Jegyzőkönyv

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer

ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,

2001. június 5-én Pozsonyban

megtartott tárgyalásáról

 

 

1. A Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége Dr. Székely László dunai kormánybiztos vezetésével és a Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a BNV építésével és üzemeltetésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével 2001. június 5-én, Pozsonyban tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer tervével kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete végrehajtási módozatairól.

A tárgyaláson résztvevők névsorát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

 

2.              A megbeszélés a küldöttségek vezetőinek nyitóbeszédével kezdődött. Ing. Dominik Kocinger beszédét a 2. sz. melléklet tartalmazza, Dr. Székely László beszédét a 3. sz. melléklet tartalmazza.

 

3.              A felek megállapították, hogy a Budapesten 1999. május 14-én megtartott tárgyalás jegyzőkönyvének 3. pontja értelmében a magyar és a szlovák fél anyagokat dolgozott ki, amelyeket a felek 1999 decemberében, illetve 2000 decemberében kicseréltek és kölcsönösen tanulmányoztak.

A tárgyaló felek egyetértenek abban, hogy a további tárgyalások a fenti anyagokat alapul véve fognak folytatódni. A magyar fél előterjesztette a 2001. április 2-án átadott „Megállapodás tervezet a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról” elnevezésű dokumentumot, amely a jegyzőkönyv 4. sz. mellékletét képezi. A szlovák fél a mai tárgyaláson átadta „A közös szakértői bizottságok felállítására és tárgyalására” vonatkozó háttéranyagokat, amelyeket az 5. sz. melléklet tartalmaz.

 

4.              A tárgyaló felek megállapodtak, abban, hogy az ítélet végrehajtására több lépésben kerül sor, amely lépések elsőként a két fél kormányai közötti megállapodás kidolgozására és elfogadására irányulnak.

5. A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy soron következő találkozójukra 2001. június 29-én Budapesten kerül sor. Ezen a találkozón megvitatják nézeteiket a 4. és az 5. sz. mellékletekben foglalt dokumentumokról.

 

6. A jelen jegyzőkönyv szlovák és magyar nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv öt mellékletet tartalmaz, amelyek annak szerves részét képezik.

 

Pozsony, 2001. június 5.

 

 

 

 

A magyar kormányküldöttség tagjai

a 2001. június 5-i pozsonyi tárgyaláson

 

 

 

 

 

 

A magyar küldöttség vezetőjének nyitóbeszéde

a 2001. június 5-i, pozsonyi tárgyaláson

 

 

Tisztelt Küldöttségvezető Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Sok víz lefolyt a Dunán, különösen a bősi vízerőművön is legutóbbi találkozónk óta. Az 1999. május 14-i budapesti tárgyalás óta több mint két év telt el. S bár személyesen a két kormányküldöttség nem találkozott, mégis jelentős előrelépésként értékelem az ebben az időben történteket. Az 1999 végére elkészült magyar javaslat és az arra 2000. decemberében átadott szlovák álláspont összevetése és alapos tanulmányozása után bátran, de megfontoltan állíthatom: még soha nem állt ennyire közel a két fél álláspontja az 1989-ben kibontakozott vita kezdete óta. A magyar kormány eltökélt abban, hogy e kínálkozó lehetőséget valóra váltsa, s kész az elkövetkező hónapokban intenzív és továbbra is jó szándékú, kompromisszumkész tárgyalásokra az Ítélet végrehajtása érdekében.

 

Ezen értékek jegyében készítettük el az 1999 végén „Jogi alapelvek” címmel átadott javaslatunk módosított változatát, melyet ez év áprilisában megküldtem Kocinger úrnak.

 

Mik lehetnek az egyetértés elemei? A magyar felet örömmel tölti el, hogy a szlovák fél egyetért a Nemzetközi Bíróság Ítéletének több ütemben való végrehajtásával és elfogadja a szlovák álláspontban megfogalmazott javaslatot, hogy a hágai Ítélet végrehajtása során először egy jogilag kötelező kormányközi megállapodást dolgozzunk ki.

 

Ebből következik, hogy tárgyalásaink soron következő szakaszában ezt a megállapodást kell előkészítenünk. Az előkészítésre a következő eljárást javaslom:

-          mai tárgyalásunkon kezdjük meg a vitát a kormányközi megállapodás tartalmi kérdéseiről, vizsgáljuk meg, hogy a 2001. április 2-i magyar tervezet a szlovák fél által e tárgyaláson előterjesztett kiegészítésekkel, módosításokkal megfelelő alap lehet-e további tárgyalásainkhoz;

-          azonosítsuk a tervezet azon pontjait, melyekben egyetértés van, s ezeket rögzítsük;

-          azonosítsuk a tervezet vitatott pontjait is, s vizsgáljuk meg, plenáris vagy szakértői szinten közelebb juthatunk-e a közösen elfogadható megoldáshoz – ha plenáris szinten nem, ezeket a kérdéseket tegyük fel szakértői munkacsoportjainknak;

-          a szakértői munkacsoportok tárgyalják meg a megfogalmazott kérdéseket, s e megbeszélések eredményei, a munkacsoportok jelentései kerüljenek fel következő plenáris tárgyalásunk napirendjére;

-          a szakértői munkacsoportok jelentéseit felhasználva plenáris ülésen fogalmazzuk meg a megállapodás-tervezet kormányaink elé kerülő szövegét.

 

Ami megállapodás-tervezetünk tartalmi kérdéseit illeti, csak a leglényegesebb kérdéseket szeretném e nyitóbeszédben kiemelni.

 

A magyar fél 1999 decemberi javaslatában a kártérítésről való kölcsönös lemondást szerepeltette. Mivel a szlovák válasz ezzel kapcsolatban úgy szólt, hogy erről csak akkor tud a szlovák fél állást foglalni, ha a rendezés egésze ismert lesz, ezért készek vagyunk megvizsgálni részletesen is az egymásnak okozott károk nagyságát és a meg nem térített költségeket. Ezért került tervezetünk módosított szövegébe a Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottság létrehozásának gondolata (új tervezet: 4§ 3. bek.).

 

A 2000. decemberi szlovák válasz az alsó vízlépcsővel kapcsolatosan is megteremti a megállapodás lehetőségét. A magyar fél tisztában van vele, hogy a szlovák fél az alsó vízlépcsőt tartalmazó alternatívát tartja optimálisnak. Ugyanakkor egyértelműen ki kell jelentenem, hogy a részünkre átadott szlovák álláspont egyetlen egy olyan érvet sem tartalmazott, melyet a magyar fél eddig ne vett volna számításba, amikor az alsó vízlépcső nélküli megoldási javaslatát kidolgozta.

 

A szlovák álláspont III. fejezetének III.2.6 részéből és a III.2.2.1 részéből kellene kiindulni. Ebben a szlovák fél a következő álláspontot foglalta el:

-          a magyar fél jelentse ki, hogy megfelelő feltételek hiányában az elkövetkezendő időszakban nem épít a Budapestig terjedő Duna-szakaszon vízlépcsőt;

-          a duzzasztás nélküli megoldást a felek abban a tudatban fogadják el, hogy azt a szlovák fél műszakilag lehetségesnek tartja;

-          a szlovák fél szerint ebben az esetben a beruházási költségeket a magyar félnek kellene állnia, úgy, hogy a szlovák oldali munkálatokba szlovák cégeket is bevonna.

 

A magyar fél számára ez az álláspont megfelelő tárgyalási alap. Hajlandóak vagyunk elfogadni a szlovák fél ezen igényeit, ezért:

-          határozottan kijelentem, hogy a hágai ítéletnek és országunk érdekeinek megfelelően nem tervezzük vízlépcső építését sem Nagymarosnál, sem Pilismarótnál;

-          elfogadjuk, hogy ezt a megoldást a szlovák fél nem tartja a számára legjobb megoldásnak, s készek vagyunk az ebből fakadó, az Ítélet szerint érvényesíthető károkat számba venni, s azokat összevetni a Duna egyoldalú és jogtalan eltereléséből fakadó magyar károkkal;

-          amennyiben az az Ítélet végrehajtási módozatába beilleszthető, s összhangban van a rendezés egyéb elemeivel, készek vagyunk tárgyalni arról, hogy a magyar fél vállalja a hagyományos folyószabályozással kapcsolatos beruházási terhek jelentősebb részét vagy egészét.

 

Ennek megfelelően a szakértői egyeztetések témájának azokat a kérdéseket tartjuk lehetségesként megnevezni, melyeket a szlovák fél álláspontjának III.III.2.2.2 alfejezetében összeállított.

 

Az üzemvízcsatorna és az eredeti meder közötti vízmegosztás kérdésében is jelentős eredményeket hozott az írásos anyagok cseréje. A magyar javaslat szerint az eredeti mederbe vezetendő vízhozam meghatározásánál figyelembe kell venni az államok szuverén egyenlőségét, a természeti környezet által megkívánt vízmennyiséget és az 1977-es szerződésben biztosított lehetőséget a víz-energia cserére. Ezekkel az elvekkel alapjában véve a szlovák fél is egyetérteni látszik.

 

A két fél azonos nézeten van abban, hogy az Ítélet 140. pontja alapján közös kötelezettség a fenntartható fejlődés elvének megfelelően a természeti környezet megőrzése és az ehhez szükséges vízhozam biztosítása. A felek azonban eltérő kiindulási pontokat fogalmaztak meg az ehhez szükséges vízhozam-mennyiséget illetően. Szerencsére e vita a közös környezeti hatásvizsgálat végrehajtásával megoldható, s közöttünk ennek szükségességében már egy korábbi tárgyalási fordulón jegyzőkönyvbe foglalt egyezség is született. A vízmegosztás első pillére tehát a közös környezeti hatásvizsgálatban meghatározott ökológiailag szükséges vízhozam az Ítélet 140. pontja alapján.

 

A magyar fél – beruházásainak és a közös rendszerbe bevitt természeti erőforrásainak arányában – részesedéssel rendelkezik a megtermelt energiából. Az 1977-es Szerződés értelmében pedig többlet-vízhozamot vezethetnek a felek az eredeti mederbe, ha az erre eső energiarészesedésükről lemondanak. Javaslatában a magyar fél kinyilvánította, hogy tartósan élni kíván ezen jogával. A szlovák fél válaszában kifejtette, hogy ez „lényegében csak a Magyar Köztársaságot érinti”, s kész ezt szakértői szinten is megvitatni. A szlovák fél álláspontjának energetikai-gazdasági fejezetének II/23-25. pontjaiban kifejti, hogy szerinte jelenleg mennyi is a többlet vízhozam-kivételre alapot adó magyar áramrészesedés. Úgy látjuk, vita lesz a konkrét értékről, hiszen álláspontunk szerint 14 %-nál lényegesen magasabb a magyar áramrészesedés mértéke.

 

A víz–energia cserének a mindkét fél által elismert lehetőségére alapozva a magyar fél határozott igényét jelenti be arra, hogy az áramrészesedésének terhére történő többlet vízhozam-kivételét már ebben az évben érvényesíteni kívánja. Ezért – amennyiben reményeink ellenére a következő hónapokban nem születne meg a kormányközi megállapodás – akkor külön megállapodás megkötését szorgalmazzuk a már a szlovák fél által is elismert 14 %-nyi magyar áramrészesedésnek megfelelő vízhozam eredeti mederbe juttatásáról, mindaddig, amíg a két fél nem állapodik meg véglegesen az őket illető áramrészesedés mértékéről.

 

Látható tehát, hogy három, az Ítélet végrehajtásának igen sarkalatos kérdésében: a kártérítési igények rendezésében, az alsó vízlépcső nélküli megoldásban és a vízhozam-megosztásban az üzemvízcsatorna és az eredeti meder között – legalábbis az elvek szintjén – egyetértés van a felek között.

 

Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a magyar fél – megfelelő üzemeltetési rendben való megállapodás esetén – kész a jövőre nézve jogszerűnek tekinteni a dunacsúnyi mederelzárás üzemeltetését, akkor azt konstatálhatjuk, hogy a kialakítandó rendszer leglényegesebb elvi kérdéseiben egyetértésre jutottunk.

 

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

A küldöttségek Tisztelt Tagjai!

 

Tekintettel arra, hogy a felek álláspontja jelentős mértékben közeledett az utóbbi időben, őszintén reméljük, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítélete végrehajtásának legfőbb elveiben legkésőbb szeptemberben meg fogunk tudni állapodni, és annak elemeit kormányközi egyezményben rögzíthetjük. Kérem Kormánymeghatalmazott Urat, tárja fel számunkra, hogy a szlovák fél is hasonló mértékben bizakodó-e az elmozdulás lehetőségét illetően a hosszan húzódó jogvitánk lezárása érdekében.

