar és a szlovák kormányküldöttség tagjai

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében hozott

ítéletének végrehajtásával összefüggő, 2004. április 13-i pozsonyi tárgyaláson

A magyar kormányküldöttség

Dr. Persányi Miklós, Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter

Dr. Erdey György, helyettes államtitkár, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, a delegáció vezetője

Dr. Gerelyes István, Külügyminisztérium, Nemzetközi Jogi Főosztály

Dr. Valkár István, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Dr. Pintye Ágnes, Nemzeti Területfejlesztési Hivatal

Simon József, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

Dr. Prandler Árpád nagykövet, a Magyar Köztársaság hágai Nemzetközi Bíróság előtti képviselője a Bős – Nagymarosi ügyben,

Dr. Kovács György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium főosztályvezetője, a Tárcaközi Bizottság titkára,

Benyó Pál, tolmács

Galambos Mária, a delegáció titkára

A szlovák kormányküldöttség

Ing. Dominik Kocinger, a delegáció vezetője

JUDr. Drahoslav Stefánek , a Szlovák Köztársaságnak a hágai Nemzetközi Bíróság előtti képviselője, Külügyminisztérium

Ing. Marián Supek, Környezetvédelmi Minisztérium

Ing. Teodor Petrik, Gazdasági Minisztérium

Ing. Dana Puhovichová, Pénzügyminisztérium

Ing. Jaroslav Coplák, Közlekedési, Postaügyi és Hírközlési Minisztérium

Emil Hlinka,  Földművelésügyi Minisztérium

JUDr. Cecilia Kandrácová, Külügyminisztérium

Prof. RNDr. Igor Mucha CSc., a szlovák kormányküldöttség szakértője

A szlovák tárgyalódelegáció titkársága

RNDr. Zoltán Hlavaty, a Felszín-alatti Vizek Konzultációs Munkacsoport

Andrej Hoffman, tolmács

Ing. Gabriel Jencik, a küldöttség titkára, Környezetvédelmi Minisztérium

Ing. Mirosláv Sándor, Földművelésügyi Minisztérium

RNDr. Josef Sloboda, Földművelésügyi Minisztérium, a Szlovák Köztársaság kormánymeghatalmazottjának Titkársága

2004. április 13-i jegyzőkönyv

3. sz. melléklete

A magyar kormányküldöttség vezetőjének

n y i t ó b e s z é d e

a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének

végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások

2004. április 13-i, pozsonyi fordulóján

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

Tisztelt kormányküldöttségi tagok!

Mindenek előtt megköszönöm szíves meghívásukat. Most, hogy delegációink ismét a tárgyalóasztalhoz ültek, érdemes röviden összefoglalni, meddig is jutottunk a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének végrehajtási módozatait kereső tárgyalásaink folyamán.

Mielőtt azonban erre rátérnék, szeretném tájékoztatni tisztelt tárgyalópartnereinket a magyar fél oldalán bekövetkezett szervezeti és személyi változásokról. A 2002-ben lezajlott parlamenti választások nyomán megalakult új kormány úgy döntött, hogy a kormányzati struktúrában a környezetvédelmi és a vízügyi feladatok ellátását egy tárcához telepíti. A döntés a május 1-jei Európai Unióhoz történő csatlakozással is összefügg, ami a hatékony, a közös európai kihívásoknak megfelelő közigazgatási rendszer kialakítását segíti elő. Ezen túlmenően a kormány 2003. novemberében döntött arról is, hogy a hágai Ítélet végrehajtásával kapcsolatos feladatokat tárcaközi bizottság koordinálja, amelynek vezetője dr. Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a szervezeti változások sikeresen elősegítik majd a Duna magyar-szlovák közös szakasza még megoldatlan kérdéseinek megválaszolását.

A bősi vízlépcső térségével és a Nagymaros feletti Duna szakasszal kapcsolatos teendők ellátásában a legilletékesebb tárca kapott jelentős szerepet, hiszen a Magyar Köztársaság Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumának kompetenciájába tartozik a környezet-, illetve természetvédelemmel, a folyógazdálkodással, és az árvízvédelemmel kapcsolatos állami feladatok ellátása.

Annak érdekében, hogy a területfejlesztési, hajózási, energiatermelési, valamint erdő,- és mezőgazdasági kérdések is súlyuknak megfelelően képviselve legyenek, a tárgyalási mandátumunkat olyan összetételű tárcaközi bizottság határozza meg, amelyben valamennyi érintett minisztérium részt vesz.

Ezek az intézményi változások óhatatlanul együtt jártak személyi változásokkal is. A tárgyalásokon a magyar delegációt - személyemben - új kormánymeghatalmazott vezeti, s megváltozott a hágai képviselő személye is.

Tisztelt Kocinger úr, Hölgyeim és Uraim!

Az előbbiekben ismertetett intézményi és személyi változások mellett változatlan maradt a magyar fél elkötelezettsége a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének teljes és maradéktalan végrehajtása és az ennek érdekében lefolytatandó előfeltételek nélküli, jóhiszemű tárgyalások mellett, mind szakértői, mind kormánydelegáció szinten.

Honnan is folytatódnak most a tárgyalások? Az ítélet 1997. szeptemberi kihirdetését követően a felek intenzív tárgyalásokba kezdtek, aminek nyomán 1998. elején körvonalazódott egy, a később alá nem írt és zsákutcának bizonyult „keretmegállapodás-tervezet”. Ezt a megoldást sem az akkori, sem a következő magyar kormány nem tartotta megfelelőnek, ezért a későbbi tárgyalások folyamán, 1998. őszétől, közösen új irányt szabtunk az együtt-gondolkodásnak, melynek célja immár nem az ítélettől független, hanem egy azon alapuló megoldás keresése. Ennek eredményeként 1999. májusában, a szlovák fél kezdeményezésére, arról állapodtunk meg, hogy a magyar fél egy alsó vízlépcső nélküli megoldásra részletes rendezési javaslatot készít. Ezt az 1300 oldalas dokumentum-csomagot a magyar fél 1999. decemberében adta át szlovák partnerének. A szlovák fél válasza 2000. decemberére készült el.

A válasz gondos tanulmányozását követően a magyar fél megállapíthatta, hogy bár lényeges különbségek vannak a tárgyalópartnerek között egyes részletkérdések megítélésében, mégis kínálkozott a megoldásoknak egy olyan tartománya, ahol a két fél egyetértésre juthat. A 2001. áprilisi 2-i megállapodás-tervezetben a magyar fél egy ilyen kompromisszum megfogalmazására tett kísérletet. A szlovák fél kész volt ezen tervezet megvitatására, bár ennek feltételeként azt határozta meg, hogy a javaslatokról szakértői szinten, munkacsoportokban is tárgyaljunk.

A felek 2001-ben megalakították a Jogi Szakértői Munkacsoportot, valamint a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportot. A Jogi Szakértői Munkacsoportot a felek közösen megbízták, hogy kezdje meg a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletének végrehajtására vonatkozó kormányközi megállapodás javaslatának kidolgozását, figyelembe véve a magyar fél 2001. április 2-i tervezetét és az arra adott szlovák álláspontot. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportot megbíztuk, hogy elsőként a Pozsony-Szap szakaszra összpontosítva a figyelmét, vizsgálja meg azokat a változatokat, amelyek lehetővé teszik az Ítélet releváns pontjainak teljesülését és készítse elő ezen változatok közös környezeti hatásvizsgálati eljárását.

A legutolsó két plenáris tárgyalás során megállapodtunk ezen munkacsoportok munkarendjében, de nem sikerült kijelölnünk a munkacsoportok mandátumát. Ezért magukra a munkacsoportokra bíztuk a mandátum-tervezet elkészítését, amelynek jóváhagyása a plenáris szintre várt.  A két szakértői munkacsoport tagjai 2001. ősze és 2002. tavasza között többször is találkoztak. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport tagjai 2002. legutolsó két tárgyalása során előzetesen megállapodtak a vizsgálandó kérdések körében, s azokat jóváhagyásra a plenáris küldöttségek elé utalták. A Jogi Szakértői Munkacsoportban azonban a vizsgálandó kérdések tisztázása nem ért véget és a tárgyalások - a további közeledés reménye nélküli holtpontra kerültek 2002. április 8-án. Nos, eddig jutottunk el eddigi közös tárgyalásaink során.