 

A magyar fél áprilisi tervezete azt kívánta kifejezni, hogy a két ország közel áll egy olyan megállapodáshoz, ahol rögzíthetők az elvek – amikben egyetértés van; s meghatározhatók azok a módok, eljárások – amikkel a fennálló nézetkülönbségek tisztázhatók. Az elvekben való egyetértés azonban feltétlenül indokolja a kormányok közötti egyezmény létrehozását, hisz ezzel világosan ki tudjuk fejezni nemzeteink közvéleménye és a hágai Bíróság előtt is, hogy lényeges kérdésekben tudtunk megállapodni, s közelebb jutni a vita végleges rendezéséhez.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 

 

T E R V E Z E T

 

(2001. április 2.)

 

Megállapodás

 

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között

a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének

érvényre juttatásáról

 

Kiindulva abból, hogy a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének (a továbbiakban: Ítélet) teljes körű és jóhiszemű végrehajtása a Felek kötelessége;

 

Törekedve az Ítélet végrehajtásának módozatairól a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti, a bős-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséről kötött Külön Megállapodás 5. cikke szerint kilátásba helyezett tárgyalások eredményének érvényre juttatására;

 

Újfent megerősítve a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között Párizsban, 1995. március 19-én aláírt, a jószomszédi kapcsolatokról és a baráti együttműködésről szóló szerződésben megfogalmazott törekvésüket, amely szerint a természeti környezet iránti gondoskodáshoz és a jövendő generációk számára elfogadható életfeltételek megőrzéséhez fűződő érdekeiktől vezérelve együttműködnek a környezet- és természetvédelemben abból a célból, hogy megelőzzék és csökkentsék a környezet szennyezését, különösen azt, amely átterjedhet az államhatáron;

 

Eltökélve, hogy az Ítélettel érintett Duna-szakasz jövőjét kölcsönös megelégedésüknek megfelelően rendezik, miközben az Ítéletből, a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről szóló, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság között 1977. szeptember 16-án megkötött szerződésből (a továbbiakban: 1977. évi Szerződés) – amely fejlődő szerződéses viszonyt alapozott meg –, valamint a fennálló helyzetből indulnak ki;

 

Megerősítve, hogy a rendezésnek összhangban kell állnia a Felek között hatályos két- és többoldalú egyezményekkel és nemzetközi szokásjogi szabályokkal, beleértve az 1976. évi, a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról szóló egyezményt, az 1991. évi Espoo-i, az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról szóló egyezményt és az 1992. évi, az országhatárokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről szóló egyezményt, továbbá azokat, amelyek a környezet védelmét, a nemzetközi folyók ésszerű és méltányos használatát, a biológiai sokféleség és a természeti értékek megőrzését célozzák, valamint kívánatosnak tartva, hogy a rendezés összeegyeztethető legyen az Európai Unió vívmányaival (acquis-jával);

 

Megerősítve továbbá, hogy a megoldást a fenntartható fejlődés elvével összhangban, a gazdaságosság követelményét az elővigyázatosság parancsának alárendelve keresik, és ezért az Ítélet végrehajtását több lépésben eszközlik, melyek közül az első a jelen Megállapodás aláírása;

 

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányai (a továbbiakban: a Felek) a következőkben állapodtak meg:

 

1 §

 

Az Ítélet végrehajtása

 

 

1.    A Felek elfogadják az Ítéletet. Jelen Megállapodásban felállítják azt a közös alapot és azokat az elveket, melyek alapján az Ítéletet érvényre juttatják. A Felek tudatában vannak, hogy egy újabb szerződésre (a továbbiakban: Kiegészítő Szerződés) lesz szükség az 1977. évi Szerződés módosítása vagy felváltása érdekében.

 

2.    A Kiegészítő Szerződés elfogadásáig és hatályba lépéséig a jelen Megállapodás módosítja a Feleknek az 1977. évi Szerződésből fakadó kötelezettségeit, és kiegészíti annak rendelkezéseit. A Felek az 1977. évi Szerződés rendelkezéseit az Ítélettel összhangban úgy módosítják vagy váltják fel, hogy az megfeleljen a Felek akaratából következő szerződéses céloknak és a fennálló ténybeli helyzetnek.

 

3. A jelen Megállapodás végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat a Felek, a további tárgyalások eredményeit tükrözve, jegyzőkönyvekben rögzítik.

 

4.    Jelen Megállapodás, ennek 10. cikkével összhangban lévő hatályba lépését követően, mindkét Félre nézve kötelező.

 

 

2 §

 

Általános elvek

 

 

1. Az Ítéletben foglaltakkal összhangban a Felek egyetértenek abban, hogy az 1977. évi Szerződés céljait az alábbi eszközök alkalmazásával érik el:

a) Az energiatermelés a bősi erőműben és a dunacsúnyi duzzasztónál valósul meg.

b) A hajózás – a teher- és személyhajózás tekintetében – a bősi szakaszon az üzemvízcsatornában zajlik. A Szap-Szob szakaszon megbízható tartóssággal rendelkezésre álló, az ENSZ-EGB VI.b. osztályú, 2,5 méteres hajómerülésnek megfelelő, a speciális körülményekhez igazodó és a reális hajózási igényeket figyelembe vevő nemzetközi víziút kialakítására törekednek.

c) Az árvizek és a jég levezetésében az üzemvízcsatorna és a Duna főmedre a mellékágakkal együttesen vesz részt a Szap fölötti szakaszon. Az árvízvédelmi töltéseket az Ítélettel érintett szakaszon – a kellő mértékben – megerősítik.

d) A természeti környezet – különösen a biodiverzitás és a vízminőség – megóvása érdekében a Felek elfogadják a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket és olyan (a jelen Megállapodás 6. és 7. cikkeiben meghatározottak szerinti) vízhozam-megosztást valósítanak meg a főmeder és az üzemvízcsatorna között, amely az Ítélet szerinti kielégítő megoldás a főmeder és a mellékágak vízellátása tekintetében.

 

2. A Kiegészítő Szerződés hatályba lépésekor – tekintet nélkül arra, hogy a Felek későbbi pénzügyi megállapodásaiban mi minősül közös vagy nemzeti beruházásnak – a beruházás létesítményeivé válnak:

a) a dunacsúnyi létesítmények:

i) a Dunába bocsátott víz mennyiségét szabályozó duzzasztómű,

ii) a Duna áttöltése,

iii) hajózsilip,

iv) mélyküszöbű duzzasztómű,

v) 24,8 MW-os beépített teljesítményű vízerőmű,

vi) árapasztó mű,

vii) vízkivételi mű a Mosoni-Dunába a hozzátartozó turbinákkal,

viii) a Duna balpartján húzódó, a fenti i-vii alpontban jelölt műveket a felvízcsatorna eredeti jobboldali töltésével összekötő töltés az 1842-1851,75 fkm között,

ix)       a tározó és annak töltései,

valamennyi szlovák területen;

b) a bősi vízerőmű a felvíz- és az alvízcsatornával:

i) üzemvízcsatorna (felvízcsatorna és alvízcsatorna) az 1842-1811 fkm között, szlovák területen,

ii) 720 MW beépített teljesítményű vízerőtelep, ikerhajózsilip, továbbá ezek tartozékai az üzemvízcsatornán, szlovák területen;

c) a dunakiliti duzzasztómű és a hozzátartozó létesítmények, főként magyar területen;

d)    a rendezett és szabályozott főmeder és mellékágak, mindkét oldalon.

 

3. A Duna főmedrébe juttatandó víz mennyiségének mindenkor tükröznie kell a partmenti államok teljes jogegyenlőségének elvét. A Duna vízhozama egy részének az oldalcsatornába terelése nem érinti azt, hogy a Duna teljes vízmennyisége közös természeti erőforrásnak minősül.

 

4. A Felek a Kiegészítő Szerződés hatálybalépéséig illetve az abban meghatározott vízkormányzási megoldás kivitelezéséig ideiglenes üzemeltetési rendet alakítanak ki a jelen Megállapodás 8. cikkének rendelkezései szerint.

 

 

3 §

 

Az elvi (hipotetikus) energiarészesedés,

a hasznokból és a költségekből való részesedés

 

 

1.    A Feleket megillető elvi energiarészesedés meghatározása érdekében a Felek megállapítják, hogy a Magyar Köztársaságot, illetve a Szlovák Köztársaságot a létesítményrendszerben mekkora beruházási hányad illeti meg, az alábbi elvek szerint:

a) Az 1977. évi Szerződés alapján kidolgozott Közös Egyezményes Terv (KET) szerint megvalósított beruházás (2. cikk, 2. bekezdés a) ix tétel, b) és c) pont) súlyát a teljes beruházásban a KET-ben szereplő értékarányoknak és a jelen Megállapodás 4. cikk 3. bekezdése szerinti közös módszertannak megfelelően veszik figyelembe.

b)        A nem a KET szerint megvalósított beruházás (2. cikk 2. bekezdés a) i-viii tétel és d) pont) súlyát a teljes beruházásban a Felek egyetértéssel, azt alapul véve határozzák meg, hogy a hasonló KET létesítmények relatív súlya mekkora a teljes beruházásban.

c) A Feleknek a jövőben megtermelhető energiából való elvi részesedését a létesítményrendszerben élvezett beruházási hányaduk és az energiatermelésre felhasználható természeti erőforrásokban (különösen: hidropotenciálban) való részesedésük együttesen határozza meg, a következő képlet alapján:

(I_S+I_H) x 0,5 + (HP_S+HP_H) x 0,5 = 1,

ahol

I_S = szlovák beruházási hányad,

I_H = magyar beruházási hányad, a kettő együtt 1;

HP_S = szlovák részesedés a hidropotenciálból,

HP_H = magyar részesedés a hidropotenciálból, a kettő együtt 1.

Az energiából való részesedés (E_H) mértéke Magyarország esetében:

E_H = (0,5I_H + 0,5HP_H)

Az energiából való részesedés (E_S) mértéke Szlovákia esetében:

E_S = (0,5I_S + 0,5HP_S)

 

d)        Az energiatermelésre használható vízhozam mennyisége a jelen Megállapodás 6. és 7. cikkeinek alkalmazásából következik.

 

2.    A Magyar Köztársaság az elvi energiarészesedését a Duna főmedrébe vezetendő vízre váltja a következő képlet alapján:

W _H = E _H (W _F - W _J )

Ahol

W_H = a magyar fél elvi energiarészesedésének vízhozam ellenértéke,

E_H = a magyar felet az évente termelt teljes energiamennyiségből megillető energia- részesedés mértéke az e cikk 1. bekezdése szerint,

W_F = a Duna éves vízhozama,

W_J = közös kötelezettségként a Duna főmedrében levezetett vízhozam a jelen Megállapodás 6. cikk 1. bekezdése szerint.

Ezt a vízmennyiséget a Duna főmedrében kell levezetni az 1977. évi Szerződés 14. cikk 3. bekezdése alapján, a jelen Megállapodás 6. cikkének 1. bekezdése és 7. cikkének 1. bekezdése alkalmazása alapján lebocsátott vízmennyiségen felül.

 

3. A beruházás (a bősi és a dunacsúnyi erőmű, valamint a mosoni vízkivételi mű turbinái) segítségével a jelen Megállapodás hatálybalépéséig megtermelt energia ellenértékéből a Magyar Köztársaságnak járó, de ki nem fizetett összeg sorsáról a Felek külön jegyzőkönyvben rendelkeznek.

 

4. A Szap-Szob szakaszon a hajózóút (egyszeri) kialakításának beruházási költségeit a Felek a 3. cikk 1. bekezdés b) pontja alapján rendezik.

 

 

4 §

 

A jelen Megállapodás hatályba lépéséig felmerült költségek és károk

elszámolásának módja

 

 

1.    A Felek a teljes jóvátétel elvét követve és az Ítéletet figyelembe véve megtérítik egymásnak a jogsértéseikkel okozott valamennyi kárt.

 

2.    A Felek összesítik a jelen Megállapodás hatályba lépéséig jogszerűen felmerülő és máshonnan meg nem térülő költségeiket és a létesítményrendszer működéséből befolyt hasznokat és ezek után a követeléseket kölcsönösen rendezik.

 

3.    A károk és költségek meghatározására Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottságot állítanak fel, részletesen megállapítva egyúttal a költségelszámolás és a jóvátétel összegszerű megállapításának módszerét. A Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottság munkáját a kormánymeghatalmazottak által jóváhagyott metodika alapján és felügyelete mellett fogja végezni és ennek eredményét a Felek jegyzőkönyvben rögzítik.

 

4. A Felek a költségeiket az adott ország Nemzeti Bankja által közzétett hivatalos napi Euro árfolyamon számítják ki, a Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottság által meghatározott naptári napra vonatkoztatva.

 

5.    A nemzeti valutákban, illetve transzferábilis rubelben keletkezett vagy kifejezett értékek átváltásánál nem a korabeli hivatalos árfolyamokat fogják alkalmazni, hanem közösen elfogadott módszertan szerint járnak el.

 

6. A Felek kívánatosnak tartják, hogy a módszertan kialakításában az IBRD és az EBRD hasonló nagyberuházásoknál alkalmazott módszereit is figyelembe vegyék.

 

 

5 §

 

A Dunacsúnyi duzzasztómű fennmaradásának és üzemelésének elfogadása,
a Dunakiliti duzzasztómű szerepének azonosítása

 

 

A Kiegészítő Szerződés révén és annak hatálybalépésekor:

 

a) A magyar Fél el fogja fogadni, hogy a Duna mint határfolyó vízhozamának közös egyetértéssel meghatározott részét az energiatermelés érdekében a dunacsúnyi duzzasztóműnél a bősi üzemvízcsatornába tereljék.

 

b) A Felek egyetértőleg fogják meghatározni a Dunakilitinél létesített duzzasztómű megváltozott szerepét, többek között a kishajózás biztosításában, az árvíz- és jéglevezetésben, valamint a vízkormányzásban.

 

 

6 §

 

A főmeder és az üzemvízcsatorna közötti vízhozammegosztás elvei

 

 

1.    A Felek közös kötelezettségként a jelenlegi mennyiséget megemelve a természeti környezet által megkívánt vízhozamot bocsátják a Duna országhatárt alkotó főmedrébe és mellékágaiba, összhangban az Ítéletben megfogalmazott elvekkel, valamint a jelen Megállapodással, különösen annak 7. és 9.(6) cikkével.

 

2. A jelen cikk 1. bekezdésében meghatározott rendelkezés nem érinti a Felek jogát arra, hogy az 1977. évi Szerződés 14. cikke 3. bekezdésével összhangban – a jelen cikk 1. bekezdésében jelölt környezeti vízminimumon felül – vízre váltsák át az őket megillető elvi energiarészesedést és ezt a vízhozamot a Duna főmedrébe és mellékágaiba kormányozzák.

 

7 §

 

A Duna főmedrének és mellékágainak vízellátása

az 1851 és 1811 fkm-ek között

 

 

1.    A jelen Megállapodás 6. cikk 1. bekezdése alapján megvalósuló vízhozammegosztáson nyugvó és a fenntartható fejlődés elvével összhangban álló vízkormányzási megoldás biztosítsa:

a)   a felszíni vizek, valamint a talajvíz és egyéb felszín alatti vizek változatlan vagy javuló minőségét és felhasználhatóságát,

b)    az érintett térség flórájának, faunájának, biodiverzitásának, produktív kapacitásának, valamint a természeti táj rekreációs, klimatikus és egyéb értékeinek megóvását és helyreállítását,

c)    a Duna főágának és mellékágainak dinamikus kapcsolatát, beleértve az árterek természetes elárasztását,

d)    a talajvizek fenntartható, környezetvédelmi szempontból kielégítő áramlási irányát, sebességét és dinamikáját,

e)    az árvizek biztonságos levezetését,

f)     a sport- és kishajók közlekedését oly módon, hogy akadálytalanul hajózható folyóág jöjjön létre.

 

2. A Duna főmedrében és annak mellékágaiban a fenti célokhoz szükséges vízmennyiséget kell levezetni, amelynek végleges mértékét a Felek az e cikk 5. bekezdés b) pontja szerinti környezeti hatásvizsgálati eljárásban határozzák meg.

 

3. A főmederbe és a mellékágakba a jelen cikk alapján vezetendő víz időszakokra bontott, illetve a pozsonyi hozamhoz rendelt mennyiségét, az átlagok számítási módjait, a lebocsátott vízmennyiség mérésének módszereit és a hasonló vízgazdálkodási kérdéseket a Felek a közöttük érvényes, a határvizekre vonatkozó kétoldalú szerződésekkel, valamint a releváns két és többoldalú nemzetközi szerződésekkel összhangban fogják rendezni.

 

4.       Az éves átlagtól a napi/havi üzemeltetésben el lehet térni:

a) szükséges a hullámtéri mellékágak területének évente legalább kétszeri árvízzel történő elárasztása;

b) a nem vegetációs időszakban megállapodás szerint az átlagnál kevesebb vízhozam is levezethető.

 

5.    A hatékony és fenntartható vízellátás érdekében a Felek közösen állapodnak meg az alkalmazandó vízkormányzási megoldást illetően.

a) A Felek közösen megvizsgálják a jelen cikk 1. bekezdésének követelményeit kielégítő összes alternatívát, amelyet bármelyikük ebből a célból indítványozott.

b) A jelen cikk 1. bekezdése szerinti megoldás kiválasztását közös – az 1991-es Espoo-i Megállapodásnak megfelelő – környezeti hatásvizsgálati eljárás előzi meg.

c)    A vízkormányzási megoldás kiválasztásának és annak környezeti hatásainak vizsgálata folyamatába a Felek szakértőként, ha ez szükséges, harmadik felet is bevonnak.

 

6.    A jelen cikk 5. bekezdése szerinti közös hatásvizsgálat nyomán kiválasztott vízkormányzási megoldást a közös beruházás részének tekintik és költségeit jelen Megállapodás 4. cikke szerint rendezik.

 

7.    A Felek fenntartják és fejleszteni kívánják a természeti környezet közös megfigyelését (monitoring). Amennyiben a rendszer működtetéséből fakadóan a környezet állapotának romlását vagy a romlás kockázatát regisztrálják vagy valószínűsítik, haladéktalanul módosítják a közös üzemrendet.

 

8. A Felek gondoskodnak arról, hogy a létesítményrendszer vonatkozásában, összhangban az 1998. évi Aarhus-i, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a döntéshozatalban való társadalmi részvételről és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről szóló egyezménnyel, megfelelő társadalmi részvételt tegyenek lehetővé.

 

 

8 §

 

A létesítmények ideiglenes üzemeltetési rendje

 

 

A beruházás elemeit (2. cikk 2. bekezdés) a Kiegészítő Szerződés megkötéséig és hatályba lépéséig az ideiglenes üzemeltetési rend szerint fogják üzemeltetni, amelyet a Felek egyetértésben határoznak meg.

 

2. A jelen Megállapodásban lefektetett elvek és szabályok alapján a Felek a hatályba lépést követően késedelem nélkül jegyzőkönyvben rögzítik a létesítmények ideiglenes üzemeltetési rendjét. Az ideiglenes üzemeltetési rend magában foglalja:

a) az energetikai jellemzőket,

b) a Felek elvi energiarészesedését,

c) az oldalcsatornában, a főmederben és a mellékágakban folyó víz időszakokra bontott mennyiségét a mindenkori vízhozam függvényében, amely magában foglalja a jelen Megállapodás 3. cikk 2. bekezdése szerinti, a magyar energiarészesedés terhére lebocsátott vízhozamot is,

d)    az árvizek és a jég levezetésének szabályait,

e)    a hajózással és a parti államok ellenőrzési jogaival kapcsolatos szabályokat,

f) a kölcsönös tájékoztatások, az adatszolgáltatás, a közös megfigyelések és értékelések rendjét,

g) a másik fél területén lévő létesítmények tekintetében az ellenőrzési jogok gyakorlásának módját.

 

 

9 §

 

Átmeneti szabályok a Kiegészítő Szerződés hatályba lépéséig terjedő időre

 

 

1.    Ha a jelen Megállapodás végrehajtásával kapcsolatos bármely vitás kérdést a Felek nem tudnak sem kormánymeghatalmazotti szinten, sem diplomáciai úton egymás között rendezni, azt tényfeltáró bizottság, békéltető bizottság, végső esetben pedig a hágai Nemzetközi Bíróság igénybevételével rendezik.

 

2.    A jelen cikk 1. bekezdésében foglaltak nem érintik a Felek között hatályos szerződések és megállapodások vitarendezésre vonatkozó rendelkezéseit.

 

3.    A Kiegészítő Szerződést az aláírást követően a két fél parlamentjei elé terjesztik jóváhagyás céljából és az ratifikációs kötelezettségnek van alárendelve.

 

4.    A Kiegészítő Szerződés az 1977. évi Szerződés fennállására a Kiegészítő Szerződés hatálybalépését követő 40 éves periódust határoz meg.

 

5.    A Felek az Ítélet maradéktalan végrehajtása érdekében a Kiegészítő Szerződés megkötéséig terjedő időtartamra – a jelen Megállapodás 4. cikk 3. bekezdésében meghatározott bizottságon kívül – a következő három bizottságot állítják fel: Folyógazdálkodási Bizottság, Környezetvédelmi Bizottság, Energetikai és Gazdasági Bizottság. A bizottságok a kormánymeghatalmazottak irányításával járnak el és a jogvita végleges megoldásával kapcsolatos valamennyi kérdés megvitatására és a Felek delegációi részére döntéselőkészítő anyagok kidolgozására kapnak felhatalmazást.

 

6.    Mindaddig, amíg a Kiegészítő Szerződés vagy a jelen Megállapodás 1. cikk 3. bekezdése szerinti jegyzőkönyv meg nem határozza a Duna eredeti medrébe juttatandó, a természeti környezet által megkívánt vízmennyiséget, ahogyan az az Ítéletből következik, jelen Megállapodás nem befolyásolja azon kötelezettségek teljesítését, amelyek a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szlovák Köztársaság Kormánya között 1995. április 19-én aláírt, egyes ideiglenes műszaki intézkedésekről és vízhozamokról a Dunában és a Mosoni-Dunában szóló megállapodásból erednek.

 

7.    Magyarország elvi energiarészesedését, amely nem lehet kevesebb 14 %-nál, vízre váltja. Az elvi energiarészesedésnek megfelelő vízmennyiséget a jelen Megállapodás 3. cikk 2. bekezdésében foglalt szabály alkalmazásával kell a Duna eredeti medrébe vezetni legkésőbb a jelen Megállapodás hatályba lépését követő harmincadik naptól kezdve folyamatosan. Ezt a vízmennyiséget az 1995. április 19-i megállapodás, illetve a jelen Megállapodás 6. és 7. cikke alapján a Duna főmedrébe juttatandó vízhozamon felül kell biztosítani.

 

8.    Mindkét fél vállalja, hogy a Kiegészítő Szerződés hatályba lépéséig viseli a saját területén fekvő létesítmények fenntartási és üzemeltetési költségeit, valamint a jelen Megállapodás hatályba lépését követően teljes körűen felel a létesítmények üzemeltetése vagy meghibásodása által a másik vagy harmadik félnek okozott károkért.

 

9.    A jelen Megállapodásból fakadó feladatok végrehajtásáról a kormánymeghatalmazottak gondoskodnak.

 

 

10 §

 

Záró rendelkezések

 

 

1.       Ez a Megállapodás az aláírás napján lép hatályba. Jelen Megállapodás magyar, szlovák és angol nyelven készült, valamennyi egyaránt hiteles. Vitás kérdésekben az angol nyelvű szöveg az irányadó.

 

2.       A szerződő Felek közösen tájékoztatják a Nemzetközi Bíróságot jelen Megállapodás megkötéséről és hatályba lépéséről, eljuttatva annak angol nyelvű szövegét is.

 

 

Kelt ………

 

 

Jegyzőkönyv

 

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer

ügyében hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,

2001. június 29-én Budapesten

megtartott tárgyalásáról

 

 

1. A Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége Dr. Székely László dunai kormánybiztos vezetésével és a Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a BNV építésével és üzemeltetésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével 2001. június 29-én, Budapesten tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszer tervével kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete végrehajtási módozatairól.

A tárgyaláson résztvevők névsorát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

 

2.              A megbeszélés a küldöttségek vezetőinek nyitóbeszédével kezdődött. Dr. Székely László beszédét a 2. sz. melléklet tartalmazza, Ing. Dominik Kocinger beszédét a 3. sz. melléklet tartalmazza.

 

3.              A felek kicserélték nézeteiket a magyar fél 2001. április 2-án átadott „Megállapodás tervezet a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról” című javaslatáról és a szlovák fél 2001. június 5-én előterjesztett „A közös szakértői bizottságok felállítására és tárgyalására” vonatkozó háttéranyagáról. A magyar fél írásban is előterjesztette álláspontját a szlovák fél június 5-i háttéranyagáról, amit a 4. sz. melléklet tartalmaz. A szlovák fél a 2001. június 5-i tárgyalásokon született eredményekkel összhangban átadta a magyar fél által 2001. április 2-án előterjesztett megállapodás tervezetre vonatkozó álláspontját, amelyet az 5. sz. melléklet tartalmaz.

 

4.              A felek megállapodtak abban, hogy szakértői munkacsoportokban megkezdik a részletes vitát a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete végrehajtásának egyes kérdéseiről, és ebből a célból két munkacsoportot alakítanak:

 

a)             A Jogi Szakértői Munkacsoport a 2001. június 5-i tárgyalások jegyzőkönyvének 4. pontjában foglaltaknak megfelelően megkezdi a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozó kormányközi Megállapodás javaslatának kidolgozását. Ennek során a munkacsoport a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletéből indul ki és megvitatja a magyar fél 2001. április 2-i tervezetét (2001. június 5-i jegyzőkönyv 4. sz. melléklete) és az arra adott szlovák álláspontot (jelen jegyzőkönyv 5. sz. melléklete), valamint a bármely Fél által előterjesztett esetleges további javaslatokat.