Tisztelt kormánymeghatalmazott úr!

2003. augusztus 27-én átadták nekünk a „Szlovák Köztársaság Kormánydelegációjának Komplex Nyilatkozata” és „A vízgazdálkodási, ökológiai, hajózási és energetikai munkacsoport szlovák tagozatának nyilatkozata” megnevezésű dokumentumot, amely a szlovák fél véleménye szerint „jó alapul szolgálhat a hágai Nemzetközi Bíróság döntésével kapcsolatos további tárgyalásokhoz”. Szeretném itt is jelezni, hogy a magyar fél kész, akár írásos formában, akár plenáris tárgyalás keretében kommentálni, illetve megvitatni az ebben a dokumentumban felvetett kérdéseket, ha egyetértésben úgy ítéljük meg, hogy ez a tárgyalások fonalának felvétele után is szükséges.

Előzetesen azonban azt szeretném hangsúlyozni, hogy álláspontunk nem változott az ítélet értelmezésével és a jó szándékú, előfeltételek nélküli tárgyalásokra való kötelezettséggel kapcsolatban. Úgy látjuk, hogy a felek egyformán fontosnak tartják az árvízvédelem, a környezetvédelem, a hajózás, a folyamgazdálkodás céljait, de abban már lényegesen különböznek, hogy ezen szempontoknak  milyen konkrét műszaki megoldás révén lehet optimálisan eleget tenni.

Míg a szlovák fél az energiatermelés növelését szorgalmazza, addig a magyar fél – immár tizenöt éve - az alsó vízlépcsőt – éppen a környezetvédelmi célok teljesítése érdekében - elhagyandónak tartja.  Ezek a gyökeresen eltérő nézőpontok az eddigi egyeztetések során nem látszottak közeledni. Ebben a helyzetben a felek számára a megállapodás esélyét az ítéletben foglalt útmutatások követése és a mindkettejükre vonatkozó normáknak a XXI.. század szemléletét tükröző alkalmazása jelenti. A bíróság kimondta, hogy a szerződés céljai az 1992-ben már létezett művekkel teljesíthetőek, ha sikerül elérni azt, hogy ismét megfelelő mennyiségű és dinamikájú víz folyjon a főmederben. Az ítélet 136. pontjában világos egyensúlyt rögzít: sem az 1992-ig fel nem épített művek felépítését, sem az 1977. évi szerződésben nem szerepelt csúni duzzasztó lebontását nem követeli meg, sőt azt a lehetőséget is szabadon hagyja, hogy a felek ne közös rezsimben üzemeltessék a bősi vízlépcsőt. Magyarországnak tehát nincs kötelezettsége a nagymarosi gát felépítésére. Az Ítélet parancsoló módban csak a 140. pontban fogalmaz, amikor a főmeder megfelelő vízellátásához való visszatérést és az oldalágakkal való kapcsolat helyreállítását követeli meg.  Az elérendő eredményről azt jelenti ki, hogy annak az 1977. évi szerződés céljaihoz, a nemzetközi környezetvédelmi joghoz és a nemzetközi folyókra vonatkozó jogelvekhez kell igazodnia. A kompromisszum terének meghatározásában fontos elem az, hogy a szlovák fél elismerte: bár a nagymarosi vízlépcsőt tartaná a legjobb megoldásnak, de elfogadja a magyar fél rendezési tervét műszakilag kivitelezhető, reális alternatívának.

Tisztelt Delegációvezető Úr!

Hölgyeim és Uraim!

Bár eddig nem vettem részt a tárgyalások menetében, értesültem azok kimeneteléről, s így azokról a komoly erőfeszítésekről is, amelyeket Önök, s elődeim tettek az ítélet végrehajtási módozatának megtalálására. Ahol most állunk, azt mutatja, mindez kevés volt. A magam részéről a jövőt helyezem a középpontba és kérem, azt keressük közösen, miképp juthatunk közelebb kölcsönösen elfogadható megoldásokhoz.