 

b)             A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport megvizsgálja a Duna Pozsony-Budapest közötti szakaszának kérdéseit, miközben először a Pozsony-Szap szakaszra összpontosítja a figyelmét. Ez a munkacsoport megvizsgálja azokat az alternatívákat, amelyek lehetővé teszik az Ítélet releváns pontjainak teljesülését és előkészíti ezen alternatívák közös környezeti hatásvizsgálati eljárását.

 

5.              A munkacsoportokban elért eredményeket a kormányküldöttségek tárgyalásain értékelik. A munkacsoportok munkarendjét a 6. sz. melléklet tartalmazza.

 

6. A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy soron következő találkozójukra 2001. szeptemberében Pozsonyban kerül sor. Az időpontot a küldöttségvezetők pontosítják.

 

7.              A jelen jegyzőkönyv magyar és szlovák nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv hat, a jelen jegyzőkönyvtől elválaszthatatlan mellékletet tartalmaz.

 

Budapest, 2001. június 29.

 

 

 

 

1.      sz. melléklet

a 2001. június 29-i tárgyalás jegyzőkönyvéhez

 

 

A magyar kormányküldöttség tagjai

a 2001. június 29-i budapesti tárgyaláson

 

 

	Dr. Székely László	kormánybiztos, a küldöttség vezetője
	Dr. Bartus Gábor	kormányfőtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
	Dr. Szabó Marcel	főosztályvezető (Miniszterelnöki Hivatal)
	Dr. Nagy Boldizsár	nemzetközi jogi szakértő
	Dr. Gerelyes István	főosztályvezető-helyettes (Külügyminisztérium)
	Kék Mónika	tanácsadó (Pénzügyminisztérium)
	Kolossváry Gábor	főosztályvezető (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
	Pál Gabriella	tanácsadó (Magyar Energia Hivatal)
	Birck Ernő	a Vízügyi Iroda főtanácsadója (Közlekedési és Vízügyi Minisztérium)
	Dr. Korom Norbert	a küldöttség titkára
	Benyo Pál	Tolmács
	szakértők (a tárgyaláson megfigyelőként vesznek részt):
	Dr. Gyeney Laura	nemzetközi jogi szakértő (Miniszterelnöki Hivatal)
	Janák Emil	igazgató (Észak-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság)
	Dr. Kovács György	a Bős-Nagymarosi Titkárság szakértője (Külügyminisztérium)

 

 

 

A szlovák kormányküldöttség tagjai

a 2001. június 29-i budapesti tárgyaláson

 

 

	Ing. Dominik Kocinger	a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésével és üzemeltetésével összefüggő ügyek kormánymeghatalmazottja, a küldöttség vezetője
	JUDr. Peter Tomka	a Szlovák Köztársaság képviselője a hágai Nemzetközi Bíróság előtt, nagykövet (Külügyminisztérium)
	Ing. Vladimír Bakeš	a Vodohospodárskej výstavba állami vállalat (Bratislava) képviselője
	Ing. Vladimír Haviar	a Közlekedési, Postaügyi és Távközlési Minisztérium képviselője
	Ing. Jozef Janovický	a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat Dunamenti Ágazati Üzemének (Bratislava) képviselője
	JUDr. Ludĕk Krajhanzl	a Külügyminisztérium nemzetközi jogi szakértője
	JUDr. Cecília Kandráčová	a Külügyminisztérium képviselője
	Ing. Jozef Obložinský	a Közös Operatív Csoport vezetője
	Ing. Vladimír Seewald, DrSc.	energetikai szakértő
	Ing. Ivan Závadský	a Környezetvédelmi Minisztérium képviselője
	a küldöttség titkársága:
	RNDr. Zoltán Hlavatý	Felszín Alatti Vizek Konzultációs Csoport
	Ondrej Hoffmann	tolmács
	Ing. Gabriel Jenčik	a küldöttség titkára
	PhDr. Anna Majkútová	Földművelésügyi Minisztérium
	Ing. Miroslav Šándor	Földművelésügyi Minisztérium Kormánymeghatalmazotti Hivatala
	RNDr. Jozef Sloboda	Földművelésügyi Minisztérium Kormánymeghatalmazotti Hivatala

 

 

 

A 2001. június 29-i tárgyalás jegyzőkönyvének

2. sz. melléklete

 

 

 

A magyar kormányküldöttség vezetőjének

n y i t ó b e s z é d e

a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének

végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások

2001. június 29-i, budapesti fordulóján

 

 

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

A kormányküldöttség Tisztelt Tagjai!

 

A magyar kormányküldöttség nagy várakozással tekint mai találkozónk elé. Közel négy év telt el ugyanis a hágai ítélethirdetés óta, s a természeti környezet megfelelő szintű megóvása és helyreállítása érdekében igen időszerű lenne legalább az Ítélet végrehajtásának elvi jelentőségű kérdéseiben megállapodni. Attól sem tekinthetünk el, hogy országaink közvéleménye előtt is számot kell adnunk a tárgyalások eredményeiről, a nemzetközi jogvitánk megoldása érdekében tett lépésekről is.

 

Mai találkozónk napirendjét már június 5-én meghatároztuk, e szerint ma a magyar fél április 2-án kelt tervezetéről és a szlovák fél június 5-én átadott anyagáról cserélhetjük ki nézeteinket.

 

A magyar félnek módja volt alaposan tanulmányozni a szlovák fél június 5-én átadott háttéranyagát, s felkészültünk arra is, hogy részletesen megvitassuk április 2-án kelt saját javaslatunkat, azaz a kormányaink közötti megállapodás szövegtervezetét is. A magyar fél ezen javaslata az 1999. decemberi részletes javaslatunkon és az arra adott 2000. decemberi szlovák állásponton nyugszik. Számos kompromisszumos részt építettünk be ebbe a javaslatba annak érdekében, hogy az minél jobb alap lehessen tárgyalásainkhoz. Ennek fényében értetlenül állunk a szlovák fél június 5-i háttéranyaga előtt, mivel úgy látjuk, hogy annak tartalma nem illeszkedik a két fél által 1998 ősze óta folytatott tárgyalásokon elért részeredményekhez. Azt reméljük, hogy a mai tárgyaláson ennek ellenére a jóhiszeműség és a konstruktivitás jegyében megtaláljuk a megfelelő kibontakozást a jelen helyzetből.

 

A magyar fél szerint a két kormányküldöttség tárgyalásainak feladata a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének végrehajtási módozatáról való megállapodás előkészítése és kormányaink elé terjesztése. Mivel egy bírósági döntés végrehajtásáról van szó, azt a magyar fél elsősorban jogi természetű munkának tekinti. Ezért tárgyalásainknak nem lehet feladata, hogy a közös Duna-szakaszt érintő valamennyi problémát megoldjuk. Számos vízgazdálkodási vagy környezetvédelmi kérdés megvitatása a két ország közötti megfelelő szintű eszmecsere tárgya kell legyen az Ítélet végrehajtása után is. Első találkozónkon, 1998. novemberében álláspontunkat úgy fogalmaztuk meg, hogy a hágai Ítélet térkép és iránytű a felek számára. A kialakítandó rendszert és annak üzemrendjét szigorúan az Ítélet szabta korlátokon belül kívánjuk megtalálni. Szerencsére ebben egyetértés mutatkozik a felek között, hisz az 1999. január 28-án tartott tárgyalási fordulón jegyzőkönyvben rögzítettük, hogy – idézem a jegyzőkönyv 5. pontját – „a tárgyaló felek ismételten megerősítették, hogy a Külön Megállapodás 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban teljes egészében elfogadják és végrehajtják a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét.”

 

Ha tehát az Ítéletet teljes egészében akarják a felek elfogadni és végrehajtani, akkor a második érdemi kérdés az, hogy milyen konkrét intézkedéseket látnak szükségesnek a felek az Ítélet alapján, azaz: miként értelmezik az Ítéletet? A magyar fél álláspontja tárgyalásaink 1998 őszi kezdete óta az volt, hogy először az Ítélet közös értelmezését kell elvégezni, majd az Ítéletről kialakított közös álláspont alapján az Ítélet által nyitva hagyott kérdésekben kell az alternatívák szakértői elemzését követően – mindkét fél érdekeit figyelembe vevő – döntésre jutni. Ennek érdekében világosan és egyértelműen kifejtettük, milyen lépéseket tartunk szükségesnek az Ítélet alapján: a feleknek a szerződéses együttműködésüket a már felépített létesítményeken, azaz alsó vízlépcső felépítése nélkül kell helyreállítaniuk; a C változat jelenleg is jogellenes üzemeltetését jogszerűvé kell tenni; a bősi vízlépcsőnél pedig a szerződéses célok egyenrangúságát érvényre juttatva az energiatermelés ellehetetlenítése nélkül megfelelő vízhozamot kell az eredeti mederbe juttatni a természeti értékek megóvása érdekében. E kérdések rendezését szolgálta a felek 1999. májusi egyetértéssel hozott döntése arról, hogy a magyar fél készítsen el egy részletes javaslatot az Ítélet végrehajtására, melyre a szlovák fél válaszolni fog. Ezt a javaslatunkat 1999. decemberében részletes műszaki alátámasztó anyagokkal együtt átadtuk. A magyar javaslat megvitatása újabb lehetőséget teremtett a felek Ítéletről alkotott értelmezési képének megismerésére is.

 

A felek 1999. decembere előtti állásfoglalásai is tartalmaztak utalásokat a felek ítéletértelmezésére vonatkozóan. Érdemes ebből a szempontból egy rövid áttekintést tenni.

 

Tárgyalóküldöttségeink 1999. március 10-én Pozsonyban tartott találkozója során Kocinger úr nyitóbeszédében kijelentette, hogy a Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének 138. pontja hűen tartalmazza a jelenlegi szlovák álláspontot. Az Ítélet idézett cikkelye az alábbiak szerint szól: „Nemcsak Magyarország ragaszkodott a nagymarosi munkálatok leállításához, hanem a tárgyalások során Csehszlovákia is több alkalommal is kijelentette, hogy hajlandó mérlegelni a csúcsra járató üzemmód korlátozását vagy teljes elvetését. Ez utóbbi esetben a nagymarosi gát megépítése értelmetlenné vált volna.” Annak a ténynek, hogy a szlovák fél az Ítélet 138. pontjára hivatkozott, üzenet értéke volt Magyarország számára, mert kifejezte, hogy Szlovákia kész egy alsó vízlépcső nélküli rendezésről tárgyalni. A magyar fél 1999. májusában indítványozta, hogy Szlovákia maga határozza meg azokat a feltételeket, amelyek teljesülése esetén az alsó vízlépcső elmaradását kész tudomásul venni. A magyar fél az 1999. május 14-i tárgyaláson kiemelte, hogy „Kívánatosnak tartanánk, ha szlovák tárgyalópartnereinktől választ kapnánk arra a kérdésre, hogy saját szakértőik szerint milyen műszaki üzemeltetési, környezetvédelmi és egyéb feltételek mellett lenne kész Szlovákia elfogadni az alsó vízlépcső elmaradását?” Mint ahogy azt delegációvezető úr is tudja, a szlovák fél erre a kezdeményezésre válaszul indítványozta, hogy Magyarország készítsen részletes tervet az Ítélet végrehajtásával kapcsolatos valamennyi kérdés átfogó rendezésére. A magyar fél tárgyalási álláspontjából, illetve a magyar delegáció tárgyalási mandátumát meghatározó kormányhatározatból, melyet a szlovák félnek is átnyújtottunk, egyértelműen kitűnt, hogy a magyar fél olyan rendezési javaslatot fog kidolgozni, amely további vízlépcső felépítése nélkül oldja meg a fennálló vitás kérdéseket.

 

Többször is hangsúlyoztuk, hogy a nagymarosi vagy más alsó vízlépcső ügye ma már nem műszaki, hanem jogi kérdés, amelyet a hágai Nemzetközi Bíróság ítélete egyértelműen rendezett. A két fél alaposan és jelentős időkeretben folytatott műszaki vitát az ügyben: 1989 és 1993 között kétoldalú tárgyalásokon, míg 1993-tól 1997-ig a Bíróság előtt. A korábbi viták megismétlésétől nem várható áttörés, a Bíróságot éppen azért kértük fel ítélkezésre, mert az ügyet kétoldalúan megoldani már nem tudtuk. Ezért a Bíróság által egyértelműen eldöntött kérdésekben nem látjuk célszerűnek a szakértői tárgyalások megismétlését. A korábbi tárgyalások során egyértelműen hangsúlyoztuk, hogy Magyarország alsó vízlépcsőt csak abban az esetben építene, ha erre a Bíróság Ítélete által megerősített jogi kötelezettsége lenne. Szlovákia a 2000. decemberében átadott anyagában maga is elismerte, hogy ilyen kötelezettség nem áll fent. Szlovákia azzal is nyilvánvalóan tisztában van, hogy a magyar tárgyalódelegációnak a további vízlépcső építését elutasító álláspontja szilárd.

 

Június 5-i nyitóbeszédemben azért állíthattam azt, hogy a felek álláspontjai közel vannak egymáshoz, mert a két nagy terjedelmű dokumentum-csomag figyelmes összehasonlítása alapján az olvasó ezt joggal regisztrálhatta. A felek közötti legérzékenyebb kérdésben az 1999. decemberi magyar javaslat (és az ezt megalapozó korábbi dokumentumok, pl. Magyar álláspont, továbbá az 1999. május 14-i találkozónkon elmondott nyitóbeszédem) és a 2000. decemberi szlovák álláspont a következőket tartalmazta:

 

A magyar fél szerint nincs kötelezettség bármely alsó vízlépcső felépítésére. Az Ítélet világosan kifejti, hogy a közös együttműködést a vízlépcsőrendszerből eddig ténylegesen felépített létesítményeken kell folytatni, s hogy a csúcsrajáratás mindkét fél által történt elvetésével a nagymarosi gát felépítésének nincs többé semmi értelme.

 

A szlovák fél 2000. decemberi álláspontja az alsó duzzasztással kapcsolatosan a magyar felet választás elé állította. A szlovák fél egyfelől számos sokszor ismételt kijelentést sorakoztatott fel az alsó vízlépcső mellett, kérve ezeknek a magyar fél általi megfontolását. Másfelől a szlovák álláspont kijelentette, hogy a magyar félnek nincs jogi kötelezettsége az alsó vízlépcső felépítésére, továbbá megjelölte saját javaslatát a tárgyalások továbbiakban megvitatandó kérdéseire arra az esetre, ha a magyar fél kijelenti, hogy nem építi fel a nagymarosi vízlépcsőt.

 

Idézem a szlovák álláspont idevonatkozó részeit. Az I. – jogi vonatkozásokat taglaló – fejezetben a szlovák fél kijelentette: „a Szlovák Köztársaság tudatában van annak, hogy bírósági úton sem képes a Magyar Köztársaságot a saját területén egy ilyen létesítmény [azaz a nagymarosi vízlépcső] felépítésére kötelezni”. A szlovák fél álláspontja III., vízgazdálkodási tárgyú részében kijelentette: „A nagymarosi vízlépcső megépítésével kapcsolatos vitában a magyar félnek definiálni kellene, milyen feltételek mellett hajlandó megépíteni ezt a vízlépcsőt. Amennyiben ilyen feltételek nem léteznek, ki kell jelentenie, hogy a Duna Bős-Budapest szakaszán az elkövetkezendő 50 évben nem épít semmilyen vízlépcsőt vagy gátat a vízszint duzzasztása céljából.”

 

Június 5-i tárgyalásunkon módom volt egyértelműen kifejteni a magyar választ ebben a kérdésben, s eleget téve a szlovák fél kérésének kijelentettem, hogy az Ítélet értelmében nem épül alsó vízlépcső. Június 5-én készen álltunk arra, hogy a szlovák álláspont megfelelő fejezete [Álláspont III.2.2 A nagymarosi vízlépcső meg nem építése] alapján megkezdjük az Ítélet végrehajtásának első lépését jelentő kormányközi Megállapodás szövegének kidolgozását – akár szakértői szinten is.

 

Abban a pillanatban adta át részünkre a szlovák fél a szakértői csoportok által megvitatásra javasolt témákról szóló anyagát. Ennek a június 5-ét követő napokban megtörtént alapos áttanulmányozása arra kellett vezessen bennünket, hogy megállapítsuk, az abban foglaltak nem felelnek meg sem az Ítéletnek, sem az eddigi tárgyalási fordulón elért, jegyzőkönyvekben is rögzített eredményeknek, így nem szolgálják a tárgyalások további eredményes vitelét. Bár az anyag nagyszámú idézetet tartalmaz a 2000. decemberi szlovák álláspontból, ennek ellenére mégsincs összhangban azzal.

A magyar fél sajnálattal tapasztalja, hogy Szlovákia letérni látszik arról az útról, amelyet 1999. derekán a két fél együttesen határozott el. Kocinger úr 2001. június 5-i nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a szlovák fél nem tartja kielégítőnek azt a rendezési tervet, amelyet a magyar fél az alsó vízlépcső elmaradásának következményeként előirányzott. E helyett ismételten az 1977-es Szerződésben előirányzott létesítményrendszer maradéktalan megvalósítását indítványozta.

 

A szlovák tárgyalófél által 2001. június 5-én átadott dokumentum hasonlóképpen fogalmaz. E szerint: „A szlovák fél kormányküldöttségi szinten kíván a magyar féllel tárgyalni a Nagymarosi Vízlépcső 1977-es Szerződés szerinti felépítéséről, ezt követően tárgyalni a csúcsüzemeltetés mértékéről, amely egyetlen meg nem oldott kérdésnek tűnik, az 1977-es Szerződés szerint is, a Nagymarosi Vízlépcső ökológiai megítélésének szempontjából.”

 

Ezzel Szlovákia eltér mind a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletétől, eltér továbbá a Nemzetközi Bíróság előtt képviselt saját álláspontjától, a ténybeli realitásoktól, és végezetül attól a közösen elhatározott szándéktól, hogy megvizsgáljuk azokat a műszaki, ökológiai és egyéb paramétereket, amelyek egy alsó vízlépcső nélküli rendezéssel együtt járnának.

 

Rendkívül sajnálatosnak tartjuk, hogy a szlovák fél sem a 2000. decemberében átadott anyagában, sem pedig a 2001. június 5-én átnyújtott dokumentumában nem javasolt a magyar rendezési javaslattól eltérő és az Ítéletnek ugyancsak megfelelő alternatívát. Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy a magyar javaslat az Ítélet végrehajtásának összes lehetséges módozatát tartalmazza – ez azonban nyilvánvaló túlzás lenne. A magyar fél átfogó rendezési javaslatának elkészítésére irányuló szlovák indítványtól immáron két év telt el. Ha Szlovákia egyfelől tudatában volt annak, hogy Magyarország egy alsó vízlépcső nélküli megoldási javaslatot fog előterjeszteni, másfelől eleve tudta, hogy egy ilyenről nem kíván érdemben tárgyalni, és az Ítéletnek megfelelő alternatívát sem terjeszt elő, akkor vajon mi célja volt a szlovák fél indítványának? Nem feltételezhetem, hogy nincsenek olyan feltételek, amelyek mellett Szlovákia egy alsó vízlépcső nélküli megoldási javaslatot ne tudna elfogadni, hiszen ha ezt állítanám, akkor ez magával vonná azt a következtetést, hogy Szlovákia nem volt jóhiszemű és indítványát a magyar javaslat kidolgozására csupán időhúzási szándék vezérelte.

 

 

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

A kormányküldöttség Tisztelt Tagjai!

 

 

Ebben a helyzetben a következő lehetséges alternatívákat látjuk a tárgyalások továbbvitelére:

1.       A Felek az április 2-ai magyar javaslat és az ahhoz kidolgozott szlovák változatok alapján megkezdik a szövegtervezet pontosítását a felek egyetértésével felállított szakértői bizottságok párhuzamos és intenzív ülésein.

2.       A Felek megállapítják, hogy továbbra is lényeges különbségek vannak az Ítélet olvasatában, ezért ezeket a Jogi Szakértői Csoport elé utalják.

3.       A Felek megállapítják, hogy közöttük kétoldalú tárgyalásokkal fel nem oldható ellentétek vannak az Ítélet értelmezéséről, ezért ebben a kérdésben harmadik fél, végső esetben a hágai Nemzetközi Bíróság segítségét kérik.

 

Nem látunk lehetőséget arra, hogy az Ítélet végrehajtásáról folyó tárgyalásainkat anélkül folytassuk, hogy világosan és végérvényesen ne tisztáznánk álláspontjainkat az Ítélet jelentéséről.

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 

 

A 2001. június 29-i tárgyalás jegyzőkönyvének

4. sz. melléklete

 

 

A magyar tárgyalóküldöttség álláspontja

a szlovák fél „A közös szakértői csoportok felállításával és tárgyalásaikkal kapcsolatos háttéranyagok” című, 2001. június 5-i anyagáról

 

 

A) A szlovák fél javaslata

 

A Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervével kapcsolatos, a hágai Nemzetközi Bíróság által 1997. szeptember 25-én meghozott ítélet végrehajtásáról szóló magyar-szlovák kormányközi tárgyalások 2001. június 5-én, Pozsonyban megtartott fordulóján a szlovák fél átadta javaslatát a közös szakértői bizottságok által vizsgálandó kérdések tartalmára vonatkozóan. Az alábbiakban ismertetjük a magyar fél álláspontját ezen szlovák javaslatról.

 

A szlovák fél a közös szakértői bizottságok (munkacsoportok) számára a következő témák kidolgozását javasolja:

1)           A Duna főmedrébe, a mellékágakba és a Mosoni-Dunába juttatandó vízhozamok nagyságára vonatkozó javaslat kidolgozása a Duna Dunacsúny-Szap szakaszán [I.1.]

2)           Műszaki megoldási javaslat kidolgozása a Duna főmedrében történő vízszintemelésre, a főmeder és a mellékágak összekapcsolására (pl. fenékküszöbök alkalmazásával) a Duna Dunacsúny-Szap szakaszán [I.2.]

3)           Az árvízvédelemmel, a jéglevezetéssel, a védőtöltések megerősítésével kapcsolatos követelmények meghatározása a Duna Dunacsúny-Szap szakaszán, a Dunacsúnyi, a Dunakiliti Duzzasztóművek, továbbá a mellékágrendszerek és a Bősi Vízlépcső műtárgyai közötti viszony szerepének azonosítása [I.3.]

4)           A hajózási viszonyok meghatározása a Duna Dunacsúny-Szap közötti szakaszán [I.3.]

5)           Ökológiai összehasonlító elemzés készítése a Nagymarosi Vízlépcsőt tartalmazó és az 1999. decemberi magyar javaslat szerinti alternatívák között [II.2.]

6)           Hajózási összehasonlító elemzés készítése a Nagymarosi Vízlépcsőt tartalmazó és az 1999. decemberi magyar javaslat szerinti alternatívák között [II.3.]

7)           Az árvízvédelmi, a jéglevezetési és a hajózási célkövetelmények meghatározása a Duna Szap-Budapest szakaszán [II.3.]

8)           Az energiatermelési alternatívák összehasonlítása és a csúcs-félcsúcs-alap energiák árarányának meghatározása [II.4.]

9)           A villamos energia termelés hasznainak megosztása ideiglenesen és a Nagymarosi Vízlépcső üzembe helyezése után [II.4.]

10)       A magyar fél beruházási hányadának meghatározása [II.5.]

11)       A magyar hidroenergetikai potenciál meghatározása [II.5.]

12)       A beruházási alternatívák költség-haszon elemzése, a nagymarosi munkálatok magyar fél általi leállítása gazdasági következményeinek számszerűsítése [II.5.]

13)       A Nagymarosi Vízlépcső felépítésének kérdései és a csúcsüzemeltetés mértékének meghatározása (kormányküldöttségek szintjén tárgyalandó) [III.1.]

[A zárójelben a szlovák háttéranyag megfelelő fejezetének számát tüntettük fel.]

 

A magyar fél a megvitatni javasolt kérdések tanulmányozásakor a következő szempontokat tartotta szem előtt:

·          a felek egyetértettek abban, hogy a hágai Ítéletet teljes egészében elfogadják és végrehajtják;

·          a Bíróság előtt részletesen megvitatott és az Ítéletben eldöntött kérdésekben nincs értelme a viták újbóli megnyitásának;

·          a felek egyetértettek abban, hogy az Ítéletet több lépésben hajtják végre, s ennek megfelelően a jelenlegi tárgyalási fordulók célja az Ítélet végrehajtásának elvi kérdéseit tisztázó kormányközi megállapodás megszövegezése;

·          figyelemmel kell lenni a felek tárgyalásain eddig elért, s jegyzőkönyvben rögzített eredményekre.

 

 

B) Az alsó vízlépcsővel és a csúcsrajáratással kapcsolatos témák

 

A szlovák javaslat döntően az egykor tervezett nagymarosi vízlépcső térségeként meghatározható földrajzi terület kérdéseire koncentrál: a javaslat több mint öthatoda foglalkozik ezzel. A szlovák fél szakértőknek szánt kérdései mögött a következő – többször hangsúlyosan megismételt – vélekedés húzódik meg:

·          a magyar fél az 1999. decemberi javaslatában nem bizonyította be, hogy a nagymarosi vízlépcső felépítésének milyen ökológiai problémái, káros következményei lennének,

·          ezért tárgyalni kell a nagymarosi vízlépcső felépítéséről,

·          mivel az Ítélet után már csak „a csúcsrajáratás mértéke jelenti az egyetlen nyitott kérdést”.

 

A magyar fél kénytelen elutasítani ezt az érvelést, s kijelenteni, hogy véleménye szerint ez az Ítélet teljes félreértésén alapszik. Így az ezen az érvelésen alapuló kérdések nem lehetnek szakértői egyeztetések tárgyai. Ez a szlovák félnek a fent alkalmazott számozás szerinti 5), 6), 8), 9) és 13) kérdéseit érinti.