A jövőt illetően a magyar fél azt szorgalmazza, hogy a szakértői tárgyalások elsősorban azokra a kérdésekre koncentráljanak, ahol a Bíróság érdemi megállapodásra kötelezte a feleket.

Ilyen a szigetközi, illetve a csallóközi mellékágakba jutatott vízmennyiség kérdése. Ennek kapcsán a bíróság rögzítette, hogy a természet hosszú távú fennmaradásához szükséges vízmennyiséget kell a felek közös kötelezettségeként biztosítani, illetve a C variánst úgy kell átalakítani, hogy az megfeleljen a lényeges környezeti igényeknek. Itt valóban megállapodásra van szükség a megfelelő, azaz optimális vízhozam és dinamika meghatározásához. Ugyancsak elkerülhetetlen a megegyezés az eddig okozott és folyamatosan keletkező károk kompenzációjáról.

Országaink 2004. május 1-jétől az Európai Unió tagállamaivá válnak. Bennünket is kötelezni fog - a nemzetközi jog, és az Ítélet mellett - az Unió gazdag és igényes szabályainak és gyakorlatának összessége („acquis”-ja), beleértve a környezeti értékekre, a természeti erőforrásokra és – egyebek mellett – a hajózóút biztosítására vonatkozó szabályokat is. Feltétlenül meg kell tehát vizsgáljuk,  tárgyalásainkhoz milyen új szempontokat, vitarendezési lehetőségeket biztosíthat a EU jog- és intézményrendszere, hiszen tárgyalásaink nyilvánvalóan nem vezethetnek olyan eredményre, amely ellentétes lenne az Unióban  alkalmazandó rendeletekkel és irányelvekkel..

Szeretném Önöket megkérni arra, hogy a további tárgyalásaink sikeréhez járuljanak hozzá a maguk részéről azzal is, hogy a magyar fél számára átadják mindazokat a rendelkezésre álló időszerű adatokat, amelyek a dunacsúni és a bősi létesítmények üzemeltetésével, illetve az energiatermeléssel kapcsolatosak.

Időszerűnek tartom, hogy a Jogi Szakértői Közös Munkacsoport is megállapodásra jusson a vizsgálandó kérdések körét illetően. Ezzel kapcsolatba azt javaslom, hogy ez a munkacsoport mihamarabb kezdje újra megbeszéléseit, s véglegesítsék a munkacsoport tematikáját. Célszerűnek látnám, ha a munkacsoport önnön feladatainak meghatározása során elsősorban azoknak a kérdéseknek a megfogalmazására, koncentrálna amelyeknek a relevanciáját mindkét fél elismeri. Ilyen a környezetileg elfogadható állapot létrehozatala a bősi szakaszon és a Duna közös szakaszaira és vízgyűjtőjére alkalmazandó EU joganyag azonosítása, tartalmának a konkrét helyzetre vonatkoztatása. A megjelölt cél elérését követően a kormányküldöttségek jóváhagyhatják mindkét munkacsoport mandátumát, s megkezdődhetnek mindkét munkacsoportban a kérdéseket vizsgáló egyeztetések.

Plenáris szinten két témát javasolok megvitatni:

-          Ha kölcsönösen egyetértünk abban, hogy a 2003-ban átadott szlovák „komplex nyilatkozat” kapcsán a magyar fél elkészíti írásbeli válaszát, a két dokumentum alapján érdemes lenne elemezni a felek nézeteinek azonosságait és különbségeit;

-          A jogi részletkérdések mellett általában is meg kell vizsgálnunk, milyen új lehetőségeket, sőt kötelezettségeket jelent az ítélet végrehajtási módozatának kialakítására az, hogy az EU tagállamaivá váltunk.

Bízom abban, hogy tárgyalásaink az elkövetkező hetekben újabb lendületet kapnak, amely táplálására közelgő EU tagságunk – reményeim szerint – újabb energiákat szabadít majd fel.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!