 

Az Ítélet a Felek jövőbeni magatartását előíró 131-154. szakaszaiban a következőképpen rendelkezett a nagymarosi vízlépcsővel és a csúcsrajáratással kapcsolatosan:

·          Az 1989 óta kialakult ténybeli helyzetet kell a szerződéses jogviszony keretein belülre helyezni, az együttműködő igazgatást a vízlépcsőrendszer maradványain van lehetőségük a feleknek helyreállítani, továbbá az építési kötelezettségeket – amennyiben azt nem teljesítették 1992 előtt – túlhaladták az események, így a dunacsúnyi művet nem kell lebontani, de a rendszert sem kell teljességgel helyreállítani. A Szerződés céljait a jelenleg fennálló építmények is megfelelően szolgálhatják.

·          A csúcsrajáratást mindkét fél ténylegesen elvetette.

·          A nagymarosi vízlépcső felépítésének nincs értelme. A felek jogában áll az együttműködő igazgatást a nagymarosi vízlépcső felépítése nélkül helyreállítani.

 

Ezt a jogi helyzetet Szlovákia is elismerte, amikor 2000. decemberi álláspontjában, a magyar javaslat jogi alapelveinek 2.§ (2) bek. b) pontjához fűzött kommentárjában így fogalmazott: „a Szlovák Köztársaság tudatában van annak, hogy bírósági úton sem képes kötelezni a Magyar Köztársaságot egy ilyen létesítmény [a nagymarosi vízlépcső] felépítésére”.

 

A szlovák fél június 5-i javaslatában úgy állítja be a magyar felet, mintha az „a priori” utasítaná el az alsó vízlépcső felépítését, s ezzel „szélsőséges” álláspontra helyezkedne. A magyar fél úgy látja, hogy az Ítélet kihirdetése után, az Ítélet nagymarosi vízlépcsőre vonatkozó egyértelmű rendelkezései alapján nem lehet sem „a priori” helyzetről beszélni, sem az Ítélet végrehajtására vonatkozó magatartást „szélsőségesnek” minősíteni.

 

Az alsó vízlépcsővel kapcsolatos magyar álláspont továbbá azért sem indokolatlan, „a priori”, mert – az Ítélet rendelkezésein túlmenően – a felek kétoldalúan 1989 és 1993 között, majd a Bíróság előtt alapos, kimerítő vitát folytattak a nagymarosi vízlépcső hatásairól.

 

A szlovák fél nagy teret szentel a csúcsenergiatermelésre vonatkozó kérdések felvetésének. Meg kívánja határozni a csúcsenergia alapenergiához viszonyított értékét, s tárgyalni akar a csúcsrajáratás mértékéről. A szlovák fél kijelenti, hogy az Ítélet után csak a csúcsrajáratás mértéke jelent nyitott kérdést. A magyar fél szerint az Ítélet egyértelműen elvetette a csúcsrajáratást, ezért annak bármilyen formában való napirendre tűzése nem szolgálja az Ítélet végrehajtási módozatának mielőbbi megtalálását.

 

 

C) A Duna felső szakaszával kapcsolatos témák

 

Áttérve a Duna felső szakaszával kapcsolatos javaslatokra [1)-4) kérdések], itt elsősorban azt kell alapul venni, hogy a felek megállapodtak a nemzetközi standardoknak megfelelő környezeti hatásvizsgálat (KHV) mint kívánatos módszer alkalmazásában. Ezért a magyar fél a szigetközi és a csallóközi mellékágakba, a Duna főmedrébe és a Mosoni-Dunába juttatandó vízhozam nagyságával és az alkalmazott műszaki megoldással kapcsolatosan azt sürgeti, hogy a KHV metodikájában és időzítésében jussanak egyetértésre a felek. Mivel nézeteink jelentősen eltérni látszanak az Ítélet 140. pontja szerinti vízhozam mértékéről (a szlovák fél a jelenleg átadott mintegy 20 %-nyi vízhozamból indulna ki, addig a magyar fél az Európai Közösségek szakértői által javasolt 65 %-os arányt tekintik alapnak), valószínűsíthető, hogy megállapodás csak harmadik fél bevonása melletti KHV eljárásban határozható meg. Ezért célszerűbbnek tartanánk, ha a vízhozam-megosztásról való vita szlovák fél által javasolt formája helyett a korábbi tárgyalási fordulókon szükségesnek tartott KHV kérdéseiben állapodnának meg a felek. Az 1) és 2) kérdéseket ennek megfelelően javasoljuk módosítani.

 

A 3) és 4) kérdésre adott válasz – hasonlóan a 7) kérdésre adotthoz – érdemben segítheti elő az elvi alapok lefektetését, ezért a magyar fél támogatja megvitatásukat.

 

 

D) További témák

 

A fenti felsorolásban 10), 11) és 12) számon szereplő témákat a magyar fél fontosnak, érdemben tisztázandónak tekinti. A tárgyalások ezen szakaszában azonban mégsem látjuk célszerűnek napirendre tűzésüket. Most a rendezés elvi alapjait kell lefektetnünk az ahhoz szükséges részletességgel. A beruházási hányadok végleges tisztázása, a hidropotenciál-arányokban való megegyezés, valamint a felek jogellenes magatartásából fakadó gazdasági következmények számszerűsítése véleményünk szerint az elvi kérdésekben való megállapodás és a Szerződés módosítása közötti időszak feladata kell, hogy legyen, mivel a felek között egyetértés van a kérdés több lépésben való megoldására. Ez utóbbi kérdés megfelelő időben történő tisztázását a magyar fél annyira fontosnak tekinti, hogy április 2-i tervezetében külön erre a célra felállítandó bizottság létrehozását javasolta.

 

Amennyiben egyáltalán szükség van a kormánymegállapodás előkészítése során szakértői egyeztetésekre, akkor arra elsősorban az elérni kívánt célállapot, a szerződéses célokkal kapcsolatos társadalmi igények tisztázása érdekében kerülhet sor. Így fontosnak és megvitatásra érdemesnek tartjuk a jelen anyagban 7) sorszám alatt szereplő kérdést.

 

 

E)     Megjegyzések

 

A június 5-i háttéranyagában a szlovák fél számos helyen félreérti vagy félreértelmezi a korábbi magyar javaslatokban foglaltakat. Ezek közül néhányat felidézünk itt.

 

Így a magyar fél a Duna minimális ökológiai vízhozamát a vegetációs időszak alatt nem határozta meg 400 m³/s értékben – mint ahogy azt a szlovák fél beállítani igyekszik. A hivatkozott részek közül ugyanis a magyar javaslat 3-A-I/1. fejezete „A Dunakiliti-Dunacsúny közötti folyószakasz műszaki koncepciója” címet viseli, az elemzés szempontjai itt nem ökológiaiak, hanem vízgazdálkodásiak voltak, továbbá nem az egész Szigetközre, hanem a Dunakiliti-Dunacsúny szakaszra vonatkoztak. A 3-B-6.2. fejezete is műszaki és nem ökológiai elemzését adja a változatoknak, s a vízhozam-értékek megadásánál hangsúlyozza is, hogy kizárólag az algatúlszaporulat elkerülését vette figyelembe, ami nyilvánvalóan nem elégséges és főleg nem kizárólagos szempontja az ökológiai optimum meghatározásának.

 

További szempont kell legyen, hogy a Bíróság az Ítélet 140. pontjában nem a természeti környezet számára minimális, hanem kielégítő megoldás megtalálását szorgalmazza.

 

Fentieknek megfelelően a magyar fél tényleges javaslata a következő volt. Az alternatívák műszaki és ökológiai elemzése során a szakértők a minimális vízhozamra 600 m³/s értéket (ennek megoszlása: 50-50 m³/s vízhozam a kétoldali mellékágakba, 100 m³/s az új meanderező főágba és 400 m³/s a régi főágba), az Ítéletnek megfelelő optimális (kielégítő) vízhozamra 1100 m³/s értéket (ennek megoszlása az előbbi sorrendben: 100-100-300-600 m³/s) állapítottak meg – a meanderező változat esetén. A magyar javaslat összefoglaló táblázatot is közöl („A vízmegosztási/hasznosítási változatok ökológiai és műszaki hatásainak összesített értékelése”) mely a vízmegosztási százalékok és az alkalmazandó műszaki megoldás függvényében ábrázolja a szakértői pontozás eredményét. A javasolt változatok a 40-60 %-os vízhozammegosztási sávba esnek kivétel nélkül. Ennek megfelelően a magyar fél javaslatának fődokumentumában (Jogi alapelvek) az Európai Közösségek szakértőinek részvételével megállapított, az eredeti mederbe és a mellékágakba történő 65 %-os vízhozamátadást tekintette kiindulási értéknek a további vizsgálatokhoz.

 

Háttéranyagának I.2. fejezetében a szlovák fél alaptalanul kritizálja a magyar felet a dunakiliti duzzasztóval kapcsolatos álláspontja miatt. A magyar Országgyűlést illető – műszaki okmányokban szokatlan – bírálatnál termékenyebbnek látjuk a magyar fél április 2-i megállapodás-tervezete 5. cikkének felidézését: „A Felek egyetértőleg fogják meghatározni a Dunakilitinél létesített duzzasztómű megváltozott szerepét, többek között a kishajózás biztosításában, az árvíz- és jéglevezetésben, valamint a vízkormányzásban.”

 

A szlovák fél háttéranyaga több helyen kifogásolta, hogy a magyar fél nem adott szakmai bizonyítékokat a nagymarosi vízlépcső felépítésével szemben. A B) pontban leírtaknak megfelelően a magyar fél 1999. decemberi javaslatában nem tarthatta feladatának sem az alsó vízlépcső káros hatásainak bizonyítását, sem a csúcsrajáratás negatív következményeinek igazolását. Ezeket az alternatívákat, mint az Ítéletnek nem megfelelőeket a magyar fél nem vizsgálta. A szlovák fél tehát félreértette az 1999. decemberi magyar javaslat és annak mellékleteinek funkcióját. A magyar javaslat feladata az volt, hogy az Ítéletnek megfelelő javaslatot dolgozzon ki a felek további tárgyalásai számára.

 

Az sem világos, miért jelenti ki a szlovák fél, hogy a magyar fél elismerte 14 %-os beruházási hányadát a közösen létrehozott építményekben. A 14 %-os érték a szlovák fél számítása volt. A magyar fél azonnal jelezte, hogy nem ért ezzel egyet. Ugyanakkor a szigetközi természeti értékek további pusztulásának megakadályozása érdekében áramrészesedésének vízre váltásakor hajlandó átmenetileg – a pontos beruházási hányadok kiszámításáig – a 14 %-os értéket ideiglenes vetítési alapnak tekinteni.

 

 

F) Javaslat a közös szakértői munkacsoportok működési rendjére

 

A magyar fél véleménye szerint az Ítélet végrehajtásában a szakértői szintű egyeztetéseknek az elvi kérdések tisztázása és a Szerződés módosítása vagy felváltása közötti időszakban van a legnagyobb szerepe. A szlovák fél határozott kívánságát tiszteletben tartva a magyar küldöttség kész már az Ítélet végrehajtásának első lépését jelentő kormányközi megállapodás előkészítésekor is szakértői egyeztetések lebonyolítására. A szakértői szintnek feltett kérdéseknek azonban meg kell felelniük az Ítéletnek és a felek eddigi megállapodásainak.

Ennek megfelelően a közös szakértői munkacsoportok működési rendjére nézve az alábbi javaslatot tesszük:

 

1./ A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségei tárgyalásaik felgyorsítása érdekében az alábbi közös szakértői munkacsoportokat állítják fel:

a./ Folyamgazdálkodási, hajózási és ökológiai szakértői munkacsoport

b./ Energetikai és gazdasági szakértői munkacsoport

c./ Jogi szakértői munkacsoport

 

2./ A szakértői munkacsoportok mandátumát és a szakértői munkacsoportok által megvizsgálandó kérdéseket a kormányküldöttségek plenáris ülésen vagy a kormányküldöttségek vezetői levélváltás útján közös egyetértésben határozzák meg.

 

3./ A szakértői munkacsoportok a kormányküldöttségek által meghatározott időtartam alatt, mandátumuknak megfelelően megvitatják az eléjük utalt kérdéseket és azok megoldására javaslatokat dolgoznak ki, melyeket jegyzőkönyvben fogadnak el. A szakértői munkacsoportok az általuk elfogadott jegyzőkönyveket megfontolásra a kormányküldöttségek elé terjesztik.

 

4./ A kormányküldöttségek vezetői a szakértői munkacsoportok üléseit megelőzően írásban megküldik egymásnak a szakértői munkacsoportok vezetőinek és tagjainak nevét.

 

5./ A szakértői munkacsoportok felváltva üléseznek magyar és szlovák területen. A szakértői munkacsoportok első találkozójára Pozsonyban kerül sor.

 

6./ A szakértői munkacsoportok tárgyalásainak napirendjét a szakértői munkacsoportok vezetői közös egyetértéssel határozzák meg.

 

7./ A szakértői munkacsoportok a kormányküldöttségek vezetőinek megállapodása esetén egyes kérdések megoldására harmadik fél szakértőinek a közreműködését is igénybe vehetik.

 

8./ Mindkét fél viseli a saját munkacsoportjainak tevékenységével összefüggésben felmerült költségeket.

 

 

Budapest, 2001. június 29.

 

 

 

6. sz. Melléklet

 

 

A szakértői munkacsoportok működési rendje

 

 

A közös szakértői munkacsoportok működési rendje a következő:

 

1./ A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségei tárgyalásaik felgyorsítása érdekében az alábbi közös szakértői munkacsoportokat állítják fel:

a./ Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport

b./ Jogi Szakértői Munkacsoport

 

2./ A szakértői munkacsoportok mandátumát és a szakértői munkacsoportok által megvizsgálandó kérdéseket a kormányküldöttségek plenáris ülésen, vagy a kormányküldöttségek vezetői közötti levélváltás útján közös egyetértésben határozzák meg.

 

3./ A szakértői munkacsoportok a kormányküldöttségek által meghatározott időtartam alatt, mandátumuknak megfelelően megvitatják az eléjük utalt kérdéseket és javaslatokat dolgoznak ki azok megoldására, melyeket jegyzőkönyvben fogadnak el. A szakértői munkacsoportok az általuk elfogadott jegyzőkönyveket megfontolásra a kormányküldöttségek elé terjesztik.

 

4./ A kormányküldöttségek vezetői a szakértői munkacsoportok üléseit megelőzően írásban megküldik egymásnak a szakértői munkacsoportok vezetőinek és tagjainak nevét.

 

5./ A szakértői munkacsoportok felváltva üléseznek magyar és szlovák területen. A szakértői munkacsoportok első találkozójára Pozsonyban kerül sor.

 

6./ A szakértői munkacsoportok tárgyalásainak napirendjét a szakértői munkacsoportok vezetői közös egyetértéssel határozzák meg.

 

7./ A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport a kormányküldöttségek vezetőinek megállapodása esetén kérheti harmadik fél szakértőinek a közreműködését is.

 

8./ Mindkét fél viseli a saját munkacsoportjainak tevékenységével összefüggésben felmerült költségeket.

 

 

Budapest, 2001. június 29.

 

 

 

Jegyzőkönyv

 

a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság kormányküldöttségeinek

a hágai Nemzetközi Bíróság Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében

hozott ítélete végrehajtásával összefüggő,

2001. szeptember 13-án Pozsonyban

megtartott tárgyalásáról

 

 

1. A Magyar Köztársaság Kormányának küldöttsége Dr. Székely László dunai kormánybiztos vezetésével és a Szlovák Köztársaság Kormányának küldöttsége Ing. Dominik Kocinger, a BNV építésével és üzemeltetésével megbízott kormánymeghatalmazottja vezetésével 2001. szeptember 13-án, Pozsonyban tárgyalást folytatott a hágai Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervével kapcsolatos vita tárgyában 1997. szeptember 25-én kihirdetett ítélete végrehajtási módozatairól.

A tárgyaláson résztvevők névsorát az 1. sz. melléklet tartalmazza.

 

2.              A megbeszélés a küldöttségek vezetőinek nyitóbeszédével kezdődött. Ing. Dominik Kocinger beszédét a 2. sz. melléklet tartalmazza, Dr. Székely László beszédét a 3. sz. melléklet tartalmazza.

 

3.              A két küldöttség kölcsönösen kicserélte a 2001. június 29-i ülés jegyzőkönyvének 4. pontja és 6. sz. melléklete alapján felállított szakértői munkacsoportok mandátumára és az általuk megvitatandó kérdések körére vonatkozó javaslatait. A munkacsoportok mandátumára és a megvitatandó kérdések körére a szlovák fél által előterjesztett javaslatot a jelen jegyzőkönyv 4. sz. melléklete, a magyar fél által előterjesztett kérdéseket a jegyzőkönyv 5. sz. melléklete tartalmazza.

 

4.              A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást a munkacsoportok összetételéről. A Jogi Szakértői Munkacsoport magyar tagozatának elnöke Dr. Szabó Marcel, a vezető helyettese Dr. Nagy Boldizsár , a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport magyar tagozatának vezetője Dr. Bartus Gábor. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport szlovák tagozatának vezetője Ing. Marián Supek, a Jogi Szakértői Munkacsoport szlovák tagozatának vezetője nevét a szlovák fél utólag közli.

 

5.              A küldöttségek megállapodtak abban, hogy a szakértői munkacsoportok meg fogják vitatni a két fél által előterjesztett kérdéseket és elkészítik a közös kérdésekre vonatkozó javaslatot. Ezeket a kérdéseket a kormányküldöttségek legközelebbi ülése vagy a kormányküldöttségek vezetői elé terjesztik jóváhagyás céljából. Ugyancsak a kormányküldöttségek plenáris ülése vagy a kormányküldöttségek vezetői elé utalják azokat a kérdéseket, amelyekben nem jutottak megegyezésre.

6.              A felek megállapodtak abban, hogy a munkabizottságok első üléseire októberben kerül sor.

 

7.              A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy soron következő tárgyalásukra Budapesten kerül sor. Ennek időpontjáról és programjáról a küldöttségek vezetői fognak megállapodni.

 

8.              A jelen jegyzőkönyv magyar és szlovák nyelven készült, és annak mindkét változata azonos érvényű. A jegyzőkönyv 5 darab mellékletet tartalmaz, amelyek a jelen jegyzőkönyv szerves részét képezik.

 

Pozsony, 2001. szeptember 13.

 

 

 

 

 

1. sz. melléklet

 

 

A magyar kormányküldöttség tagjai

a 2001. szeptember 13-i pozsonyi tárgyaláson

 

 

 

 

 

3 sz. melléklet

 

A magyar kormányküldöttség vezetőjének

n y i t ó b e s z é d e

a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének

végrehajtásáról folyó magyar-szlovák kormányközi tárgyalások

2001. szeptember 13-i, pozsonyi fordulóján

 

 

Tisztelt Kormánymeghatalmazott Úr!

 

Kormányküldöttségeink 2001. június 29-én, Budapesten megtartott tárgyalása jelentős előrehaladást eredményezett a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének végrehajtásáról szóló tárgyalások menetében. A feleknek sikerült megalakítaniuk a Jogi Szakértői Munkacsoportot és a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportot.

 

A Jogi Szakértői Munkacsoportot megbíztuk, hogy kezdje meg a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletének végrehajtására vonatkozó kormányközi Megállapodás javaslatának kidolgozását, figyelembe véve a magyar fél 2001. április 2-i tervezetét és az arra adott szlovák álláspontot. A Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportot megbíztuk, hogy az elkövetkező időben a Pozsony-Szap szakaszra összpontosítva a figyelmét, vizsgálja meg azokat az alternatívákat, amelyek lehetővé teszik az Ítélet releváns pontjainak teljesülését és készítse elő ezen alternatívák közös környezeti hatásvizsgálati eljárását. A legutolsó tárgyalás során megállapodtunk ezen munkacsoportok munkarendjében. A jelen találkozónk célja, hogy megállapodjunk a Jogi, illetve a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport részére felteendő kérdésekben.

 

A magyar fél elkészítette azoknak a kérdéseknek a jegyzékét, amelyeket a két szakértői munkacsoport részére feltenni javasol, amelyet ezennel szeretnénk átnyújtani Delegációvezető Úrnak. A kérdésekre irányuló javaslatunk kidolgozása során figyelembe vettük a kormányküldöttségek előző tárgyalási fordulóin elfogadottakat és a szlovák fél korábbi javaslatait. Így például a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoport számára kijelölt témakörök lehetőséget adnak a mindkét fél által fontosnak tartott tisztázandó kérdések megvitatására. A kérdések megfogalmazásánál itt azt az elvet követtük, hogy ennek a munkacsoportnak első lépésben a felső Duna-szakasz problémáival kell foglalkoznia. A Jogi Szakértői Munkacsoport esetében a magyar félnek a vizsgálandó kérdésekre irányuló javaslata szerkezetileg az április 2-i magyar tervezet és az arra adott szlovák álláspont vázát követi, lehetőséget adva ezáltal bármely, az Ítélettel kapcsolatos kérdés érdemi tisztázására.

 

Álláspontunk szerint mindkét szakértői munkacsoportnak körülbelül havonta lenne célszerű találkoznia. A megbeszélésekre felváltva kerülhetne sor Magyarországon, illetve Szlovákiában. Szeretném indítványozni, hogy a munkacsoportok még ez év októberében tartsák meg első ülésüket. Szeretném tájékoztatni a tisztelt szlovák kormányküldöttséget, hogy a magyar szakértői küldöttséget a Folyamgazdálkodási, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai Szakértői Munkacsoportban Dr. Bartus Gábor, a Jogi Szakértői Munkacsoportban Dr. Szabó Marcel és Dr. Nagy Boldizsár vezeti.

 

Javaslom, hogy állapodjunk meg abban is, hogy a kormányközi tárgyalások következő plenáris fordulójára – bármely fél kezdeményezésére – akkor kerüljön sor, amikor ezt a munkacsoportokban folyó egyeztetések eredményei szükségessé teszik.

 

Tisztelt Delegációvezető Úr!

 

Bízom benne, hogy a szakértői munkacsoportok felállításával és a közös kérdések kidolgozásával a tárgyalások új, gyümölcsöző távlatokat megnyitó szakaszába érünk. Reméljük, hogy amikor a kormányközi tárgyalások újabb fordulóján a szakértői munkabizottságok munkáját értékeljük, mindkét felet elégedettséggel fogják eltölteni az elért eredmények. Ebben a reményben javaslom, hogy haladéktalanul térjünk át a szakmai kérdésekre és kezdjük meg a munkabizottságoknak felteendő kérdések összeállítását!

 

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 

 

A 2001. szeptember 13-i Jegyzőkönyv

5. sz. melléklete

 

 

 

A FOLYAMGAZDÁLKODÁSI, KÖRNYEZETVÉDELMI, HAJÓZÁSI ÉS ENERGETIKAI SZAKÉRTŐI MUNKACSOPORT ÁLTAL VIZSGÁLANDÓ KÉRDÉSEK

 

A magyar fél javaslata

 

 

A felek korábbi megállapodásai alapján – különösen a két fél 2001. június 29-i, budapesti tárgyalásán elfogadott jegyzőkönyv 4. b) pontjának és a jegyzőkönyv 6. sz. mellékletének megfelelően – a szakértői munkacsoport elé terjesztendő kérdésekre a magyar tárgyaló fél az alábbi javaslatot teszi.

 

A szakértői munkacsoport az egyeztetések első fázisában a Duna Pozsony/Dunacsúny-Szap közötti szakaszának problémáival foglalkozik, az alábbiak szerint:

 

1.                  A környezeti igények azonosítása

-          a környezeti – különösen az ökológiai – igények és az abból fakadó követelmények megvitatása (ennek alapjául szolgálhat a magyar fél megállapodás-tervezetének erre vonatkozó része);

-          az Ítéletből, a nemzetközi egyezményekből és az Európai Unió vonatkozó rendelkezéseiből fakadó követelmények azonosítása;

-          a környezeti igény-, illetve követelményrendszert kielégíteni képes alternatívák összegyűjtése.

2.                  A közös környezeti hatásvizsgálat (KKHV) metodikája és lebonyolítása

-          a KKHV céljának azonosítása ;

-          a KKHV metodikai kérdéseinek vizsgálata;

-          a KKHV lebonyolítási rendje, időbeli ütemezése, a költségviselés szabályai.

3.                  A KKHV eredményei alapján kialakítandó megoldás kivitelezéséig szükséges ideiglenes intézkedések

-          a bősi üzemvízcsatorna, illetve a Duna főmedre, a Mosoni-Duna és a mindkét oldali mellékágak közötti ideiglenes vízhozam-megosztás értékelése és a módosítás szükségességének vizsgálata (a magyar fél javasolta a főmederbe és a mellékágakba átadott vízhozam növelését; a szlovák fél javasolta a fömederbe juttatandó vízhozamok nagyságára vonatkozó javaslat kidolgozását);

-          a főmederben és a mellékágakban megvalósított ideiglenes műszaki, vízkormányzási intézkedések értékelése, az esetleges további ideiglenes intézkedések szükségességének vizsgálata – az azonosított környezeti, hajózási és egyéb felhasználói igények alapján.

4.                  Az árvízvédelmi követelmények azonosítása

-          meghatározandó, hogy milyen árvízi vízhozam levezetésére kell képessé tenni a Duna főmedrét – ideértve a jéglevezetést is;

-          azonosítani kell, hogy a fenti igény kielégítése a felek szerint milyen alternatívák segítségével történhet meg (az alternatívák vizsgálata a közös környezeti hatásvizsgálat része kell legyen).

5.                  A hajózási igények azonosítása

- a bősi üzemvízcsatornában nem közlekedő hajótípusok (csónakok és kedvtelési célú kishajók) hajózási feltételei biztosításának vizsgálata (a feltárt alternatívák közül a végleges megoldást a közös környezeti hatásvizsgálat segítségével kell kiválasztani, az addig alkalmazandó ideiglenes megoldásra javaslatot lehet adni).

6.                  Energetikai kérdések

-          a bősi vízerőmű által, az érkező vízhozam függvényében megtermelhető energia számítására egyeztetett módszer (képlet) azonosítása;

-          a két országban jelenleg érvényes és a közeljövőben várható energiapiaci jellemzőinek megismerése (a villamos energia ára, árképzés, szabályozás, az EU-csatlakozásból eredő kötelezettségek hatása, stb.);

-          a feleknek a bősi erőmű által termelt energiában való részesedése számítási módja, az eddig megtermelt áramból Magyarországnak járó rész azonosítása.

 

 

 

A JOGI SZAKÉRTŐI MUNKACSOPORT ÁLTAL VIZSGÁLANDÓ KÉRDÉSEK

 

A magyar fél javaslata

 

 

A 2001. június 29-én megtartott magyar-szlovák tárgyalások jegyzőkönyvének 4 (a) pontjával összhangban a magyar fél javaslatot terjeszt elő a Jogi Szakértői Munkacsoportban megvitatandó témák azonosítására.

 

A Munkacsoport a szakértői egyeztetések első fázisában a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének közös értelmezése útján közelítse egymáshoz a magyar fél 2001 április 2-i tervezetében és az arra adott szlovák álláspontban foglaltakat, abból a célból, hogy a nézetek összehangolása a hágai Nemzetközi Bíróság ítéletének végrehajtására vonatkozó kormányközi Megállapodás javaslatának kidolgozására vezessen.

A magyar fél 2001 április 2-i kormánymegállapodás-tervezetével és az arra adott szlovák állásponttal kapcsolatos kérdések:

 

Preambulum, 1. bekezdéshez:

1. Melyek az Ítélet jövőbemutató, előíró rendelkezései, amelyeknek teljes körű végrehajtása a felek kötelessége?

- Mi a gyakorlati jelentősége az ítélet 130-131. pontjainak, amelyek szerint a Különmegállapodás 2. cikkének 1. bekezdésében feltett kérdésekre vonatkozó részek "deklaratív jellegűek", viszont a 131. pontot követő részek (nem csupán a 155. pont!) előíró jellegűek, amelyek a felek kötelezettségeit határozzák meg, s amelyhez a feleknek igazodniuk kell tárgyalásaik során?

 

Preambulum, 4. bekezdéshez:

2. A Duna jövőjének rendezése során miképpen kell az 1992 óta bekövetkezett változásokat figyelembe venni?

- Mi a gyakorlati jelentősége az Ítélet azon pontjainak, amelyekben a Bíróság egyértelműen kifejezi, hogy az 1977. évi szerződésből 1992-ig nem teljesített kötelezettségeken "túlhaladtak az események"és hogy téves ítélet lenne, ha a jogot úgy alkalmazná 1997-ben, ahogyan az 1992-ben vagy 1989-ben alkalmazható lett volna?

 

Preambulum, 5. bekezdéshez:

3. Mi a viszony az 1977. évi Szerződés és a többi szerződéses dokumentum között, miképpen alkalmazandó a lex speciális és a lex posterior szabálya a vonatkozó szerződések körében, s vannak-e olyan jogterületek, amelyeken a szokásjog döntő befolyással bír?

 

 

 

 

1. cikkhez:

4. Hogyan határozzák meg a Felek hágai Nemzetközi Bíróság ítélete végrehajtásának menetét és melyek az ezzel összefüggő jogtechnikai kérdések?

 

2. cikkhez:

5. A dunacsúnyi létesítmény jogellenessége az 1977. évi Szerződés módosításig terjedő időszakban - és általában: változtathat-e a Kormányközi Megállapodás az 1977. évi Szerződésben foglaltakon?

- A 2. cikkhez fűzött 2. szlovák megjegyzés szerint a Dunacsúnyi Vízlépcső státuszát a Szerződés 1. cikkéhez fűzött kiegészítéssel kellene rendezni, amiből az következik, hogy addig a távoli időpontig működése jogsértő marad. A Munkacsoport vizsgálja meg, hogy az Ítéletre, mint a felekre kötelező (szerződés-erejű) dokumentumra támaszkodva nem lehet-e korábbi megoldást találni. Általánosságban is megvizsgálandó, miképpen lehet az 1977. évi Szerződés túlhaladott rendelkezéseit a Kormányközi Megállapodásban felváltani.

 

6. A Kormányközi Megállapodás tárgyi hatálya

- A Munkacsoport rögzítse, hogy a Kormányközi Megállapodás tárgyi hatálya eltérhet az 1977. évi Szerződésétől, éppen, hogy a változásokkal (pl. C Variáns) számot tudjon vetni. A Munkacsoport rögzítse, hogy a tárgyi hatályba a működő művek teljes hatásterülete, így az oldalágrendszer is beletartozik.

 

7. A hajózóútra irányadó nemzetközi kötelezettség azonosítása

- Az EGB melyik hajóosztályára vonatkozó paramétereket kell az 1867,0 és a az 1708,2 fkm között alkalmazni?

 

8. A nemzetközi környezetvédelmi normák beépítésének "hídjául" szolgáló rendelkezések azonosítása, az Ítélet és a Szlovák Fél javaslata közötti ellentmondás feloldása

- Az Ítélet az 1977. évi szerződés 15, 19 és a 20 cikkeit tekinti olyan kapunak, amelyeken keresztül a nemzetközi környezetvédelmi normák alkalmazhatóvá válnak a beruházásra, a Szlovák Fél ebbe a körbe vonja a 13, 14. és 16. cikket is. A Munkacsoport küszöbölje ki az ellentmondást.

 

9. Miképpen kell a szerződés céljait teljesíteni, ha a szó szerinti alkalmazás ellentétes a jóhiszeműség követelményével?

- A jóhiszeműség és a pacta sunt servanda elve a Bíróság ítélete szerint azt követeli meg, hogy az 1977. évi szerződés szó szerinti betartásával szemben a szerződés céljait és a felek szándékait részesítsék előnyben. Másutt a Bíróság a szerződés nyitott és nem statikus jellegét említi. A Szakértői Munkacsoport fogalmazza meg az ebből adódó következtetéseket.

 

3. cikkhez:

10. Az 1977. évi Szerződés módosításáig terjedő időre annak kiszámítása, mennyi energia jár a feleknek a hidropotenciálból és a beruházásból való részesedésük nyomán

- Egyetértés van a felek között abban, hogy az 1977. évi szerződés módosításáig a megtermelhető energia megosztására vonatkozó számítások ideiglenesek, de szükségesek. A Munkacsoport vizsgálja meg, hogy a fennálló helyzet figyelembevételével és a folyók nem hajózási célú használatára vonatkozó elvek, valamint a releváns szerződések alkalmazásával hogyan állapítható meg az energiában részesedés jogcíme és aránya.

 

11. Az 1992 óta ténylegesen megtermelt energiából a magyar félnek járó de át nem adott rész mennyiségének és értékének számítási módja és felhasználásának jogcíme

- Az előző kérdésre adott válasz ismeretében kiszámíthatóvá válik az az energiamennyiség, amelyet a Bősi Vízlépcső üzemeltetői visszatartottak. A Jogi szakértői munkacsoport adjon támpontokat a létrehozandó Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottságnak e számításokhoz.

 

12. Az energia-víz csere kérdése

- A Munkacsoport vizsgálja meg, hogy a magyar fél által a végleges rendezésig ideiglenesnek tekintett energia-víz csere összhangban áll-e az 1977. évi Szerződés vonatkozó rendelkezéseivel és az Ítélet 140. pontjával.

 

13. A dunacsúnyi és a mosoni vízkivételi művön megtermelt energiából való részesedés kérdése

- A Munkacsoport vizsgálja meg, hogy a felek beruházási hányadának kiszámításánál figyelembe veszik-e a dunacsúnyi létesítmények beruházási költségét, s amennyiben igenlő a válasz, akkor foglaljanak állást abban a kérdésben milyen jogok illetik meg a feleket annak a beruházásnak az üzemeltetésében és hasznaiban a végleges rendezés eléréséig.

 

4. cikkhez:

14. A költségelszámolásnál és a kölcsönös kártérítésnél használt fogalmak kidolgozása

- A Munkacsoport készítsen előkészítő iratot a létrehozandó Jóvátételi és Költségelszámolási Bizottság számára, amelyben értelmezi a "költség" az "indokolt költség" a "haszon", a "kár" az "ökológiai kár" fogalmát, valamint a kölcsönös elszámolásokhoz nélkülözhetetlen további kifejezéseket.

 

15. Milyen anyagi követeléseket támaszthat az a fél, amelyik nem kíván az üzemeltetésben részt venni?

- Az következik-e az Ítéletből, hogy a beruházás költségeihez a feleknek akkor kell hozzájárulniuk, ha az üzemeltetésben részt vesznek? Ha azonban ezt bármelyikük nem kívánja és a közös üzemeltetésben nem tudnak megállapodni, akkor a már beruházott összeg visszatérítendő és a másik fél által utóbb elvégzett munka ellenértéke nem igényelhető. A 155. pont E bekezdése ugyanis a költségek elszámolásánál figyelembe venni rendeli a C bekezdést is.

 

16. Valóban azt kívánja-e a Bíróság, hogy a Nagymaros elmaradásából fakadó károkat csak az Ítélet kihirdetéséig térítse meg a Magyar Köztársaság, míg a C Variánssal által kiváltott károk megtérítése Szlovákia folyamatos kötelezettsége?

- Magyarország a Nagymarosi vízlépcső fel nem építése miatt elszenvedett károk közül valóban csak az ítélet meghozataláig terjedő időben bekövetkezettekért felel-e, míg Szlovákia a C Variánssal okozott károkért mindaddig felel, amíg a C Variáns helyzete nem legalizálódik? A 155. pont D pontja ugyanis a Nagymaros elmaradása miatti károkról egyszerű (lezárt) múlt időben, a C variánssal okozottakról azonban folyamatos jelen időben emlékezik meg.

 

5. cikkhez:

17. Hogyan határozzák meg a Felek a Dunacsúnynál és Dunakilitinél létesített duzzasztóművek jövőbeni szerepét?

 

18. Mi a jelentősége annak, hogy a felek nem kötelesek közös üzemeltetési rendet létrehozni és a célok teljesítésénél a fennálló helyzetből kell kiindulniuk?

- Tekintettel arra hogy a Különmegállapodás második cikkének első bekezdésére pusztán deklaratív tételek vonatkoznak, ez igaz az Ítélet rendelkező részének a 155. pont 1 bekezdésében szereplő elemeire, amelyek éppen a Különmegállapodás 2. cikkének 1. bekezdésére vonatkoznak. Így a felek jövőbeni magatartását a 155. pont 2. bekezdése határozza meg. A Munkacsoport értelmezze, hogy mit jelent az, hogy a feleknek

- nem az 1977. évi szerződés minden rendelkezésének, hanem csak a célkitűzéseinek a megvalósítására kell törekedniük (155 (2) B),

- a fennálló helyzet figyelembe vételével kell jóhiszeműen tárgyalniuk (uo.),

- csak akkor kell közös üzemeltetési rendet létrehozniuk, ha "másként nem állapodnak meg", azaz megállapodhatnak nem közös üzemeltetési rendben is ((155 (2) C).

 

6. cikkhez:

19. Figyelemmel a 2. cikkhez fűzött kérdésekre adott válaszokra, a Munkacsoport dolgozza ki a vízkormányzásra és a mindkét fél egyetértésén alapuló üzemeltetési rendre, valamint az ellenőrzési jogokra vonatkozó szabályozást olymódon, hogy abba mind a legálisan, mind a jogszerűtlenül üzemeltetett létesítmények beletartozzanak

 

7. cikkhez:

20. A Munkacsoport adjon támogatást a Műszaki, Környezetvédelmi, Hajózási és Energetikai munkacsoportnak a Kormányközi megállapodás tervezet 7. cikkében foglalt elvek értelmezéséhez, az azokkal összeegyeztethető, a környezeti hatásvizsgálat tárgyát képező alternatívák kiválasztásához

 

8. cikkhez:

21. A munkacsoport határozza meg a beruházás elemeit képező létesítmények ideiglenes üzemelési rendjét tartalmazó szabályozás jogi státuszát

 

9. cikkhez:

22. A munkacsoport vizsgálja meg a Kiegészítő Szerződés hatálybalépéséig terjedő átmeneti időszakra vonatkozóan az „elvi energiarészesedés–víz csere” jogi alapjait

 

 

Budapest, 2001. szeptember 12.